Kang Minhyuk vagyok, 24 éves, friss diplomás közgazdász. A szüleim mindig is féltő gondossággal aggódtak értem, a jövőmért és a boldogságomért. Ezért járattak már középiskolába is a legjobb helyre és ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy egyetemre menjek. Nem dicsekvésből, de az adottságaimnak köszönhetően sosem volt nagyobb bajom a tanulással. Igaz ez néha a szociális életem kárára ment... Sokat piszkáltak amiatt, mert okos vagyok. Vagy egyszerűen nem barátkoztak velem. Igazából annyira nem is szerettem a középiskolát. Sőt! Az egyetem az más volt. Lettek barátaim, szabadabbá váltam és tényleg megtapasztaltam, milyen az élet.
Mikor az utolsó vizsgáim is lementek, a szüleim bejelentették, hogy szereztek számomra egy tökéletes állást- eléggé befolyásosak az őseim. Menedzsment marketing szakon végeztem, így egy rendezvényszervező vállalat tényleg nem is olyan rossz ugródeszka.
Megörültem az állásnak, főleg, hogy mindjárt elég magas pozícióba protezsáltak be. Viszont ez egyet jelentett a halállal. Nem csak a túlórák sorozatát és a rengeteg plusz tanulást, 100%-os koncentrációt hanem tényleg a halált.
A főnököm az életem megkeserítője. Elég régóta. Nem biztos, hogy Ő emlékszik rám a középiskolából, hisz egy okos szürke kisegérre ki emlékeznie... de egy nagymenőt senki nem felejt el.
Lassan ez lesz a negyedik hónapja, hogy a cégnél vagyok. A többi munkatárs nagyon kedves és rendes velem, egy rossz szavam sem lehet. Munka az mindig bőven van, főleg ősszel és tavasszal. És a fizetésem is egész tűrhető. Csak a főnököm ne lenne olyan, amilyen...
- Meghoztam a következő rendezvény anyagait.- tettem le az asztalára.- Egy hónap múlva lesz. Csak 150 meghívót küldtem ki de abból eddig még 54 érkezett vissza. A hotellel, mint helyszínnel is felvettem a kapcsolatot.- tájékoztattam a hírekről.
/Jonghyun/
Egy hűvös őszi reggelen a telefonom ébresztőjére keltem. Az éles hang fájdalomként hatolt a fejembe, így egy halk morranást ejtve kapcsoltam azt ki. Ha ma is fejfájással megyek dolgozni, az nem csak nekem fog fájni...
Ahogyan kibújtam a puha, meleg takaró alól és talpaim a hideg parkettát érintették, egyszerre a hideg is kirázott. Lassú léptekkel indultam meg a fürdőszobába, hogy felfrissítsem magam, na meg hát rendbe is kéne szednem magam...
Miután a fürdőben végeztem, elővettem egyik szép, mélyfekete öltönyömet, hozzáillő öltönynadrágot, fehér inget, fekete nyakkendővel. Miután pizsamából átvedlettem elegáns öltözetbe, fújtam magamra kedvenc kölnimből, majd még utoljára a tükör elé álltam. Hmm, nem is olyan rossz.
Karórámra pillantottam, egy elégedettel sóhajjal nyugtáztam, hogy bőven van még időm beérni. Mostanában kicsit sokat stresszelek, úgyhogy ma örülnék jó híreknek. Zsebre vágtam a telefonomat és indultam is dolgozni.
Akaratom ellenére is egy vigyorra kúsztak ajkaim, ahogyan elsőként Minhyuk lépett be az irodámba. A kis stréber még középiskolából... Emlékszem rá, szinte a szemeim előtt lebeg, ahogyan még lyukas órában is csak a füzeteit bújta... Én sem görcsöltem rá a tanulásra, mégis itt vagyok. Mondjuk panaszra nem lehet okom, mindig kitűnően dolgozik, jól teljesít, de... Meg kell hagynom, sokat változott. Tetszik, és el is játszadoznék vele.
- Köszönöm. Az étteremmel egyeztettél már? - mondtam kissé kérdőre vonó hangsúllyal, pedig nem annak szántam.
/Minhyuk/
- Még nem. Vagyis... nem vették fel a telefont.- feleltem kissé aggódva kérdésére.
Ember legyen a talpán, aki kibírja azt, amit kap tőle, akkor ha rossz híreket tartogat a számára. Jonghyun elég hangulat ember. És szeret élni a hatalmával is. Na nem azt mondom, hogy zsarnok főnök lenne... csak néha nehéz vele.
