Seventeen mini #3

   A Nap lágy sugaraival finom melegséget hozott a dormba. Ebben a kellemes környezetben kinek könnyebben, kinek nehezebben ment az ébredés.

- MOSÁS! MA MOSÁS VAN! TEGYÉTEK KI A SZENNYEST! - harsogta a nappali közepén körbefordulva Mingyu.

   Egyáltalán nem tartozott a szíve csücskéhez a takarítás, főleg nem a mosás - más piszkos holmijait fogdozni, kiválogatni, aztán ha ne adj' Isten összekeveri az egyiket a másikkal, még Őt ordítják le... - de más nem végzi el. Ez már a mindennapok része.

- Ne ordibálj! Eszednél vagy?! - csapta tarkón a fiatalabbat Seungcheol, majd kezében egy bögre kávéval a kanapéra ült.

   Mingyu fejét fogva sétált a szobák felé, hogy összeszedje a mosnivalókat.

   Az Ő szobájuk ajtaját éppen érkezése előtt csukta be Minghao a földön egy nagy határ ruhát hagyva maga után. Mingyu összekaparta őket és teli öllel ment tovább az oroszlán barlangjához. Félve, remegő kezekkel kopogott be, hogy elkérje a szennyest.

- Szépséges jó reggelt, édes drága egyetlen jó Woozi hyung. Nem haragudnál meg ha bátorkodnék elkérni a piszkos ruháitokat, hogy aztán tisztán visszahozhassam majd? - adta elő mézes-mázos hangon, ám gyomorideggel.

   Az ajtó lassan nyílt ki, előbukkanva mögüle egy igen elhasznált kinézetű, meggyötört Jihoonnal.

- Nesze - nyomta a magasabb ölébe a ruhahalmot.

- Kutyának meg tessék? - fintorogva jegyezte meg Mingyu és már állt is volna tovább. Volna.

- Még egy megjegyzés, és Te is ki leszel mosva a ruhákkal együtt - motyogta sötét tekintettel a főénekes.

- Igen hyung - rebegte el Mingyu ijedtében és már tényleg sietett is tovább.

- Nem is értem, miért kell minden héten ugyan azt a cirkuszt lerendeznetek Jihoonnal - csevegett vidáman Jeonghan, míg kezében egy nagy adag ruhával segített Mingyunak a fürdőbe cipelni a mosandót.

   A fiatalabb nem válaszolt csak egy vállrántással és nekiállt a ruhákat válogatni.

   Jihoonnal mindig nehéz bánni. Azt meg lehet szokni, hogy hangulatingadozásai vannak, de azt nem lehet sosem kiszámítani, hogy épp mikor merre ingadozik.

   Magára maradva a bűzölgő kupacok között csoportosított színek, anyagok és szennyezettség szerint. Ilyenkor mindig van elég ideje elgondolkodni az élet értelmén és más magasztos gondolatokon is.

   Rutin szerűen, unottan nyúlkált minden pulóver és nadrág zsebébe átnézni, hogy esetleg nem maradt-e bent zsebkendő, fülhallgató vagy bármi más egyéb dolog, ami nem barátja a gépi mosásnak. Egy ilyen alkalom során egy széles zseb mélyén rátalált egy olyan kincsre, amely valakinek nagyon hiányozhat ha keresi, egy olyan kincsre, ami valakinek az életét jelentheti.