FT Island mini#11

    Reggel rendes időben keltek a szülők.

- Jó reggelt Kicsim - csókolta meg JongHoon HongKi-t.

- Szia - bújt még szorosabban a másik meztelen mellkasához majd adott rá egy puszit.

    Egy kicsit lustálkodtak még majd lassan felöltöztek.

- Megyek nekiállok a reggelinek - adott egy puszit szerelme arcára JongHoon.

- Rendben, addig én meg felkeltem Őket - ezzel meg is indult a szobák felé.

    Elsőnek SeungHyun és MinhWan szobájába nyitott be. Minarie takarója a földön volt, SeungHyun ágyneműje gyűrött volt. Ám a tulajdonosok sehol sem voltak.

- Hol lehetnek? - kapta a fejét jobbra-balra HongKi. - Talán elüldöztük Őket az este? - kezdett pánikba esni és lassan már odáig is eljutott a gyors gondolatmenete, hogy rossz szülők és a gyerekeik világgá mentek miattuk.

- JongHoon! - szólt a férjének.

- Igen kicsim? - szólt vissza.

- Elmentek.

- Tessék? - kiabált ki a konyhából majd megtörölte a kezeit és kiment..- Mit mondtál? Nem hallottam.

- SeungHyun és MinHwan... Elmentek itthonról. Elszöktek miattunk... - szomorodott el HongKi.

- El lehetetlen - értetlenkedett JongHoon. - És JaeJinnie? - nyitott be a legidősebbik fiúkhoz. Az ajtóban állt JongHoon és csak vigyorgott.

- Most meg mi van veled? - ment oda HongKi.

- Gyere. Ezt nézd! - fogta meg JongHoon felesége kezét és behúzta a szobába. HongKi meghökkenve állt szerelme előtt.

- Nem is szöktek olyan messzire - kuncogott JongHoon.

- É-én... Azt hittem, hogy tudod... Miattunk... Elmentek...

- Ugyan HongKi. Csak túlreagálod - ölelte át hátulról erős karjaival. - Nézd milyen aranyosak - HongKi csak bólogatott. - Még mindig azt mondom, hogy gyönyörű gyereket hoztunk össze - suttogta szerelme fülébe. - Szeretlek titeket.

- Én is... - suttogta HongKi meghatódva.

    Az ágyban JaeJinnie elkezdett forgolódni. Ő a jobb oldalon feküdt, SeungHyun a balon míg MinHwannie középen. Egymást ölelve szundikáltak. Látszólag már a legkisebb is megnyugodott. JaeJin ébredezni kezdett.

- Jó reggelt - motyogta rekedt hangon a szüleinek.

- Jó reggelt - válaszolták vissza mosolyogva.

- Nemsokára kész a reggeli. Keljetek - mondta az apa majd kimentek a szobából és magukra hagyták a kicsiket.

FT Island mini #10 (+18)

     JongHoon édes csókjai hamar ellazították HongKi-t. Észre sem vette, hogy szerelme már 3 ujjával készíti fel. Sőt...!

- Ah... Mégh... Ah...

- Lassíts Kincsem - kacagott JongHoon. - Nem ettől fogsz elmenni.

- Jóh... Deh... Akkor neh szórakozz! - harapott a nyakába HongKi.

- Te kis vérszívó! - nyalt végig JongHoon HongKi nyakán majd Ő is ráharapott.

     HongKi meglehetősen jól viselte a felkészítést. Talán ebben kedvese odafigyelése is segített.

Mikor JongHoon óvatosan vette birtokba szerelme testét, HongKi visszafogott levegővel, összeszorított szemekkel halkan szuszogott alatta. Nem is volt annyira rossz, mint ahogy azt várta. Igaz kicsit égetett és bizsergett neki, de JongHoon türelmes volt és nem mozdult meg.

    Néhány percig csak álltak és várták, hogy testük természetes reakciói enyhüljenek. Ezután JongHoon lassú mozgásba kezdett. HongKi a lehető legjobban széttárta a lábait de nem igazán volt úgy kényelmes neki. JongHoon édes csókjaival kényeztette kedvese ajkait és szinte egész testét. Ez mindent elfeledtetett velük. Olyan gyönyörű volt az a pillanat. Annyi idő után végre együtt hajszolták a gyönyört.

    HongKi JongHoon dereka köré fonta formás lábacskáit. Ez a póz már sokkal kényelmesebb volt számára. JongHoon egyenletesen ringott az ölében.

- Ahh... Hh... Ahh... Ahh... Méghh... - nyögte halkan HongKi.

    JongHoon egy forró csókot adott piros ajkaira majd fokozatosan gyorsított a tempón.

    Mivel már rég voltak együtt, nem sokáig kellett játszadozniuk, hogy megízlelhessék a gyönyör mámorító ízét.

    Halkan nyögték egymás nevét az utolsó körben. Ezután lihegve borultak egymás nyakába.

- Köszönömh... - suttogta JongHoon.

- Szeretlek - motyogta vissza HongKi a választ.

    Elhelyezkedtek alváshoz, és reggelig meg sem moccantak, annyira mélyen aludtak.

FT Island mini #9 (+18)

     JongHoon bal kezével HongKi feje mellett támaszkodott míg jobb kezével kedvese oldalát simogatta. Nyakát és mellkasát csókolgatta, gyengéden szívogatta.

- Ah...! - nyögött fel egyszer egy kicsit hangosabban HongKi.

- Engedd csak ki - mosolyogva nyomott egy puszit HongKi ajkaira JongHoon. - Imádom a hangod drága...

- Hülye! - csapta vállon HongKi.

     JongHoon nem igazán törődött a megjegyzéssel inkább tovább izgatta szerelme testét. Kezét oldaláról combjára vezette. Kicsit széjjelebb nyitotta HongKi combjait és betérdelt közéjük. JongHoon keze HongKi férfiasságára tévedt és finoman masszírozta azt.

- Ah... Hm... - nyöszörgött az idősebb. Nagyon élvezte a munkálkodást. JongHoon annyi év után is ugyan olyan jó játékos volt, mint valaha.

- Ah... Ah... Jongh... Ah...

- Ez az baby! Gyerünk! Hangosabban - vigyorgott majd gyorsította a csuklója mozgását.

- JongHoonh... Ahh... Énh... Nehm... Nem akgh... Ahh...

- Nem akarod? - állt le minden mozgással JongHoon.

- Aaaahhhhh!!!! Teeee!! - sikkantott fel HongKi majd JongHoon vállába harapott egy erőset.

- Ááuuu...! Ezt miért kaptam?

- Mert barom vagy!

- Mi?

- Barom!

- Nem úgy mi. Hanem miért?

- Mert ökörségeket dumálsz szeretkezés közben! Tudod mit? Nem akarom - durcizott be HongKi.

- Ne nekem hazudj. HongKi. Tíz év. Érzem, hogy akarsz! - szorított rá erősen JongHoon HongKi kemény férfiasságára.

- Neh... Neh... Neh csináldh...

- Akkor mond ki, hogy akarsz.

- Az Istenért Choi JongHoon! Akarlak baszd meg! - nyögte HongKi.

- Ezt már szeretem - mosolygott győztesen JongHoonnie.

     Kezét elvette HongKi férfiasságáról, végigsimított heréin majd záróizmait simogatta.

- Vigyázok rád - puszilt bele JongHoon HongKi combtövébe.

- Még jó - szólt durcisan az idősebb.

- Naaa... Miért vagy ilyen? - nézett fel rá JongHoon.

- Csak... Ahj... Izgulok... Olyan, mintha ez lenne az első - nevetett zavartan HongKi.

- Ugyan. Az elsőn már túl vagy. Két gyereken is. Nem lesz semmi baj - adott egy biztató csókot kedvesének.

- Köszönöm - mosolygott szégyenlősen HongKi.

- Beszélgessünk még...

- Te meg vagy huzatva?! - háborodott fel az idősebb.

- Én? Lehet...

- Most szeretkezni akarsz vagy beszélgetni?! Döntsd el!

- HongKi szívem. Nyugalom. Nagyon szorítasz...

- Tessék? - nézett le nagy szemekkel.

- Ezért mondtam, hogy beszélgessünk... Ellazultál... Észre sem vetted, hogy egy ujjammal matatok benned.

- Basszus... Basszus...

- Nyugi Nyuszó - csókolta meg JongHoon HongKi-t majd lassan mozgatta az ujját.

FT Island mini #8 (+18)

- Szeretlek - suttogta JongHoon HongKi fülébe. Nem engedte neki, hogy válaszoljon azonnal az ajkaira tapadt.
     Gyengéden az ágyra döntötte és finoman csókolgatta. Közben erős kezeivel simogatta testét és maradék ruháitól is igyekezett megszabadulni.
- Még mindig annyira gyönyörű vagy - morogta JongHoon HongKi mellkasára.
- Ah... Ne mondj ilyet... - sóhajtott fel remegő hangon az idősebb.
- De mondok. Csodálatos vagy - csókolt köldökébe JongHoon.
- Ahj... Te makacs csacsi... - kuncogott HongKi.
     JongHoon gyengéden bánt HongKi-val. Meztelen testét vigyázva és csodálva kényeztette.
     Füle tövét finoman karcolgatta éles fogaival és apró puszikkal lepte el a vékony és érzékeny bőrfelületet. HongKi ezt kuncogva fogadta. Ő eközben JongHoon erős hátát simogatta, gyengéden karmolgatta.
     Testük akárhol érintkezett egymással, mindig egy apró kis élvezetszikra indult el onnan. Ez a kis szikra aztán bejárta az egész testüket, ezzel is jobban feltüzelve Őket.
     JongHoon felemelkedett HongKi-ról és a csípőjére ült. Lekapta magáról a nadrágját is. Már mindketten meztelenek voltak. Az ablakon beszűrődő fény lágyan megvilágította JongHoon kidolgozott, tökéletes testét.
- JongHoonnie. Te jársz kondiba?
- Hát... Tudod... Gondoltam... - pirulva hajtotta le a fejét. - Tetszik? - nézett fel csillogó szemekkel.
- De még mennyire! - húzta végig vékony ujjait HongKi JongHoon testén.
    Mellkasáról indult. Érezhette, hogy kedvesének mennyire dobog a szíve. Mellbimbóján is átsiklottak ujjacskái majd le a kockáira, köldökén át alhasára. Jól látható V vonalán simított végig majd a csípőcsontján körözgetett, végül merevedésén húzta végig ujjait az idősebb. Ebbe JongHoon egy kicsit megremegett majd visszahajolt HongKi-hoz és ajkaira tapadt.

FT Island mini #7

     SeungHyun hangos levegővételre, forgolódásra, szipogásra ébredt. Tudta, hogy Minarie az. A fiú rossz alvó. Sokszor fordult elő, hogy az éjszaka kellős közepén fel kellett kelnie és megnyugtatni a kisebbet.

- Minhwannie.... - rázogatta finoman SeungHyun a fiút. - Ébredj fel! Hallasz? MinHwan?!

- Ünghmm... - nyüszített a megszólított. Már teljesen le volt izzadva.

- Jaj Kicsike... Gyere ide - ölelte magához az ébredező fiút. - Megint rosszat álmodtál?

- Ühüm - szipogott a kisebb.

