SHINee mini befejező rész

~~~ Eközben ~~~

Ha most valaki benyitott volna a száztizenhármas kollégiumi szobába, három formás fenékkel találkozott volna az ablakban.

- Na mi lesz már?

- Nyugalom Minnie - simogatta meg a buksiját Minho. - Még Jinki-nek be kell melegítenie. Be kell vezetni a témát - magyarázta.

- Öregem Te komolyan elmehetnél Szerelem Dokinak... - röhögött Jjong.

- Csss! Nem hallom! - szólta le őket Minnie.

- Amúgy sem hallatszik idáig...

- Jó de Minnie-nek labrador fülei vannak - kuncogott Jjong, majd egy puszit adott kedvese arcára.

- Na! De most tényleg kuss! Azt nézzétek! Kibum el akar menni! Pedig még csók sem volt! - mutogatott Taemin.

- Nem fog elmenni - mondta magabiztosan Minho.

- Marasztald! - szurkolt Jonghyun.

- Igeeen! Ez aaazzz! - boxolt a levegőbe a legfiatalabb, mikor látta, hogy Kibum visszaül.

      Már hosszú ideje beszélgetett a két fiú a fűben. Kibum közelebb csúszott hozzá. De semmi. Csak beszélgettek.

- Mi lesz mááár?! - hisztizett Minnie.

- Csss! Várd ki a végét! - csitította mindentudóan Minho.

- Azt nézzétek. Kibum szájon pusziltaaaa!! - hadonászott ki az ablakon Jonghyun.

- Naaa! Mért nem csók! - nyavalygott Minnie.

       Megint egy viszonylag hosszabb beszélgetés folyt le a két fiú között. Végül egymással szembefordultak és nem szóltak semmit.

- Naaaa! Mi lesz már!! - mérgelődött Jjong.

- Adjatok nekik egy kis időt. Jinki-nek emésztenie kell a vallomását. Kibum-nak meg el kell hinnie, hogy ez nem álom.

- Anyám Minho.... - ámuldozott Jonghyun.

- Azt! Nézzétek! - sipákolt halkan Taemin. - Csókot! Csókot! Csókot! - suttogta miközben kezei ökölbe szorultak. Jobban izgult, mint akikkel ez valójában megtörténik.

     Kibum és Jinki lassan közeledtek egymáshoz. Key volt az első, aki lassan lehunyta a szemeit. Szíve hevesen kalapált, a levegőt is rendszertelenül vette. Jinki sem volt másképp. Hirtelen a fiatalabb ajkaira tapadt. Ő is behunyta a szemeit. Nem mozdult. Igazából nem tudta, mit kell tenni. Élete első csókja volt.

     Kibum nem értette mi történik, miért nem mozdul. Így egyik szemét kinyitotta. Látta a mászik összeszorított pilláit. Érezte, hogy remegnek az ajkai. Már sejtette, hogy mi áll a dolog mögött. Finoman elkezdte mozgatni az ajkait. Az idősebb hagyta magát. Majd kicsivel később felvette a ritmust Ő is. Hosszasan csókolóztak.

- Ez az! - mondta elérzékenyülve Jonghyun.

- Olyan cukik együtt - bújt kedveséhez Minnie.

- Igen - csókolta meg Jonghyun Taemin-t.

- Apám... Elfolytam... Tiszta csöpögés - morgolódott mosolyogva Minho. - Buzik. Buzik mindenütt.... - sóhajtott.

- Ünneprontó! - szólt rá egyszerre Jjong és Minnie majd folytatták csókjukat.

~~~ Vége ~~~

SHINee mini #32

- Hova megyünk? - érdeklődött Kibum a kollégium hátsóudvarán.

- Ide - fújta ki a levegőt. Odament a leghátsó, legterebélyesebb, vastagtörzsű fához. - Gyere - intett Kibumnak aki szót fogadott.

      Jinki a fiatalabb kezébe nyomta a dobozkát, mire Key az "és most? most mi van?" nézéssel pislogott felé. Jinki lehúzta a pulcsija cipzárját és levette azt.

- Ji-jinki... Én nem tudom, Te ho-hogy vagy vele... De biztos, hogy a-akarod? - nézett rá félve Kibum.

- Jaj ne szórakozz! Nem foglak megerőszakolni - nevetett zavartan az idősebb. - Ülj le - dobta le a pulcsit a fűbe.

      Key nagyot nyelt, majd helyet foglalt. Ő is zavarban volt, nem csak az idősebb. Utána Jinki leült.

- Szóval - vett nagy levegőt az idősebb.

- Szóval? - kérdezett rá Kibum.

- Nagyon sajnálom Kibum. Annyira ökör és tapló voltam. Olyan csúnyán elküldtelek. Nem lett volna szabad ítélkeznem. Megbocsájtasz? - nézett a szőke sötét cicaszemeibe.

- Persze - mosolygott kedvesen Key. Boldog volt a fiatalabb de valahogy egy kicsit csalódott is.

       Jinki szívéről hatalmas szikla zuhant le.

- Akkor én megyek - állt volna fel Key de az idősebb megfogta a kezét.

- Várj. Még szeretnék mondani valamit.

       Erre Kibum azonnal visszahuppant a helyére és kíváncsian fürkészte az idősebb tekintetét.

- Nos. A-az van... Ho-hogy az elmúlt napokban gondolkoztam. Kicsit lehiggadtam. É-és átértékeltem magamban sok mindent. Ve-veled kapcsolatban... Meg úgy magammal is. Én... Ahj... - hajtotta le a fejét.

- Nyugalom Jinki - fogta meg a kezét Kibum. Nem tudta vagyis nem akart találgatni és reménykedni, hogy mit akar mondani neki az idősebb. Csak támogatta, hogy képes legyen elmondani amit szeretne.

- Szóval... Nagyon hiányoztál - nézett a szemeibe.

- Oh... - lepődött meg Kibum.

- Ez a néhány nap pokol volt. É-én nem tudom miért... Ahj... - sóhajtott. Nagyon küszködött a szavakkal. - Az elején azt hittem, hogy majd elmúlik. De nem. Egyre rosszabb lett. Aggódtam érted. Még Minho-t is kifaggattam... Ahj... Reménytelen vagyok...

- Dehogy vagy! - simogatta a hátát a fiatalabb. Most már biztos volt benne, hogy mi a helyzet.

- Kibum. A-azt hiszem, ho-hogy megkedveltelek. Nagyon...

- És nem bánod, hogy olyan vagyok.

- Nem. Va-vagyis... Nem... É-én nem tudom mit mondhatnék... - sóhajtott.

- Semmit - ezzel Kibum vigyorogva elhallgattatta. A szájába nyomott egy nagy pralinét. Majd ajkaira adott egy puszit. És már készült elrohanni de Jinki karjai nem engedték.

- Moft nem menegulsz! - motyogta teli szájjal az idősebb.

- Inkább nyeld le - kacagott Kibum. - Ízlett? - csillogtak a szemei.

- Mi? A csoki vagy a puszi?

- Mi-mindkettő - pirult el a fiatalabb.

- Mindkettő finom volt - vigyorgott Jinki. - Köszönöm. De egyet árulj el. Miért lépsz le mindig?

- Me-mert félek a reakciódtól...

- Ezentúl el ne merj nekem rohanni! Épp az életem sorsfordító döntését osztottam meg veled.

- Igen?

- Igen. Ne nézz így.

- Bocsi de... Mo-most akkor mi van....?

- Öhm... Há-hát... Lenne kedved megpróbálni?

- Mit?

- A sarki ruhaboltban egy farmert....

- Öhm... Igen.

- Jaj Kibum! Én... Jaj ez olllyyyaaaan izééé... Basszus... Szeretlek. Úgy.

- Jaaaaaa! - világosodott meg a szőke hajú.

       Nem mondott többet semmit csak csillogó szemekkel nézett a másik csillogó szemeibe.

SHINee mini #31

     Jinki már reggel gyomorgörccsel ébredt. Egész nap azon gondolkozott, hogyan álljon Kibum elé. Milliószor lejátszotta már magában, hogy mit fog tenni. De sosem tudhatta, hogy mi lesz Kibum válasza. Voltak olyan variációi amikben Kibum az első mondat után elküldte melegebb vidékre. De voltak olyan elképzelései amelyek boldogan végződtek. Ebben nagyon reménykedett.

     Igyekezett egész nap összeszedni minden bátorságát. De gyomrában a görcs egyre csak erősödött, ahogy minden perccel közelebb került a pillanathoz.

     Hosszú nap után, a nyolcadik óra végén fáradtan és idegesen ballagott fel a kollégium lépcsőin a 2. emeletre. Unottan nyitott be a szobába, ahol mint mindig ma is Minho várta. Ám most üres volt a szoba. Táskáját letette az íróasztala előtti székre majd leült. Töltött magának egy pohár vizet és egyben lehúzta. Az asztalra csapta a poharat majs nagyokat lélegzett. Bambán bámult előre. Mikor szemében a kép kiélesedett, megdörzsölte a szemeit, hogy valóban jól lát-e.

     Az ágyán egy kis ajándékdobozka hevert, egy cetlivel a tetején. Azonnal felkelt a helyéről Jinki és a dobozhoz sietett. Levette róla a cetlit és olvasni kezdte.

"Köszönöm :-) ♥

Bummie"

      Levette a tetejét és a dobozban megtalálta a jeles dolgozatot. Alatta pedig sok-sok finom, kézműves pralinét.

     Jinki tátott szájjal bámulta az ajándékát. Miután valamennyire észhez tért fogta magát és átsietett Kibum-ék szobájába.

- Kibum itt vagy? - kérdezte hangosan és lihegve.

- Igen - kukucskált le az emeletes ágy tetejéről.

- Én... Én csak...

- Látom megkaptad a köszönet ajándékom - mosolygott lágyan.

- I-igen... - szorongatta a dobozkát Jinki.

- És milyen? Finom?

- Nem. Va-vagyis még nem kóstoltam.

- Akkor rajta - biztatta Kibum.

- Most nem. Nagyon aranyos vagy. Köszönöm szépen. De most gyere velem. Beszélnünk kell.

- Itt nem jó?

- Négy szem közt.

- Értem. Akkor majd jövök Minnie. Ha lehet ne gyújtsátok fel a kolit. Meg ne egyétek meg egymást Jjong-gal - hagyta rá jó tanácsait a fiatalabbra miközben lemászott az emeletről.

      Jinki remegő végtagokkal sétált. Hihetetlenül ideges volt. Kibum pedig valamiért nagyon boldog és felszabadult. Örült, hogy Jinki felkereste és szóba állt vele.

