/Jonghyun/
Jól esett az a kis pici puszi... Remélem minden simán, gond nélkül fog menni a hotelben, így időben mehetünk majd a vacsorára.
Felmentem az irodámba, majd miközben dolgoztam, lassan benyitott hozzám Minhwan.
- Főnök úr...mhm... - kezdte bizonytalanul, majd hozzám rohant, és az ölembe huppant.
- Kívánom önt, főnök úr... - suttogta a fülembe, amire teljesen lefagytam.
Értem én, hogy eddig is tetszett neki, amikor őt kaptam el egy fél órára...de én ezt nem akarom. Én nem akarok rögtön csalódást okozni, sem most, sem később...
- Minhwan... - toltam el magamtól motyogva. Ah, nem akarom megbántani sem...
/Minhyuk/
Az egész napom rohanásból állt, folyton talpon voltam és intézkedtem. Néha olyan buták tudnak lenni az emberek.
A hostes lányok csapnivalóak voltak. Többet nem attól a cégtől fogunk kérni az is biztos. Sőt egy csinos kis panasz levelet is fognak kapni. Olyan kelletlenül csinálták a dolgukat, hogy az teljesen felháborító.
A zenészek csak másfél órát késtek... A bemutatócsomagokból hiányzott egy termék.
És ezt mind nekem kellett helyrehozni. Alig volt időm egy szusszanásra is. Ezért ebédelni is csak négy után jutottam el, az étteremnél, mikor oda is átugrottam leellenőrizni a dolgokat. Szerencsére ott sokkal rutinosabbak már és szinte teljesen hiba nélkül előkészültek.
Ebéd közben többször is próbáltam elérni Jungshin-t de nem válaszolt.
"Sajnálom dongsaeng, hogy így viselkedtem. Teljesen megérdemlem, hogy most nem szólsz hozzám. De a reggeli csak félreértés. Azért aludt nálam a főnököm, mert késő este kísért haza és így egyszerűbb volt. Nem történt semmi. Kérlek higgy nekem. Találkozzunk és egy kávé mellett megbeszélhetjük."- írtam neki az üzenetet, amire csak egy rövid "Rendben" volt a felelete. Tudtam, hogy a szokásos helyünkön ott lesz.
Tényleg ott volt, kicsit morcosan várt rám de én mindent megtettem, hogy megbékítsem. Elmagyaráztam neki mindent a tegnapi napról az elejétől kezdve. Nem igazán örült annak, hogy így alakultak a dolgok. De azt mondta, mivel a barátom, támogat, hiába nem szimpatizál Jonghyun-nal. Megígértette velem, hogy ha valami rosszat tesz velem a főnököm, otthagyom de előtte szólok neki, hogy kinyírhassa. Jót nevettem rajta, de belementem. Végül is részben igaza volt.
Annyira elbeszélgettük az időt, hogy máris késésben voltam, ezért szó szerint rohantam haza, hogy elkészülhessek.
/Jonghyun/
- Most nem alkalmas... Rengeteg dolgom van, meg minden... - vakartam a tarkómat zavartan, amire csak lebiggyesztett ajakkal szállt ki az ölemből.
- Akkor majd máskor~ - fogott a nyakkendőmre, és egy picit felhúzva a székemből ajkaimra csókolt, majd halkan kuncogva kisietett. Oh, te jó ég... Éreztem, hogy teljesen forró lett az arcom... Erre most nem számítottam.
A fejemet megrázva igyekeztem visszarázódni a munkába, Minhyukot is próbáltam felhívni, de szerintem nem nagyon volt ideje visszahívni.
Délután hazamentem, felvettem mélyfekete zakómat, alá pedig szintén fekete inget vettem, betűrve azt a nadrágomba.
Visszamentem az irodába, és ott vártam Minhyukot, Minhwannal... Igazából már félek kettesben maradni vele... Minhyuk viszont késik. Már negyed órát. Ah, remélem nincs semmi baj...
/Minhyuk/
Amint hazaértem, ki sem fújtam magam, azonnal ledobáltam a ruháimat és a zuhany alá vetődtem. Gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam, megborotválkoztam. Aztán átszaladva a szobámba kerestem elő a sötétkék, karcsúsított szabású öltönyömet, alá egy világoskék inget és egy kék nyakkendőt. Előkotortam a lakkcipőmet. Ez idő alatt a hajam is megszáradt, így felöltözve indultam vissza a mosdóba. Fogat mostam, egy kis zselé segítségével megcsináltam a hajam és kedvenc parfümömmel is befújtam magam.
Reggel szemüveg és lencse nélkül indultam, viszont lencsét berakni macerásabb, ezért csak felkaptam az éjjeliszekrényemről a fekete keretes szemüvegemet és már indultam is.
Oda felé taxival mentem, mert már így is nagyon sokat várhattak rám.
- Oh elnézést. Nagyon sajnálom!- hajlongtam Jonghyun és Minhwan előtt, mikor megérkeztem.
Főnök leintett és a kocsijához vezetett minket. Minhwan azonnal lestoppolta magának a vezető melletti ülést, ezért én csak hátulra ülhettem be. Jonghyun rendesen a gázra taposott, így valamennyire sikerült behozni a késésem.
/Jonghyun/
Kezdtem egyre türelmetlenebb lenni... Aggódtam Minhyuk miatt, féltem, hogy Yonghwa zokon veszi, ha ennyit késünk, vagy hogy Minhwan rám veti magát... Idegesen túrtam a hajamba, amikor szinte beesett az aulába, muszáj volt elmosolyodnom. Nagyon jól néz ki. Pedig valószínűleg csak pár perc alatt készülhetett el.
Beültünk a kocsiba, és igyekeztem minél hamarabb odaérni. Bár eléggé zavarótényezőnek számított, hogy Minhwan, akárhányszor a váltóra raktam a kezemet, simogatni kezdte a kézfejemet. Ez pedig kiborított... Remélem Minhyuknak annyira nem tűnt fel...
Megérkeztünk a nagy üzletházba, ahol mint kiderült, van egy külön ilyen eseményekre létesített termük. Biztosan már várnak minket... Ugh, még jó, hogy nem vagy egy órát késtünk...
/Minhyuk/
Az autó ablakából nézegettem kifelé, figyeltem az utat. Közben néha magam elé bambultam. Kicsit furcsának találtam Minhwan viselkedését, de nem tettem szóvá. Most egyáltalán nem olyan helyzetben voltunk.