     SeungHyun szorosabban fogta magához a zokogó testet.

- Csss... Nincs semmi baj... Csak álom volt - adott egy puszit a homlokára.

- D-de... E-elvittek... Té-téged tőlünk... És bánt-bántottak... - zokogott hangosabban az ölelő karok között a fiú.

     Ennyire még sosem borult ki. Legtöbbször csak arról álmodott, hogy kapott egy hatalmas nagy dobfelszerelést. Vagy arról, hogy egy nagy vihar elsodorta a hangszereket. Ez volt eddig a legrosszabb rémálma. Semmi több.

- Nyugalom. Itt vagyok. És sosem hagylak el se téged sem anyuékat.

- Anyut akarom... - hüppögte Minarie.

- Gyere - segítette fel SeungHyun majd ölelve kitámolyogtak a szüleik szobájának ajtajához.

- Nem most kellene bemenni - szólt mögülük egy ismerős hang.

- JaeJinnie? - mondták egyszerre.

- Azt hiszem ha így folytatják lesz egy kistesónk. De én lányt szeretnék. Túl sok fiú van itt - kuncogott az idősebb.

- Hogy-hogy fent vagy? - érdeklődött SeungHyun.

- Nem tudtam aludni - sóhajtott a rangidős. - Megint rosszat álmodtál MinHwannie?

- Igen - görbült sírásra ismét MinHwan telt ajka.

- Ne ne ne ne! Ne sírj. Gyertek be az én szobámba. Majd játszunk valamit. Jó? - ölelte meg a két testvérét JaeJin.

- Te vagy a legjobb bátyus - mondta MinHwan majd bementek a legidősebb testvér szobájába.

FT Island mini #6

- Szeretlek Nyuszó - ölelte meg hátulról JongHoon HongKi meztelen testét.

- Én is szeretlek Mackóm - fordult meg HongKi az ölelésben.

- Annyira köszönök mindent - suttogta JongHoon.

- Mit?

- Hát, hogy adtál nekem három ilyen csodálatos gyermeket, hogy gondoskodsz rólunk, hogy szeretsz minket. Annyira nagyszerű vagy. Szeretlek.

- Jahj JongHoon - bújt az izmos mellkashoz HongKi. - Én köszönöm, hogy vagytok nekem. De miért mondtad ezt most el? - emelte fel a fejét.

- Mert azt akartam, hogy tudd. Imádlak. A srácokkal együtt.

- Biztos, hogy nem szexre megy ki a játék?! - hunyorgott HongKi.

- Mi?! Nem! Ne szórakozz... - nevetett zavartan JongHoon .- De ha kapok azt is, nem tiltakozok...

- Perverz disznó! - csapta mellkason HongKi JongHoon-t. - Tudod, hogy a gyerekek miatt nem lehet... - sóhajtott.

- De már nagyok. Biztos megértik... Ha jobban tetszik, holnap tartok nekik felvilágosító órát -győzködte a családfő HongKi-t.

- Nem is tudom Kicsim... - bújt ki a karjai közül HongKi majd leült az ágyra.

- Ne kínozz Kedvesem - ült le mellé JongHoon. - Már lassan 10 éve... 10 éve nem érinthettelek úgy... - kezdte el simogatni felesége meztelen vállát. - HongKi én nem bírom ezt tovább. A gyerekek már felnőttek. Érezni akarlak. Tudni akarom, hogy még mindig az enyém vagy. Akarom, hogy a nevemet nyögve élvezz el... HongKi...

- Tudom... Nekem is nagyon hiányzol... De...

- Mit de? Ha akarod, akkor ne szórakozzunk. Eleget vártunk már. Hidd el, hogy nem fognak semmit sem hallani.

- Jó de...

- De? Nem akarod?

- Dehogynem... Mindennél jobban...

- Akkor?

- Semmi - vigyorgott HongKi majd szenvedélyesen megcsókolta szerelmét.

FT Island mini #5

- Anyuci... - suttogta MinHwan.

- Igen Kincsem! - simogatta meg a buksiját HongKi.

- Álmos vagyok...

- Jól van Életem. Akkor menjünk haza.

- Nem hiszlek el HongKi... - sóhajtott JongHoon. - És ha én mondom, hogy menjünk haza?!

- Természetes, hogy maradunk - vágta rá vigyorogva HongKi.

- Pimasz vagy, mint mindig - csóválta a fejét az apa. - De ezért, és így szeretünk - adott egy puszit felesége homlokára.

- Pontosan. Na akkor SeungHyunnie oltsd el a tüzet légyszíves, JaeJin pakolj össze, Drágám Te pedig segíts hazatámogatni MinHwannie-t - adta ki a feladatokat HongKi anyuci. Mindenki szófogadóan tette a ráosztott feladatot.

     Az út hazafelé nem volt hosszú de a legfiatalabb így is majdnem mindig elaludt.

- Ne aludj el, fiam! - paskolta meg az arcát JongHoon.

- Ne-nem... Én nem alszom...-  motyogta ásítva Hwannie.

     Mikor hazaértek, a két szülő elrendezte a három gyereket, majd Ők is visszavonultak a szobájukba.

FT Island mini #4

     És aztán lassan sorban derültek ki a család rejtett képességei. Lelepleződött az apuka is. Ő a pengetős hangszerek mestere. Épp úgy ahogy JaeJin fia is. Nem hiába a mondás; nem esik messze az alma a fájától...

     És SeungHyun tehetségére is fény derült. Egyik nap belógott a raktárnak használt kis szoba helyiségbe. Ott voltak a család hangszerei. MinHwan egyszerű kis dobocskája, JaeJin basszgitárja és JongHoon gitárja. Leült a székbe és csak bámulta az előtte heverő hangszereket. Tudta jól magáról, hogy a hangja nem olyan jó, hogy énekelhessen. HongKi hangjához képest az övé - a saját véleménye szerint - igencsak gyengécske. Lehet, hogy rappelni tud, mert amúgy is kicsit hadarva beszél. De ezt a képességét sem tárta fel még senki előtt sem. Ujját gyengéden végighúzta a dob cintányérján, majd felállt és lassan a basszgitárhoz lépett. Vékony és hosszú ujjaival végigsimított a hangszer nyakán. Tovább ballagott. Apja gitárjának a fejét simogatta, majd a kezébe vette. Véletlenül megpendített egy húrt rajta. Szép, mély hangot adott ki. Előző otthonában zongorázni tanult. Így nem volt neki idegen érzés hangszer közelében lenni. Halkan elkezdte játszani egyik kedvenc darabját. És így már többé az Ő tehetsége sem maradt rejtve...

     Ennek örömére az apa mindannyijuknak készített hangszereket majd összeállt a családi banda.

     Legtöbbször a Kincses-sziget nyugati partján, a homokos tengerparton szoktak esténként összegyűlni. Tábortüzet raknak, a kifogott halakat sütögetik, desszertnek sütit esznek és nézik a naplementét. Kezükben a hangszereikkel poénkodnak, játszanak. Aztán este felé zenélnek. Remek hangulatban telnek a napjaik.

- Lassan haza kellene menni - szólt az apa.

- Olyan ünneprontó vagy JongHoonnie - lökte meg a vállát HongKi.

- De mit csináljak, ha esteledik? És egyébként is... Otthon még van dolgunk... Khm... - köszörülte meg a torkát JongHoon.

- Ugyan Te hülye! Mire gondolsz? Tegnap takarítottam ki. Ma főztem. Tökéletesen ráérünk - sorakoztatta fel az érveit a maradás mellett HongKi.

- Igen. Maradjunk! - ujjongott MinHwan.

- Jó... Nem bánom - sóhajtott az apa.

    És megvárták az éjfélt.

FT Island mini #3

- Fiam! - szólt JongHoon JaeJin-nek. - Szaladj gyorsan haza még egy doboz csaliért! El fog kelleni.

- Igen is apu! - szaladt vissza a házhoz JaeJin vidáman.

     Ám az ajtóban megtorpant. Mikor meglátta édesanyját a TVt törölgetni és közben énekelni, minden szava elakadt. Lábai földbe gyökereztek és csak hallgatta azt a csodálatos hangot. Hirtelen ismerősnek kezdett hatni az a mennyei muzsika. Behunyta a szemeit és ellazulva hallgatta tovább a lágy hangot. Valahol mélyen derengett neki valami. De olyan mélyen és régen, hogy nem tudta megfogni és a felszínre hozni. Szíve hevesen dobogott, szinte már a torkában. És nem csak a futástól... A büszkeségtől, hogy az Ő anyukája ilyen csodára képes. Hirtelen eszébe jutott, hogy ezt a gyönyörű csodát a többiekkel is meg kellene osztani. Ahogy csak tudott, úgy rohant vissza a tóhoz.

- Sokáig elvoltál fiam... - nézett szigorúan JongHoon fiára.

- Boh... Bocsánath... - lihegte térdeire támaszkodva JaeJin.

- Hoztál csalit, JaeJinnie? - mosolygott megenyhülve JongHoon.

- Nehm... - lihegett továbbra is.

- Miért nem? - húzta össze a szemöldökét az apa.

- A-anyuh... - mutogatott a ház felé.

- Mi történt vele? - ült ki a rémület JongHoon arcára.

- Mi van anyuval? - ijedt meg MinHwan.

- Gye-gyertekh... - ragadta meg SeungHyun kezét és magával rángatta. A többiek is követték.

     Mikor a házhoz értek mindannyian megálltak az ajtóban.

- Ez csodálatos... - suttogta meghatódva SeungHyun.

- De rég hallottam... - sóhajtott elérzékenyülve JongHoon.

- Te mikor hallottad anyut énekelni? - kérdezte MinHwan.

- Mikor kicsik voltatok, mindig énekelt nektek altatókat - mesélte az apa.

     Ekkor JaeJin is megvilágosodott. Már értette, hogy mik voltak azok a távoli emlékek, melyek megrohamozták elméjét, mikor meghallotta édesanyját énekelni.

- Oh! - sikkantott fel HongKi ijedtében. - Hát ti, itt is vagytok?! - fordult el pirulva.

- Miért nem mondtad, hogy ilyen szépen tudsz énekelni? - rohant oda hozzá SeungHyun.

     A többiek is megrohamozták HongKi-t és egy nagy családi ölelésben kötöttek ki.

FT Island mini #2

     Mikor MinHwannie kicsike volt, az anyukája felfigyelt tökéletes ritmusérzékére. Sokat játszott kint a tengerparton, vagy éppen fent a fák tetején. De a saját maga összeeszkábált két kis botocskáját mindenhova magával vitte és zörgött vele jobbra-balra.

     Épp a vacsorát csinálta a két szülő, mikor a legkisebbik fiuk is csatlakozott hozzájuk.

- JongHoon szívem - simogatta meg HongKi férje izmos karját. - Legyalulnád az uborkát.

- Persze, örömmel kedvesem - nyomott egy puszit felesége arcára JongHoon.

- MinHwannie kincsem. Gyere - hívta HongKi a fiát. - Most megtanítalak férfi módjára zöldséget szelni.

- Igen is Umma - jött a fiú és az anyjával együtt nekiláttak. Eközben JongHoon az uborkákat gyalulta.      Minarie hamar ráérzett a szeletelés ütemére. A kés csattanó hangja és az uborkagyalu súrlódása tökéletes egészet alkotott. HongKi meghatódva figyelte kis családja műalkotását.

