FT Island mini#11

    Reggel rendes időben keltek a szülők.

- Jó reggelt Kicsim - csókolta meg JongHoon HongKi-t.

- Szia - bújt még szorosabban a másik meztelen mellkasához majd adott rá egy puszit.

    Egy kicsit lustálkodtak még majd lassan felöltöztek.

- Megyek nekiállok a reggelinek - adott egy puszit szerelme arcára JongHoon.

- Rendben, addig én meg felkeltem Őket - ezzel meg is indult a szobák felé.

    Elsőnek SeungHyun és MinhWan szobájába nyitott be. Minarie takarója a földön volt, SeungHyun ágyneműje gyűrött volt. Ám a tulajdonosok sehol sem voltak.

- Hol lehetnek? - kapta a fejét jobbra-balra HongKi. - Talán elüldöztük Őket az este? - kezdett pánikba esni és lassan már odáig is eljutott a gyors gondolatmenete, hogy rossz szülők és a gyerekeik világgá mentek miattuk.

- JongHoon! - szólt a férjének.

- Igen kicsim? - szólt vissza.

- Elmentek.

- Tessék? - kiabált ki a konyhából majd megtörölte a kezeit és kiment..- Mit mondtál? Nem hallottam.

- SeungHyun és MinHwan... Elmentek itthonról. Elszöktek miattunk... - szomorodott el HongKi.

- El lehetetlen - értetlenkedett JongHoon. - És JaeJinnie? - nyitott be a legidősebbik fiúkhoz. Az ajtóban állt JongHoon és csak vigyorgott.

- Most meg mi van veled? - ment oda HongKi.

- Gyere. Ezt nézd! - fogta meg JongHoon felesége kezét és behúzta a szobába. HongKi meghökkenve állt szerelme előtt.

- Nem is szöktek olyan messzire - kuncogott JongHoon.

- É-én... Azt hittem, hogy tudod... Miattunk... Elmentek...

- Ugyan HongKi. Csak túlreagálod - ölelte át hátulról erős karjaival. - Nézd milyen aranyosak - HongKi csak bólogatott. - Még mindig azt mondom, hogy gyönyörű gyereket hoztunk össze - suttogta szerelme fülébe. - Szeretlek titeket.

- Én is... - suttogta HongKi meghatódva.

    Az ágyban JaeJinnie elkezdett forgolódni. Ő a jobb oldalon feküdt, SeungHyun a balon míg MinHwannie középen. Egymást ölelve szundikáltak. Látszólag már a legkisebb is megnyugodott. JaeJin ébredezni kezdett.

- Jó reggelt - motyogta rekedt hangon a szüleinek.

- Jó reggelt - válaszolták vissza mosolyogva.

- Nemsokára kész a reggeli. Keljetek - mondta az apa majd kimentek a szobából és magukra hagyták a kicsiket.

FT Island mini #10 (+18)

     JongHoon édes csókjai hamar ellazították HongKi-t. Észre sem vette, hogy szerelme már 3 ujjával készíti fel. Sőt...!

- Ah... Mégh... Ah...

- Lassíts Kincsem - kacagott JongHoon. - Nem ettől fogsz elmenni.

- Jóh... Deh... Akkor neh szórakozz! - harapott a nyakába HongKi.

- Te kis vérszívó! - nyalt végig JongHoon HongKi nyakán majd Ő is ráharapott.

     HongKi meglehetősen jól viselte a felkészítést. Talán ebben kedvese odafigyelése is segített.

Mikor JongHoon óvatosan vette birtokba szerelme testét, HongKi visszafogott levegővel, összeszorított szemekkel halkan szuszogott alatta. Nem is volt annyira rossz, mint ahogy azt várta. Igaz kicsit égetett és bizsergett neki, de JongHoon türelmes volt és nem mozdult meg.