SHINee mini #30

     Hétfőn minden megszokottan ment. Unalmas órák... Kibum rossz kedvét csak fokozták. Ám az ötödik órában valami hihetetlen dolog történt a kis szőkével. Kezében tarthatta élete egyetlen, legeslegjobb matematikadolgozatát, amit Ő írt.

- Gratulálok Kibum - mondta neki ridegen a tanár. Nagyon nem bírta Mr. Kang. De most azért, mintha kicsit megenyhült volna a jobb jegy miatt. - Folytasd így és akkor nem buksz meg.

- Köszönöm, tanár úr - hajolt meg mosolyogva Kibum.

     Ez az egy esemény dobta fel valamennyire ebben az egy hétben. Bár ezt is Jinki-hez tudta kapcsolni. Hisz ha az idősebb nem gyakorolt volna vele, akkor még ez sem lenne. Hálás volt érte. De fogalma sem volt, hogyan köszönhetné meg. A nap hátralévő órái hamar elmentek.

     Kibum fáradtan ment fel szobájukba. Leült az alsó ágy szélére és kezében szorongatta a jeles dolgozatot. Igaz, témazáró volt de Kibum megkapta, hogy hazavihesse, hogy a szülei is büszkék lehessenek rá. Bár Ő nem igazán akarta hazavinni.

    Csak ült az ágyon és azon filózott, hogyan is hálálhatná meg ezt Jinki-nek, ha szóba sem áll vele. Más esetben nem törné magát ennyire, de most mégis úgy érzi, köszönettel tartozik.

- Szia Hyung! - lépett be a szobába Minnie.

- Szia - mosolygott rá Kibum.

- Hyuuung!! Te mosolyooogsz!!! Csodaaa! - fogta magát a legfiatalabb és kiszaladt. Fél perccel később Minho-val tért vissza.

- Látod! Én mondtam! - mutogatott Taemin Kibum-ra.

- És mitől van ilyen jó kedved?

- Ötös lett a matek TZm - vigyorgott.

- Remek... Én meg már azt hittem, hogy Jinki seggberakott.

- Minho!!! - nézett rá szúrósan Kibum.

- Jó bocsi... - vigyorgott a magasabbik.

- Jut eszembe. Jjong hol van? Ja és segítsetek. Hogyan köszönjem meg ezt Jinki-nek? - lobogtatta meg a papírt Kibum.

- Jjong órán van, ahogy Jinki is - világosította fel Minho. - Arról pedig halvány hupilila gőzöm sincs, hogy mit adj neki. Rakd seggbe Te.

- Minho már az Istenért! Mi van veled?! Fejezd eszt be!

- Áh ilyenkor csak kanos... - legyintett Minnie.

- Szuper - sóhajtott Kibum.

      Érezte, hogy a mellette ülőkkel nem megy sokra.

- Nah mi lementünk kajálni. Nem jössz?

- Nem.

- Hát jó. Na majd még úgyis találkozunk - mosolygott Minho.

- Jó-jó. Pá! - intett Bum mire kimentek.

      Egyedül ücsörgött és gondolkozott. Tíz perc után támadt is egy aranyos ötlete. Gyorsan elrohant boltba, összeszedni a hozzávalókat, hogy kész legyen, mire Jinki végez.

SHINee mini #29

      Egy hete csak szenvedett a kis párocska. Ellenben egy másik párral.

      Jonghyun és Taemin mindent megbeszéltek és ráébredtek butaságukra. Pontosan egy hete alkotnak egy párt.

- Ne előttem faljátok egymást légyszíves - szólt rekedt hangon Kibum a szobájukban.

- Bo-bocsi - pirult el Minnie.

- A-amúgy... Nem akarsz Jinki-vel beszélni? - hozta fel a témát óvatosan Jjong.

- Nem.

- De...

- Ő nem akar velem beszélni. Akkor minek járjak a nyakára feleslegesen?! Úgyis megutált és undorodik tőlem... - sóhajtozott szomorúan Kibum.

- Jó de azért enni lejöhetnél.

- Nem. Nem vagyok éhes.

- Jó akkor majd felhozzuk neked - mondta Minnie, majd Jonghyun-nal kézen fogva kisétáltak az ajtón.

      Kibum bent ücsörgött, a párnáját ölelgette és igyekezett visszatartani a következő sírógörcsét.

- Minho ne haragudj? - szólította meg Jinki a szobájukban társát.

- Igen hyung?!

- Szó-szóval... Azt szeretném kérdezni... Há-hát hogy meg tudnád-e mondani nekem, hogy...

- Hyung ne kertelj! Ki vele - mosolygott Minho.

- Szóval, hogy hogy van Kibum?

- Heh - nevetett fel a fiatalabb. - Ramatyul. Ramatyul az nem kifejezés - csóválta a fejét. - Nem eszik, alig alszik és sír. Mint egy tini lány akinek megjött a szülinapján a menszesze és még aznap dobta a barátja is. Kb.

- Oh. Szóval nincs jól...

- Nincs. Menj és beszélj vele.

- De... De olyan csúnyán elküldtem...

- És aztán! Ő meg pont ezért nem akar veled beszélni... Valamelyikőtöknek lépni kell máskülönben belepusztultok...

- Ahj... Igazad van. Te mióta vagy ilyen nagy szerelem doktor?

- Pólyás kora óta. Már akkor elkezdte a csajozást - nyitott be Jjong. - Jössz Szerelem Doki?

- Aham. Szia hyung.

- Szia - és ezzel Jinki egyedül maradt a gondolataival.

      Elhatározta, hogy másnap, azaz hétfőn suli után megkeresi Kibum-ot és beszél vele. Tényleg nagyon csúnyán elküldte és Ő ezt meg is bánta. Csak a pillanat hevében... Olyan mérges volt... De nem is mérges inkább csalódott.

      De most volt egy hete mindent átgondolni, lenyugodni és tiszta fejjel látni  dolgokat. Egy hét Kibum nélküli lét mindenre rádöbbentette Jinki-t. Az aggodalma csak nőtt a fiatalabb iránt. És a hiánya sem akart múlni. Sőt! Szóval arra jutott magában, hogy ez azért csak nem a véletlen műve...

Lehet, hogy megkedvelte Kibum-ot?! Nagyon is?! Mindenképpen beszélnie kell vele erről.

SHINee mini #28

     Kibum rohant amerre látott. Közben a könnyei egyre csak hullottak.

     Disznónak érezte magát, amiért így elrontotta Jinki-vel a dolgokat. Undorodott saját magától azért, mert olyat szeret, amit nem lenne szabad. Bár egy kicsit neheztelt az idősebbre.

     Megint csak magára volt a legjobban kiakadva, amiért Taemin-t és Jonghyun-t úgy leteremtette. Csak meg akarták vigasztalni. Bár a következő pillanatban meg jogosnak érezte, hogy rájuk szólt.

Bár azt nem is sejtette, hogy mennyire jól tette.

     Jinki a társalgóban ücsörgött és emésztette a dolgokat. Ebben a pár napban annyira hozzászokott Kibum közelségéhez, jelenlétéhez, hogy hiányzott neki. De igyekezett kiverni a fejéből.

     És az elkövetkezendő napok sorra így teltek. Kibum tiszta kedvetlen volt. Teljesen maga alá került. Senkivel sem beszélt. És még enni sem ment le. A fejébe vette, hogy ha nem Jinki mellett ehet, akkor sehol sem eszi meg a menzakaját. Soha sem volt még ennyire magába zuhanva. Nem lehetett ráismerni. Élőhalott, a legmegfelelőbb kifejezés rá.

     Jinki sem volt jobb állapotban. Teljesen megosztotta ez a kettősség, amit érzett. Az egyik fele óvva intette Kibumtól. Azt mondta, hogy hagyja a fenébe. Csak ki akarja használni. Undorító és rossz ember. A másik felének viszont iszonyatosan hiányzott. El sem tudta képzelni, hogy mi lehet a fiatalabbal. Napok óta nem látta. Nem mondta ki még magának sem. De aggódott érte.

Ez a kettősség teljesen felőrölte.

SHINee mini #27

- Mi a baj Kibum? - rohant Taemin az ablakon kihajoló idősebbhez.

       Kibum meg sem tudott szólalni, csak zokogott.

- Naaaa - ölelte meg Minnie. Key teljesen odavolt.

- El-elküldött...! - sírt fel Kibum.

- Csss... Semmi baj - lépett oda hozzá Jjong is.

- Gyere. Ülj le - vezette az ágyhoz Minnie Key-t. - Hozok egy pohár vizet. Nyugodj meg - ezzel kirohant a mosdóba vízért.

- De mi történt? - ült le mellé Jonghyun.

- Meg-megtudta, hogy e-együtt vagytok. E-erre kiborult. A-aztán rájött, ho-hogy én is biszex va-vagyok. É-és elküldött. A-azt mondta soha nem akar látniii... - sírta Kibum.

- Csss... Nyugi... - simogatta a hátát az idősebb.

- Tessék - adta a kezébe a poharat Minnie és elé guggolt.

- De azt honnan vette, hogy mi együtt vagyunk? - értetlenkedett Jonghyun.

- Nem vagytok?! - kapta fel a fejét Key.

- Nem - vágták rá egyszerre.

        Kibum még jobban rákezdett a bömbölésre.

- Tönkretettetek mindent! - csapta vállon mindkettőt a szőke. - Nem igaz! - dühöngött zokogva.

- De mi nem vagyunk melegek - magyarázkodott Jjong.

- Jaj ugye ezt Te sem hiszed el?! - förmedt rá Kibum. - Mindenki látja rajtatok, hogy odáig vagytok egymásért! Nem hiszlek el titeket! Aish! - túrt a hajába idegesen, majd kirohant otthagyva a másik kettőt teljesen megilletődve.