     És azóta MinHwan-nak az apukája saját kezűleg csinált egy dobfelszerelést, amin gyakorolhat.

     Egyszer, egy másik alkalommal HongKi tehetségét leplezték le. Gyönyörű hangja az egész családot elvarázsolta.

- Ki kellene takarítani - sóhajtott a kanapén ülve HongKi.

- Segítsek, Kicsim? - simogatta meg a combját JongHoon.

- Áh... Tudod, hogy abból nem takarítás lenne - kuncogott elpirulva HongKi.

- Te mondtad... - vigyorgott JongHoon - Akkor addig elviszem a srácokat horgászni - állt fel a helyéről, majd búcsú gyanánt forrón és szenvedélyesen megcsókolta feleségét.

- Gyertek fiúk! Kapjunk el néhány halat vacsira! - szedte össze a horgászfelszereléseket a családfő.
   Ezután vidáman ballagtak ki a házból, így HongKi-t magára hagyva a házimunkával.

     HongKi magányosan látott neki a lakás kitisztításához. Először a saját szobájukkal kezdte, az viszonylag mindig rendben van tartva. Ezután JaeJinnie szobája következett, mivel Ő egyedül alszik ezért kisebb a káosz. A legnehezebbet a végére hagyta a legidősebb. Minhwannie és SeungHyun szobáját. Ami inkább volt nevezhető csatatérnek, mint szobának. Eközben gyorsan a ruhákat is bedobta a mosásba, ha már egyszer ennyire belemerült a takarításba.

     HongKi megfáradva fogott hozzá a nappali, a konyha és a fürdő kifényesítéséhez. Hogy az idő gyorsabban és jobb kedvben teljen, saját szórakoztatására vidám kis dalokat énekelgetett. Bár azt nem sejtette, hogy erről nem csak Ő tud.

FT Island mini #1

      Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kis család. Ám ez a család cseppet sem a megszokott ideál szerint élt.

      Kezdjük a lakhelyükkel. Az 5 tagú kis család az FNC - eddig ismeretlen - bolygón él, a halak és sütik világában a Kincses-szigeten.

      A család tagjai különlegesek. Az anyuka - Lee HongKi - egyszerűen odavan a körmökért. Minden reggel és este átnézi férje - Choi JongHoon - és gyermekei - Lee JaeJin és Choi MinHwan- körmeit.      Ha kell megpucolja őket, sőt még ki is festi. A család tagjai már hozzászoktak ehhez. A napi rutinjuk része.

     Sok-sok évvel ezelőtt élt velük egy másik törzsből, egy másik bolygóról való fiú is - Oh WonBin. A saját törzsétől megszökött. Emiatt nagy háború dúlt az EXO Planet-en. Apja ellen fellázadtak, családját igyekezték kiirtani - hisz Ő volt a trónörökös. A családja meghalt. Az apja is, aki a király volt - és egyébként nagyon erős ember hírében állt, semmi sem tudta ledönteni. Egy rokona maradt életben, a kisöccse - Oh SeHun. Ezért muszáj volt hazamennie és átvenni az irányítást és az öccsét felnevelni.

     Miután ezt sikerült a négy kincses-szigeti lakosnak feldolgoznia, az egyik este az ajtójukba egy kisfiú ücsörgött.

- Hát Te mit keresel itt, fiam? - kérdezte JongHoon.

- El-elüldöztek... o-otthonról... - szipogta a fiú. - SM Papa kidobott SM Városból - folytak hangtalanul a könnyei az összetört fiúnak.

- Sajnálom - ült le mellé a Kincses-sziget vezére. - Ha gondolod nálunk maradhatsz egy darabig... - ajánlotta fel.

     És abból az "egy darabig"- ból végül örökre lett. Ha SeungHyun - mert így hívják, becsületes nevén Song SeungHyun - el akart volna menni, a többiek nem engedték volna. Bár Ő már rég nem is akart elmenni. Ez volt az Ő igazi családja. Szerették, ápolták és vigyáztak rá. Végre megtalálta a helyét a nagy világegyetemben...

SHINee mini befejező rész

~~~ Eközben ~~~

Ha most valaki benyitott volna a száztizenhármas kollégiumi szobába, három formás fenékkel találkozott volna az ablakban.

- Na mi lesz már?

- Nyugalom Minnie - simogatta meg a buksiját Minho. - Még Jinki-nek be kell melegítenie. Be kell vezetni a témát - magyarázta.

- Öregem Te komolyan elmehetnél Szerelem Dokinak... - röhögött Jjong.

- Csss! Nem hallom! - szólta le őket Minnie.

- Amúgy sem hallatszik idáig...

- Jó de Minnie-nek labrador fülei vannak - kuncogott Jjong, majd egy puszit adott kedvese arcára.

- Na! De most tényleg kuss! Azt nézzétek! Kibum el akar menni! Pedig még csók sem volt! - mutogatott Taemin.

- Nem fog elmenni - mondta magabiztosan Minho.

- Marasztald! - szurkolt Jonghyun.

- Igeeen! Ez aaazzz! - boxolt a levegőbe a legfiatalabb, mikor látta, hogy Kibum visszaül.

      Már hosszú ideje beszélgetett a két fiú a fűben. Kibum közelebb csúszott hozzá. De semmi. Csak beszélgettek.

- Mi lesz mááár?! - hisztizett Minnie.

- Csss! Várd ki a végét! - csitította mindentudóan Minho.

- Azt nézzétek. Kibum szájon pusziltaaaa!! - hadonászott ki az ablakon Jonghyun.

- Naaa! Mért nem csók! - nyavalygott Minnie.

       Megint egy viszonylag hosszabb beszélgetés folyt le a két fiú között. Végül egymással szembefordultak és nem szóltak semmit.

- Naaaa! Mi lesz már!! - mérgelődött Jjong.

- Adjatok nekik egy kis időt. Jinki-nek emésztenie kell a vallomását. Kibum-nak meg el kell hinnie, hogy ez nem álom.

- Anyám Minho.... - ámuldozott Jonghyun.

- Azt! Nézzétek! - sipákolt halkan Taemin. - Csókot! Csókot! Csókot! - suttogta miközben kezei ökölbe szorultak. Jobban izgult, mint akikkel ez valójában megtörténik.

     Kibum és Jinki lassan közeledtek egymáshoz. Key volt az első, aki lassan lehunyta a szemeit. Szíve hevesen kalapált, a levegőt is rendszertelenül vette. Jinki sem volt másképp. Hirtelen a fiatalabb ajkaira tapadt. Ő is behunyta a szemeit. Nem mozdult. Igazából nem tudta, mit kell tenni. Élete első csókja volt.

     Kibum nem értette mi történik, miért nem mozdul. Így egyik szemét kinyitotta. Látta a mászik összeszorított pilláit. Érezte, hogy remegnek az ajkai. Már sejtette, hogy mi áll a dolog mögött. Finoman elkezdte mozgatni az ajkait. Az idősebb hagyta magát. Majd kicsivel később felvette a ritmust Ő is. Hosszasan csókolóztak.

- Ez az! - mondta elérzékenyülve Jonghyun.

- Olyan cukik együtt - bújt kedveséhez Minnie.

- Igen - csókolta meg Jonghyun Taemin-t.

- Apám... Elfolytam... Tiszta csöpögés - morgolódott mosolyogva Minho. - Buzik. Buzik mindenütt.... - sóhajtott.

- Ünneprontó! - szólt rá egyszerre Jjong és Minnie majd folytatták csókjukat.

~~~ Vége ~~~

SHINee mini #32

- Hova megyünk? - érdeklődött Kibum a kollégium hátsóudvarán.

- Ide - fújta ki a levegőt. Odament a leghátsó, legterebélyesebb, vastagtörzsű fához. - Gyere - intett Kibumnak aki szót fogadott.

      Jinki a fiatalabb kezébe nyomta a dobozkát, mire Key az "és most? most mi van?" nézéssel pislogott felé. Jinki lehúzta a pulcsija cipzárját és levette azt.

- Ji-jinki... Én nem tudom, Te ho-hogy vagy vele... De biztos, hogy a-akarod? - nézett rá félve Kibum.

- Jaj ne szórakozz! Nem foglak megerőszakolni - nevetett zavartan az idősebb. - Ülj le - dobta le a pulcsit a fűbe.

      Key nagyot nyelt, majd helyet foglalt. Ő is zavarban volt, nem csak az idősebb. Utána Jinki leült.

- Szóval - vett nagy levegőt az idősebb.

- Szóval? - kérdezett rá Kibum.

- Nagyon sajnálom Kibum. Annyira ökör és tapló voltam. Olyan csúnyán elküldtelek. Nem lett volna szabad ítélkeznem. Megbocsájtasz? - nézett a szőke sötét cicaszemeibe.

- Persze - mosolygott kedvesen Key. Boldog volt a fiatalabb de valahogy egy kicsit csalódott is.

       Jinki szívéről hatalmas szikla zuhant le.

- Akkor én megyek - állt volna fel Key de az idősebb megfogta a kezét.

- Várj. Még szeretnék mondani valamit.

       Erre Kibum azonnal visszahuppant a helyére és kíváncsian fürkészte az idősebb tekintetét.

- Nos. A-az van... Ho-hogy az elmúlt napokban gondolkoztam. Kicsit lehiggadtam. É-és átértékeltem magamban sok mindent. Ve-veled kapcsolatban... Meg úgy magammal is. Én... Ahj... - hajtotta le a fejét.

- Nyugalom Jinki - fogta meg a kezét Kibum. Nem tudta vagyis nem akart találgatni és reménykedni, hogy mit akar mondani neki az idősebb. Csak támogatta, hogy képes legyen elmondani amit szeretne.

- Szóval... Nagyon hiányoztál - nézett a szemeibe.

- Oh... - lepődött meg Kibum.

- Ez a néhány nap pokol volt. É-én nem tudom miért... Ahj... - sóhajtott. Nagyon küszködött a szavakkal. - Az elején azt hittem, hogy majd elmúlik. De nem. Egyre rosszabb lett. Aggódtam érted. Még Minho-t is kifaggattam... Ahj... Reménytelen vagyok...

- Dehogy vagy! - simogatta a hátát a fiatalabb. Most már biztos volt benne, hogy mi a helyzet.

- Kibum. A-azt hiszem, ho-hogy megkedveltelek. Nagyon...

- És nem bánod, hogy olyan vagyok.

- Nem. Va-vagyis... Nem... É-én nem tudom mit mondhatnék... - sóhajtott.

- Semmit - ezzel Kibum vigyorogva elhallgattatta. A szájába nyomott egy nagy pralinét. Majd ajkaira adott egy puszit. És már készült elrohanni de Jinki karjai nem engedték.

- Moft nem menegulsz! - motyogta teli szájjal az idősebb.

- Inkább nyeld le - kacagott Kibum. - Ízlett? - csillogtak a szemei.

- Mi? A csoki vagy a puszi?

- Mi-mindkettő - pirult el a fiatalabb.

- Mindkettő finom volt - vigyorgott Jinki. - Köszönöm. De egyet árulj el. Miért lépsz le mindig?