    Néhány percig csak álltak és várták, hogy testük természetes reakciói enyhüljenek. Ezután JongHoon lassú mozgásba kezdett. HongKi a lehető legjobban széttárta a lábait de nem igazán volt úgy kényelmes neki. JongHoon édes csókjaival kényeztette kedvese ajkait és szinte egész testét. Ez mindent elfeledtetett velük. Olyan gyönyörű volt az a pillanat. Annyi idő után végre együtt hajszolták a gyönyört.

    HongKi JongHoon dereka köré fonta formás lábacskáit. Ez a póz már sokkal kényelmesebb volt számára. JongHoon egyenletesen ringott az ölében.

- Ahh... Hh... Ahh... Ahh... Méghh... - nyögte halkan HongKi.

    JongHoon egy forró csókot adott piros ajkaira majd fokozatosan gyorsított a tempón.

    Mivel már rég voltak együtt, nem sokáig kellett játszadozniuk, hogy megízlelhessék a gyönyör mámorító ízét.

    Halkan nyögték egymás nevét az utolsó körben. Ezután lihegve borultak egymás nyakába.

- Köszönömh... - suttogta JongHoon.

- Szeretlek - motyogta vissza HongKi a választ.

    Elhelyezkedtek alváshoz, és reggelig meg sem moccantak, annyira mélyen aludtak.

FT Island mini #9 (+18)

     JongHoon bal kezével HongKi feje mellett támaszkodott míg jobb kezével kedvese oldalát simogatta. Nyakát és mellkasát csókolgatta, gyengéden szívogatta.

- Ah...! - nyögött fel egyszer egy kicsit hangosabban HongKi.

- Engedd csak ki - mosolyogva nyomott egy puszit HongKi ajkaira JongHoon. - Imádom a hangod drága...

- Hülye! - csapta vállon HongKi.

     JongHoon nem igazán törődött a megjegyzéssel inkább tovább izgatta szerelme testét. Kezét oldaláról combjára vezette. Kicsit széjjelebb nyitotta HongKi combjait és betérdelt közéjük. JongHoon keze HongKi férfiasságára tévedt és finoman masszírozta azt.

- Ah... Hm... - nyöszörgött az idősebb. Nagyon élvezte a munkálkodást. JongHoon annyi év után is ugyan olyan jó játékos volt, mint valaha.

- Ah... Ah... Jongh... Ah...

- Ez az baby! Gyerünk! Hangosabban - vigyorgott majd gyorsította a csuklója mozgását.

- JongHoonh... Ahh... Énh... Nehm... Nem akgh... Ahh...

- Nem akarod? - állt le minden mozgással JongHoon.

- Aaaahhhhh!!!! Teeee!! - sikkantott fel HongKi majd JongHoon vállába harapott egy erőset.

- Ááuuu...! Ezt miért kaptam?

- Mert barom vagy!

- Mi?

- Barom!

- Nem úgy mi. Hanem miért?

- Mert ökörségeket dumálsz szeretkezés közben! Tudod mit? Nem akarom - durcizott be HongKi.

- Ne nekem hazudj. HongKi. Tíz év. Érzem, hogy akarsz! - szorított rá erősen JongHoon HongKi kemény férfiasságára.

- Neh... Neh... Neh csináldh...

- Akkor mond ki, hogy akarsz.

- Az Istenért Choi JongHoon! Akarlak baszd meg! - nyögte HongKi.

- Ezt már szeretem - mosolygott győztesen JongHoonnie.

     Kezét elvette HongKi férfiasságáról, végigsimított heréin majd záróizmait simogatta.

- Vigyázok rád - puszilt bele JongHoon HongKi combtövébe.

- Még jó - szólt durcisan az idősebb.

- Naaa... Miért vagy ilyen? - nézett fel rá JongHoon.

- Csak... Ahj... Izgulok... Olyan, mintha ez lenne az első - nevetett zavartan HongKi.