SHINee mini #26

~~~ kb 10 perccel ezelőtt~~~

- Jinki várj meg! - rohant a folyosón Kibum.

- Hol vagy Jinki? Beszéljük meg. Ne haragudj rám - bolyongott tovább a szinten a fiatalabb. Utolsó reménye, Jinki egyetlen menekülő helye, a társalgó volt.

- Jinki - lépett be a terembe, ahol meg is találta az idősebbet. Szerencsére csak ketten voltak bent.

- Menj innen Kibum - mondta higgadtan, rá sem nézve.

- Kérlek. Beszéljük meg. Én nem akartalak elijeszteni. Én... Én... Sajnálom. Hidd el, hogy bennem semmi undorító szándék nincs.

- Hagyj békén - kérte Jinki egy fokkal ingerültebben. - Ez nekem túl sok volt.

- Sajnálom - lépett hozzá közelebb a szőke hajú.

- Menj innen - nézett rá ridegen Jinki. Kibum szívében, mintha egy jeges tőrt forgattak volna, annyira fájt neki ez a pillantás. Volt benne fájdalom, csalódottság, düh és ami a legjobban fájt a fiatalabbnak, megvetés.

- Tudod Kibum ügyesen pakolgattad a kártyákat. Már majdnem elhittem, hogy van egyetlen egy barátom. De valahogy az elejétől éreztem, hogy ebben az egészben van valami furcsa dolog...

- Ne mondj ilyet! - már ott volt a gombóc Kibum torkában. Nem sokáig bírta tartani a könnyeit. - Én a barátod vagyok, Jinki.

- Egy frászt. Csak meg akartál szerezni egy menetre. Most már tudom ki vagy. Woohyun-tól hallottam rólad. Őt is ugyan így kihasználtad.

- Ez nem igaz! - csattant fel Kibum, hiszen ezzel a másik egy elég kényes témát érintett. A hangja már megremegett testével együtt. - Woohyun volt az egyetlen akit tényleg szerettem. De otthagyott. Pont úgy ahogy Te is teszed.

- Én sosem voltam veled. Menj el. Hagyj békén.

- De Jinki! - gördült le némán egy könnycsepp Kibum porcelán bőrén.

- Nem hallottad?! Menj el! Hagyj itt!

- Jó - lehelte, majd hátrálni kezdett és az ajtóban megfordult, a szobájukig meg sem állt.

SHINee mini #25

      Kibum kis hezitálás után az idősebb nyomába eredt.

      Ezt az egész jelenetet pedig Taemin és Jonghyun, a galiba okozói, édesen végigaludták.

      Hogy Jinki min akadt ki ennyire? Valószínűleg azon, ahogy a két srác az ágyban elhelyezkedett. Jjong teljesen átkarolta és magához húzta Minnnie-t, aki pedig készséggel bújt az idősebb mellkasába. Azelőtt nem igazán látott két fiút ennyire közel egymáshoz. Ez az egész helyzet teljesen összezavarta.

      Később, miután ismét csendes lett a szoba, Jonghyun volt aki elsőnek megébredt. Apró puszikkal lepte be Minnie gyönyörű arcocskáját. Adott egy-egy csókot a két szemére, az orra hegyére, a homlokára, két orcájára, szája széleire majd ajkaira tapadt. Ám ekkor a kisebb is megébredt. Ahogy kipattantak szemei azonnal elhátrált.

- Mit csinálsz? - fordult el tőle.

      Jonghyun azt hitte, hogy megharagudott rá a kisebb. És már meg is bánt a tettét. Nem akarta elijeszteni de egyszerűen annyira gyönyörűnek találja és nem tud neki ellenállni.

      Taemin pirulva simogatta arcán a puszikkal érintett területet. Nem haragudott barátjára egy pillanatig sem. Jól esetek neki gyengéd érintései.

- Sa-sajnálom Minnie - ült fel az ágyban Jjong.

       Ekkor egy zokogó Kibum rontott be és az ablakhoz sietett, hogy egy kis friss levegő megnyugtathassa.

SHINee mini #24

      Kibum jelzés nélkül benyitott a szobába. Mögötte Jinki követte.

- Jesszus! - hőkölt hátra Jinki.

- Mi az? - fordult el az ablaktól a fiatalabb.

- Há-hát Ők! - mutogatott Taemin-re és Jonghyun-ra.

- Ja! Hát nem édesek?! - lágyult el Kibum. - Végre egymásra találtak - sóhajtott.

- Ho-hogyan? - nyelt egy nagyon Jinki. - E-ezt úgy é-érted, hogy Ők...

- Hát Minnie-ről már biztosan tudom, hogy biszex vagy meleg. Legalábbis Jonghyun irányába. Jonghyun meg... Ezek szerint Ő is - vigyorgott a szőke büszkén. Örült társai boldogságának.

- É-és téged nem is zavar?! - lepődött meg az idősebb.

- Miért zavarna? - vont vállat Key.

- Mert a barátaid és a szobatársaid és előtted csinálják...

- Hm - vont még egyszer vállat Kibum. - Akkor sem zavar. Sőt. Örülök nekik.

      Jinki nem tudta mit mondhatna. Egyszerre volt megzavarodva, kicsit frusztrálva és talán megvilágosodva. Megvilágosodva. Hogy miért? Eszébe jutott az a fürdős incidens. Ezt összevetette Kibum viselkedésével. És azzal, hogy nem érez se undort se megvetést semmi rosszat a mellettük fekvő pár iránt.

- Vá-várjunk csak! - csattant fel Jinki a megvilágosodástól. - Csa-csak azt ne mond nekem, hogy Te is...

- Mi én is? - Kibum már jól tudta, hogy az idősebb mire céloz. Csak azt nem tudta, honnan jött rá.

- Hát, hogy Te is... Olyan vagy...

- Ja. De - nem volt más választása, mint bevallani. Nagyot sóhajtott és félve nézett fel Jinki-re. Arcán hihetetlen mértékű döbbenettel találkozott.

- Oké - mondta Jinki egy nagyot sóhajtva és kirohant a szobából.

SHINee mini #23

      Jinki lefagyva ült a padon. Arcához kapott, ahova a puszit kapta. Ismét lehengerlő hatást gyakorolt rá Kibum. Na igen Kibum. Ő meg már rég a kis tó partján ücsörgött. Bízott benne, hogy nem ijesztette el Jinki-t és utána fog menni.

      Az idősebb, amint kikerült a kezdeti megilletődésből a szőke után szaladt.

- Áh. Itt vagy? - fordult hátra Jinki felé Kibum. - Nézd milyen szép! - mutogatott a tóra, mint egy kisgyerek.

      A tó végében, ahol Ők voltak, állt egy öreg szomorúfűz. Kellemes árnyékot biztosított számukra. A tavon kiskacsák úszkáltak vidáman. A víz tükrén szinte ragyogott a nap hasonmása. Ahogy a szél lágyan lengedezett a víz is úgy fodrozódott. Egészen idilli kép.

      Jinki sóhajtva ült le Kibum mellé.

- Miért csinálod ezt?

- Mi-mit?

- Hát, hogy random megpuszilsz, aztán elrohansz. És később úgy csinálsz, mintha semmi sem történt volna - mondta higgadtan az idősebb, miközben a tavacskát figyelte.

- Ne csinálj belőle nagy dolgot. Csak egy ártatlan kis puszi. Hálám jeléül - mosolygott Kibum.

       Szóval Kibumnak szinte semmit sem jelentenek. Csak hála. Ez egy kicsit furcsán érintette az idősebbet. Nem tudta volna megmondani miért. De neki valahogy valamit jelentett ez az apró gesztus.

- Mi a baj?

- Se-semmi.

- Csak?

- Csak olyan furcsa vagy - erre Kibum nem mondott semmit, csak felnevetett. Jinki is elmosolyodott. - Amióta odaültél hozzám az asztalhoz teljesen felforgattad a kis világomat.

- Tudom - vigyorgott a fiatalabb. - Ez volt a szándékom.

- Pimasz! - vágta rá nevetve Jinki. - De miért? - komolyodott el hirtelen.

- Nem tudom. Most komolyan. Az ebédlőben beszélgettek a srácok. Rólad.

- Rólam?! - nézett nagy szemekkel.

- Szemet szúrt nekik a nagy csirke mániád. Jonghyun ugye úgy, ahogy ismer, mert az osztálytársad. Minho pedig a szobatársad. Ők valamennyire ismernek. Minnie meg nem tudom... Én pedig meg akartalak ismerni. Ennyi.

- Oh.

- Hát ja. De hogy miért. Azt meg ne kérdezd. Én sem tudom - sóhajtott. - Viszont most már vissza kellene menni ebédre.

- I-igazad van - állt fel Jinki. Még mindig a hallottak megemésztésén dolgozott.

       Visszafele is gyalog mentek. Kibum már majdnem belepusztult, hogy ott mennek egymás mellett és még a kezét sem foghatja meg. Igyekezett elterelni róla a gondolatait. Szája szélét harapdálta és fejével jobbra-balra nézelődött.

- Jinki - fogta meg a karját.

- Igen?

- Nem tudnál nekem segíteni?

- Attól függ miben.

- Hétfőn írunk megint matekból. Vagyis csak én. Javítót.

- Oh. Korrepetáljalak?

- Hát ha ráérsz.

- Rendben. Szívesen megteszem.

- Köszönöm köszönöm köszönöm - ölelgette agyon Jinkit.

- Jó. Kibum. Nyugalom - mosolygott az idősebb.

- Bocsi.

       Az útjuk további része csendben telt. Hamar megérkezzek a koleszba.

- Bejössz egy kicsit? - kérdezte Kibum az ajtó előtt.

- Ha nem zavarok.

- Hidd el Minho-nál jobban zavarnál - kuncogott a kisebb.

SHINee mini #22

- A-akkor most mi legyen? - kérdezte Minnie. Rá sem mert nézni Jonghyun-ra, csak ült mellette az ágyon, lehajtott fejjel. Zavarban volt a félreértés miatt.

- Há-hát nem tudom... Khm.. Sajnálom Minnie. Én nem akartalak leteperni - motyogta Jjong erőt véve magán.

- Se-semmi baj... Igazából az én hibám...

- Nem dehogy is... Én vagyok ilyen marha... Bocsi.

- Jó. Szerintem egyezünk meg abban, hogy mindketten kicsit félreértettük a másikat. Ne szapuljuk magunkat. Inkább játszunk a játékkal. Ha van kedved... - ajánlotta fel Taemin és most először felnézett.

- Én benne vagyok - mosolygott Jonghyun. Közelebb mászott Taemin-hez, hogy jobban lássa a kijelzőt. És a játék elindult...

       A játék elindult. Lassan már három órája. Le sem vették szemüket a telefon képernyőjéről. Idő közben kényelmetlenné vált a helyzet, így Jjong elfeküdt az ágyon, Minnie pedig az ölébe bújt és úgy folytatták a játékot. Teljesen belemerültek a klassz játékba, megfeledkezve minden eddigi köztük lezajlott dologról, izgatottan simultak egymáshoz, hangosan nevettek, finoman löködték a másikat.