- Me-mert félek a reakciódtól...

- Ezentúl el ne merj nekem rohanni! Épp az életem sorsfordító döntését osztottam meg veled.

- Igen?

- Igen. Ne nézz így.

- Bocsi de... Mo-most akkor mi van....?

- Öhm... Há-hát... Lenne kedved megpróbálni?

- Mit?

- A sarki ruhaboltban egy farmert....

- Öhm... Igen.

- Jaj Kibum! Én... Jaj ez olllyyyaaaan izééé... Basszus... Szeretlek. Úgy.

- Jaaaaaa! - világosodott meg a szőke hajú.

       Nem mondott többet semmit csak csillogó szemekkel nézett a másik csillogó szemeibe.

SHINee mini #31

     Jinki már reggel gyomorgörccsel ébredt. Egész nap azon gondolkozott, hogyan álljon Kibum elé. Milliószor lejátszotta már magában, hogy mit fog tenni. De sosem tudhatta, hogy mi lesz Kibum válasza. Voltak olyan variációi amikben Kibum az első mondat után elküldte melegebb vidékre. De voltak olyan elképzelései amelyek boldogan végződtek. Ebben nagyon reménykedett.

     Igyekezett egész nap összeszedni minden bátorságát. De gyomrában a görcs egyre csak erősödött, ahogy minden perccel közelebb került a pillanathoz.

     Hosszú nap után, a nyolcadik óra végén fáradtan és idegesen ballagott fel a kollégium lépcsőin a 2. emeletre. Unottan nyitott be a szobába, ahol mint mindig ma is Minho várta. Ám most üres volt a szoba. Táskáját letette az íróasztala előtti székre majd leült. Töltött magának egy pohár vizet és egyben lehúzta. Az asztalra csapta a poharat majs nagyokat lélegzett. Bambán bámult előre. Mikor szemében a kép kiélesedett, megdörzsölte a szemeit, hogy valóban jól lát-e.

     Az ágyán egy kis ajándékdobozka hevert, egy cetlivel a tetején. Azonnal felkelt a helyéről Jinki és a dobozhoz sietett. Levette róla a cetlit és olvasni kezdte.

"Köszönöm :-) ♥

Bummie"

      Levette a tetejét és a dobozban megtalálta a jeles dolgozatot. Alatta pedig sok-sok finom, kézműves pralinét.

     Jinki tátott szájjal bámulta az ajándékát. Miután valamennyire észhez tért fogta magát és átsietett Kibum-ék szobájába.

- Kibum itt vagy? - kérdezte hangosan és lihegve.

- Igen - kukucskált le az emeletes ágy tetejéről.

- Én... Én csak...

- Látom megkaptad a köszönet ajándékom - mosolygott lágyan.

- I-igen... - szorongatta a dobozkát Jinki.

- És milyen? Finom?

- Nem. Va-vagyis még nem kóstoltam.

- Akkor rajta - biztatta Kibum.

- Most nem. Nagyon aranyos vagy. Köszönöm szépen. De most gyere velem. Beszélnünk kell.

- Itt nem jó?

- Négy szem közt.

- Értem. Akkor majd jövök Minnie. Ha lehet ne gyújtsátok fel a kolit. Meg ne egyétek meg egymást Jjong-gal - hagyta rá jó tanácsait a fiatalabbra miközben lemászott az emeletről.

      Jinki remegő végtagokkal sétált. Hihetetlenül ideges volt. Kibum pedig valamiért nagyon boldog és felszabadult. Örült, hogy Jinki felkereste és szóba állt vele.

SHINee mini #30

     Hétfőn minden megszokottan ment. Unalmas órák... Kibum rossz kedvét csak fokozták. Ám az ötödik órában valami hihetetlen dolog történt a kis szőkével. Kezében tarthatta élete egyetlen, legeslegjobb matematikadolgozatát, amit Ő írt.

- Gratulálok Kibum - mondta neki ridegen a tanár. Nagyon nem bírta Mr. Kang. De most azért, mintha kicsit megenyhült volna a jobb jegy miatt. - Folytasd így és akkor nem buksz meg.

- Köszönöm, tanár úr - hajolt meg mosolyogva Kibum.

     Ez az egy esemény dobta fel valamennyire ebben az egy hétben. Bár ezt is Jinki-hez tudta kapcsolni. Hisz ha az idősebb nem gyakorolt volna vele, akkor még ez sem lenne. Hálás volt érte. De fogalma sem volt, hogyan köszönhetné meg. A nap hátralévő órái hamar elmentek.

     Kibum fáradtan ment fel szobájukba. Leült az alsó ágy szélére és kezében szorongatta a jeles dolgozatot. Igaz, témazáró volt de Kibum megkapta, hogy hazavihesse, hogy a szülei is büszkék lehessenek rá. Bár Ő nem igazán akarta hazavinni.

    Csak ült az ágyon és azon filózott, hogyan is hálálhatná meg ezt Jinki-nek, ha szóba sem áll vele. Más esetben nem törné magát ennyire, de most mégis úgy érzi, köszönettel tartozik.

- Szia Hyung! - lépett be a szobába Minnie.

- Szia - mosolygott rá Kibum.

- Hyuuung!! Te mosolyooogsz!!! Csodaaa! - fogta magát a legfiatalabb és kiszaladt. Fél perccel később Minho-val tért vissza.

- Látod! Én mondtam! - mutogatott Taemin Kibum-ra.

- És mitől van ilyen jó kedved?

- Ötös lett a matek TZm - vigyorgott.

- Remek... Én meg már azt hittem, hogy Jinki seggberakott.

- Minho!!! - nézett rá szúrósan Kibum.

- Jó bocsi... - vigyorgott a magasabbik.

- Jut eszembe. Jjong hol van? Ja és segítsetek. Hogyan köszönjem meg ezt Jinki-nek? - lobogtatta meg a papírt Kibum.

- Jjong órán van, ahogy Jinki is - világosította fel Minho. - Arról pedig halvány hupilila gőzöm sincs, hogy mit adj neki. Rakd seggbe Te.

- Minho már az Istenért! Mi van veled?! Fejezd eszt be!

- Áh ilyenkor csak kanos... - legyintett Minnie.

- Szuper - sóhajtott Kibum.

      Érezte, hogy a mellette ülőkkel nem megy sokra.

- Nah mi lementünk kajálni. Nem jössz?

- Nem.

- Hát jó. Na majd még úgyis találkozunk - mosolygott Minho.

- Jó-jó. Pá! - intett Bum mire kimentek.

      Egyedül ücsörgött és gondolkozott. Tíz perc után támadt is egy aranyos ötlete. Gyorsan elrohant boltba, összeszedni a hozzávalókat, hogy kész legyen, mire Jinki végez.

SHINee mini #29

      Egy hete csak szenvedett a kis párocska. Ellenben egy másik párral.

      Jonghyun és Taemin mindent megbeszéltek és ráébredtek butaságukra. Pontosan egy hete alkotnak egy párt.

- Ne előttem faljátok egymást légyszíves - szólt rekedt hangon Kibum a szobájukban.

- Bo-bocsi - pirult el Minnie.

- A-amúgy... Nem akarsz Jinki-vel beszélni? - hozta fel a témát óvatosan Jjong.

- Nem.

- De...

- Ő nem akar velem beszélni. Akkor minek járjak a nyakára feleslegesen?! Úgyis megutált és undorodik tőlem... - sóhajtozott szomorúan Kibum.

- Jó de azért enni lejöhetnél.

- Nem. Nem vagyok éhes.

- Jó akkor majd felhozzuk neked - mondta Minnie, majd Jonghyun-nal kézen fogva kisétáltak az ajtón.

      Kibum bent ücsörgött, a párnáját ölelgette és igyekezett visszatartani a következő sírógörcsét.

- Minho ne haragudj? - szólította meg Jinki a szobájukban társát.

- Igen hyung?!

- Szó-szóval... Azt szeretném kérdezni... Há-hát hogy meg tudnád-e mondani nekem, hogy...

- Hyung ne kertelj! Ki vele - mosolygott Minho.

- Szóval, hogy hogy van Kibum?

- Heh - nevetett fel a fiatalabb. - Ramatyul. Ramatyul az nem kifejezés - csóválta a fejét. - Nem eszik, alig alszik és sír. Mint egy tini lány akinek megjött a szülinapján a menszesze és még aznap dobta a barátja is. Kb.

- Oh. Szóval nincs jól...

- Nincs. Menj és beszélj vele.

- De... De olyan csúnyán elküldtem...

- És aztán! Ő meg pont ezért nem akar veled beszélni... Valamelyikőtöknek lépni kell máskülönben belepusztultok...

- Ahj... Igazad van. Te mióta vagy ilyen nagy szerelem doktor?

- Pólyás kora óta. Már akkor elkezdte a csajozást - nyitott be Jjong. - Jössz Szerelem Doki?

- Aham. Szia hyung.

- Szia - és ezzel Jinki egyedül maradt a gondolataival.

      Elhatározta, hogy másnap, azaz hétfőn suli után megkeresi Kibum-ot és beszél vele. Tényleg nagyon csúnyán elküldte és Ő ezt meg is bánta. Csak a pillanat hevében... Olyan mérges volt... De nem is mérges inkább csalódott.

      De most volt egy hete mindent átgondolni, lenyugodni és tiszta fejjel látni  dolgokat. Egy hét Kibum nélküli lét mindenre rádöbbentette Jinki-t. Az aggodalma csak nőtt a fiatalabb iránt. És a hiánya sem akart múlni. Sőt! Szóval arra jutott magában, hogy ez azért csak nem a véletlen műve...

Lehet, hogy megkedvelte Kibum-ot?! Nagyon is?! Mindenképpen beszélnie kell vele erről.

SHINee mini #28

     Kibum rohant amerre látott. Közben a könnyei egyre csak hullottak.

     Disznónak érezte magát, amiért így elrontotta Jinki-vel a dolgokat. Undorodott saját magától azért, mert olyat szeret, amit nem lenne szabad. Bár egy kicsit neheztelt az idősebbre.

     Megint csak magára volt a legjobban kiakadva, amiért Taemin-t és Jonghyun-t úgy leteremtette. Csak meg akarták vigasztalni. Bár a következő pillanatban meg jogosnak érezte, hogy rájuk szólt.

Bár azt nem is sejtette, hogy mennyire jól tette.

     Jinki a társalgóban ücsörgött és emésztette a dolgokat. Ebben a pár napban annyira hozzászokott Kibum közelségéhez, jelenlétéhez, hogy hiányzott neki. De igyekezett kiverni a fejéből.

     És az elkövetkezendő napok sorra így teltek. Kibum tiszta kedvetlen volt. Teljesen maga alá került. Senkivel sem beszélt. És még enni sem ment le. A fejébe vette, hogy ha nem Jinki mellett ehet, akkor sehol sem eszi meg a menzakaját. Soha sem volt még ennyire magába zuhanva. Nem lehetett ráismerni. Élőhalott, a legmegfelelőbb kifejezés rá.

     Jinki sem volt jobb állapotban. Teljesen megosztotta ez a kettősség, amit érzett. Az egyik fele óvva intette Kibumtól. Azt mondta, hogy hagyja a fenébe. Csak ki akarja használni. Undorító és rossz ember. A másik felének viszont iszonyatosan hiányzott. El sem tudta képzelni, hogy mi lehet a fiatalabbal. Napok óta nem látta. Nem mondta ki még magának sem. De aggódott érte.