- Ugyan. Az elsőn már túl vagy. Két gyereken is. Nem lesz semmi baj - adott egy biztató csókot kedvesének.

- Köszönöm - mosolygott szégyenlősen HongKi.

- Beszélgessünk még...

- Te meg vagy huzatva?! - háborodott fel az idősebb.

- Én? Lehet...

- Most szeretkezni akarsz vagy beszélgetni?! Döntsd el!

- HongKi szívem. Nyugalom. Nagyon szorítasz...

- Tessék? - nézett le nagy szemekkel.

- Ezért mondtam, hogy beszélgessünk... Ellazultál... Észre sem vetted, hogy egy ujjammal matatok benned.

- Basszus... Basszus...

- Nyugi Nyuszó - csókolta meg JongHoon HongKi-t majd lassan mozgatta az ujját.

FT Island mini #8 (+18)

- Szeretlek - suttogta JongHoon HongKi fülébe. Nem engedte neki, hogy válaszoljon azonnal az ajkaira tapadt.
     Gyengéden az ágyra döntötte és finoman csókolgatta. Közben erős kezeivel simogatta testét és maradék ruháitól is igyekezett megszabadulni.
- Még mindig annyira gyönyörű vagy - morogta JongHoon HongKi mellkasára.
- Ah... Ne mondj ilyet... - sóhajtott fel remegő hangon az idősebb.
- De mondok. Csodálatos vagy - csókolt köldökébe JongHoon.
- Ahj... Te makacs csacsi... - kuncogott HongKi.
     JongHoon gyengéden bánt HongKi-val. Meztelen testét vigyázva és csodálva kényeztette.
     Füle tövét finoman karcolgatta éles fogaival és apró puszikkal lepte el a vékony és érzékeny bőrfelületet. HongKi ezt kuncogva fogadta. Ő eközben JongHoon erős hátát simogatta, gyengéden karmolgatta.
     Testük akárhol érintkezett egymással, mindig egy apró kis élvezetszikra indult el onnan. Ez a kis szikra aztán bejárta az egész testüket, ezzel is jobban feltüzelve Őket.
     JongHoon felemelkedett HongKi-ról és a csípőjére ült. Lekapta magáról a nadrágját is. Már mindketten meztelenek voltak. Az ablakon beszűrődő fény lágyan megvilágította JongHoon kidolgozott, tökéletes testét.
- JongHoonnie. Te jársz kondiba?
- Hát... Tudod... Gondoltam... - pirulva hajtotta le a fejét. - Tetszik? - nézett fel csillogó szemekkel.
- De még mennyire! - húzta végig vékony ujjait HongKi JongHoon testén.
    Mellkasáról indult. Érezhette, hogy kedvesének mennyire dobog a szíve. Mellbimbóján is átsiklottak ujjacskái majd le a kockáira, köldökén át alhasára. Jól látható V vonalán simított végig majd a csípőcsontján körözgetett, végül merevedésén húzta végig ujjait az idősebb. Ebbe JongHoon egy kicsit megremegett majd visszahajolt HongKi-hoz és ajkaira tapadt.

FT Island mini #7

     SeungHyun hangos levegővételre, forgolódásra, szipogásra ébredt. Tudta, hogy Minarie az. A fiú rossz alvó. Sokszor fordult elő, hogy az éjszaka kellős közepén fel kellett kelnie és megnyugtatni a kisebbet.

- Minhwannie.... - rázogatta finoman SeungHyun a fiút. - Ébredj fel! Hallasz? MinHwan?!

- Ünghmm... - nyüszített a megszólított. Már teljesen le volt izzadva.

- Jaj Kicsike... Gyere ide - ölelte magához az ébredező fiút. - Megint rosszat álmodtál?

- Ühüm - szipogott a kisebb.

     SeungHyun szorosabban fogta magához a zokogó testet.

- Csss... Nincs semmi baj... Csak álom volt - adott egy puszit a homlokára.