Mikor megérkeztünk, a portán leadtuk a kabátjainkat és felkísértek minket a vacsorának kijelölt terembe.
Yonghwa azonnal elénk jött és mosolyogva üdvözölt minket. Jonghyun már elnézést is kért, a késésünk miatt de nem hagytam neki befejezni a mondatot.
- Ez az én hibám teljes mértékben.- hajoltam meg.- Sokat késtünk miattam.
- Ugyan ez a pár perc semmit sem jelent. Megérte hisz ilyen csinosan jöttél.- mért végig házigazda.
- Oh nem. Csak nagyon sok volt a munkám.- mosolyogtam zavaromban.
- Akkor majd most pihentek. Gyertek előbb bemutatlak titeket néhány embernek.- vezetett el minket a beszélgető tömegben.
/Jonghyun/
Nagyon elegáns volt az egész... De csak egy pillanatra csodálkoztam el a gyönyörű termen, a díszítésen és a terítésen, Yonghwa már is az ÉN Minhyukomat stíröli. Meg sem lepődöm... Miközben sétálgattunk a sok üzletember felé, Minhyuk füléhez hajoltam.
- Utoljára középsuliban láttalak szemüvegben. Imádni való vagy benne. - vigyorodtam el, majd egy szempillantás alatt átváltottam főnök módba, és meghajolva mutatkoztam be, majd a kísérőimet is.
/Minhyuk/
Szégyenlősen mosolyodtam el Jonghyun édes bókjától. Hát akkor Ő is emlékszik rám...
Illedelmesen mutatkoztunk be a többi üzletembernek. Igazából nem sok kedvem volt a bájolgáshoz, de ilyenkor ezt kell tenni. Idő közben szét is szakadtunk három felé. Jonghyun-t elcipelték valamerre másfelé, Minhwan talán követte de aztán Őt is lefoglalták, ahogy engem is.
- És mióta dolgozol a cégnél?- kérdezte az egyik vendég.
- Ez lesz az 5. hónapja.- feleltem.
- És szereted? Hogy bírod? Jonghyun nagyon kemény főnök. Előtted én dolgoztam nála. Jó sokáig húzod vele.- mosolygott beszélgető partnerem.
- Jól bírom. Annyira nem vészes. Vannak dolgai de ki lehet bírni.
- Oh ha így látod, akkor jó. Mond meg neki, hogy Jaejinnie üdvözli.- vigyorodott el majd meghajolva magamra hagyott.
Furcsálltam a dolgot de csak picit vállat rántottam és hagytam. Inkább elvonultam oldalra és csendben, egymagamban álldogáltam, figyeltem az embereket, a szépen megterített asztalt.
- Csak nem unatkozol?- állított elém Yonghwa egy pohár itallal.- Vagy ennyire rossz?- nyújtotta át a teli poharat.
- Nem dehogy.- vágtam rá.- Csak... nem is tudom.- szorongattam az italomat.
- Éhes vagy? Hát miért nem szólsz?- mosolyodott el lágyan.- Gyere. Téged mellém ültettelek.- fogta meg a kezem és az asztalhoz húzott.
- Mindenki elfoglalhatja a helyét, a vacsorát azonnal tálalják!- szólt kicsit megemelve a hangját, hogy felfigyeljenek rá.
/Jonghyun/
Egy pohár üdítőt tartottam a kezemben, mert hát ma még vezetek, alkoholt nem akarok most inni... Üzletasszonyokkal, férfiakkal tartottunk érdekes eszmecseréket, de igyekeztem megosztani a figyelmemet, hogy Minhyukra is figyeljek azért. Amikor megláttam, hogy egyedül ácsorog, úgy odamentem volna hozzá... Már éppen el is indultam volna, amikor Yonghwa vágott elé. Egy picit elkomorodva fordultam vissza. Jó, akkor legyen vele... Hát még amikor a vacsoránál megláttam, hogy odaültette maga mellé Minhyukot...egy hatalmasat sóhajtva törődtem bele, hogy neki itt most több lehetősége van az udvarlásra, mint nekem. Már így sem éreztem magam jól a partin, erre még Minhwan is ült mellettem, aki végig a combomat taperolta az asztal alatt. Én csak... Ki fogok borulni, és inkább hazamegyek... A szemeimet lesütve kezdtem falatozni. Meg kell hagyni, hogy isteni fog az étel...
/Minhyuk/
Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert én szívesebben vacsoráztam volna Jonghyun mellett, de ez nem az én döntésem. Ez még mindig egy üzleti vacsora. És Yonghwa-t sem szerettem volna megbántani. Bár számomra már egyértelmű volt, hogy mit akar, mégsem tehettem semmit.
- Vacsora után mit csinálsz?- érdeklődött Yonghwa.
- Hazamegyek.
- A főnököd visz haza?
- Valószínűleg igen.- bólintottam.
- Nem lenne kedved maradni egy kicsit? Megígértem az egyik ismerősömnek, hogy bemutatlak.- kért meg.
- Öhm... nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Ma is sokat dolgoztam és holnap is rengeteg munkánk lesz.
- Minhyuk.- fogta meg az asztalon pihenő kezemet, mire ijedten kaptam rá tekintetem.- Mondtam, hogy nem kell félned. Csak kedves szeretnék lenni. Semmi több.
- Értem. De most akkor sem lehet.- húztam el a kezem.
- Nézd csak.- bújt hozzám kicsit közelebb.- Látod ott azt a kicsit idősebb, fekete zakós embert? Neki szeretnélek bemutatni. Nagyon befolyásos ember, jól jönne az üzletetekhez.
- Akkor miért nem Jonghyun-nak mutatod be?
- Mert téged ígértelek neki.- ez olyan furcsán hangzott a szájából. Mintha valami trófea lennék, ami csak úgy cserélgeti a gazdáit, kicsit csodálgatnak, aztán mikor megunnak tovább adnak. Vagy én nem is tudom... de ezzel kicsit rám ijesztett.
Nagyon vártam, hogy vége legyen a vacsorának és Jonghyun-hoz menekülhessek. Hiába volt isteni az étel nem sokat bírtam belőle enni. Csak haza szerettem volna már menni, lepihenni, távol ettől az egész kétes helyzettől.