Ez a kettősség teljesen felőrölte.

SHINee mini #27

- Mi a baj Kibum? - rohant Taemin az ablakon kihajoló idősebbhez.

       Kibum meg sem tudott szólalni, csak zokogott.

- Naaaa - ölelte meg Minnie. Key teljesen odavolt.

- El-elküldött...! - sírt fel Kibum.

- Csss... Semmi baj - lépett oda hozzá Jjong is.

- Gyere. Ülj le - vezette az ágyhoz Minnie Key-t. - Hozok egy pohár vizet. Nyugodj meg - ezzel kirohant a mosdóba vízért.

- De mi történt? - ült le mellé Jonghyun.

- Meg-megtudta, hogy e-együtt vagytok. E-erre kiborult. A-aztán rájött, ho-hogy én is biszex va-vagyok. É-és elküldött. A-azt mondta soha nem akar látniii... - sírta Kibum.

- Csss... Nyugi... - simogatta a hátát az idősebb.

- Tessék - adta a kezébe a poharat Minnie és elé guggolt.

- De azt honnan vette, hogy mi együtt vagyunk? - értetlenkedett Jonghyun.

- Nem vagytok?! - kapta fel a fejét Key.

- Nem - vágták rá egyszerre.

        Kibum még jobban rákezdett a bömbölésre.

- Tönkretettetek mindent! - csapta vállon mindkettőt a szőke. - Nem igaz! - dühöngött zokogva.

- De mi nem vagyunk melegek - magyarázkodott Jjong.

- Jaj ugye ezt Te sem hiszed el?! - förmedt rá Kibum. - Mindenki látja rajtatok, hogy odáig vagytok egymásért! Nem hiszlek el titeket! Aish! - túrt a hajába idegesen, majd kirohant otthagyva a másik kettőt teljesen megilletődve.