- D-de... E-elvittek... Té-téged tőlünk... És bánt-bántottak... - zokogott hangosabban az ölelő karok között a fiú.

     Ennyire még sosem borult ki. Legtöbbször csak arról álmodott, hogy kapott egy hatalmas nagy dobfelszerelést. Vagy arról, hogy egy nagy vihar elsodorta a hangszereket. Ez volt eddig a legrosszabb rémálma. Semmi több.

- Nyugalom. Itt vagyok. És sosem hagylak el se téged sem anyuékat.

- Anyut akarom... - hüppögte Minarie.

- Gyere - segítette fel SeungHyun majd ölelve kitámolyogtak a szüleik szobájának ajtajához.

- Nem most kellene bemenni - szólt mögülük egy ismerős hang.

- JaeJinnie? - mondták egyszerre.

- Azt hiszem ha így folytatják lesz egy kistesónk. De én lányt szeretnék. Túl sok fiú van itt - kuncogott az idősebb.

- Hogy-hogy fent vagy? - érdeklődött SeungHyun.

- Nem tudtam aludni - sóhajtott a rangidős. - Megint rosszat álmodtál MinHwannie?

- Igen - görbült sírásra ismét MinHwan telt ajka.

- Ne ne ne ne! Ne sírj. Gyertek be az én szobámba. Majd játszunk valamit. Jó? - ölelte meg a két testvérét JaeJin.

- Te vagy a legjobb bátyus - mondta MinHwan majd bementek a legidősebb testvér szobájába.

FT Island mini #6

- Szeretlek Nyuszó - ölelte meg hátulról JongHoon HongKi meztelen testét.

- Én is szeretlek Mackóm - fordult meg HongKi az ölelésben.

- Annyira köszönök mindent - suttogta JongHoon.

- Mit?

- Hát, hogy adtál nekem három ilyen csodálatos gyermeket, hogy gondoskodsz rólunk, hogy szeretsz minket. Annyira nagyszerű vagy. Szeretlek.

- Jahj JongHoon - bújt az izmos mellkashoz HongKi. - Én köszönöm, hogy vagytok nekem. De miért mondtad ezt most el? - emelte fel a fejét.

- Mert azt akartam, hogy tudd. Imádlak. A srácokkal együtt.

- Biztos, hogy nem szexre megy ki a játék?! - hunyorgott HongKi.

- Mi?! Nem! Ne szórakozz... - nevetett zavartan JongHoon .- De ha kapok azt is, nem tiltakozok...

- Perverz disznó! - csapta mellkason HongKi JongHoon-t. - Tudod, hogy a gyerekek miatt nem lehet... - sóhajtott.

- De már nagyok. Biztos megértik... Ha jobban tetszik, holnap tartok nekik felvilágosító órát -győzködte a családfő HongKi-t.

- Nem is tudom Kicsim... - bújt ki a karjai közül HongKi majd leült az ágyra.

- Ne kínozz Kedvesem - ült le mellé JongHoon. - Már lassan 10 éve... 10 éve nem érinthettelek úgy... - kezdte el simogatni felesége meztelen vállát. - HongKi én nem bírom ezt tovább. A gyerekek már felnőttek. Érezni akarlak. Tudni akarom, hogy még mindig az enyém vagy. Akarom, hogy a nevemet nyögve élvezz el... HongKi...

- Tudom... Nekem is nagyon hiányzol... De...

- Mit de? Ha akarod, akkor ne szórakozzunk. Eleget vártunk már. Hidd el, hogy nem fognak semmit sem hallani.

- Jó de...

- De? Nem akarod?

- Dehogynem... Mindennél jobban...

- Akkor?

- Semmi - vigyorgott HongKi majd szenvedélyesen megcsókolta szerelmét.

FT Island mini #5

- Anyuci... - suttogta MinHwan.

- Igen Kincsem! - simogatta meg a buksiját HongKi.