SHINee mini #21

      Kibum vigyorogva sétált Jinki mellett az utcán. A jókedve az idősebbre is átragadt.

- Minek örülsz? - lökte finoman oldalba mosolyogva Jinki Kibumot.

- Őszintén?

- Aham.

- Szép az idő - felelte teljesen komolyan, az eget kémlelve, viszont mikor meglátta társa elszontyolodását felnevetett.

- Most meg mi van?

- A képeden nevetek. Csak vicceltem. Örülök, hogy jó az idő de annak jobban, hogy mosolyogni látlak. Jól áll.

- Kö-köszönöm - pirult el Jinki.

- Ez is - kuncogott Key.

- M-mi?

- Hogy elpirulsz. Többször fogok neked szépeket mondani.

- Jaj hagyd már, mert felgyulladok! - temette arcát a kezeibe az idősebb.

- Nézd! - fogta meg a kezét Key. - Ott egy fagyizó! Menjünk beee! - kérlelte csillogó szemekkel.

- Rendben.

      Már a sorban álltak és kikérték mindketten a háromgombócos fagyit, mikor Kibum Jinki fülébe suttogott.

- Jinki. Gáz van.

- Mi a baj?

- Otthon maradt a pénztárcám.

- Semmi baj. Úgyis meg akartalak hívni.

- Jaj de aranyos vagy köszönöm - pirult el teljesen Key.

- Neked is jól áll - vigyorgott szélesen Jinki, mire válaszul Kibum beleboxolt a vállába.

      Miután kifizették a hűsítő édességet, elindultak a park felé. Nem volt tőlük messze, hamar odaértek.

      Kibum vigyorogva nyalta a fagyiját. Boldog volt. Ez a nap nem úgy alakult ahogy tervezte de eddig nagyon is élvezte. Örült, hogy Jinki-nek sikerült így elengednie magát. De semmit sem akart elsietni. Egyenlőre úgy gondolta, hogy egyoldalú ez az egész. És ha ezen változtatni akar, ahhoz sok munka és türelem fog kelleni. Így hát menet közben elhatározta, a legfőbb célja az életben: meghódítani Jinki szívét. (Na meg nem megbukni matekból...)

      Jinki is vidáman sétálgatott társa oldalán. Fogalma sem volt az érzéseiről. Most az egyszer a pillanatnak és a mának élt. Jobban ellazult, mint szokott. Nem filózott annyit feleslegesen. Csak élvezte az időt, a fagyit és Kibum társaságát. Kezdte úgy látni, hogy Kibumban talán megtalálta az igazi barátot.

      Lassan megérkeztek a parkhoz. Kibum előre rohant egy padhoz és leült. Jinki is követte. Az idősebb hamar eltüntette az édességet. Kibum sokáig nyammogott rajta. Majd mikor megette Jinkihez hajolt.

- Köszönöm - nyomott az arcára egy puszit majd elszaladt.

SHINee mini #20

- Taemin! - rontott be Jjong a szobába.

- I-igen?! Itt vagyok - szólt ki a mosdóból.

- Jól vagy?

- Persze - jött ki mosolyogva Taemin.

- Kibum azt mondta, hogy oda vagy. Valami baj van? - kérdezte aggódva.

- Mi? Nem. Nincs baj. Kibum-ot meg megfojtom.

- Véletlen volt. Ne tedd. Csak kicsúszott neki.

- Oh. De akkor is - fújt egyet Minnie. - De ugye elmentek randizni? - kuncogott.

- Nem tudom. Otthagytam Őket és hozzád rohantam - hajtotta le szégyenlősen a fejét Jonghyun. - Hát ha nincs semmi bajod, akkor én megyek is.

- Várj! - fogta meg a kezét a fiatalabb. - Mit csinálsz ma?

- Semmit. - vonta meg a vállát a Dinó.

      Minden hétvégén ez a programja. Ki kell.pihenni az iskola fáradalmait.

- Nem lenne kedved velem csinálni azt a semmit? - tette fel szégyenlősen, pirulva a kérdést Taeminnie.

      Jonghyun szíve kihagyott egy ütemet Minnie kérdésére.

- De - suttogta alig hallhatóan a választ.

- Szuper. Akkor gyere - rángatta be az ágyba Taemin.

- Minnie. Te ebben biztos vagy? Akarod? És itt? - kérdezte nagy szemekkel Jjong.

- Persze - mosolygott vissza a kisebb. - De ha akarod a földön is csinálhatjuk - ajánlotta fel.

- Öhm... Nem az ágyban kényelmesebb lesz - döntötte le Jonghyun a fiatalabbat.

- Hé! Mit csinálsz? - csapkodta a vállát Minnie, mikor már a másik majdnem megcsókolta.

- É-én... Azt mondtad, hogy Te is akarod.

- Mit?

- Hát AZT - nyomta meg az utolsó szót az idősebb.

- Mi? Nem! Én nem arra értettem! - próbált felülni.

- Hanem? - nézett nagy szemekkel a dinó.

- A telefonomra szedtem le egy új focis játékot. Minho-val akartam kipróbálni. De most, hogy átjöttél... Gondoltam veled... - hajtotta le a fejét Taemin.

- Oh basszus... - suttogta megsemmisülve Jjong.

SHINee mini #19

     Több sem kellett Kibumnak és megiramodott Jinki szobája felé. Kopogás nélkül berontott.

- Jinki itt va...?

- Itt vagyok - felelte fel sem pillantva a könyveiből.

- Ne haragudj én csak... Annyira sajnálom... Lementem... De nem voltál ott... Én úgy megijedtem... Ne haragudj... Én.. Csak... Minnienek tartottam lelki fröccsöt... Szegényke odavan... Na és nem néztem az időt... És ahj...

- Nyugodj meg Kibum - nézett fel mosolyogva Jinki. - Vegyél levegőt is - kuncogott.

- Akkor nem haragszol? - ült le az ágya szélére.

- Nem.

- Na ha vége a csöpögésnek - szakította félbe Őket Jonghyun a szemközti ágyról. Észre sem vették, hogy ott van - Elmondanád mi a baja Minnie-nek - ekkor tudatosult Kibumban, hogy valamit nagyon elrontott...

- Öhm... Semmi.

- Ne hazudj! Piros a füled. Tudom, hogy van valami. Az előbb azt mondtad, hogy nagyon oda van. Mi van vele? - kérdezte aggódva az idősebb.

- Se-semmi - Jonghyun nem válaszolt csak kirohant a szobából.

- Gratulálok Kibum! - veregette vállon saját magát.

- Ugyan. Legalább megbeszélik - motyogta Minho a szemközti ágyból. - Ti meg menjetek már randizni.

- Ez nem randi! - vágták rá egyszerre.

- Aham... De akkor is tűzés, mert ma egy csini csajszit akarok becsempészni - vigyorgott angyalian Minho.

- Ahj Te! - morrant rá Kibum. - Egyszer úgy meg fogod járni ezzel a sok szabályszegéssel...

- Nem baj. Addig jó míg nem - kuncogott. - Na! Tipli!

- Heló! Hogy beszélsz?! Idősebbek is vagyunk és ez nem csak a Te szobád hanem Jinkié is! - szólt rá Kibum.

- Bocsánat.

- Hagyjad. Megszoktam - sóhajtott Jinki.

- De ne szokd meg! Ez a Te szobád is! - állt fel Kibum. - Akkor eljössz velem a parkba?

- Aham - tette félre a könyveit és Ő is felállt.

SHINee mini #18

- Szóval akkor ezt gondolod?

- Igen Minnie - ölelte magához Kibum anyai gyengédséggel. - Én teljes mértékben megértelek és tudom milyen nehéz most neked. De hidd el én melletted vagyok - mosolygott biztatóan.

- Köszönöm hyung.

- Nincs mit. De atya gatya! - nézett a mobiljára, ami már elég sok időt mutatott. - Ne haragudj de nekem most rohannom kell. Késésben vagyok! - pattant ki Taemin mellől az ágyból.

- Hova hova? - vigyorgott Minnie. - Csak nem randiztok Jinki-vel?

- Randinak nem randi de...

- Ejjha! Sikerült felforrósítani a srácot?

- Jaj ne mondj ilyeneket! Csak elmegyünk a parkba együtt tanulni.

- Aham... - húzogatta a szemöldökét a kisebb. Most Kibum kivételesen nem szólt rá. Két okból: késésben volt, és örült, hogy Minnie mosolyog.

      Gyorsan bement a mosdóba, kicsit felfrissítette magát, aztán rekord idő alatt, magához képest rekodr idő alatt, kiválasztott egy ruhaszettet és átöltözött.

- Majd jövök. Vigyázz magadra Minnie!

- Rendben. Aztán csak óvatosan...

- Pimasz! - vágta oda Kibum és kirohant a szobából. Meg sem állt a portáig.

      A portánál viszont a gondnokon kívül senki sem volt. Kétszer is körbejárta, hogy megbizonyosodjon senki sem vár rá.

      Nagyon elszomorodott. De tudta, hogy ez az Ő hibája. De azért mégis jól esett volna neki, ha Jinki megvárja. De ugyan. Ki Ő neki, hogy évezredeket várjon rá?!

      Lehajtott fejjel ment vissza a szobájába.

- Ejha! De hamar megvoltatok! - kuncogott Minnie.

- Elment.

- Ho-hogyan?

- Otthagyott.

- De..

- Mire lementem már nem volt ott.

- Megunta a várakozást.

- És mi van ha lent sem volt? - esett kétségbe Kibum.

- Jaj ugyan. Akkor meg biztos, hogy a szobájában van...

SHINee mini #17

- Hogy vagy? - lépett be Kibum Taeminnel közös szobájukba mosolyogva.

- Szia hyung. Meg vagyok - dőlt vissza az ágyába Taemin.

- Ez nem volt valami meggyőző - biggyesztette le ajkait a szőke. - Mi a baj? - guggolt az ágy széléhez.

- Hyung. Te most szerelmes vagy Jinki-be? - tette fel a nyílt kérdést a fiatalabb.

- Öhm... Hát... E-ez most hogy jött ide?

- Milyen az ha szerelmes vagy? Milyen egy fiút szeretni? Neked tényleg jó, mert szerethetsz fiúkat is meg lányokat is? - bombázta Taemin a kérdéseket.

- Hé-hé-hé! Nyugi! - mosolyodott el Key. - Történt valami? - kérdezte sejtelmesen.

- A-azt hiszem i-igen... - suttogta.

- Na gyere mesélj nekem - bújt be az ágyba Minnie mellé.

***

     Jinki lassan fél órát várt a porta előtt. Ami azt jelenti, ha negyed órával előbb jött, akkor Kibum pontosan ennyit késik. Jinki úgy döntött, ad neki még tíz percet. De mikor már a kilencedik is elérkezett, kezdett kétségbeesni. Felültették. Megint. Tudta, hogy nem lett volna szabad bízni a fiatalabban és ennyire beleélnie magát. Egy nagyot sóhajtott és visszament a szobájába. Lehuppant az ágyára és maga elé vette a tankönyveit. Csalódott volt. Igaz alapjáraton is úgy tervezte a napot, hogy majd magányosan tanulgat. Ezzel nyugtatta magát. Bár mégis rosszul érezte magát. Valahogy mégis hiányzott neki Kibum közelsége. A mosolya, ahogy kacag, az az őszinte érdeklődés a hogyléte felől... De ki tudja? Lehet, hogy ezek is mind csak a színjáték részei voltak. Még egy utolsót sóhajtott és végleg elmerült a megtanulásra váró anyagok sokaságában.