/Jonghyun/
Picit távolabb ültem tőlük, tehát nem hallottam, de láttam, hogy beszélgetnek valamiről. Égetett a kíváncsiság, hogy miről van szó közöttük... De amikor megláttam, hogy Yonghwa már vészesen közel van hozzá, szinte összebújnak. Valamilyen éles fájdalom nyilalt a mellkasomba, és az ajkaimat beharapva bámultam lefelé.
Alig vártam már, hogy vége legyen a vacsorának és beszélhessünk...
Amint befejeztük, és szétszéledt a tömeg, rögtön megkerestem Minhyukot, és a sarokba húztam őt.
- Mit mondott? - néztem szúrósan, miközben összekulcsoltam az ujjainkat, és kicsit kisajátítóan húztam magamhoz.
A féltékenységtől hevesebb vagyok...
/Minhyuk/
Nagyon vártam, hogy végre elszabadulhassak az asztaltól. Yonghwa közelsége, ahogy az a befolyásos pali méregetett eléggé megijesztett és nyomasztott.
Amint felálltunk az asztaltól azonnal Jonghyun-hoz siettem. Ő is elég feszültnek tűnt.
- Arra kért, hogy maradjak itt vacsora után. Be szeretne mutatni annak az embernek.- böktem fejemmel az említett felé.- Állítólag nagyon befolyásos... de én... félek, hogy más van mögötte.- szorítottam meg a kezét és kétségbeesetten néztem rá.
/Jonghyun/
Meghökkenve hallgattam, amit mond. Mit képzel ez magáról? Minhyuk az én alkalmazottam, nem marasztalhatja őt, mivel ugye ez egy üzleti vacsora. Ne idegeljen fel ilyenekkel...
- Szó sem lehet róla. - morrantam fel kissé ingerülten, és magamhoz öleltem Minhyukot, nem foglalkozva azzal, hogy bárki megláthatja. Egy kicsivel később elengedtem.
- Nem fogom hagyni, megígérem. - simogattam meg derekát, viszont magas vérnyomással, és lüktetéssel indultam megkeresni Yonghwat, hogy beszéljek vele.
/Minhyuk/
Kissé nyugodtabban simultam karjaiba. Nem érdekelt, hogy bárki megláthatja, csak az számított, hogy mellettem van végre. Az én főnököm.
- Ne kérlek...- nyúltam utána de nem hallgatott rám csak megindult.
Idegesen álldogáltam egyik lábamról a másikra, alsó ajkamat harapdálva.
- Szia. Főnök merre van?- lépett hozzám Minhwan.- Már kezd uncsi lenni... hazavihetne, hogy ott folytathassuk a bulit.
- A dolgán van és nem fog hazavinni. Szépen a lábaidon elindulsz.- szóltam rá kicsit morcosan. Nagyon bátor lett... csak azért, mert Jonghyun vele is...
Szomorúan szusszantam egyet. Nem kellett volna eljönnöm erre a vacsorára. Nagyon nem.
/Jonghyun/
Mivel éppen azzal a "befolyásos emberrel" beszélt, csak megtorpantam. Inkább hagyom, nem akarom, hogy csak rosszabbul jöjjünk ki belőle... Majd egyszerűen csak hazaviszem. Ha lesz valami kifogása ez ellen, akkor majd beszélhetünk.
- Főnök úr! Mikor megyünk innen? - bújt hátulról hátamhoz Minhwan.
Ennyire nem lehet kiéhezett 2 nap után... Legalábbis ezzel a tapizásával teljesen kiborít...
- Nemsokára megyünk. Bírd ki. - vontam vállat és inkább tovább sétáltam.
/Minhyuk/
Minhwan kicsit sértetten állt tovább a tömegben. Én továbbra is Jonghyun-ékat kerestem a szememmel de nem láttam Őket. Eldöntöttem, hogy inkább hazamegyek. Fáradt is voltam és holnap is nehéz napunk lesz. Nincs szükségem még több feszültségre.
Gyorsan elugrottam mosdóba de bár ne tettem volna... mit ad Isten egészen véletlenül összefutottam azzal az idős férfival.
- Ugye este velünk tartasz?- kérdezte sejtelmes mosollyal.
- Sajnálom de nem tehetem. Talán majd a főnökömmel beszéljen üzleti ügyben.- hajoltam meg előtte és már indultam is ki.
- Várj.- fogta meg a kezem.- Kérlek. Én veled szeretnék... beszélni.
- Engedjen el kérem.- próbáltam lefejteni magamról a kezét.
- Ne menekülj. Csak egy éjszaka.- súgta a fülembe.- Nem lesz rossz.
- De nem akarom.- rántottam hirtelen egy nagyot a kezemen és amilyen gyorsan csak tudtam, otthagytam.
- Menjünk haza, kérlek.- siettem Jonghyun-hoz átvágva a tömegen.
/Jonghyun/
Legurítottam még egy pohár behűtött almalét, majd indultam is, hogy összeszedjem Minhyukot és Minhwant, már én is haza akarok menni innen... Minhwant nem volt nehéz megtalálni, nem ment volna el az 5 méteres körzetemből... Éppen már jobban szétnéztem, amikor egy nagyobb csoport között szlalomozva sietett hozzám. Láttam a félelmet a szemeiben...
- Persze, indulunk is. - simogattam meg a fejét.
Tudom, hogy történt valami, de majd ha kettesben leszünk, akkor elmondja... Nincs arra szükség, hogy valaki meghallja, és induljanak a pletykák.
Yonghwa úgy is a közelben volt, tehát mélyen meghajolva köszöntem meg a vendéglátást, és igyekeztem minél hamarabb távozni. Nem hiányzik nekem most, hogy megint marasztalja
/Minhyuk/
Meghajolva köszöntünk el a házigazdától és a többi vendégtől. Én voltam az első, aki kilépett az ajtón majd kint az utcán mélyet szívtam a hűvös esti levegőből.
Jonghyun a kocsijához kísért minket ismét és elfoglaltuk a helyeinket.
- Ah... végre.- sóhajtottam fejemet hátra hajtva, szemeimet lehunyva.
- Szerintem is unalmas volt. Némelyik egyáltalán nem ért az üzlethez... és Ők vezetők.- szörnyülködött Minhwan.- A mi főnökünk a legjobb.- simított végig Jonghyun combján.
/Jonghyun/
Ahogyan már a kocsiban ültünk, fellélegezhettem. Már nagyon kényelmetlenül éreztem magamat ott abban a társaságban. Így most Minhwan nyomulása sem zavart annyira, mint mindig.