SHINee mini #26

~~~ kb 10 perccel ezelőtt~~~

- Jinki várj meg! - rohant a folyosón Kibum.

- Hol vagy Jinki? Beszéljük meg. Ne haragudj rám - bolyongott tovább a szinten a fiatalabb. Utolsó reménye, Jinki egyetlen menekülő helye, a társalgó volt.

- Jinki - lépett be a terembe, ahol meg is találta az idősebbet. Szerencsére csak ketten voltak bent.

- Menj innen Kibum - mondta higgadtan, rá sem nézve.

- Kérlek. Beszéljük meg. Én nem akartalak elijeszteni. Én... Én... Sajnálom. Hidd el, hogy bennem semmi undorító szándék nincs.

- Hagyj békén - kérte Jinki egy fokkal ingerültebben. - Ez nekem túl sok volt.

- Sajnálom - lépett hozzá közelebb a szőke hajú.

- Menj innen - nézett rá ridegen Jinki. Kibum szívében, mintha egy jeges tőrt forgattak volna, annyira fájt neki ez a pillantás. Volt benne fájdalom, csalódottság, düh és ami a legjobban fájt a fiatalabbnak, megvetés.

- Tudod Kibum ügyesen pakolgattad a kártyákat. Már majdnem elhittem, hogy van egyetlen egy barátom. De valahogy az elejétől éreztem, hogy ebben az egészben van valami furcsa dolog...

- Ne mondj ilyet! - már ott volt a gombóc Kibum torkában. Nem sokáig bírta tartani a könnyeit. - Én a barátod vagyok, Jinki.

- Egy frászt. Csak meg akartál szerezni egy menetre. Most már tudom ki vagy. Woohyun-tól hallottam rólad. Őt is ugyan így kihasználtad.

- Ez nem igaz! - csattant fel Kibum, hiszen ezzel a másik egy elég kényes témát érintett. A hangja már megremegett testével együtt. - Woohyun volt az egyetlen akit tényleg szerettem. De otthagyott. Pont úgy ahogy Te is teszed.

- Én sosem voltam veled. Menj el. Hagyj békén.

- De Jinki! - gördült le némán egy könnycsepp Kibum porcelán bőrén.

- Nem hallottad?! Menj el! Hagyj itt!

- Jó - lehelte, majd hátrálni kezdett és az ajtóban megfordult, a szobájukig meg sem állt.

SHINee mini #25

      Kibum kis hezitálás után az idősebb nyomába eredt.

      Ezt az egész jelenetet pedig Taemin és Jonghyun, a galiba okozói, édesen végigaludták.

      Hogy Jinki min akadt ki ennyire? Valószínűleg azon, ahogy a két srác az ágyban elhelyezkedett. Jjong teljesen átkarolta és magához húzta Minnnie-t, aki pedig készséggel bújt az idősebb mellkasába. Azelőtt nem igazán látott két fiút ennyire közel egymáshoz. Ez az egész helyzet teljesen összezavarta.

      Később, miután ismét csendes lett a szoba, Jonghyun volt aki elsőnek megébredt. Apró puszikkal lepte be Minnie gyönyörű arcocskáját. Adott egy-egy csókot a két szemére, az orra hegyére, a homlokára, két orcájára, szája széleire majd ajkaira tapadt. Ám ekkor a kisebb is megébredt. Ahogy kipattantak szemei azonnal elhátrált.

- Mit csinálsz? - fordult el tőle.

      Jonghyun azt hitte, hogy megharagudott rá a kisebb. És már meg is bánt a tettét. Nem akarta elijeszteni de egyszerűen annyira gyönyörűnek találja és nem tud neki ellenállni.

      Taemin pirulva simogatta arcán a puszikkal érintett területet. Nem haragudott barátjára egy pillanatig sem. Jól esetek neki gyengéd érintései.

- Sa-sajnálom Minnie - ült fel az ágyban Jjong.

       Ekkor egy zokogó Kibum rontott be és az ablakhoz sietett, hogy egy kis friss levegő megnyugtathassa.

SHINee mini #24

      Kibum jelzés nélkül benyitott a szobába. Mögötte Jinki követte.

- Jesszus! - hőkölt hátra Jinki.

- Mi az? - fordult el az ablaktól a fiatalabb.

- Há-hát Ők! - mutogatott Taemin-re és Jonghyun-ra.

- Ja! Hát nem édesek?! - lágyult el Kibum. - Végre egymásra találtak - sóhajtott.

- Ho-hogyan? - nyelt egy nagyon Jinki. - E-ezt úgy é-érted, hogy Ők...

- Hát Minnie-ről már biztosan tudom, hogy biszex vagy meleg. Legalábbis Jonghyun irányába. Jonghyun meg... Ezek szerint Ő is - vigyorgott a szőke büszkén. Örült társai boldogságának.

- É-és téged nem is zavar?! - lepődött meg az idősebb.

- Miért zavarna? - vont vállat Key.

- Mert a barátaid és a szobatársaid és előtted csinálják...

- Hm - vont még egyszer vállat Kibum. - Akkor sem zavar. Sőt. Örülök nekik.

      Jinki nem tudta mit mondhatna. Egyszerre volt megzavarodva, kicsit frusztrálva és talán megvilágosodva. Megvilágosodva. Hogy miért? Eszébe jutott az a fürdős incidens. Ezt összevetette Kibum viselkedésével. És azzal, hogy nem érez se undort se megvetést semmi rosszat a mellettük fekvő pár iránt.

- Vá-várjunk csak! - csattant fel Jinki a megvilágosodástól. - Csa-csak azt ne mond nekem, hogy Te is...

- Mi én is? - Kibum már jól tudta, hogy az idősebb mire céloz. Csak azt nem tudta, honnan jött rá.

- Hát, hogy Te is... Olyan vagy...

- Ja. De - nem volt más választása, mint bevallani. Nagyot sóhajtott és félve nézett fel Jinki-re. Arcán hihetetlen mértékű döbbenettel találkozott.

- Oké - mondta Jinki egy nagyot sóhajtva és kirohant a szobából.

SHINee mini #23

      Jinki lefagyva ült a padon. Arcához kapott, ahova a puszit kapta. Ismét lehengerlő hatást gyakorolt rá Kibum. Na igen Kibum. Ő meg már rég a kis tó partján ücsörgött. Bízott benne, hogy nem ijesztette el Jinki-t és utána fog menni.

      Az idősebb, amint kikerült a kezdeti megilletődésből a szőke után szaladt.

- Áh. Itt vagy? - fordult hátra Jinki felé Kibum. - Nézd milyen szép! - mutogatott a tóra, mint egy kisgyerek.

      A tó végében, ahol Ők voltak, állt egy öreg szomorúfűz. Kellemes árnyékot biztosított számukra. A tavon kiskacsák úszkáltak vidáman. A víz tükrén szinte ragyogott a nap hasonmása. Ahogy a szél lágyan lengedezett a víz is úgy fodrozódott. Egészen idilli kép.

      Jinki sóhajtva ült le Kibum mellé.

- Miért csinálod ezt?

- Mi-mit?

- Hát, hogy random megpuszilsz, aztán elrohansz. És később úgy csinálsz, mintha semmi sem történt volna - mondta higgadtan az idősebb, miközben a tavacskát figyelte.

- Ne csinálj belőle nagy dolgot. Csak egy ártatlan kis puszi. Hálám jeléül - mosolygott Kibum.

       Szóval Kibumnak szinte semmit sem jelentenek. Csak hála. Ez egy kicsit furcsán érintette az idősebbet. Nem tudta volna megmondani miért. De neki valahogy valamit jelentett ez az apró gesztus.

- Mi a baj?

- Se-semmi.

- Csak?

- Csak olyan furcsa vagy - erre Kibum nem mondott semmit, csak felnevetett. Jinki is elmosolyodott. - Amióta odaültél hozzám az asztalhoz teljesen felforgattad a kis világomat.

- Tudom - vigyorgott a fiatalabb. - Ez volt a szándékom.

- Pimasz! - vágta rá nevetve Jinki. - De miért? - komolyodott el hirtelen.

- Nem tudom. Most komolyan. Az ebédlőben beszélgettek a srácok. Rólad.

- Rólam?! - nézett nagy szemekkel.

- Szemet szúrt nekik a nagy csirke mániád. Jonghyun ugye úgy, ahogy ismer, mert az osztálytársad. Minho pedig a szobatársad. Ők valamennyire ismernek. Minnie meg nem tudom... Én pedig meg akartalak ismerni. Ennyi.

- Oh.

- Hát ja. De hogy miért. Azt meg ne kérdezd. Én sem tudom - sóhajtott. - Viszont most már vissza kellene menni ebédre.

- I-igazad van - állt fel Jinki. Még mindig a hallottak megemésztésén dolgozott.

       Visszafele is gyalog mentek. Kibum már majdnem belepusztult, hogy ott mennek egymás mellett és még a kezét sem foghatja meg. Igyekezett elterelni róla a gondolatait. Szája szélét harapdálta és fejével jobbra-balra nézelődött.

- Jinki - fogta meg a karját.

- Igen?

- Nem tudnál nekem segíteni?

- Attól függ miben.

- Hétfőn írunk megint matekból. Vagyis csak én. Javítót.

- Oh. Korrepetáljalak?

- Hát ha ráérsz.

- Rendben. Szívesen megteszem.

- Köszönöm köszönöm köszönöm - ölelgette agyon Jinkit.

- Jó. Kibum. Nyugalom - mosolygott az idősebb.

- Bocsi.

       Az útjuk további része csendben telt. Hamar megérkezzek a koleszba.

- Bejössz egy kicsit? - kérdezte Kibum az ajtó előtt.

- Ha nem zavarok.

- Hidd el Minho-nál jobban zavarnál - kuncogott a kisebb.

SHINee mini #22

- A-akkor most mi legyen? - kérdezte Minnie. Rá sem mert nézni Jonghyun-ra, csak ült mellette az ágyon, lehajtott fejjel. Zavarban volt a félreértés miatt.

- Há-hát nem tudom... Khm.. Sajnálom Minnie. Én nem akartalak leteperni - motyogta Jjong erőt véve magán.

- Se-semmi baj... Igazából az én hibám...

- Nem dehogy is... Én vagyok ilyen marha... Bocsi.

- Jó. Szerintem egyezünk meg abban, hogy mindketten kicsit félreértettük a másikat. Ne szapuljuk magunkat. Inkább játszunk a játékkal. Ha van kedved... - ajánlotta fel Taemin és most először felnézett.

- Én benne vagyok - mosolygott Jonghyun. Közelebb mászott Taemin-hez, hogy jobban lássa a kijelzőt. És a játék elindult...

       A játék elindult. Lassan már három órája. Le sem vették szemüket a telefon képernyőjéről. Idő közben kényelmetlenné vált a helyzet, így Jjong elfeküdt az ágyon, Minnie pedig az ölébe bújt és úgy folytatták a játékot. Teljesen belemerültek a klassz játékba, megfeledkezve minden eddigi köztük lezajlott dologról, izgatottan simultak egymáshoz, hangosan nevettek, finoman löködték a másikat.

SHINee mini #21

      Kibum vigyorogva sétált Jinki mellett az utcán. A jókedve az idősebbre is átragadt.

- Minek örülsz? - lökte finoman oldalba mosolyogva Jinki Kibumot.

- Őszintén?

- Aham.

- Szép az idő - felelte teljesen komolyan, az eget kémlelve, viszont mikor meglátta társa elszontyolodását felnevetett.

- Most meg mi van?

- A képeden nevetek. Csak vicceltem. Örülök, hogy jó az idő de annak jobban, hogy mosolyogni látlak. Jól áll.

- Kö-köszönöm - pirult el Jinki.

- Ez is - kuncogott Key.

- M-mi?

- Hogy elpirulsz. Többször fogok neked szépeket mondani.

- Jaj hagyd már, mert felgyulladok! - temette arcát a kezeibe az idősebb.

- Nézd! - fogta meg a kezét Key. - Ott egy fagyizó! Menjünk beee! - kérlelte csillogó szemekkel.

- Rendben.

      Már a sorban álltak és kikérték mindketten a háromgombócos fagyit, mikor Kibum Jinki fülébe suttogott.

- Jinki. Gáz van.

- Mi a baj?

- Otthon maradt a pénztárcám.

- Semmi baj. Úgyis meg akartalak hívni.

- Jaj de aranyos vagy köszönöm - pirult el teljesen Key.

- Neked is jól áll - vigyorgott szélesen Jinki, mire válaszul Kibum beleboxolt a vállába.

      Miután kifizették a hűsítő édességet, elindultak a park felé. Nem volt tőlük messze, hamar odaértek.

      Kibum vigyorogva nyalta a fagyiját. Boldog volt. Ez a nap nem úgy alakult ahogy tervezte de eddig nagyon is élvezte. Örült, hogy Jinki-nek sikerült így elengednie magát. De semmit sem akart elsietni. Egyenlőre úgy gondolta, hogy egyoldalú ez az egész. És ha ezen változtatni akar, ahhoz sok munka és türelem fog kelleni. Így hát menet közben elhatározta, a legfőbb célja az életben: meghódítani Jinki szívét. (Na meg nem megbukni matekból...)

      Jinki is vidáman sétálgatott társa oldalán. Fogalma sem volt az érzéseiről. Most az egyszer a pillanatnak és a mának élt. Jobban ellazult, mint szokott. Nem filózott annyit feleslegesen. Csak élvezte az időt, a fagyit és Kibum társaságát. Kezdte úgy látni, hogy Kibumban talán megtalálta az igazi barátot.

      Lassan megérkeztek a parkhoz. Kibum előre rohant egy padhoz és leült. Jinki is követte. Az idősebb hamar eltüntette az édességet. Kibum sokáig nyammogott rajta. Majd mikor megette Jinkihez hajolt.

- Köszönöm - nyomott az arcára egy puszit majd elszaladt.

SHINee mini #20

- Taemin! - rontott be Jjong a szobába.

- I-igen?! Itt vagyok - szólt ki a mosdóból.

- Jól vagy?

- Persze - jött ki mosolyogva Taemin.

- Kibum azt mondta, hogy oda vagy. Valami baj van? - kérdezte aggódva.

- Mi? Nem. Nincs baj. Kibum-ot meg megfojtom.

- Véletlen volt. Ne tedd. Csak kicsúszott neki.

- Oh. De akkor is - fújt egyet Minnie. - De ugye elmentek randizni? - kuncogott.