/Jonghyun/
- Akkor? Mégis mire vársz? Mondjuk próbáld meg megint? - álltam fel a bőrszékemből, és elé lépdeltem. - Bár nem hiszem, hogy ezt pont neked kéne magyaráznom... - szűkítettem össze a szemeimet, miközben erősen tartottam vele a szemkontaktust.
Azt hiszem, hogy ma még a szokásosnál is nehezebb lesz velem dolgoznia, ha stresszes és migrénes vagyok, nehéz elviselni...
/Minhyuk/
- S-sajnálom.- hebegtem egy nagyot nyelve.- Azonnal hívom őket. Meg az együttest is, akiket rendeltek.- hajoltam meg előtte és már hátráltam is kifelé.
Ilyenkor jobb ha nem mondok semmi rosszat vagy egyáltalán egy hangot sem ejtek ki az ajkaimon.
/Jonghyun/
- Nagyszerű. Én is így gondoltam. - beszéltem rideg hangon, miközben hátat fordítottam neki, és visszasétáltam a székemhez.
Ilyenkor még nagyobb késztetést érzek arra, hogy a falhoz vágjam, és faljam az ajkait... Ah, valakin tényleg le kéne vezetnem ezt a feszültséget.
- Várj, Minhyuk~ - szóltam neki, amikor már éppen becsukta volna maga után az ajtót. - Hoznál nekem egy kávét, légyszíves? - köszörültem meg a torkomat. Még akkor is, ha ez nem az ő feladatköre...
/Minhyuk/
Oh még mit nem! Majd velem hozat kávét, mikor itt van az Ő titkára is. Majd Ő megoldja szépen.
- Persze.- szóltam vissza, majd végleg elhagytam az irodáját.
- Minhwan. Vigyél a főnöknek kávét. De jó erőset.- kértem meg a titkárját én pedig elvonultam a saját irodámba folytatni a munkát.
/Jonghyun/
Oh, talán kihasználhatnám a helyzetet, hogyha visszajön a kávéval... Erre picit akaratlanul is elmosolyodtam. A telefonomba írt jegyzetek néztem, hogy milyen feladatok maradtak még, amikor hallottam az ajtó jellegzetes nyikorgását. Felkaptam a fejemet, és értetlenül néztem az érkezőre.
- Hát te? Hol van Minhyuk? - vontam fel szemöldökeimet, majd már kezdtem is ideges lenni...
Az a srác! Ilyen sem volt még, hogy mással csináltatta a munkát, amire őt kértem meg...
- H-hát én csak... M-mármint, hogy ő mondta, hogy hozzak kávét... - remegett meg a hangja a titkáromnak, ahogyan látta a reakciómat.
/Minhyuk/
Épp az éttermet sikerült elérnem telefonon, mikor nagy robajt hallottam kintről és már csapódott is ki az ajtóm.
- Igen. Köszönöm. Akkor e-mailben elküldöm a menüt. Rendben. Viszont hallásra.- zártam le gyorsan a telefonbeszélgetést.
- F-főnök...- meredtem rá nagy szemekkel.
Ennyire mérges lenne amiatt, hogy nem én főztem kávét?
/Jonghyun/
Hirtelen felindulásból indultam el Minhyuk irodájába, magam mögött hagyva a megszeppent Minhwant.
Megtámaszkodtam asztalán mindkét kezemmel, és bosszúsan néztem szemeibe.
- Ezt hogy gondoltad, Minhyuk? Fel tudtad fogni, hogy téged kértelek meg rá? Ha azt mondom, hogy te hozz kávét, akkor ne Minhwant lássam, világos? Máskor is így fogsz állni a munkához? Ha megkérlek, hogy intézd el az italos pultot, akkor legközelebb a takarítónőt fogom látni intézkedni? - emeltem fel a hangomat egy picit, miközben szüntelenül bámultam megilletődött arcát.
/Minhyuk/
Igazságtalannak éreztem kirohanását, de nem szólhattam vissza, mert Ő a főnököm.
- Elnézést kérek.- hajoltam meg ülve.
Nagyon megijesztett a kiabálásával. Az egyszer már biztos, hogy van tekintélye. Nem győztem bocsánatot kérni.
/Jonghyun/
- Jól van. Ma tied az éjjeli műszak. Van dolgunk bőven. - morrantam fel, majd hátat fordítva el is indultam vissza az irodámban.