- Köszönöm. - mosolyodtam el picit szégyenlősen, miközben már úton voltam Minhwan lakása felé. - De csak elfogult vagy~ - nevettem halkan.
Aztán ha kettesben maradunk Minhyukkal, akkor végre beszélhetünk...
/Minhyuk/
- De tényleg Ön a legjobb.- jelentette ki Minhwan. Kicsit bosszant, hogy ennyire nyomul.
- Azért el ne folly...- motyogtam.
Az egy dolog, hogy igaza van, Jonghyun a legjobb. De ezt... ezt majd én mondogatom neki. Álljon le.
- Olyan harapós vagy ma...
- Mindig ilyen vagyok.- vontam vállat és inkább az ablakon néztem ki.
- Köszönöm a fuvart főnök. Majd... holnap meghálálom.- kacsintott huncutul Minhwan, mikor kiszállt a kocsiból.
Inkább csak úgy tettem, mintha nem is venném észre mi folyik.
/Jonghyun/
Frusztráltan sóhajtottam egyet, ahogyan Minhyuk is megszólalt. Istenem... Megnehezítik ám az életemet, remélem Minhyuk nem fog megharagudni rám Minhwan miatt...
- Persze... - mondtam picit flegmán, majd tovább is hajtottam autómmal, hogy hazavigyem a kis szépségemet.
- Minhyuk... Történt valami? - sóhajtottam kicsit gondterhelten, de tényleg aggódtam miatta.
Remélem, hogy Yonghwa semmit sem csinált vele...
/Minhyuk/
- Nem történt semmi.- feleltem halkan.- Egy Jaejin nevű volt alkalmazottad üdvözletét küldi. A vacsora során mással nem is álltam szóba.- mondtam még mindig kinézve az ablakon.
/Jonghyun/
Már görcsösen megmozdultak ajkaim, hogy mondjak valamit, de hang nem jött a torkomon. Nem tudtam eldönteni, hogy most mi van pontosan. Azért viselkedik így, mert Minhwan zavarja, vagy tényleg valami komolyabb dolog történt? Fogalmam sem volt hirtelen, hogy mit mondhatnék...
- Kérlek, mondd el... Láttam a szemeidben, hogy baj volt... - motyogtam picit halkabban, miközben igyekeztem az útra koncentrálni.
/Minhyuk/
- Tényleg nem volt semmi.- sóhajtottam. Nem akartam elmondani, hogy aztán meg feleslegesen idegeskedjen. Amúgy sem csináltak velem semmit szerencsére.
A kistükörből egy nagyon szúrós pillantást kaptam Jonghyun-tól.
- Igazat mondok. Nem történt semmi különös. Csak ha maradtunk volna még egy negyed órát... akkor félek, olyan helyzetben kötöttem volna ki, ami... elég megalázó.- fordítottam el a fejem, hogy megint a várost és az utcákat figyelhessem.
/Jonghyun/
Most már viszont azzal kezdett felidegelni, hogy nem mondta el, hogy mi történt, pedig az arcára volt írva, hogy valami nyomasztja... De amikor végre mondott is valamit, kétségbeesetten álltam félre az autóval, és hátrafordultam felé.
- Minhyuk! Mit művelt az a seggfej Yonghwa? - morrantam fel idegesen, de én tényleg nem akartam, hogy baja essen... Csapnivaló partner vagyok...
/Minhyuk/
- Hozzám sem ért. Csak...- sütöttem le a szemeimet. Hogy lehet ezt elmondani? Én nem akarom, hogy ebből baj legyen.- Beajánlott annak a hapsinak... játékszernek... azt hiszem. Hm...- zavarban voltam. Kimondani is megalázó...
/Jonghyun/
- MICSODA? - fakadt ki belőlem kikerekedett szemekkel. - És én még azt hittem, hogy Yonghwa egy normális ember... Fogdosott az a vén barom? Mondott valamit? - hadartam a kérdéseket, de ez csak egyszerűen nem fért a fejembe...
Azt hiszem, hogy ma inkább hazaviszem magamhoz, hogy együtt tölthessük az estét, hiszen... Biztosan felzaklatta az eset. Én majd vigyázok a nyugalmára... Visszarepítem a mi kis közös álmunkba, ahol békesség, törődés, felhőtlen boldogság és őszinte szerelem van...
/Minhyuk/
Nem feleltem neki csak lehajtott fejemet ráztam meg. Végül is úgy nem ért hozzám és az a lényeg. Mielőtt baj lett volna, eljöttünk.
Jól esett, hogy ennyire aggódott értem csak azzal volt bajom, hogy még plusz gondot aggatok ezzel a nyakába, nem elég a munka, még ezen is idegeskednie kell...
Szomorú voltam. Legszívesebben csak hozzábújtam volna és szorosan ölelve próbálnék lenyugodni, biztonságot nyújtó karjai közt. Igaz, hogy Ő is megtette azt velem, amit nem akartam, de... de Ő más. Hozzá gyengéd érzelmek kötöttek. Már akkor is, hiába nem vallottam be magamnak. És azóta százszorosan próbálja Jonghyun helyrehozni azt az éjszakát.
- Menjünk, kérlek.- mondtam halk hangon, erőtlenül.
Csak haza akartam érni, lepihenni, hogy végre elfelejthessük az egészet és megint csak Ő és én legyünk. Csak az ölelésére volt szükségem.
/Jonghyun/
Most olyan gyengének tűnt... A szívem is megszakadt, hogy így kellett látnom őt. Csak bólintottam egyet, és jól a gázra taposva elindultam hozzám. Amint megérkeztünk, csak leparkoltam, kiszálltam a kocsiból, és kinyitottam az ajtót Minhyuk felől. Hirtelen húztam fel az ülésről, és szorosan öleltem magamhoz reszkető testét.
- Minden rendben lesz... Én itt vagyok neked... - suttogtam lágy hangon, miközben lassan simogattam haját, és igyekeztem minél jobban magamhoz láncolni karjaimmal.
/Minhyuk/
Megalázottnak éreztem magam, pedig semmit sem tettek velem. Csak maga a tudat is rosszul esett. Hát valóban ilyen lenne az üzleti világ? Mindenki csak játékszer benne, a főnökök pedig kedvükre irányítanak mindent és mindenkit? Csalódott voltam. Talán nem kellett volna ennyire naivnak lennem.