- Nem tudom. Otthagytam Őket és hozzád rohantam - hajtotta le szégyenlősen a fejét Jonghyun. - Hát ha nincs semmi bajod, akkor én megyek is.

- Várj! - fogta meg a kezét a fiatalabb. - Mit csinálsz ma?

- Semmit. - vonta meg a vállát a Dinó.

      Minden hétvégén ez a programja. Ki kell.pihenni az iskola fáradalmait.

- Nem lenne kedved velem csinálni azt a semmit? - tette fel szégyenlősen, pirulva a kérdést Taeminnie.

      Jonghyun szíve kihagyott egy ütemet Minnie kérdésére.

- De - suttogta alig hallhatóan a választ.

- Szuper. Akkor gyere - rángatta be az ágyba Taemin.

- Minnie. Te ebben biztos vagy? Akarod? És itt? - kérdezte nagy szemekkel Jjong.

- Persze - mosolygott vissza a kisebb. - De ha akarod a földön is csinálhatjuk - ajánlotta fel.

- Öhm... Nem az ágyban kényelmesebb lesz - döntötte le Jonghyun a fiatalabbat.

- Hé! Mit csinálsz? - csapkodta a vállát Minnie, mikor már a másik majdnem megcsókolta.

- É-én... Azt mondtad, hogy Te is akarod.

- Mit?

- Hát AZT - nyomta meg az utolsó szót az idősebb.

- Mi? Nem! Én nem arra értettem! - próbált felülni.

- Hanem? - nézett nagy szemekkel a dinó.

- A telefonomra szedtem le egy új focis játékot. Minho-val akartam kipróbálni. De most, hogy átjöttél... Gondoltam veled... - hajtotta le a fejét Taemin.

- Oh basszus... - suttogta megsemmisülve Jjong.

SHINee mini #19

     Több sem kellett Kibumnak és megiramodott Jinki szobája felé. Kopogás nélkül berontott.

- Jinki itt va...?

- Itt vagyok - felelte fel sem pillantva a könyveiből.

- Ne haragudj én csak... Annyira sajnálom... Lementem... De nem voltál ott... Én úgy megijedtem... Ne haragudj... Én.. Csak... Minnienek tartottam lelki fröccsöt... Szegényke odavan... Na és nem néztem az időt... És ahj...

- Nyugodj meg Kibum - nézett fel mosolyogva Jinki. - Vegyél levegőt is - kuncogott.

- Akkor nem haragszol? - ült le az ágya szélére.

- Nem.

- Na ha vége a csöpögésnek - szakította félbe Őket Jonghyun a szemközti ágyról. Észre sem vették, hogy ott van - Elmondanád mi a baja Minnie-nek - ekkor tudatosult Kibumban, hogy valamit nagyon elrontott...

- Öhm... Semmi.

- Ne hazudj! Piros a füled. Tudom, hogy van valami. Az előbb azt mondtad, hogy nagyon oda van. Mi van vele? - kérdezte aggódva az idősebb.

- Se-semmi - Jonghyun nem válaszolt csak kirohant a szobából.

- Gratulálok Kibum! - veregette vállon saját magát.

- Ugyan. Legalább megbeszélik - motyogta Minho a szemközti ágyból. - Ti meg menjetek már randizni.

- Ez nem randi! - vágták rá egyszerre.

- Aham... De akkor is tűzés, mert ma egy csini csajszit akarok becsempészni - vigyorgott angyalian Minho.

- Ahj Te! - morrant rá Kibum. - Egyszer úgy meg fogod járni ezzel a sok szabályszegéssel...

- Nem baj. Addig jó míg nem - kuncogott. - Na! Tipli!

- Heló! Hogy beszélsz?! Idősebbek is vagyunk és ez nem csak a Te szobád hanem Jinkié is! - szólt rá Kibum.

- Bocsánat.

- Hagyjad. Megszoktam - sóhajtott Jinki.

- De ne szokd meg! Ez a Te szobád is! - állt fel Kibum. - Akkor eljössz velem a parkba?

- Aham - tette félre a könyveit és Ő is felállt.

SHINee mini #18

- Szóval akkor ezt gondolod?

- Igen Minnie - ölelte magához Kibum anyai gyengédséggel. - Én teljes mértékben megértelek és tudom milyen nehéz most neked. De hidd el én melletted vagyok - mosolygott biztatóan.

- Köszönöm hyung.

- Nincs mit. De atya gatya! - nézett a mobiljára, ami már elég sok időt mutatott. - Ne haragudj de nekem most rohannom kell. Késésben vagyok! - pattant ki Taemin mellől az ágyból.

- Hova hova? - vigyorgott Minnie. - Csak nem randiztok Jinki-vel?

- Randinak nem randi de...

- Ejjha! Sikerült felforrósítani a srácot?

- Jaj ne mondj ilyeneket! Csak elmegyünk a parkba együtt tanulni.

- Aham... - húzogatta a szemöldökét a kisebb. Most Kibum kivételesen nem szólt rá. Két okból: késésben volt, és örült, hogy Minnie mosolyog.

      Gyorsan bement a mosdóba, kicsit felfrissítette magát, aztán rekord idő alatt, magához képest rekodr idő alatt, kiválasztott egy ruhaszettet és átöltözött.

- Majd jövök. Vigyázz magadra Minnie!

- Rendben. Aztán csak óvatosan...

- Pimasz! - vágta oda Kibum és kirohant a szobából. Meg sem állt a portáig.

      A portánál viszont a gondnokon kívül senki sem volt. Kétszer is körbejárta, hogy megbizonyosodjon senki sem vár rá.

      Nagyon elszomorodott. De tudta, hogy ez az Ő hibája. De azért mégis jól esett volna neki, ha Jinki megvárja. De ugyan. Ki Ő neki, hogy évezredeket várjon rá?!

      Lehajtott fejjel ment vissza a szobájába.

- Ejha! De hamar megvoltatok! - kuncogott Minnie.

- Elment.

- Ho-hogyan?

- Otthagyott.

- De..

- Mire lementem már nem volt ott.

- Megunta a várakozást.

- És mi van ha lent sem volt? - esett kétségbe Kibum.

- Jaj ugyan. Akkor meg biztos, hogy a szobájában van...

SHINee mini #17

- Hogy vagy? - lépett be Kibum Taeminnel közös szobájukba mosolyogva.

- Szia hyung. Meg vagyok - dőlt vissza az ágyába Taemin.

- Ez nem volt valami meggyőző - biggyesztette le ajkait a szőke. - Mi a baj? - guggolt az ágy széléhez.

- Hyung. Te most szerelmes vagy Jinki-be? - tette fel a nyílt kérdést a fiatalabb.

- Öhm... Hát... E-ez most hogy jött ide?

- Milyen az ha szerelmes vagy? Milyen egy fiút szeretni? Neked tényleg jó, mert szerethetsz fiúkat is meg lányokat is? - bombázta Taemin a kérdéseket.

- Hé-hé-hé! Nyugi! - mosolyodott el Key. - Történt valami? - kérdezte sejtelmesen.

- A-azt hiszem i-igen... - suttogta.

- Na gyere mesélj nekem - bújt be az ágyba Minnie mellé.

***

     Jinki lassan fél órát várt a porta előtt. Ami azt jelenti, ha negyed órával előbb jött, akkor Kibum pontosan ennyit késik. Jinki úgy döntött, ad neki még tíz percet. De mikor már a kilencedik is elérkezett, kezdett kétségbeesni. Felültették. Megint. Tudta, hogy nem lett volna szabad bízni a fiatalabban és ennyire beleélnie magát. Egy nagyot sóhajtott és visszament a szobájába. Lehuppant az ágyára és maga elé vette a tankönyveit. Csalódott volt. Igaz alapjáraton is úgy tervezte a napot, hogy majd magányosan tanulgat. Ezzel nyugtatta magát. Bár mégis rosszul érezte magát. Valahogy mégis hiányzott neki Kibum közelsége. A mosolya, ahogy kacag, az az őszinte érdeklődés a hogyléte felől... De ki tudja? Lehet, hogy ezek is mind csak a színjáték részei voltak. Még egy utolsót sóhajtott és végleg elmerült a megtanulásra váró anyagok sokaságában.

SHINee mini #16

- Mit fogsz ma csinálni? - érdeklődött mosolyogva Kibum.

- Öhm. Megírom a házikat és pihenek.

- Nem lenne kedved eljönni velem a városba?

- Mi-minek? Mármint... Mit csinálni? - teljesen megszeppent az idősebb. Most komolyan randira hívták? Csak, mert ez nagyon úgy hangzott.

- Hát nem tudom. Elmenni mondjuk a parkba. Vagy a kis tóhoz. Ne mindig a 4 között üljünk - mosolygott szégyenlősen Kibum.

- Nem is tudom. Sok leckét kaptunk... - szabadkozott Jinki.

- Naaa. Ne kéresd már magad! Akkor hozd a cuccaidat és tanuljunk együtt. Na?! Mit szólsz?

      Jinki érezte, hogy ebből sehogy sem tud kiszabadulni. Igent kell mondania. Igazából akarta is meg nem is ezt az egészet. Az egyik fele a nap minden egyes pillanatában Kibum-mal lett volna, míg a másik fele óvatosságra intette. Nem tudta, hogy mit érez és, hogy mit kellene tennie.

- Jó. Menjünk - bólintott rá Jinki.

- Szuper! - virult ki Kibum. - Akkor fél óra múlva a portánál - hadarta majd visszarohant a tálcával és a szobájába szaladt.

      Jinki akaratán kívül is megmosolyogta a szőke cselekedetét és követte. Felment a szobájába és összekészült. Kicsivel a megbeszéltek előtt érkezett a portához. Maga sem értette miért, de türelmetlenül várta Kibum érkezését.

SHINee mini #15

- Aigooo! - sóhajtott fel Jonghyun a reggelinél már sokadszorra.

- Mi a baj?

- Aigo Minho! - könyökölt az asztalra az idősebb és két keze közé fogta fejét.

- Aish... Másnaposság! - nevetett fel mindentudóan Minho. Ő valahogy hamar túltette magát rajta.

       Igazából Jonghyun-nak ez volt a legkisebb gondja. Minnie-t hiányolta a társaságból. Rosszul váltak el tegnap, nem tudták azóta megbeszélni. Félt, hogy a kisebb nem érzi jól magát, vagy esetleg megharagudott rá.

- Bocsi - pattant fel a kis dinó a székről és Kibum-ék asztalához sietett. - Bocsi - mondta ismét, immáron a másik társaságnak.

- Mit akarsz Jjong? - vetette oda neki Key.

- Öhm... Hogy... Minnie. Miért nem jött le? Nagyon haragszik rám? - harapta be alsó ajkát az idősebb.

- Hm. Nem tudok róla. Rosszul volt és mondtam neki, hogy... Aish! A francba! Nem vettem el a reggeliét! - mutatta fel a reggelijegyet Kibum.

- Hagyd csak - kapta ki a kezéből Jjong. - Majd én felviszem neki - ezzel már rohant is a sorba.

       Jonghyun halkan ment be Taemin-hez. A fiatalabb a fal felé fordulva csendesen szuszogott.

Jjong letette az asztalra az éthordót és leült Minnie ágyának a szélére. Onnan kémlelte a kisebb tökéletes arcának vonásait. Most, hogy jobban megnézte, nagyon megtetszett neki. Lányokat megszégyenítő finom vonásai vannak a fiúnak, lágy ajkai, melyeket előző este megízlelhetett. Kedve lett volna megint birtokba venni azokat a puha párnákat, de azért mégsem akart rámászni erre az ártatlanul alvó angyalra. Csak a képzeletében játszott el néhány gondolattal de már azoktól is félig merevedése lett és a nyála is majdnem kifolyt.

- Kibum. Ne bámulj miközben al... - fordult meg Minnie. - Jonghyun? - ült fel hirtelen, amibe bele is szédült. Azonnal a fejéhez kapott. - Aish... Hol van Kibum? É-és Te mit keresel itt?

- Öhm Bummie lent reggelizik az újonnan szerzett barátjával így én hoztam fel a reggelidet - mutatott az asztalon pihenő ételesre. - és megnéztem, hogy jól vagy-e.

- Oh. Köszönöm - mosolygott. - Kicsit fáj a fejem meg hányingerem van. De meg leszek.

- Hozzak gyógyszert?

- Áh hagyjad csak. Csak egy kicsit pihennem kell.

- Értem. És... Szóval... N-nem haragszol rám?

- Mi-miért haragudnék? - nyelt egy nagyot Taemin és nagy szemekkel nézett Jjong-ra.

- Há-hát... Hogy az este... Nem emlékszel?

- Öhm... Nem - vágta rá egyből.

       Igazából minden előtte volt, tudta jól, hogy mi történt de úgy gondolta jobban teszi, ha azt mondja, hogy nem emlékszik.

- Akkor mindegy is - mosolygott kissé lehangoltan Jonghyun. - Nincs szükséged valamire?

- Nem köszi.

- Rendben akkor nem is zavarlak tovább. Később még benézek - sóhajtott majd kiment.

SHINee mini #14

      Reggel Kibum frissen ébredt. Friss másnaposságszagra szobatársa felől...

- Taemin. Jól vagy? - mászott le az emeletes ágyról Key. - Hallod? - guggolt le az ágy elé és finoman megrázogatta a fiatalabb vállát.

- A-ham... - felelte kómásan és/vagy másnaposan.

- Ehj Te gyerek... Szerencse, hogy szombat van és nincs suli... Lemegyek reggelizni. Felhozom a tiédet - meg sem várta a választ már el is tűnt.

      Az ebédlőben a sorban találkozott Minho-val és Jonghyun-nal is, akik csak egy fokkal voltak jobb állapotban. És a szokásos kis asztalnál is ott ült már Jinki. Kibum mosolyogva, tálcával a kezében lépett mellé.

- Szia. Szabad?

- Khhmmöhmggkkaammhhuuu... - fulladt majdnem bele a falatjába Jinki. Megijedt a hirtelen kérdéstől, na meg egyből az ugrott be neki a hang hallatán, aminek nagyon nem kellett volna.

- Jól vagy? - tette le azonnal a tálcát Kibum és Jinki hátát gyengéden ütögette és simogatta. Az idősebb összerezzent az érintéstől. Kicsit elhúzódott majd válaszolt.

- Igen.

- Mi igen? - mosolygott csintalanul Key. - Leülhetek vagy jobban vagy?