Hmm, csak ketten az egész épületben, késő este... Szuper, már alig várom!
Az irodámban leültem a helyemre, és elkezdtem átnézni az új megrendelések papírjait.
/Minhyuk/
MIVAN?! Ezt most komolyan mondta? Direkt csinálja velem?! A hónapban már a 9. túlórám és még csak 20.-a van...
- Értettem.- válaszoltam halkan, majd miután magamra hagyott, egy nagyot sóhajtottam.
Ennyit arról, hogy baráti találkozóra megyek. Írtam egy üzenetet Jungshin-nak, hogy ma ne számítsanak rám, mert a főnököm bent tartott.
Kicsit puffogtam még egy darabig, aztán folytattam a munkám. Nekiálltam egy másik, későbbi rendezvény dolgaival is foglalkozni, mert az sokkal nagyobb és körülményesebb lesz és ha nem kezdem el időben, rosszul fogunk állni.
Ebédidőben sem nagyon mozdultam ki az irodámból, inkább rendeltem kaját. Közben az elemzők munkáját is átnéztem, hogy a végleges verzió hibátlanul kerüljön Jonghyun asztalára.
/Jonghyun/
Ah, egész estig egy falatot sem ettem, mivel igyekeztem behozni minden lemaradásunkat.
- Főnök~ hoztam vacsorát. - jött be Minhwan kicsit félénken, egy tálcát tartva a kezében.
- Ah, köszönöm, ez most jól jön... - mosolyodtam el, miközben megvártam, hogy letegye az asztalomra.
Jól esett... Tényleg. Elkezdtem enni a rament, miközben még írtam pár papírt. Na meg igyekszem kevés munkát hagyni estére... Minhyuknak most másfajta feladata lesz...
/Minhyuk/
Szomorúan figyeltem, hogy a legtöbb munkatársunk már délután elhagyta az irodát. Nagyokat sóhajtozva olvasgattam az e-mailjeimet.
Ez nem igazság. Olyan rég találkoztam már a srácokkal. Nekem is kijárna egy kis szabadidő. Erre a házsártos főnököm bent tart...
Mikor este hatkor az utolsó bent maradt kolléga is leoltotta a villanyát, elfintorodva morrantam egyet.
Gyorsan kinyomtattam az elemzők anyagát és átvittem Jonghyun irodájába.
- Tessék.- tettem elé.- Átnéztem, különösebb probléma nincs vele. Jól teljesítünk. A 17.-ei rendezvényhez, beszéltem az étteremmel is. E-Mailben elküldték a menüt, azt továbbítottam. Az előadóknak is írtam. És a november végi rendezvénnyel kapcsolatban is elkezdtem már intézkedni.- jelentettem.
/Jonghyun/
Ah, nagyon jól esett a vacsora... A tálcát félretolva dolgoztam tovább, de gondolatban teljesen máshol jártam, a terveimet szövögettem, hogy mit kezdjek Minhyukkal. Éppen már eléggé elmélyültem, mert jó volt ilyenekről álmodozni...ugyanis már nagyon kívántam egy jó kis kiadós szexet.
Alsó ajkamat harapdálva írtam alá a faxon érkező szerződéseket, majd megérkezett álmaim alanya is. Bólogatva hallgattam, majd miután végzett a felsorolással, felálltam, és kissé gonoszan elvigyorodtam.
- De komoly vagy, Minhyuk... - suttogtam, miközben állára fogtam.
/Minhyuk/
- N-nem kellene annak lennem?- csúszott ki számon az értelmetlen kérdés zavaromban.
Persze, hogy de! Ő a felettesem, nem kezelhetem úgy, mint egy havert. Meg amúgy, engem nem úgy neveltek.
Megijesztett és összezavart közelsége. Mégis mi a francot akar tőlem?
Nagyot nyelve húzódtam kicsit hátrébb.
/Jonghyun/
- Hát persze, hogy nem... Talán rosszul érzed magad? Fáradt vagy és haza mennél? - vigyorogtam tovább, miközben sápítozva beszéltem hozzá. Ez vicces volt. Az az arc... Tetszik.
Megragadtam a csuklóit, és közelebb rántottam magamhoz.
- Mosolyogj~ - csipkedtem meg az arcát, miközben szüntelenül bámultam gyönyörű ajkait.
/Minhyuk/
Egyáltalán nem tudtam mire vélni a viselkedését. A főnök meggágyult vagy mi a franc? Vagy ennyire kimerítették az elmúlt napok?