- Álmos vagyok...

- Jól van Életem. Akkor menjünk haza.

- Nem hiszlek el HongKi... - sóhajtott JongHoon. - És ha én mondom, hogy menjünk haza?!

- Természetes, hogy maradunk - vágta rá vigyorogva HongKi.

- Pimasz vagy, mint mindig - csóválta a fejét az apa. - De ezért, és így szeretünk - adott egy puszit felesége homlokára.

- Pontosan. Na akkor SeungHyunnie oltsd el a tüzet légyszíves, JaeJin pakolj össze, Drágám Te pedig segíts hazatámogatni MinHwannie-t - adta ki a feladatokat HongKi anyuci. Mindenki szófogadóan tette a ráosztott feladatot.

     Az út hazafelé nem volt hosszú de a legfiatalabb így is majdnem mindig elaludt.

- Ne aludj el, fiam! - paskolta meg az arcát JongHoon.

- Ne-nem... Én nem alszom...-  motyogta ásítva Hwannie.

     Mikor hazaértek, a két szülő elrendezte a három gyereket, majd Ők is visszavonultak a szobájukba.

FT Island mini #4

     És aztán lassan sorban derültek ki a család rejtett képességei. Lelepleződött az apuka is. Ő a pengetős hangszerek mestere. Épp úgy ahogy JaeJin fia is. Nem hiába a mondás; nem esik messze az alma a fájától...

     És SeungHyun tehetségére is fény derült. Egyik nap belógott a raktárnak használt kis szoba helyiségbe. Ott voltak a család hangszerei. MinHwan egyszerű kis dobocskája, JaeJin basszgitárja és JongHoon gitárja. Leült a székbe és csak bámulta az előtte heverő hangszereket. Tudta jól magáról, hogy a hangja nem olyan jó, hogy énekelhessen. HongKi hangjához képest az övé - a saját véleménye szerint - igencsak gyengécske. Lehet, hogy rappelni tud, mert amúgy is kicsit hadarva beszél. De ezt a képességét sem tárta fel még senki előtt sem. Ujját gyengéden végighúzta a dob cintányérján, majd felállt és lassan a basszgitárhoz lépett. Vékony és hosszú ujjaival végigsimított a hangszer nyakán. Tovább ballagott. Apja gitárjának a fejét simogatta, majd a kezébe vette. Véletlenül megpendített egy húrt rajta. Szép, mély hangot adott ki. Előző otthonában zongorázni tanult. Így nem volt neki idegen érzés hangszer közelében lenni. Halkan elkezdte játszani egyik kedvenc darabját. És így már többé az Ő tehetsége sem maradt rejtve...

     Ennek örömére az apa mindannyijuknak készített hangszereket majd összeállt a családi banda.

     Legtöbbször a Kincses-sziget nyugati partján, a homokos tengerparton szoktak esténként összegyűlni. Tábortüzet raknak, a kifogott halakat sütögetik, desszertnek sütit esznek és nézik a naplementét. Kezükben a hangszereikkel poénkodnak, játszanak. Aztán este felé zenélnek. Remek hangulatban telnek a napjaik.

- Lassan haza kellene menni - szólt az apa.

- Olyan ünneprontó vagy JongHoonnie - lökte meg a vállát HongKi.

- De mit csináljak, ha esteledik? És egyébként is... Otthon még van dolgunk... Khm... - köszörülte meg a torkát JongHoon.

- Ugyan Te hülye! Mire gondolsz? Tegnap takarítottam ki. Ma főztem. Tökéletesen ráérünk - sorakoztatta fel az érveit a maradás mellett HongKi.

- Igen. Maradjunk! - ujjongott MinHwan.

- Jó... Nem bánom - sóhajtott az apa.

    És megvárták az éjfélt.

FT Island mini #3

- Fiam! - szólt JongHoon JaeJin-nek. - Szaladj gyorsan haza még egy doboz csaliért! El fog kelleni.