SHINee mini #16

- Mit fogsz ma csinálni? - érdeklődött mosolyogva Kibum.

- Öhm. Megírom a házikat és pihenek.

- Nem lenne kedved eljönni velem a városba?

- Mi-minek? Mármint... Mit csinálni? - teljesen megszeppent az idősebb. Most komolyan randira hívták? Csak, mert ez nagyon úgy hangzott.

- Hát nem tudom. Elmenni mondjuk a parkba. Vagy a kis tóhoz. Ne mindig a 4 között üljünk - mosolygott szégyenlősen Kibum.

- Nem is tudom. Sok leckét kaptunk... - szabadkozott Jinki.

- Naaa. Ne kéresd már magad! Akkor hozd a cuccaidat és tanuljunk együtt. Na?! Mit szólsz?

      Jinki érezte, hogy ebből sehogy sem tud kiszabadulni. Igent kell mondania. Igazából akarta is meg nem is ezt az egészet. Az egyik fele a nap minden egyes pillanatában Kibum-mal lett volna, míg a másik fele óvatosságra intette. Nem tudta, hogy mit érez és, hogy mit kellene tennie.

- Jó. Menjünk - bólintott rá Jinki.

- Szuper! - virult ki Kibum. - Akkor fél óra múlva a portánál - hadarta majd visszarohant a tálcával és a szobájába szaladt.

      Jinki akaratán kívül is megmosolyogta a szőke cselekedetét és követte. Felment a szobájába és összekészült. Kicsivel a megbeszéltek előtt érkezett a portához. Maga sem értette miért, de türelmetlenül várta Kibum érkezését.

SHINee mini #15

- Aigooo! - sóhajtott fel Jonghyun a reggelinél már sokadszorra.

- Mi a baj?

- Aigo Minho! - könyökölt az asztalra az idősebb és két keze közé fogta fejét.

- Aish... Másnaposság! - nevetett fel mindentudóan Minho. Ő valahogy hamar túltette magát rajta.

       Igazából Jonghyun-nak ez volt a legkisebb gondja. Minnie-t hiányolta a társaságból. Rosszul váltak el tegnap, nem tudták azóta megbeszélni. Félt, hogy a kisebb nem érzi jól magát, vagy esetleg megharagudott rá.

- Bocsi - pattant fel a kis dinó a székről és Kibum-ék asztalához sietett. - Bocsi - mondta ismét, immáron a másik társaságnak.

- Mit akarsz Jjong? - vetette oda neki Key.

- Öhm... Hogy... Minnie. Miért nem jött le? Nagyon haragszik rám? - harapta be alsó ajkát az idősebb.

- Hm. Nem tudok róla. Rosszul volt és mondtam neki, hogy... Aish! A francba! Nem vettem el a reggeliét! - mutatta fel a reggelijegyet Kibum.

- Hagyd csak - kapta ki a kezéből Jjong. - Majd én felviszem neki - ezzel már rohant is a sorba.

       Jonghyun halkan ment be Taemin-hez. A fiatalabb a fal felé fordulva csendesen szuszogott.

Jjong letette az asztalra az éthordót és leült Minnie ágyának a szélére. Onnan kémlelte a kisebb tökéletes arcának vonásait. Most, hogy jobban megnézte, nagyon megtetszett neki. Lányokat megszégyenítő finom vonásai vannak a fiúnak, lágy ajkai, melyeket előző este megízlelhetett. Kedve lett volna megint birtokba venni azokat a puha párnákat, de azért mégsem akart rámászni erre az ártatlanul alvó angyalra. Csak a képzeletében játszott el néhány gondolattal de már azoktól is félig merevedése lett és a nyála is majdnem kifolyt.

- Kibum. Ne bámulj miközben al... - fordult meg Minnie. - Jonghyun? - ült fel hirtelen, amibe bele is szédült. Azonnal a fejéhez kapott. - Aish... Hol van Kibum? É-és Te mit keresel itt?

- Öhm Bummie lent reggelizik az újonnan szerzett barátjával így én hoztam fel a reggelidet - mutatott az asztalon pihenő ételesre. - és megnéztem, hogy jól vagy-e.

- Oh. Köszönöm - mosolygott. - Kicsit fáj a fejem meg hányingerem van. De meg leszek.

- Hozzak gyógyszert?

- Áh hagyjad csak. Csak egy kicsit pihennem kell.

- Értem. És... Szóval... N-nem haragszol rám?

- Mi-miért haragudnék? - nyelt egy nagyot Taemin és nagy szemekkel nézett Jjong-ra.

- Há-hát... Hogy az este... Nem emlékszel?

- Öhm... Nem - vágta rá egyből.

       Igazából minden előtte volt, tudta jól, hogy mi történt de úgy gondolta jobban teszi, ha azt mondja, hogy nem emlékszik.

- Akkor mindegy is - mosolygott kissé lehangoltan Jonghyun. - Nincs szükséged valamire?

- Nem köszi.

- Rendben akkor nem is zavarlak tovább. Később még benézek - sóhajtott majd kiment.

SHINee mini #14

      Reggel Kibum frissen ébredt. Friss másnaposságszagra szobatársa felől...

- Taemin. Jól vagy? - mászott le az emeletes ágyról Key. - Hallod? - guggolt le az ágy elé és finoman megrázogatta a fiatalabb vállát.

- A-ham... - felelte kómásan és/vagy másnaposan.

- Ehj Te gyerek... Szerencse, hogy szombat van és nincs suli... Lemegyek reggelizni. Felhozom a tiédet - meg sem várta a választ már el is tűnt.

      Az ebédlőben a sorban találkozott Minho-val és Jonghyun-nal is, akik csak egy fokkal voltak jobb állapotban. És a szokásos kis asztalnál is ott ült már Jinki. Kibum mosolyogva, tálcával a kezében lépett mellé.

- Szia. Szabad?

- Khhmmöhmggkkaammhhuuu... - fulladt majdnem bele a falatjába Jinki. Megijedt a hirtelen kérdéstől, na meg egyből az ugrott be neki a hang hallatán, aminek nagyon nem kellett volna.

- Jól vagy? - tette le azonnal a tálcát Kibum és Jinki hátát gyengéden ütögette és simogatta. Az idősebb összerezzent az érintéstől. Kicsit elhúzódott majd válaszolt.

- Igen.

- Mi igen? - mosolygott csintalanul Key. - Leülhetek vagy jobban vagy?

- Mi-mindkettő - válaszolt kissé hezitálva az idősebb.

     Kibum helyet foglalt előtte és nekilátott a reggeli kakaós müzlijének. Jinki tejjel ette.

- És? Hogy aludtál? - nézett fel rá kedvesen a cica-szemű.

- Öhm... - kerülgette ismét a megszólítottat a fulladás. - Nem sokat aludtam de azt jól - leplezte válaszával a feszültségét.

      Igazából egész éjszaka a vele egy asztalnál ülőn gondolkozott. Mikor Minho megérkezett, akkor pedig az Ő mocorgása, zajongása zavarta. Szóval nem igazán volt kellemes az éjszakája, de nem akarta ezzel traktálni a másikat, főleg úgy, hogy Ő szinte szerves része volt annak.

- És Te hogy aludtál? - kérdezett vissza udvariasan.

- Mint a tej. Este jól lefárasztottál - kuncogott Kibum, mire Jinki megint félrenyelt.

      Most mire gondoljon? Arra, hogy matekoztak és abban fáradt el, vagy, hogy a képzeletében amiket csináltak az készítette ki a fiatalabbat... Aish. Jinki meg bolondult. Most már mindenről ez fog az eszembe jutni? - tette fel magában a kérdést.

- Jaj Te. Egyél lassabban - simogatta meg a hátát Kibum.

- Uhum... - lélegzett mélyeket majd leplezve távolságtartását viszonozta a mosolyt.

SHINee mini #13

     Taemin lassan Jonghyun felé fordult hallva becézgetését. Ideje sem lett volna semmit sem reagálni, mert két nedves ajak tapadt az övéire. Jonghyun lassan mozgatta párnáit a fiatalabb alkoholtól enyhén kesernyés mégis édes és puha száján. Taemin csak tágra nyílt szemekkel bámult az előtte csukott szemekkel élvezkedő fiúra. Mikor Jjong megnyalta Taemin alsó ajkát a kisebb halkan, a buli zajától amúgy is kevésbé hallhatóan felsikkantott. Eltolta magától az idősebbet, felvette a kabátját, majd zavartan ennyit odavágott:

- Hazamentem - és kiviharzott a szórakozóhelyről.

      Hirtelen érte az idősebb cselekedete. Ajkait simogatva, jobbra-balra dülöngélve sétált hazafelé. Az éjszakai friss levegő valamelyest kitisztította a gondolatait. Legalábbis az alkoholból biztosan. Mégis szíve őrült zakatolása egy pillanatra sem hagyott alább. Talán mérges volt társára? Vagy ennyire tetszett neki? Esetleg az alkohol még indig dolgozik a testében? Nem tudta eldönteni...

SHINee mini #12

     Kibum a csempének támaszkodva, lihegve próbált magához térni az édes mámorból. Eközben hátát a forró vízcseppek áztatták továbbra is.

     Jinki azonnal ráengedte még jobban a hideg vizet és igyekezett lehűteni magát. Teljes képtelenségnek tartotta, ami vele történt. Pedig igaz volt...

     Miután kifújta magát és valamennyire észhez tért a szédítő orgazmusból, Key letörölte élvezetét a csempéről, majd gyorsan megmosakodott. Mikor meghallotta, hogy más is van bent rajta kívül gyorsan összeszedte magát, és csak reménykedve, hogy az a valaki semmit sem hallott, kisuhant a mosdóból. Maga sem tudta, hogy mi ütött belé. De az az arcra puszi, Jinki meglepettsége, az, hogy ilyen kis aranyos, teljesen beindította. Vágyott rá, fellobbantott benne egy különös lángot, ami szinte teljesen felperzselte belülről. Erős vonzalmat érzett iránta. Berohant a szobájába, elpakolta a cuccait és bebújt az ágyába. Nyakig betakarózott és viszonylag hamar elaludt.