- Mi-mindkettő - válaszolt kissé hezitálva az idősebb.

     Kibum helyet foglalt előtte és nekilátott a reggeli kakaós müzlijének. Jinki tejjel ette.

- És? Hogy aludtál? - nézett fel rá kedvesen a cica-szemű.

- Öhm... - kerülgette ismét a megszólítottat a fulladás. - Nem sokat aludtam de azt jól - leplezte válaszával a feszültségét.

      Igazából egész éjszaka a vele egy asztalnál ülőn gondolkozott. Mikor Minho megérkezett, akkor pedig az Ő mocorgása, zajongása zavarta. Szóval nem igazán volt kellemes az éjszakája, de nem akarta ezzel traktálni a másikat, főleg úgy, hogy Ő szinte szerves része volt annak.

- És Te hogy aludtál? - kérdezett vissza udvariasan.

- Mint a tej. Este jól lefárasztottál - kuncogott Kibum, mire Jinki megint félrenyelt.

      Most mire gondoljon? Arra, hogy matekoztak és abban fáradt el, vagy, hogy a képzeletében amiket csináltak az készítette ki a fiatalabbat... Aish. Jinki meg bolondult. Most már mindenről ez fog az eszembe jutni? - tette fel magában a kérdést.

- Jaj Te. Egyél lassabban - simogatta meg a hátát Kibum.

- Uhum... - lélegzett mélyeket majd leplezve távolságtartását viszonozta a mosolyt.

SHINee mini #13

     Taemin lassan Jonghyun felé fordult hallva becézgetését. Ideje sem lett volna semmit sem reagálni, mert két nedves ajak tapadt az övéire. Jonghyun lassan mozgatta párnáit a fiatalabb alkoholtól enyhén kesernyés mégis édes és puha száján. Taemin csak tágra nyílt szemekkel bámult az előtte csukott szemekkel élvezkedő fiúra. Mikor Jjong megnyalta Taemin alsó ajkát a kisebb halkan, a buli zajától amúgy is kevésbé hallhatóan felsikkantott. Eltolta magától az idősebbet, felvette a kabátját, majd zavartan ennyit odavágott:

- Hazamentem - és kiviharzott a szórakozóhelyről.

      Hirtelen érte az idősebb cselekedete. Ajkait simogatva, jobbra-balra dülöngélve sétált hazafelé. Az éjszakai friss levegő valamelyest kitisztította a gondolatait. Legalábbis az alkoholból biztosan. Mégis szíve őrült zakatolása egy pillanatra sem hagyott alább. Talán mérges volt társára? Vagy ennyire tetszett neki? Esetleg az alkohol még indig dolgozik a testében? Nem tudta eldönteni...

SHINee mini #12

     Kibum a csempének támaszkodva, lihegve próbált magához térni az édes mámorból. Eközben hátát a forró vízcseppek áztatták továbbra is.

     Jinki azonnal ráengedte még jobban a hideg vizet és igyekezett lehűteni magát. Teljes képtelenségnek tartotta, ami vele történt. Pedig igaz volt...

     Miután kifújta magát és valamennyire észhez tért a szédítő orgazmusból, Key letörölte élvezetét a csempéről, majd gyorsan megmosakodott. Mikor meghallotta, hogy más is van bent rajta kívül gyorsan összeszedte magát, és csak reménykedve, hogy az a valaki semmit sem hallott, kisuhant a mosdóból. Maga sem tudta, hogy mi ütött belé. De az az arcra puszi, Jinki meglepettsége, az, hogy ilyen kis aranyos, teljesen beindította. Vágyott rá, fellobbantott benne egy különös lángot, ami szinte teljesen felperzselte belülről. Erős vonzalmat érzett iránta. Berohant a szobájába, elpakolta a cuccait és bebújt az ágyába. Nyakig betakarózott és viszonylag hamar elaludt.

      Jinki sem totojázott sokáig. Lezuhanyzott, megtörölközött és visszament a szobájába. Viszont az Ő szemeire nem igazán tudott lecsücsülni az álom. Kibum-on gondolkozott. Azon, hogy miért esik ki a szíve, mikor rágondol, hogy miért gyullad fel érintésétől. Egyáltalán, hogy mit akar tőle... és mi volt ez az egész...

SHINee mini #11

     Minho elmerült a tömegben. Szebbnél szebb lányok vették körül és ringatták magukat az ölében. Nagyon élvezte az ilyen bulikat. Mivel jóképű srác, amivel egészségesen tisztában is van, mindig akadt partnere, olykor több is, akivel elüthette az időt.

     Taemin és Jonghyun a szokásos hátsó sarokban lévő boxukban ücsörgött és iszogatott. Ők is szerettek táncolni, de a nyugodtabb bulikat is kedvelték, mikor csak egy pohárral a kezükben ültek és beszélgettek, akár az élet nagy dolgairól, akár semmiségekről.

- Te... Én moszt... Komollyan nem tudomm, hogy Kibummie mit eszik azon a Jinki gyereken... Hukk.. - dadogta részegen Jonghyun.

- Ne bátsd mer szerintem cukiii megg szeskszi. Nem. Sze-seszki. Neeemm... Szexuális. Na! - küszködött Taemin is a szavakkal.

- Úgy gondolod?

- Aham - kortyolt egyet az italába a fiatalabb.

- Olyan jó Key-nek.

- Miért mondod eztet hyung?

- Mert Ő szerethet fiúkat is meg lányokat is.

- És az jó? - kérdezett vissza, nagy szemekkel fürkészve társa arcát Taemin.

- Ühüm.

      És társaságukban lassan megjelent a csend. A részeg ember igazat mond, tartja a mondás. Nos ez a két jómadárral sem volt másképp.

      Taemin tényleg irigy volt egy kicsit a hyungjára, hogy össze tudta szedni a kis szerencsétlen csirke fiút. Vagyis csak Ők gondolták, hogy össze tudta. Ez akkor még nem tűnt olyan biztosnak... Picit sajnálta tőle, mert Ő is vágyott már a boldogságra. Az olyan fajta boldogságra és szeretetre.

      Jonghyun pedig tényleg kíváncsi volt, hogy milyen lehet egy fiút szeretni. Lányok terén valahogy mindig elrontotta a dolgokat és sosem tartott két-három hónapnál tovább a dolog. Valamiért féltékeny volt Jinkire. Nem Bummie miatt, hanem Minnie miatt. Zavarta, hogy a legkisebbnek is tetszik. Nem tudta, mit tehetne, hogy elfeledje ezt a csirke képűt.

      Taemin félig kifordulva a boxból nézte a táncoló tömeget, fejét enyhén mozgatta a zene ritmusára. A kezében lévő poharát lassan szájához emelte majd nagy kortyokban nyelte le az alkoholt. Mikor a pohara kiürült visszafordult teljesen az asztalhoz és letette a poharát. Ajkait kezdte el nyalogatni. Az ottmaradt italt szerette volna eltüntetni.

      Jonghyun végignézte ezt az egész, számára abban az állapotban meglehetősen provokatív jelenetet. Nagyot nyelve tudatosult benne, hogy Ő kívánja Taemin-t. Nem értette magát de igazából a benne lévő alkoholtól abban a pillanatban nem is akarta. Csak bámulta Taemin tökéletes arcát. A sötét és igéző szemeit, orrocskáját és rózsaszín, húsos, harapni való ajkait.

- Taeminnie... Minnie... Minniekeee... Minniiee... - suttogta Jonghyun majd fejével lassan közelített Taemin felé.

SHINee mini #10 (+18)

      Jinki is visszament a szobájába. Már előre félt, hogy mi fogadja majd. De csodák csodájára mikor benyitott, üres volt a szoba. Gondolta, hogy a srácok "jó" szokásuknak megfelelően elmentek a sulihoz közeli szórakozóhelyre és ott folytatták a lerészegedést, amit Ők csak kikapcsolódásnak hívtak. Jinki cseppet sem bánta ezt, így legalább nyugodtan tudott lefekvéshez készülni.

      Gyorsan beugrott még a mosdóba lezuhanyozni. Szüksége volt a hosszú nap után egy kis felfrissülésre. A zuhanyzóban három fülke található meg. Nem a legjobban felszereltek de legalább függöny mindegyiken van. Jinki azt hitte, egyedül lesz, de mikor derekán egy törölközővel belépett, furcsán különös hangokat hallott meg.

- Ahh... Ah... Hmm... Mmm... Ahh.... - hallatszott az egyenletes nyögés a legutolsó zuhanyfülkéből.         A víz csobogása valamelyest tompította a hangokat, de ahhoz nem eléggé, hogy ne lehessen felismerni, hogy ki és miért nyöszörög így.

     Jinki csak lefagyva állt az ajtóban és nem tudta, mit tegyen.

- Ahh... Hhh... Hmm... Ahh... - hallatszottak egyre erőteljesebben a nyögések.

     A fiú felismerte. Ezek Kibum édes nyögései. Nem tudott mit kezdeni magával, csak állt az ajtóban és hallgatta, ahogy Kibum maszturbál. Minden érzéke megfagyott, csak Kibum izgató hangjára tudott koncentrálni. Elfelejtett nyelni, úgy ahogy pislogni is. Elméjébe akaratlanul is befurakodott néhány kép, melyek azt vetítették szemei elé, ahogyan Kibum éppen saját magát kényezteti.

- Oh... Ah... Hmm... Jin-Jinkiih... Ah... - nyögte tovább Key.

     Mikor az idősebb meghallotta a saját nevét Kibum szájából, miközben Ő... teljesen elvesztette minden kontrollját. Semmit sem értett. Oké, hogy Kibum AZT csinálja. Ez természetes dolog az Ő korukban. De... Miért az Ő nevét nyöszörgi közben? És neki ez miért tetszik ennyire? Hiszen feláll neki a sátra!- pillantott le Jinki a lába közé. Ez undorító - gondolta. Gyorsan bement az első fülkébe és megengedte a vizet. Jó hideget. Nem számított, hogy szinte már hangosan vacogott tőle, szüksége volt egy kis nyugalomra, amelyet jelenleg a hideg víz és annak kellemesen csobogó hangja nyújtott.

      Kibum bal kezével a csempének támaszkodott, jobb kezét pedig merevedésén mozgatta. Képzeletében Jinki dús és puha ajkai játszottak izgalmán, nyelvével gyengéden kényeztetve Őt. Ajkát erősen beharapva koncentrált, hogy a szemei előtt megjelenő képek minél valósághűbbek legyenek. Még a gondolatba is belebizsergett a teste, hogy az idősebb ilyet valaha is csinálhatna vele. A forró vízsugárnak köszönhetően, amely testét áztatta, szinte érezte Jinki érintéseit, forró csókjait. Egyre gyorsabban mozgatta magán kezét és egyre hangosabban nyögte a mellette zuhanyzó nevét.

- Augghhhh....! - összeszorított pillákkal nyüszített fel vékony hangon, mikor forró nedve a hideg csempére fröccsent.

SHINee mini #9

- Szo-szóval... A nyuszi meg a róka. Khm... - kezdett az újbóli magyarázatba az idősebb.

     Jinki furcsán érezte magát Kibum közeledésétől. Ahogy combjaik összeértek teste lángolni kezdett. Nem tudott a matematikára koncentrálni.

     Kibum-ban viszont most már megfogalmazódott a pontos célja. Akarta Jinki-t úgy, ahogy volt. A lányos zavarával, az okosságával, a szexi külsejével, mindenével együtt. Vágyat érzett a fiú iránt. De csak finoman akart haladni. Nem akarta elijeszteni a kis nyuszit.

- Igen Jinki. Figyelek - mosolygott rá Kibum. A szőke tudta, vagyis gondolta, hogy mi lehet a baja az idősebbnek. Így kezét a combjára vezette. - Ne izgulj. Nem harapok. Annyira - villantotta meg cuki mosolyát a szőke.

- Oh... E-ez jó hír - mosolygott zavartan Jinki. - Fo-folytassuk - köszörülte meg a torkát és feladott Kibum-nak egy nagyon nehéz feladatot.

- Nem megy! - dőlt hátra a kanapén hisztizve a fiatalabb. - Ehhez én hülye vagyok.

- Ne mondj butaságokat. Nézd meg mit csinálnál először.

- Négyzetre emelnék.

- Na ez a baj. Ezért nem jön ki. Ha külön mindet elvégzed valahol kimaradhat valami vagy elronthatod. Először össze kell vonni.

- Áh... De okos vagy.

- Ugyan...

- Így? - mutatta Kibum a füzetét Jinki-nek, miután elvégezte a műveletet.

- Aham. Na látod. Nem vagy Te ehhez hülye. Csak gyakorolni kell.

     Még sokáig gyakorolták a feladatokat egészen be is esteledett.

- Nah azt hiszem mára ennyi elég lesz - nyújtózkodott Kibum.

- Rendben. Ügyes voltál. Ha van valami ami nem megy akkor szólj és ugyan így segítek.

- Köszönöm szépen! - ölelte meg Key Jinki-t.

      Erre a váratlan cselekedetre az idősebb nem tudott mit reagálni. Érezte a szőke leheletét a nyakán, amitől a kis szőrök felálltak bőrén. Szíve hevesen kalapált. Nyelt egy nagyot majd összeszedte az erejét.

- Ni-nincs mit Ki-Kibumh...

- Hihi - kuncogott a kisebb a reakcióján. Tetszett neki. - Akkor majd holnap. Jó éjt - puszilta meg majd gyorsan összekapkodta a cuccait és a szobájába rohant.

      Becsapta maga után az ajtót, majd hátával a falapnak dőlt és csak vigyorgott, mint a vadalma. Hevesen dobogó szívére szorította kezét és ajkát beharapva gondolt vissza az iménti eseményekre.

      Jinki a fotelban ült még mindig. Kezét az arcához kapta a puszi helyére és pirulva mosolygott. Először nagyon lefagyott de valahogy mégis jó érzés fogta el.