- Igen is apu! - szaladt vissza a házhoz JaeJin vidáman.

     Ám az ajtóban megtorpant. Mikor meglátta édesanyját a TVt törölgetni és közben énekelni, minden szava elakadt. Lábai földbe gyökereztek és csak hallgatta azt a csodálatos hangot. Hirtelen ismerősnek kezdett hatni az a mennyei muzsika. Behunyta a szemeit és ellazulva hallgatta tovább a lágy hangot. Valahol mélyen derengett neki valami. De olyan mélyen és régen, hogy nem tudta megfogni és a felszínre hozni. Szíve hevesen dobogott, szinte már a torkában. És nem csak a futástól... A büszkeségtől, hogy az Ő anyukája ilyen csodára képes. Hirtelen eszébe jutott, hogy ezt a gyönyörű csodát a többiekkel is meg kellene osztani. Ahogy csak tudott, úgy rohant vissza a tóhoz.

- Sokáig elvoltál fiam... - nézett szigorúan JongHoon fiára.

- Boh... Bocsánath... - lihegte térdeire támaszkodva JaeJin.

- Hoztál csalit, JaeJinnie? - mosolygott megenyhülve JongHoon.

- Nehm... - lihegett továbbra is.

- Miért nem? - húzta össze a szemöldökét az apa.

- A-anyuh... - mutogatott a ház felé.

- Mi történt vele? - ült ki a rémület JongHoon arcára.

- Mi van anyuval? - ijedt meg MinHwan.

- Gye-gyertekh... - ragadta meg SeungHyun kezét és magával rángatta. A többiek is követték.

     Mikor a házhoz értek mindannyian megálltak az ajtóban.

- Ez csodálatos... - suttogta meghatódva SeungHyun.

- De rég hallottam... - sóhajtott elérzékenyülve JongHoon.

- Te mikor hallottad anyut énekelni? - kérdezte MinHwan.

- Mikor kicsik voltatok, mindig énekelt nektek altatókat - mesélte az apa.

     Ekkor JaeJin is megvilágosodott. Már értette, hogy mik voltak azok a távoli emlékek, melyek megrohamozták elméjét, mikor meghallotta édesanyját énekelni.

- Oh! - sikkantott fel HongKi ijedtében. - Hát ti, itt is vagytok?! - fordult el pirulva.

- Miért nem mondtad, hogy ilyen szépen tudsz énekelni? - rohant oda hozzá SeungHyun.

     A többiek is megrohamozták HongKi-t és egy nagy családi ölelésben kötöttek ki.

FT Island mini #2

     Mikor MinHwannie kicsike volt, az anyukája felfigyelt tökéletes ritmusérzékére. Sokat játszott kint a tengerparton, vagy éppen fent a fák tetején. De a saját maga összeeszkábált két kis botocskáját mindenhova magával vitte és zörgött vele jobbra-balra.

     Épp a vacsorát csinálta a két szülő, mikor a legkisebbik fiuk is csatlakozott hozzájuk.

- JongHoon szívem - simogatta meg HongKi férje izmos karját. - Legyalulnád az uborkát.

- Persze, örömmel kedvesem - nyomott egy puszit felesége arcára JongHoon.

- MinHwannie kincsem. Gyere - hívta HongKi a fiát. - Most megtanítalak férfi módjára zöldséget szelni.

- Igen is Umma - jött a fiú és az anyjával együtt nekiláttak. Eközben JongHoon az uborkákat gyalulta.      Minarie hamar ráérzett a szeletelés ütemére. A kés csattanó hangja és az uborkagyalu súrlódása tökéletes egészet alkotott. HongKi meghatódva figyelte kis családja műalkotását.

     És azóta MinHwan-nak az apukája saját kezűleg csinált egy dobfelszerelést, amin gyakorolhat.