      Jinki sem totojázott sokáig. Lezuhanyzott, megtörölközött és visszament a szobájába. Viszont az Ő szemeire nem igazán tudott lecsücsülni az álom. Kibum-on gondolkozott. Azon, hogy miért esik ki a szíve, mikor rágondol, hogy miért gyullad fel érintésétől. Egyáltalán, hogy mit akar tőle... és mi volt ez az egész...

SHINee mini #11

     Minho elmerült a tömegben. Szebbnél szebb lányok vették körül és ringatták magukat az ölében. Nagyon élvezte az ilyen bulikat. Mivel jóképű srác, amivel egészségesen tisztában is van, mindig akadt partnere, olykor több is, akivel elüthette az időt.

     Taemin és Jonghyun a szokásos hátsó sarokban lévő boxukban ücsörgött és iszogatott. Ők is szerettek táncolni, de a nyugodtabb bulikat is kedvelték, mikor csak egy pohárral a kezükben ültek és beszélgettek, akár az élet nagy dolgairól, akár semmiségekről.

- Te... Én moszt... Komollyan nem tudomm, hogy Kibummie mit eszik azon a Jinki gyereken... Hukk.. - dadogta részegen Jonghyun.

- Ne bátsd mer szerintem cukiii megg szeskszi. Nem. Sze-seszki. Neeemm... Szexuális. Na! - küszködött Taemin is a szavakkal.

- Úgy gondolod?

- Aham - kortyolt egyet az italába a fiatalabb.

- Olyan jó Key-nek.

- Miért mondod eztet hyung?

- Mert Ő szerethet fiúkat is meg lányokat is.

- És az jó? - kérdezett vissza, nagy szemekkel fürkészve társa arcát Taemin.

- Ühüm.

      És társaságukban lassan megjelent a csend. A részeg ember igazat mond, tartja a mondás. Nos ez a két jómadárral sem volt másképp.

      Taemin tényleg irigy volt egy kicsit a hyungjára, hogy össze tudta szedni a kis szerencsétlen csirke fiút. Vagyis csak Ők gondolták, hogy össze tudta. Ez akkor még nem tűnt olyan biztosnak... Picit sajnálta tőle, mert Ő is vágyott már a boldogságra. Az olyan fajta boldogságra és szeretetre.

      Jonghyun pedig tényleg kíváncsi volt, hogy milyen lehet egy fiút szeretni. Lányok terén valahogy mindig elrontotta a dolgokat és sosem tartott két-három hónapnál tovább a dolog. Valamiért féltékeny volt Jinkire. Nem Bummie miatt, hanem Minnie miatt. Zavarta, hogy a legkisebbnek is tetszik. Nem tudta, mit tehetne, hogy elfeledje ezt a csirke képűt.

      Taemin félig kifordulva a boxból nézte a táncoló tömeget, fejét enyhén mozgatta a zene ritmusára. A kezében lévő poharát lassan szájához emelte majd nagy kortyokban nyelte le az alkoholt. Mikor a pohara kiürült visszafordult teljesen az asztalhoz és letette a poharát. Ajkait kezdte el nyalogatni. Az ottmaradt italt szerette volna eltüntetni.

      Jonghyun végignézte ezt az egész, számára abban az állapotban meglehetősen provokatív jelenetet. Nagyot nyelve tudatosult benne, hogy Ő kívánja Taemin-t. Nem értette magát de igazából a benne lévő alkoholtól abban a pillanatban nem is akarta. Csak bámulta Taemin tökéletes arcát. A sötét és igéző szemeit, orrocskáját és rózsaszín, húsos, harapni való ajkait.

- Taeminnie... Minnie... Minniekeee... Minniiee... - suttogta Jonghyun majd fejével lassan közelített Taemin felé.

SHINee mini #10 (+18)

      Jinki is visszament a szobájába. Már előre félt, hogy mi fogadja majd. De csodák csodájára mikor benyitott, üres volt a szoba. Gondolta, hogy a srácok "jó" szokásuknak megfelelően elmentek a sulihoz közeli szórakozóhelyre és ott folytatták a lerészegedést, amit Ők csak kikapcsolódásnak hívtak. Jinki cseppet sem bánta ezt, így legalább nyugodtan tudott lefekvéshez készülni.

      Gyorsan beugrott még a mosdóba lezuhanyozni. Szüksége volt a hosszú nap után egy kis felfrissülésre. A zuhanyzóban három fülke található meg. Nem a legjobban felszereltek de legalább függöny mindegyiken van. Jinki azt hitte, egyedül lesz, de mikor derekán egy törölközővel belépett, furcsán különös hangokat hallott meg.

- Ahh... Ah... Hmm... Mmm... Ahh.... - hallatszott az egyenletes nyögés a legutolsó zuhanyfülkéből.         A víz csobogása valamelyest tompította a hangokat, de ahhoz nem eléggé, hogy ne lehessen felismerni, hogy ki és miért nyöszörög így.

     Jinki csak lefagyva állt az ajtóban és nem tudta, mit tegyen.

- Ahh... Hhh... Hmm... Ahh... - hallatszottak egyre erőteljesebben a nyögések.

     A fiú felismerte. Ezek Kibum édes nyögései. Nem tudott mit kezdeni magával, csak állt az ajtóban és hallgatta, ahogy Kibum maszturbál. Minden érzéke megfagyott, csak Kibum izgató hangjára tudott koncentrálni. Elfelejtett nyelni, úgy ahogy pislogni is. Elméjébe akaratlanul is befurakodott néhány kép, melyek azt vetítették szemei elé, ahogyan Kibum éppen saját magát kényezteti.

- Oh... Ah... Hmm... Jin-Jinkiih... Ah... - nyögte tovább Key.

     Mikor az idősebb meghallotta a saját nevét Kibum szájából, miközben Ő... teljesen elvesztette minden kontrollját. Semmit sem értett. Oké, hogy Kibum AZT csinálja. Ez természetes dolog az Ő korukban. De... Miért az Ő nevét nyöszörgi közben? És neki ez miért tetszik ennyire? Hiszen feláll neki a sátra!- pillantott le Jinki a lába közé. Ez undorító - gondolta. Gyorsan bement az első fülkébe és megengedte a vizet. Jó hideget. Nem számított, hogy szinte már hangosan vacogott tőle, szüksége volt egy kis nyugalomra, amelyet jelenleg a hideg víz és annak kellemesen csobogó hangja nyújtott.

      Kibum bal kezével a csempének támaszkodott, jobb kezét pedig merevedésén mozgatta. Képzeletében Jinki dús és puha ajkai játszottak izgalmán, nyelvével gyengéden kényeztetve Őt. Ajkát erősen beharapva koncentrált, hogy a szemei előtt megjelenő képek minél valósághűbbek legyenek. Még a gondolatba is belebizsergett a teste, hogy az idősebb ilyet valaha is csinálhatna vele. A forró vízsugárnak köszönhetően, amely testét áztatta, szinte érezte Jinki érintéseit, forró csókjait. Egyre gyorsabban mozgatta magán kezét és egyre hangosabban nyögte a mellette zuhanyzó nevét.

- Augghhhh....! - összeszorított pillákkal nyüszített fel vékony hangon, mikor forró nedve a hideg csempére fröccsent.

SHINee mini #9

- Szo-szóval... A nyuszi meg a róka. Khm... - kezdett az újbóli magyarázatba az idősebb.

     Jinki furcsán érezte magát Kibum közeledésétől. Ahogy combjaik összeértek teste lángolni kezdett. Nem tudott a matematikára koncentrálni.

     Kibum-ban viszont most már megfogalmazódott a pontos célja. Akarta Jinki-t úgy, ahogy volt. A lányos zavarával, az okosságával, a szexi külsejével, mindenével együtt. Vágyat érzett a fiú iránt. De csak finoman akart haladni. Nem akarta elijeszteni a kis nyuszit.

- Igen Jinki. Figyelek - mosolygott rá Kibum. A szőke tudta, vagyis gondolta, hogy mi lehet a baja az idősebbnek. Így kezét a combjára vezette. - Ne izgulj. Nem harapok. Annyira - villantotta meg cuki mosolyát a szőke.

- Oh... E-ez jó hír - mosolygott zavartan Jinki. - Fo-folytassuk - köszörülte meg a torkát és feladott Kibum-nak egy nagyon nehéz feladatot.

- Nem megy! - dőlt hátra a kanapén hisztizve a fiatalabb. - Ehhez én hülye vagyok.

- Ne mondj butaságokat. Nézd meg mit csinálnál először.

- Négyzetre emelnék.

- Na ez a baj. Ezért nem jön ki. Ha külön mindet elvégzed valahol kimaradhat valami vagy elronthatod. Először össze kell vonni.

- Áh... De okos vagy.

- Ugyan...

- Így? - mutatta Kibum a füzetét Jinki-nek, miután elvégezte a műveletet.

- Aham. Na látod. Nem vagy Te ehhez hülye. Csak gyakorolni kell.

     Még sokáig gyakorolták a feladatokat egészen be is esteledett.

- Nah azt hiszem mára ennyi elég lesz - nyújtózkodott Kibum.

- Rendben. Ügyes voltál. Ha van valami ami nem megy akkor szólj és ugyan így segítek.

- Köszönöm szépen! - ölelte meg Key Jinki-t.

      Erre a váratlan cselekedetre az idősebb nem tudott mit reagálni. Érezte a szőke leheletét a nyakán, amitől a kis szőrök felálltak bőrén. Szíve hevesen kalapált. Nyelt egy nagyot majd összeszedte az erejét.

- Ni-nincs mit Ki-Kibumh...

- Hihi - kuncogott a kisebb a reakcióján. Tetszett neki. - Akkor majd holnap. Jó éjt - puszilta meg majd gyorsan összekapkodta a cuccait és a szobájába rohant.

      Becsapta maga után az ajtót, majd hátával a falapnak dőlt és csak vigyorgott, mint a vadalma. Hevesen dobogó szívére szorította kezét és ajkát beharapva gondolt vissza az iménti eseményekre.

      Jinki a fotelban ült még mindig. Kezét az arcához kapta a puszi helyére és pirulva mosolygott. Először nagyon lefagyott de valahogy mégis jó érzés fogta el.

SHINee mini #8

- Ez bekattant... - háborodott fel Jjong.

- Ugyan... Csak tetszik neki a csirke fiú - állapította meg egyszerűen a colos.

- Gondolod Minho hyung?

- Igen Minnie. Vagy csak kell neki a jobb jegy matekból - erre a lehetőségre mindannyian felnevettek.

- Na ma mi lesz a "program"? - érdeklődött a legfiatalabb.

- Vörösbort tudtam szerezni meg száraz, édes pezsgőt.

- Tökéletes. Ettől majd dalolunk... - vigyorgott Jonghyun, ahogy az üvegekért nyúlt és kibontotta őket.