Sajnos akaratlanul is eszembe jut ilyenkor, amit Jonghyun tett. De... az akkor is számomra mást jelentett.
Mikor megérkeztünk, szorosan bújtam karjaiba. Remegtem érte,a nyugtató érintéséért.
- Köszönöm.- suttogtam reszketegen.
Mikor elengedtem, akkor tűnt csak fel, hogy nem a házunk előtt vagyunk. Picit értetlenül pislogtam Jonghyun-ra de Ő csak lágyan elmosolyodott. Lezárta az autót és kezemet megfogva vezetett be.
/Jonghyun/
- Ma este... Megint álmodni fogunk. - mosolyodtam el szélesen, majd csak a hatalmas nappaliban a fali lámpást kapcsoltam fel, hogy kellemes félhomály legyen.
- Szólj, ha bármire szükséged van, egyetlenem... - karoltam át derekát, és homlokomat az ő homlokához nyomtam.
Éhesek nem nagyon voltunk a vacsora miatt ugye, bár ki tudja... Minhyuk nem úgy tűnt, mint aki sokat evett volna.
- Elmenjünk fürdeni? - pusziltam gyengéden ajkaira, miközben lágyan cirógattam csípőjét.
/Minhyuk/
- Csak... rád van szükségem.- mondtam halkan, hozzásimulva, ajkait puszilgatva.
Kicsit eltávolodtam tőle, hogy levehessem a zakómat és a nyakkendőmet, hogy egy fokkal kényelmesebben legyek. Leültem a kanapéra és szemüvegem levéve dörzsöltem meg szemeimet. Nagyot szusszanva dőltem hátra és kezeimet Jonghyun felé nyújtottam, hogy jöjjön oda hozzám.
/Jonghyun/
Ledobtam a cipőimet, az öltönyömet, és halványan elmosolyodva huppantam le a bőrkanapéra, Minhyuk mellé.
- Mosolyogj, jó? Szeretem, amikor mosolyogsz... - biggyesztettem le alsó ajkamat, majd a szemüvegét kivettem a kezéből, és felraktam magamnak.
Hülyéskedtem, aegyoztam, csak mosolyogni akartam látni, hogy jobb kedve legyen. Ha ő jól érzi magát, akkor én is.
- Szeretleeek~ - fúrtam arcomat nyakába halkan kuncogva, miközben oldalról meg is öleltem, de...aztán leesett, hogy mit is mondtam.
Csöndben maradtam, de nem mozdultam... Féltem, hogy esetleg túl korai, vagy ő még nem érez így, csak kedvel. Ahj, fogtam volna be a pofámat inkább...
/Minhyuk/
Aranyos volt tőle, hogy ennyi mindent megtett azért, hogy jobb kedvre derüljek. Értékeltem az igyekezetét, ahogy próbál megnevettetni. Kedves. És persze ellenállni sem tudtam neki. Miatta igyekeztem félretenni a történteket. Végül is igaza van. Feleslegesen szomorkodom ezen. Ami történt, megtörtént, amit pedig tudtunk, elkerültünk.
Hangosan kacarászva figyeltem ahogy bohóckodik, aegyozik. Majd, mikor kimondta, hogy szeret... egy pillanatra minden megfagyott. Először gondolkodás nélkül rávágtam volna én is. De aztán úgy véltem, talán korai lenne. Bár végül is ha Ő kimondta és így érez... akkor... minden rendben. A szívem hirtelen egy nagyot dobban a boldogságtól.
- Én is szeretlek.- súgtam, miközben ujjaimat hajába vezettem.
Egy pillanatig elgondolkoztam, hogy mi történik most köztünk de aztán úgy döntöttem, hagyom az agyamat pihenni és egy kicsit a szívemnek adom az irányítást.
Lassan felhúztam magamhoz egy lágy csókra, hogy bebizonyítsam, komolyan gondoltam, amit az előbb mondtam.
/Jonghyun/
Megremegtem, a szívem kihagyott egy ütemet, ahogyan meghallottam Minhyuk suttogását. Meghatódtam... Majdnem ki is szakadt belőlem egy "KOMOLYAN?!", de a csókkal segített.
Belemosolyodtam az érzéki csókunkba, és derekát, combját simogatva faltam ajkait tovább. Nem akartam túlzásokba esni...tényleg nem, de túl boldog voltam és nem törődtem azzal, hogy mi lehet a következménye, azt mondtam, amit a szívem diktált.
- Legyél az enyém... - suttogtam lágy hangon, miközben teljesen az ölembe húztam őt, és szerelmesen öleltem még jobban magamhoz.
/Minhyuk/
Ködös tekintettel néztem szépen csillogó szemeibe. Kérésére végigfutott testemen egy jóleső bizsergés, enyhén megremegtem.
- A tiéd vagyok.- súgtam a füléhez hajolva.- Láncolj magadhoz, kérlek.- kértem elhaló hangon majd nyakát kezdtem el lágyan csókolni.
Nem tudtam, mit teszek, így biztos sem voltam benne, hogy jó ötlet. Csak úgy cselekedtem, ahogy az zsigerből jött, azt tettem, amit a szívem súgott. A szívem... ami majd ki akart szakadni bordáim fogságából. Hangosan zakatolt, miközben tüdőm is majd' megveszett a levegőért. Hangosan szuszogva kapkodtam az éltető oxigént, ezzel is magamba szívva Jonghyun finom illatát.
/Jonghyun/
Teljesen beleborzongtam szavaiba, jóleső sóhajok hagyták el ajkaimat, ahogyan gyengéd csókokat lehelt nyakamra. Szorosan öleltem derekát, másik kezemmel pedig hajába túrtam.
- Soha nem is foglak elengedni akkor... - toltam el egy picit, hogy egy újabb érzéki, érzelemdús csókba invitáltam őt.
Megőrjít ez az érzés, hogy van aki viszont szeret, és van, akire támaszkodhatok, bármi történik. És ez fordítva is száz százalékig igaz.
/Minhyuk/
- Nem hagylak el. Ígérem.- sóhajtottam ajkaira elválva tőle és ezután egy újabb csókban fonódtunk össze.
Kezeimet vállaira vezettem, majd lassan lesimítottam velük a mellkasára és vissza. Ezt egy darabig eljátszottam még, majd csókok, puszik közepette, lassan elkezdtem kigombolni az ingjét.