     Egyszer, egy másik alkalommal HongKi tehetségét leplezték le. Gyönyörű hangja az egész családot elvarázsolta.

- Ki kellene takarítani - sóhajtott a kanapén ülve HongKi.

- Segítsek, Kicsim? - simogatta meg a combját JongHoon.

- Áh... Tudod, hogy abból nem takarítás lenne - kuncogott elpirulva HongKi.

- Te mondtad... - vigyorgott JongHoon - Akkor addig elviszem a srácokat horgászni - állt fel a helyéről, majd búcsú gyanánt forrón és szenvedélyesen megcsókolta feleségét.

- Gyertek fiúk! Kapjunk el néhány halat vacsira! - szedte össze a horgászfelszereléseket a családfő.
   Ezután vidáman ballagtak ki a házból, így HongKi-t magára hagyva a házimunkával.

     HongKi magányosan látott neki a lakás kitisztításához. Először a saját szobájukkal kezdte, az viszonylag mindig rendben van tartva. Ezután JaeJinnie szobája következett, mivel Ő egyedül alszik ezért kisebb a káosz. A legnehezebbet a végére hagyta a legidősebb. Minhwannie és SeungHyun szobáját. Ami inkább volt nevezhető csatatérnek, mint szobának. Eközben gyorsan a ruhákat is bedobta a mosásba, ha már egyszer ennyire belemerült a takarításba.

     HongKi megfáradva fogott hozzá a nappali, a konyha és a fürdő kifényesítéséhez. Hogy az idő gyorsabban és jobb kedvben teljen, saját szórakoztatására vidám kis dalokat énekelgetett. Bár azt nem sejtette, hogy erről nem csak Ő tud.

FT Island mini #1

      Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kis család. Ám ez a család cseppet sem a megszokott ideál szerint élt.

      Kezdjük a lakhelyükkel. Az 5 tagú kis család az FNC - eddig ismeretlen - bolygón él, a halak és sütik világában a Kincses-szigeten.

      A család tagjai különlegesek. Az anyuka - Lee HongKi - egyszerűen odavan a körmökért. Minden reggel és este átnézi férje - Choi JongHoon - és gyermekei - Lee JaeJin és Choi MinHwan- körmeit.      Ha kell megpucolja őket, sőt még ki is festi. A család tagjai már hozzászoktak ehhez. A napi rutinjuk része.

     Sok-sok évvel ezelőtt élt velük egy másik törzsből, egy másik bolygóról való fiú is - Oh WonBin. A saját törzsétől megszökött. Emiatt nagy háború dúlt az EXO Planet-en. Apja ellen fellázadtak, családját igyekezték kiirtani - hisz Ő volt a trónörökös. A családja meghalt. Az apja is, aki a király volt - és egyébként nagyon erős ember hírében állt, semmi sem tudta ledönteni. Egy rokona maradt életben, a kisöccse - Oh SeHun. Ezért muszáj volt hazamennie és átvenni az irányítást és az öccsét felnevelni.

     Miután ezt sikerült a négy kincses-szigeti lakosnak feldolgoznia, az egyik este az ajtójukba egy kisfiú ücsörgött.

- Hát Te mit keresel itt, fiam? - kérdezte JongHoon.

- El-elüldöztek... o-otthonról... - szipogta a fiú. - SM Papa kidobott SM Városból - folytak hangtalanul a könnyei az összetört fiúnak.

- Sajnálom - ült le mellé a Kincses-sziget vezére. - Ha gondolod nálunk maradhatsz egy darabig... - ajánlotta fel.

     És abból az "egy darabig"- ból végül örökre lett. Ha SeungHyun - mert így hívják, becsületes nevén Song SeungHyun - el akart volna menni, a többiek nem engedték volna. Bár Ő már rég nem is akart elmenni. Ez volt az Ő igazi családja. Szerették, ápolták és vigyáztak rá. Végre megtalálta a helyét a nagy világegyetemben...