***

     A társalgóban egymás mellé ült le a két fiú a kényelmes kanapéra.

     Jinki lehet, hogy okos volt de most az eseményeket nem igazán bírta követni. Elhatározta már magát, hogy csak annyit beszél Kibum-mal amennyi szükséges. Nem akarta magához közel engedni, mert félt attól, hogy aztán a háta mögött meg jól kineveti a barátaival. Ám ez az előbbi kirohanása a szőkének... Nagyon megkavarta a fiút. Miért védte meg Őt? Talán tényleg igazságtalannak tartja a barátai viselkedését vele szemben? Vagy más oka van? Vagy ez is a "terv" része? Ahj. Szegény Jinki. Naaagyooon össze volt zavarodva. Annyira, hogy még magyarázni is elfelejtett.

- Jinki? Hahó! Akkor ez most hogy is van? - rázogatta Kibum a fiú vállait.

- Jaj ne haragudj. Szóval. Az x a csirke. Az y meg a köret. Tehát az egyenlet (8 csirke négyzet * köret - 3 csirke * köret négyzet) * (8 csirke négyzet * köret + 3 csirke * köret négyzet). Mennyi a csirke és a krumpli? - mosolygott Jinki.

- Fogalmam sincs - vágta rá kapásból a másik.

- Naaa. Nem olyan nehéz. Fel kell bontani a zárójelet. Össze kell szoroznod a kajákat. De mindegyiket csak a saját fajtájával. Figyelj csak. 8*8 az 64. A 64-et leírod ide előre. X négyzet * x négyzet vagyis csirke négyzet * csirke négyzet az mennyi? Ha kétszer vesszük meg azt a finom sült csirkecombot, amiből 2 van, akkor mennyi lesz?

- Öhm... Csirkecomb a negyediken?

- Igeeen! Ügyes vagy. Megy ez - mosolygott biztatóan Jinki, mire Kibum szíve még gyorsabban vert és elpirult.

- Aztán ugyan így a többivel is. Csináld meg, ha kész szólj, leellenőrzöm.

- Rendben - ezzel szorgosan neki is állt Kibum. 3 perc után szólt; hogy kész. Feladja. Annyi jött ki, amennyi...

- Nos. 64 * x a negyediken * y a négyzeten- (eddig jó- jegyzi meg Jinki) 9 * x a négyzeten * y a negyediken. Ez hibátlan. Tökéletes. Nagyon ügyes vagy - dicsérte meg Jinki.

- Köszönöm.

- Nah akkor a következő. Az x megint csirke az y pedig köret.

- Nem lehetne más? - ült kicsit közelebb Kibum Jinki-hez.

- Mi-mire gondolsz?

- Mondjuk nyuszi és egy róka?

- Ö-öhm... De... Lehet...

SHINee mini #7

- Hát... Öhm... - ha Minho szobájában lesz akkor az azt jelenti, hogy Jinki is ott van - gondolta végig helyesen Kibum. - Megyek!- virult ki a szőke hajú.

- Remek! - mosolygott rá vidáman Taemin.

- Minek hozod a matek cuccod? - kérdezte a folyosón a fiatalabb.

- Ja! Ezt?! - mutatta fel zavartan Key a füzetét és könyvét - Hogy az első kukába kidobhassam.

- Naa! Ez a beszéd! - biztatta Minnie.

      Mikor a százhuszonhármas szobához értek, a fiatalabb csak lazán benyitott a helyiségbe, ahol már mindenki ott volt. Jinki épp indulni készült.

- Hjaaa Bummie! Te is itt vagy? - vigyorgott Jonghyun.

- Nem úgy volt, hogy matekra készülsz? - vonta össze szemöldökét a legmagasabb.

- De Minho hyung. De rávettem, hogy helyette velünk bandázzon - húzta ki magát büszkén Taemin.

- Hé hé! Lassan a testtel. Nem hozzátok jöttem - fordult feléjük Kibum, mire mindenki lefagyott.

- Jinki. Segítenél a matekban? - kérdezte az idősebbtől.

- M-mi? Ho-hogy én? - nyelt egy nagyot a megszólított.

- Igen. Az ebédlőben azt mondtad, ha kell szívesen segítesz. Nézd csak. Itt van ez az egyenlet... - kezdte el Key a könyvét mutogatni.

- Öhm. Ilyet mondtam volna? - teljesen zavarban volt Jinki. Főleg, hogy mások is látták és hallották.

- Igen - hűlt el Kibum, hogy nem emlékezett az ígéretére.

- Há-hát jó. Nézzük csak - vette el Key kezéből a könyvet, mire a szőke elvigyorodott. A többiek csak bambán bámulták Őket.

- Te! Ezek most komolyan itt fognak matekozni? - fortyogott félhangosan Jonghyun.

- Aham. De szerintem tök cuki ez a Jinki gyerek - mosolygott Minnie. - Szexi a hangja - jegyezte meg, mintegy mellékesen.

      Kibum erre a kijelentésére csak egy gyilkos pillantást küldött felé.

      Jinki nem volt ronda. Sőt ha az ember jobban megnézte igazán helyesnek találta. Csak hát az ilyen kis szürke egereket nem sok mindenki nézi meg jobban...

      Taemin azért mondhatta azt amit, mert az idősebbet ritkán hallották beszélni a visszahúzódó, csendes természetéből adódóan. De most. Most, hogy elkezdte a matekot magyarázni, mindenki tátott szájjal figyelt.

- Hjaaa! Ez az én privát matekom! Ne lessetek így! - szólt féltékenyen Kibum és közelebb húzta magához Jinki-t.

- Jól van na! - szólt vissza Minho. - De ne itt matekozzatok! Ez a mi helyünk! Mi bandázunk itt! - hogy a bandázás mit jelent? A koliban sutyiban egy "kis" alkohol fogyasztása.

       Jinki ezért szokott a legtöbbször inkább kimenni. Nehogy még véletlenül is köze legyen hozzájuk. Bár azt nem sejtette szegény, hogy a borosüvegeket ez Ő ágyának az aljába rejtik el...

- Te! Állítsál már magadon! Ez nem csak a Te szobád! - szólt vissza Kibum. Úgy érezte, meg kell védenie Jinki-t. - Nem veszitek észre, hogy kitúrjátok Őt a saját szobájából?! Na gyere matekozzunk kint - fogta meg a kezét és a társalgóba rángatta.

SHINee mini #6

- Na! Ma miről folyt a pletyi? - nevetett Jjong, miután az egyedül maradt fiúhoz átültek.

- Annyira hülye vagy... - csóválta a fejét lemondóan Minnie.

- Semmi különösről. Mondtam neki, hogy meg akar buktatni Kang buzi....

- És?

- És erre kinevetett - biggyesztette le ajkait szomorúan és kissé sértetten Kibum.

- Mekkora egy pancser vagy! Még a csirke is kiröhögött! - nevetett fel Jonghyun majd a többiek is.

- Jaj hagyjatok már! Inkább magatokkal törődjetek!- morgott rájuk mérgesen Kibum.

- Jól van na! Csak szívjuk a véred! De szeretünk - vigyorgott Minho.

- És mi a terved vele kicsi Díva? - mosolygott Jonghyun. - Őszinte választ várunk!

- Mármint? Kivel? - nézett értetlenül Kibum.

- Hát a csirke fiúval?

- Se-semmi... - felelte bizonytalanul a szőke.

- De hát tegnap nekem azt mondtad, hogy csak szórakozni kell - kapkodta a fejét a többiek közt megzavarodva a választól Minho.

- Na látjátok! Én megmondtam, hogy hyung nem olyan! - szólt közbe Taemin.

- Te még ehhez kicsi vagy! - szólta le egyből Minho.

- Nem is!

- Dehogynem!

- De nem!.... - kezdtek értelmetlen szócsatába, amit aztán Kibum már nem hallgatott végig.

     Felállt, visszavitte a tálcáját majd felment a szobájába.

     Még mindig nem tudta volna mondani, hogy mit akart Jinki-től. Csak meg akarta jobban ismerni. Tudta, érezte, hogy több van benne. És Ő meg akarta érezni azt a többet. Szóval elhatározta, hogy nem adja fel. Még nem tudja pontosan a céljait, de nem adja fel.

     A szobájába elpakolta a cuccait másnapra. A házihoz hozzá sem nyúlt, de nem is lett volna lelki ereje megcsinálni. Úgyis máshol jártak a gondolatai. Inkább lefürdött, majd bebújt az ágyába és elővette a matekot, az egyetlen dolgot, amit nem hanyagolhatott. Nagyon nem volt kedve hozzá, de muszáj volt valamit javítania, mert az apja még az egyeséről sem tud, arról meg pláne, hogy bukásra áll. És ha ez otthon kiderül, akkor nagyon ki fog borulni a bili... Azt pedig nincs kedve megvárni Kibum-nak. Akkor tuti, hogy a srácokkal a közös nyaralásnak is lőttek...

      Akármennyire próbált elmélyedni Kibum a matematika szépségeiben, azon belül is az algebra csodálatos műveleteiben, Ő úgy érezte, hogy egyre jobban csak távolodik el tőlük. Gondolataiban csak a csirke fiú járt.

      Kibum biszex. Ezt mindenki tudja. Mármint mindenki, aki számít. Helyesbítve, Jonghyun, Minho, Taemin és néhány régebbi barátja Kibum-nak. Meg egy-kettő kis csendes diákocska, akivel tényleg csak szórakozott a szőke Díva.

      Na de otthon senki sem tudja. Lenne is nagy balhé miatta... Az ő családja nem engedheti ezt meg. Nem gazdagok de nem is szegények. Középosztálybeliek. De van hírnevük és tekintélyük. Szóval nem. Az Ő családjukban ilyen nem lehet és kész.

     Gondolataiból Taemin hangja rángatta ki.

- Hallod hyung?

- Mit mondtál? Ne haragudj nem figyeltem.

- Tudom... Azt, hogy jössz-e?

- Hova? - kérdezett vissza Key, mert még mindig nem volt képben a beszélgetésüket illetően.

- Hát tudod. A srácokkal. Bandázni.

- Jaaa! Ne haragudj Taeminnie de most nem megyek. Tanulnom kell matekra. Te is jobban tennéd, ha írnál néha házit.... - forgatta meg a szemeit az idősebb.

- Jaj ugyan már... Nekem anélkül is jól megy! - kuncogott. Igaza volt. Taemin szinte mindenből kitűnő volt, majdnem tanulás nélkül.

- Jól van! Akkor menj! - hessegette kifelé Kibum.

- De biztos, hogy nem jössz?

- Aham - szíve szerinte ment volna, de hát a matek csak úgy nem száll bele a fejébe.

- Pedig Minho hyung szobájában bandázunk. Akkor sem?

SHINee mini #5

     Másnap unalmasan teltek az órák az iskolában. Kibum egész nap tűkön ülve várta a sulis nap végét, hogy végre ebédelni mehessenek. Izgatottan ballagott át a menzára, oldalán Jonghyun-nal, Minho-val és Taemin-nel.