Eközben Ő az ölében pihenő combjaimat simogatta, halkan sóhajtozott alattam.
Testemet boldogság járta át, remegtem a vágytól, hogy hozzáérhessék és hogy Ő is érintsen engem. Mikor fenekembe markolt, jólesően nyögtem ajkai közé.
/Jonghyun/
Ez már bennem lappangott a mai napon, a féltékenykedéstől jobban kívántam őt... Kicsit mohón, de érzékien markoltam fenekét, miközben becsukott szemekkel csókolóztunk tovább, hagytam, hogy levegye rólam az ingemet. Most nem egy durva szexre vágytam, romantikusan szeretkezni akartam vele, ezen keresztül megmutatni neki, hogy nem csak a vágyaim kielégítésére kell nekem. Szerelmes vagyok...
- Mhm, édesh... - csúsztattam fel kezemet gerince vonalán, majd előre vezetve elkezdtem én is megszabadítani az ingétől.
/Minhyuk/
- Hm...- sóhajtottam a csókunkba ismét, mikor végigsimított hátamon és megborzongtam érintésétől.
Végig kigomboltam fekete ingjét és egy picit megállítva Őt bujtattam ki belőle, így végre szabaddá téve előttem felsőtestét.
Azonnal nyakára hajoltam és gyengéd csókokkal ízlelgetni kezdtem. Finoman nyaltam végig rajta, majd meg sem várva édes reakcióit haladtam tovább. Igaz sok tapasztalatom nem volt, csak az vezérelt, hogy boldoggá tegyem.
/Jonghyun/
Mélyeket sóhajtottam, miközben fejemet hátradöntöttem, mellkasomat felé toltam, hogy jobban hozzám férjen. Szinte hihetetlen volt az a szenvedély, ami felszabadult közöttünk ez a pár perc alatt.
Fenekét és combjait simogattam, markoltam, vagy éppen ingjét simogattam le testéről centiről-centire.
- Kívánlakh... - mormoltam alig érthetően, miközben a szemeimet becsukva élveztem kényeztetését.
/Minhyuk/
Nyakáról kulcscsontjára tértem át. Finoman harapdáltam fehér bőrét, majd fogaim nyomán lágyan végignyalogattam párszor. Megint olyan volt minden, mint egy álom. Hogy puha bőrét érinthettem, hogy nekem nyögött, engem akart. Megszűnt minden létezni, csak a szerelem és a vágy járt át mindkettőnket ezzel összekötve minket örökre.
Cuppogó puszikkal vándoroltam hol az egyik oldalra, hol a másikra. Közben kezeimmel oldalát cirógattam vagy mellbimbóit piszkálgattam.
Kissé eltávolodtam tőle, hogy szemeibe nézhessek.
- Akkor... tégy magadévá.- kértem, szinte könyörögtem.
Ahogy fenekembe markolt egy erőset, csípőmet automatikusan lendítettem előre, az ölébe.
- Ah!- sóhajtottam, ahogy férfiasságunk összedörzsölődött ruhán keresztül.
Fenekemmel tolatni kezdtem, hogy kicsit lejjebb is elérjem. Közben végig mellkasát csókolgattam, bimbóit izgattam, majd kezemmel övét bontogattam. Hangos nyögései csak bátrabbá tettek, még jobban felizgattak és arra sarkalltak, hogy még többet tegyek annak érdekében, hogy élvezze.
/Jonghyun/
Leírhatatlan volt ez az érzés, ami átjárta a testemet, elborította a lelkemet, elhomályosította a tudatomat. A rekedtes nyögések sóhajokkal együtt szakadtak fel a tüdőmből, ahogyan Minhyuk kulcscsontjaimnál kényeztetett. Ahogyan egyre jobban lejjebb haladt, selymes tincseit csavargattam miközben szüntelenül bámultam tevékenységét. Az az érzés, hogy ő is akart engem és azt akarta, hogy megérintsem őt...csak akárhányszor belegondoltam ebbe, megborzongva sóhajtottam fel egy kis kéjjel a hangomban.
Kérlelő tekintete, és utánam sóvárgó hangja miatt szenvedélyesen csókoltam nyakába, miközben erősen szorítottam ujjaimat formás fenekére. Milyen kellemes és izgató érzés is, amikor összesimulunk... Egy apró harapást ejtettem bőrén, ugyanezen a kis területen meg is nyaldostam, majd megszívtam, hogy megbélyegezzem őt egy lila folttal. Mindeközben csípőmet megemeltem, hogy jelezzek neki, nyugodtan bontsa csak ki az övemet. Úgy is kezd már túl kényelmetlen lenni a nadrágom...
/Minhyuk/
- Ah... hm...- halkan sóhajtoztam kezei közt. Olyan gyengéden mégis birtoklóan bánt velem. Ettől csak még jobban belezúgtam és megkívántam.
Engedelmesen döntöttem oldalra fejemet, hogy kényelmesen hozzám férjen. Miközben megjelölt kidolgozott testét simogattam továbbra is.
Még lejjebb csúsztam, szinte már nem is ültem az ölében. Kigomboltam a nadrágját, lehúztam a sliccét és kimászva öléből alsónadrággal együtt lehúztam róla a nadrágját, így teljesen meztelenné téve. Egy darabig csak szemeimet legeltettem tökéletes testén, majd letérdeltem elé és combjait simogatva pislogtam kicsit ártatlanul de kihívóan szemeibe.
Nem vagyok gyakorlott, de azért van fogalmam arról, hogy minek örülhet, ha már a múltkor olyan élvezettel baszott szájba.
Belső combjait csókösvényekkel hintettem tele, ágyékához elérve finoman megnyaldostam. Csípőcsontján kicsit megharapdáltam a bőrt, enyhén megszívtam. Merevedését körbe nyaltam, majd gyengéden vettem kezem közé. Párszor végignyaltam rajta, ajkaimhoz dörzsöltem makkját, majd teljesen elmerítettem számban.
Forrón lüktetett üregemben, már nagyon odalehetett szegény. Nyelvemmel fürgén játszasoztam tagjával, néha finoman megszívtam, mire hangosan felnyögött.
/Jonghyun/
Hm... Talán büszke voltam magamra? Vagy nem is tudom, de az, hogy negyed órával ezelőtt még szomorkodott, most pedig már azt kéri, hogy tegyem a magamévá és igazából ő sem tétlenkedik.