- F-főnök.... mit akar? Engedjen el, kérem.- feszítettem szabad kezemet mellkasának, hogy el tudjak tőle szabadulni, de meglehetősen erősen tartott.
/Jonghyun/
- Hmm, hát sok mindent szeretnék... - haraptam be alsó ajkamat, majd most már derekát is átkaroltam, és nyakához hajoltam.
Mélyen beszippantottam illatát, majd forrón bőrére leheltem. Aww... Régóta vártam már ezt...
/Minhyuk/
- N-neh...- próbáltam elhúzódni tőle de ezúttal tényleg egy millimétert sem engedett.
Hirtelen tapasztotta ajkait nyakamra, majd apró puszikkal haladt egyre feljebb fülem tövéhez.
Lefagyva, elkerekedett szemekkel tűrtem, amit művelt. Nem értettem, miért csinálja ezt. Talán részeg lenne? De nem áradt belőle egy cseppnyi alkohol szag sem.
- U-uram. Engedjen el.- hajtogattam elhalóan, de egyre csak szorosabban tartott magánál. Bal kezét fenekemre vezette és erősen belemarkolt.
/Jonghyun/
Hmm... Nem rossz. Mohón markolásztam egyik kezemmel feszes fenekét, miközben nyelvem hegyét kínzó lassúsággal húztam végig nyakán ütőere vonalában. Tetszett, hogy ellenkezett...
- Talán nem tetszik? - nyaltam fülébe perverzen elvigyorodva, miközben egy picit kéjes sóhaj is elhagyta ajkaimat. Hehe, Minhyuk...
/Minhyuk/
Forró érintéseitől megremegtem karjai közt.
- Nem!- vágtam rá.- Mit csinál? Ez zaklatás! Kérem engedjen el...- morogtam kényelmetlenül.
Sosem gondoltam volna, hogy Jonghyun-nak ilyen mocskos és perverz vágyai vannak.
/Jonghyun/
- Dehogy~ most csak fogd be... - nyomtam a falhoz kissé erőszakosan.
Így már tényleg semmi szökési lehetősége sincsen... Csuklóit egyik kezemmel összefogtam feje fölött. Testemmel a falhoz szorítottam az ő testét, és szabad kezemmel felemeltem állát.
- Ne félj tőlem, nyuszi... - suttogtam, majd felhevülten ajkaira csókoltam.
/Minhyuk/
Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Menekülni kellett volna, de testemet minden erő elhagyta a félelemtől.
Most... akkor... meg leszek erőszakolva? Komolyan? Egy pasi által? A főnököm, Lee Jonghyun által? Ez zavaró és kétségbeejtő.
Na nem azért, mintha bajom lenne a melegekkel. Szegről-végről én is az vagyok. Már elég régóta megfogalmazódott bennem, hogy én talán nem csak a lányokhoz vonzódom. De nem egy ilyen helyzetben szerettem volna kipróbálni magam először.
Heves csókjába hangosan nyögtem, de nem az elvezet miatt, hanem tiltakozásom jeleként. Bár azt hiszem ezt Ő bátorításnak vette. Erőszakosan dugta át nyelvét szájüregembe, majdnem le teljesen a torkomon. Hevesen cincálta ajkaimat. Nem adtam fel. Tiltakozásként erősen alsó ajkára haraptam, hogy eresszen el. Tervem bevált, elvált ajkaimtól, de ezután csak még durvábban bánt velem. Éreztem, hogy ezt már nem nagyon úszhatom meg...
/Jonghyun/
A nyögése nagyon tetszett... El is tudtam játszadozni a gondolattal, hogy jól megdugom, hogy a nevét is elfelejtse. Amikor megharapta alsó ajkamat, elkezdett egy kellemes forróság szétáradni a testemben, a szívem hevesen vert, ágyéktájékon pedig kezdtem szintén forró lenni. Miközben szinte faltam a bőrét nyakán vagy kulcscsontjain, kezemet combjára vezettem, és erősen markoltam azt.
- Úgy is szétteszedh a lábaidath nekemh... - markoltam hajába, így hátrahúzva egy kicsit fejét, hogy jobban hozzáférjek.
/Minhyuk/
- Ah!- nyögtem fel hangosan mikor hajamba tépett.
Nem válaszoltam neki. Sajnos ebben a játszmában alul maradtam, nem tudtam mit tenni ellene. Már csak abban reménykedhettem, hogy nem fog nagyon fájni. De majd pont arra fog ügyelni...