- Ma is azzal a csirkével ebédelsz? - érdeklődött cseppet sem finoman, éllel a hangjában Jjong.

- Igen - vigyorgott Key. - Nézzétek! Már ott is van - mutatott a szokásos kis asztal felé, ahol Jinki egyedül majszolta az ebédjét, látszólag jól elszórakozva egyedül.

     Több sem kellett Kibum-nak és előre rohant, elvette az ebédjét és Jinki-hez sétált.

- Szia. Szabad? - mosolygott édesen Key.

- Pe-persze - bökött Jinki  fejével a mellette lévő üres helyre. Még mindig nem értette, hogy a szőke miért ült mellé.

- És. Ma milyen napod volt? - kezdett bele Kibum az ebédjébe, fél szemmel az idősebbet figyelve.

- Szokásos - engedett meg egy kis mosolyt Jinki rövid válasza után.

- Oh értem - falatozott a szőke.

- És neked? - vitte tovább a beszélgetést végül Jinki.

- Öhm... Kínos... - húzta a száját.

- Miért?

- A matektanárom meg akar buktatni....

- Oh... Ez tényleg kellemetlen.

- Igen - húzta a száját Kibum.

- Ki a tanárod?

- Mr. Kang. Egy seggfej... - szusszant dühösen még a gondolatára is a szőke.

- Nekem is Ő tanítja.

- Igazán?

- Aham. Nekem egész jól megy.

- Jó neked. Nekem valahogy inkább a koreai megy, meg a töri. Ja meg az ének. De ezek sehova sem számítanak. Mindenkiből csak mérnököt akarnak nevelni ezek a tuskók... - fortyogott Kibum. Onew csak kuncogott rajta.

- Most mi van? Mit nevetsz? - mosolygott a fiatalabb is.

- Se-semmi... csak ahogy bosszankodsz. Vicces.

- Hát igazán kedves vagy köszi. Én itt kiöntöm a lelkem, Te pedig kinevetsz - kapta fel a vizet Kibum.  De szája sarkában ott bujkált a nevetés.

- Sa-sajnálom - dadogott Jinki. - Én azt hiszem, most megyek - állt fel helyéről. - További jó étvágyat - hajolt meg. - Ja és ha kellene segítség va-vagy gyakorolni szeretnél, akkor nyugodtan szólj vagy gyere át. A szobát úgyis tudod - mutatott Jinki a fejével Minho-ra.

- Re-rendben. Köszi - nézett rá nagy szemekkel Kibum.

      Teljesen meglepte a fiút az idősebb ajánlata. Nem számított rá, hogy valaha is a közeljövőben ennyire nyitna felé a másik vagy, hogy a segítségét ajánlaná. Viszont hihetetlenül jól esett neki a kedvessége.

      Jinki abban a pillanatban megbánta ezt az egészet, hogy szóba állt Kibum-mal és felajánlotta a "szolgálatait", mikor kifelé menet az ebédlőből meglátta, ahogyan a többi három tag köréje gyűlik és hevesen felnevetnek. Annyira kínosan érezte magát. Tudta, hogy rajta nevetnek. Rosszul esett neki, hogy kinevetik, így fogta magát és a cuccával együtt felsprintelt a szobájába.

SHINee mini #4

      Kibum maga sem tudta, hogy mit akart a csirke fiútól. Cukinak tartotta, hogy ilyen visszahúzódó.  Ezelőtt is feltűnt neki, de sosem tartotta különösen érdekesnek. Most mégis, ahogy a többiek beszéltek róla, valamiért felcsillant a szeme. Vonzotta a fiúból áradó különlegesen nyugodt aura.

    Ellenben vele. Ő mindenkivel jóban van, könnyen tud leállni bárkivel is beszélgetni, nyitott személyiség. Teljes ellentétek. Jinki jó mindenből. Kibum bukásra áll matekból. Jinki fekete hajú. Kibum szőke. Kibumnak kontaklencséje van. Jinki szemüveget hord.

      Key ábrándozva ment fel a szobájába és ott folytatta tovább az elmélkedést.

    A három srác szokásához híven suli után lement a pályára kosarazni. Kibum most kivételesen nem csatlakozott hozzájuk. Nem azért nem ment, mert nem volt kedve vagy, mert rosszul érezte magát. Egyszerűen csak különös érzés fogta el. Gyomrában a görcs nem engedte, hogy bármerre is elmozduljon.

     Taemin lihegve rontott be Kibum-mal közös szobájukba. Már este tíz is elmúlhatott. Nem lenne szabad ilyen sokáig kint lenniük de Őket különösebben nem izgatják a szabályok. A friss levegőn, a barátokkal sokkal izgalmasabb a kosarazás, mint bent a poros szobában kuksolni a tanulni való felett.

    Mikor Minnie meglátta, hogy hyungja már alszik, kicsit csendesebbre vette magát. Bement a mosdóba és lezuhanyzott. Házit persze most sem csinált. Majd lemásolja valakiről, jó szokásához híven.

SHINee mini #3

- Halljátok?! Vajon miről beszélhetnek? - kíváncsiskodott asztaluknál Jonghyun.

- Fordulj már előre, Hyung! Túl feltűnő vagy! - rángatta Minho társát.

- Jó. Na. De ahjj... Mit akart tőle Kibum? - morfondírozott tovább, kíváncsian a legidősebb.

    Nagyon fúrta az oldalát, hogy társuk mit látott meg hirtelen abban a srácban. Hiszen évek óta tudomást sem vett róla, most pedig egyik pillanatról a másikra fogta magát és átült hozzá ebédelni.

- Ahogy ismerem Őt, és valljuk be nagyon jól ismerem, csak szórakozni akar a sráccal - mondta Minho mindentudóan.

- Jaj ez hülyeség - intette le Taemin. - Csak nem lenne szíve Hyungnak kihasználni Őt - mondta teljesen naivan a legfiatalabb.

- Ha nem haragszol, én most megyek - állt fel Jinki az asztaltól.- További jó étvágyat. Szia - hajolt meg, majd visszavitte a tálcáját.

   Végig magán érezte szinte az egész étkező tekintetét. Nem volt hozzászokva az ekkora figyelemhez. Főleg nem az olyan fajta srácoktól, mint Kibum.

- Szia - mosolygott utána a szőke.

- Na! Mi volt?! - csapódott be Key mellé Jonghyun.

- Illúzióromboló! - csapta vállon az idősebbet morcosan, amiért kirángatta rózsaszín ábrándjaiból.

- Most miért?

- Csak.

- Na! Mi az? - ültek mellé a többiek is.

- Hogy hogy mi? Tök kedves kis srác - vigyorgott Kibum.

- Csak játszani kell. Mi? - húzogatta szemöldökét  kaján vigyorral az ajkain a legmagasabb.

- Jaj Minho! Mondtam, hogy hyung nem olyan! - teremtette le a kisebb Minho-t.

- De most komolyan! Mit akarsz tőle? - kérdezett rá most már Joghyun is.

- Mondom, hogy csak szórakozik vele! Ugye? - vette át tőle a szót magabiztosan Minho.

- Igen - vágta rá Kibum. Igazából fogalma sem volt, hogy mire mondott igent. Máson járt az esze... Teljesen máson.

- Mondtam én! - vigyorgott győztesen Minho.

- Ez nem igaz... - morgott Taemin.

     Kibum nem törődve velük felállt és mindenki döbbenetére visszavitte a tálcáját.

- Hé! Key! Mi... Mi sosem szoktuk visszavinni! - szólt utána Jjong de a fiatalabb nem törődött vele.

     Valóban nem szokták visszavinni a tálcákat. Ha úgy tartotta kedvük, visszavitették alsóbb évesekkel, vagy egyszerűen csak az asztalon hagyták. Ahol csak lehetett, szabályt szegtek.

SHINee mini #2

- Szia. Leülhetek ide? - kérdezte mosolyogva Kibum. Jinki kezéből kiesett a csirkecomb, nagyot koppant a tányérján. A négy év alatt megszokta, hogy mindig mindenhol egyedül van. Talán Kibum volt az első aki a közelébe merészkedett.

- I-igen.- nyelte le a falatot Jinki.

Kibum kihúzta a fiú mellett lévő széket és formás popsijával illette azt.

- És milyen napod volt? - folytatta mosolyogva a szőke a beszélgetést.

- Öhm. Jó. Neked? - fel sem nézett tányérjából zavarában a megszólított.

- Hosszú. Írtunk föciből. Meg kikaptam az egyes matek tzm... - sóhajtott gondterhelten Kibum.

- Az nem jó - jegyezte meg csendesen Jinki, végig a tányérjába temetkezve. Nagyon zavarban volt a szokatlan helyzet miatt.

- Nem igazán.

- Mi-miért ültél át hozzám? Összevesztél a barátaiddal? - érdeklődött bátortalanul az idősebb.

- Nem - mosolygott a szőke. - Csak olyan egyedül ültél itt. Gondoltam, beszélgethetnénk.

- Oh... - ennyi volt Jinki válasza.

     Kicsit kényelmetlenül érezte magát. Mert ez az egész úgy jött ki számára, hogy sajnálatból ült át hozzá. Ő pedig nem akarta, hogy sajnálják. Nincs szüksége senki megvetésére. Meg aztán azért ismerte azt a kis csapatot. Mivel Minho szobatársa, Jinki sokszor össze szokott futni velük. Vagyis a srácok mennek át hozzájuk. De Ő olyankor vagy behúzódik a sarokba vagy kimegy a társalgóba tanulni.

SHINee mini #1

     Egyszer volt hol nem volt élt egyszer egy naaaagyooon aranyos kis csirke fiú. Csendes természettel rendelkezett. A suliban nem sok barátot tudott szerezni. Sőt... Kitűnő tanuló volt, az osztály elnöke. Azért hívták csirke fiúnak a koleszosok, mert a menzán állandóan csirkét evett.

- Te Jonghyun! Ez sosem fogja megunni?! - bökött Minho fejével az étteremben hátul, egyedül ücsörgő Jinki felé.

- Kérdezd meg tőle! A Te szobatársad! - lökött rajta egyet Jonghyun.

- Haggyá' má'! - morogta teli szájjal Minho - Neked meg az osztálytársad! Kérdezd meg Te!

- Jaj fiúk hagyjátok már! - szólt közbe Taemin. - Én nem ismerem, de aranyosnak tűnik - mosolygott édesen a legfiatalabb.

     Mellette ült még egy srác. Ő is a kis csapatukhoz tartozott. Igazán szépnek mondhatja magát. Tiszta egészséges, porcelán bőr, cica szemek, telt ajkak és szőke haj. Persze az csak festék de neki nagyon jól áll.

     Kibum szinte már megszállottan szuggerálta a vele szemben ülő kis félénk fiút.

- Meg akarom ismerni! - állt fel az asztaltól és Jinki-hez sétált.

- Hát ebbe meg mi ütött? - fordult meg Jonghyun, hogy láthassa Kibum-ot.