Egyre forróbb lett a testem, mellkasom lassan emelkedett fel és le, bár nem nagyon tudtam követni ezt a tempót.
Miután a nadrágom alsómmal együtt is lekerült rólam, és már kényeztett is, hihetetlen sok apró nyögés szabadult fel belőlem a kisebb-nagyobb ingerekre. Izmaim megfeszültek, ahogyan nyalogatott, forró csókokat lehelt férfiasságomra és tövig be is kapta merevedésemet. Azt hiszem nagyon tetszik ez az oldala...
- Minhyukhh... - nyögtem teli torokból, miközben tincseibe markoltam.
Nagyon jól esett ez a fajta kényeztetés, csak többet akartam...
/Minhyuk/
Mikor már nem bírta tovább, előjött belőle egy kis durvaság is. Erősen markolt hajamba és húzott magára. Torkomat súrolta makkja de nem hátráltam, próbáltam az izmaimat ellazítani, hogy minél többet befogadhassak belőle. Egyre hevesebben mozgattam fejem, sűrűbben megszívva farkát. Közben Jonghyun is fel-fellendítette csípőjét, mire halkan felmorrantam párszor, ezzel is ingerelve tagját. Arra nem voltam felkészülve, hogy megint ajkaim közé élvezzen. El szerettem volna húzódni de nem engedett. Váratlanul érte a beteljesülés, minden porcikája remegett az édes élvezettől, hangosan nyöszörgött és lihegett, teljesen leizzadt. Kénytelen voltam ismét megkóstolni forró magját, bár most valamivel szívesebben tettem ezt.
Letöröltem a szám szélén kifolyt spermát és apró csókokkal leptem be alhasát, kockáit körbesimítottam, mire izmai összerándultak. Köldökébe nyaltam, halkan nyöszörögtem hozzá, hogy újra felizgassam. Bimbóit kicsit megrágcsáltam, cuppogtam rajta egy párat, majd feltornázva magam megint az ölébe, kiszáradt ajkaira lihegtem.
- Kérlekh... dugj meg.- nyögtem provokatívan, majd szenvedélyesen megcsókoltam.
Több sem kellett neki, azonnal nadrágomért nyúlt, hogy megszabadíthasson tőle és ezzel minden akadályát leküzdje annak, hogy magáévá tegyen.
/Jonghyun/
Minhyuk valami nagyon ügyes volt, mint aki már évek óta gyakorlott ebben. Bátran engedtem szabadjára kéjjel teli hangomat, miközben minden mozzanatát élveztem, ahogyan orálisan kielégített. Megint ajkai közé akartam élvezni, mert az annyira izgat, ha az ondóm folyik ki a szája szélénél...
Zihálva vigyorogtam, ahogyan lenyelte, majd ismét sóhajtozni kezdtem, ahogyan felsőtestemnél tevékenykedett. Az orgazmustól még javában remegtem, a szívem már a bordáimat tördelte, de még tudtam, hogy korántsem sincsen vége.
Amikor benyögte elém, hogy dugjam meg... Rögtön neki akartam esni. Ennyit a romantikus szeretkezésről... Görcsbe rándult gyomorral kényszerítettem őt a kanapéra, miután lekaptam róla a nadrágját. Mivel négykézláb volt, először végigsimítottam derekán, majd fenekét is cirógattam. Ha ő a mennyekbe juttatott, akkor most ő is oda fog kerülni általam. Mögé térdeltem, és hátsóját megmarkolva hajoltam bejáratához. Sóhajtva kezdtem nyaldosni, minél jobban ingerelni, ezzel is segítve az első izomgyűrűk ellazulását.
/Minhyuk/
- Ah!- nyögtem hangosan, előre ejtett fejjel, mikor megéreztem nyelvét fenekemnél. Ez... annyira mocskos de mégis izgató. A kanapé bőr huzatát markolásztam és magas hangon nyöszörögtem alatta.
- Ah... ah Jonghyunh...- szakadt fel belőlem kéjes hangon a neve.
Először csak lassan nyalogatta körbe bejáratomat majd becsúsztatta forró és nedves nyelvét, mire megremegtem. Fürgén nyalogatott, lazított, majd egy kis idő múlva nyelve mellé megkaptam egyik ujját is. Türelmetlen volt az tény, de a felkészítést nem siette el, amiért nagyon hálás vagyok. Nyelvét aztán kihúzta, mikor már elég nedves voltam, így még egy ujját csatlakoztathatta. Hangosan nyögtem fel a feszítő érzésre. Ujjait gyengéden forgatta bennem, néhányszor ollózva próbált lazítani. Mélyeket lélegezve igyekeztem én is megnyugodni és lazábbá válni.
Egyre mélyebbre nyúlt bennem, hogy érzékeny pontomat is kitapinthassa. Mikor azt megtalálta, egy hatalmasat sikkantottam és alkaromra ereszkedve toltam ki jobban fenekemet. Viszont nem folytatta prosztatám ingerlését, hanem egy laza mozdulattal kihúzta ujjait. Már éppen mordultam volna fel, mikor forró és kemény tagjával próbált elmerülni bennem.
- Neh!- nyögtem fel hirtelen és felegyenesedtem.- Kérlek... ne így...- pislogtam értetlen szemeibe kérlelően.- Látni szeretnélek.- fordultam meg és egy röpke pillanatra hozzábújtam és nyakába pusziltam. Ezután elfeküdtem a kanapén és széttárt lábakkal vártam rá.
/Jonghyun/
Igyekeztem minél ügyesebben bánni a nyelvemmel, az pedig csak még jobban segített, amikor a nevemet nyögte. Még jobban beindulva csúsztattam belé nyelvemet bőnyállal. Ingereltem, nyelvemet ki-be húzógattam, mert igazából nagyon tetszettek a nyögései. Miután végeztem ujjazásával és elég tág lett, türelmetlenül akartam belévezetni merev és lüktető tagomat, de Minhyuk megállított. Kicsit meg is ijedtem, hogy esetleg meggondolta magát, vagy valami, de utána megnyugodtam.
Igaza is van, jobb így. Ajkait kezdtem felhevülten csókolni, miközben combjaira fogtam, hogy így egy kicsit megemeljem. Óvatosan kezdtem belényomni farkamat, ami utána szépen lassan tövig belé is került. Annyira szűken fogott körül nedves és forró járata, hogy konkrétan már csillagokat láttam.
- Ahm... Szeretlekh... - ziháltam halkan ajkai közé, miközben lassan lökni kezdtem alá.
/Minhyuk/
Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy végre birtokba vegye testemet.
- Oh!- nyögtem megfeszülve, mikor teljes hosszával elmerült bennem.
Hangosan lihegtem alatta, majd összeszorított ajkakkal, gyomorgörccsel vártam a folytatást. Nos igen, ez az ártalma annak, hogy nem vagyok gyakorlott. Hihetetlenül feszített. Bármennyire is óvatosan bánt velem, akkor is nagy mérettel áldotta meg a jó Isten... Próbáltam visszafogni a könnyeimet, hisz ha első alkalomkor sem bőgtem el magam, mint egy kisgyerek, akkor most is menni fog.
Mikor ajkaim közé lihegte, hogy szeret, testem megremegett alatta és édes borzongás futott végig gerincemen.
- Éh... én ish szeretlekh Jonghyunhh...- markoltam erősen vállaiba.
Lábaimmal körbefontam csípőjét, így valamivel kényelmesebben helyezkedtünk el.
Lassan kezdett el bennem mozogni. Az első néhány lökés iszonyúan fájt és égetett. De nem nagyon figyeltem rá, Jonghyun lefoglalt édes csókjaival és érintéseivel. Később aztán már élveztem is, ahogyan egyre erőteljesebbeket lök bennem.
- Ah... mégh...- lihegtem fülébe majd finoman ráharaptam.
/Jonghyun/
Nem akartam, hogy túlzottan is fájjon neki, de... Most már valamivel jobbnak kell lennie, elvégre ez már második, könnyebben kéne, hogy kitáguljon. Igyekeztem érzékien simogatni combjait, nyakát csókolgatni, hogy megnyugodjon, mert arcából ítélve kellemetlen lehetett az a pár első nyögés.
A kérlelésével viszont egyre jobban hergelt, így lassan elkezdtem ha nem is gyorsan, de mélyeket lökni, meg kitapintani prosztatáját, elvégre azt tudom, hogy tetszik neki.
- Megh...őrjíteszhh... - nyögtem morranásszerűen ajkaira, miközben fogást találtam combjain és most már a tempómat is növeltem.
/Minhyuk/
- Ah!- sikkantottam fel hangosan, ahogy eltalálta bennem érzékeny pontomat.
Hátát, vállait karmolászva próbáltam levezetni a feszültséget.
- Oh... otth... mégh...- nyögtem szinte könyörögve, megállás nélkül.
Kitartóan és hevesen ostromolta testemet. Akárhányszor eltalálta bennem az élvezet forrását, testemben hihetetlen gyorsasággal cikázott végig a gyönyör szikrája.
Az élvezettől már lassan a fellegekben jártam, testem teljesen megőrült. Rendszertelenül vert a szívem, kapkodva vettem a levegőt. Majd' megvesztem Jonghyun-ért. Egyszerűen leírhatatlan érzések kavarogtak bennem.
Testem remegett alatta, hangomat egy pillanatig sem fogtam vissza. Zavarbaejtőnek gondolnám ezt az egész helyzetet de megélve teljesen más. Csak a határtalan szerelmet és boldogságot érzem, azt, hogy boldoggá akarom tenni ezáltal Őt is. Mert szeretem.
/Jonghyun/
Tetszett, hogy egyáltalán nem fogta vissza a hangját. Szinte zene volt füleimnek... Egyszerűen most nem tudtam volna durva lenni vele, mert csak ezekben a pillanatokban szerelmet és összetartozást éreztem. Most már az enyém. És én is az övé. Ez pedig megdobogtatta a szívemet, baromira boldoggá tett.
Apró csókokat leheltem nyakára, vagy éppen csak eleresztettem egy-egy élvezettelteli nyögést. Rettentően forró voltam, lüktettem, izgatott, ahogyan kikarmolta a hátamat és feszített a hasam. Az utolsó szakaszba érve szorosan öleltem szerelmemet, ujjainkat is összefontam. Gyorsítottam egy picit a tempómon, majd az orgazmus pillanatában egy érzéki csókban forrtunk össze. Kéjjel nyögött ajkaim közé, én pedig férfiasan hörögve szorítottam össze a szemeimet. Leizzadva, szuszogva döntöttem homlokomat az övének, közben egy boldog vigyorra kúsztak ajkaim.
- Köszönöm, hogy vagy nekem. - húztam fel összekulcsolt kezeinket, hogy romantikusan kézfejeire csókolhassak.
/Minhyuk/
Alhasamban megjelent az édes, görcsös bizsergés, teljesen beszédültem, remegtem, mint a nyárfalevél, mikor elsöprő erejével ért el az orgazmus. Egyszerre teljesültünk be, ami a világ legcsodásabb érzése volt.
Ajkai közé nyögve, zúgó fejjel, lihegve jutottam át a gyönyör kapuján, magomat kettőnk közé engedve.
Annyira tökéletes volt a pillanat. Azt akartam, hogy álljon meg az idő örök életünkre és hadd lebeghessünk az édes és felhőtlen boldogságban.
- Köszönömh... szerelmemh...- suttogtam majd lágyan megcsókoltam kiszáradt ajkait.
Óvatosan elhagyta testemet és rám dőlve próbálta kipihenni az orgazmusunkat. Éreztem, ahogy spermája folyik ki belőlem, mite halkan felnyöszörögtem.
Hátát cirógatva, gyengéden ölelve élveztem, hogy végre beteljesült a szerelmünk. Soha nem éreztem magam ilyen boldognak. És ma... megint álmodtunk.
/Jonghyun/
Nem tudom, lehet, hogy eddig is erre vágytam. És Minhyukra... Hogy együtt töltsünk rengeteg romantikus estét, szerelemben. Történtek dolgok, de...ha nem így történt volna, lehet még most is gonoszkodnék vele, és nem én lennék a világ legboldogabb embere. Egy levakarhatatlan mosoly ült az arcomon, és fejemet csak mellkasára hajtottam. Még mindig nagyon hevesen vert a szíve. Mondjuk az enyém is, azok után, ahogyan szólított. Így nedveinktől mocskosan öleltem őt, de ez most nem tudott zavarni.
- Legyünk egymáséi örökre, jó? - csókoltam megint ujjaira, majd a függönyön beszűrődő holdfényt bámulva szenderültem mély álomba egy fárasztó nap után. Boldogan és szerelmesen.