Elengedte combomat és szabad kezével ingem gombjai után nyúlt, hogy minél hamarabb felfedhesse testemet. Gyors mozdulatokkal pattintotta ki őket, majd kezeimet még mindig erősen tartva, kissé lehajolt és mellkasomat csókolgatta.
Hiába volt kényelmetlen a helyzet, és bármennyire nem akartam, testem mégis reagált érintéseire. Ezért gyűlöltem Jonghyun-t is és magamat is.
/Jonghyun/
Mellbimbóival is játszadozni kezdtem, körkörös mozdulatokkal nyalogattam, ingereltem, gyengéden harapdáltam, miközben lassan lesimogattam vállairól az öltönyt és az inget. Ah, egyre jobban izgatott a hangja, szóval... Felegyenesedtem, egy újabb heves, bőnyálas csókba vontam őt, miközben ágyékomat az övéhez nyomtam, hogy összesimuljunk.
- Ahmm... - sóhajtottam ajkai közé arra a mennyei érzésre, ahogyan kemény tagomat hozzádörgöltem.
/Minhyuk/
Kezeimet végre elengedte, hogy megszabadíthasson felső ruháimtól. Nagyon sóhajtok kezei közt.
- Neh...- nyögtem halk, rekedt hangon, amikor megéreztem ágyékomnál merev férfiasságát.
Hiába ellenkeztem szóval, cselekedeteim már nem tükrözték gondolataimat. Cserben hagyott a testem. De nem tehetek róla. Minden mozdulata, érintése és nézése lebénít, tehetetlenné tesz és csak hagyom magam neki, hogy azt tegyen velem, ami neki jól esik.
- Ah... kérem... neh...- hajába túrva próbáltam távolabb tartani bimbóimtól, mert az elég érzékeny terület, de nem is hallgatott rám.
/Jonghyun/
- Nah... - sóhajtottam egy nagyot, majd úgy döntöttem, hogy egy picit játszok vele.
Lenyomtam őt a padlóra, ami meglepően könnyen ment. Hagyta volna magát? Hm... Hajába markoltam, hogy megtartsam őt, és másik kezemmel el is kezdtem kibontani az övemet. Hát... Remélem nem ismeri a "ha szopatnak, akkor fogazz" "mondást"...
/Minhyuk/
Megadóan ereszkedtem előtte térdre. Nagyot szusszanva vártam a végzetem.
Pasiból vagyok, tudom jól, hogy neki mi van a lábai között és hogy mindenki vágyik arra, hogy egyszer szájjal elégítsék ki... De én még sosem csináltam egy másik pasinak.
Miután kibontotta nadrágját, alsójával együtt tolta le a bokájáig. Szabad kezével ágaskodó tagjára fogott és közepes ütemben masszírozni kezdte, egyre jobban közelítve ajkaimhoz. El akartam fordítani fejemet de nem engedte. Ajkaimat szorosan zárva tartottam de Őt ez sem érdekelte. Puha párnáimhoz dörgölte farkát, majd kezével benyúlva próbálta szétfeszíteni számat. Mikor ismét feladtam a küzdelmet, egy erőteljes mozdulattal húzott magára szinte tövig.
- Mmmm!- öklendeztem teli szájjal hangosan.
/Jonghyun/
Hát könnyen segíthetünk azon, ha ellenkezik. Elvigyorodva nyögtem, ahogyan tövig a szájába nyomtam merev farkamat. Csípőmet bemozgatva húztam ki. Mennyivel jobb lett volna, ha kényeztet is, nem csak makacskodik...
Makkomat újra szájába nyomtam, miközben hajába túrva emeltem fel picit tekintetét, hogy a szemeibe nézhessek.
/Minhyuk/
Nem állt szándékomban a kedvére tenni, hiába utasított arra, hogy szopjam le. Ha már egyszer az ajkaim közé erőszakolta magát, oké. De tőlem ne várjon mást.
- Hm!- szemeibe felnézve morrantam egyet, mire széles mosolyra húzódtak szép ajkai. Veszélyesen csillogtak íriszei a félhomályban. Látszott bennük a tűz, a vágy és a kéj. Normál esetben félnem kellene ettől de ez inkább csak hidegen hagyott. Vagyis annyira nem rázott meg.
Erősen tartotta fejemet, miközben csípőjével lassan kezdette el lökni. Lehunyt pillákkal hagytam neki, hogy szájba basszon. Nem tettem ellene semmit, csak engedelmesen kínáltam fel neki magam.
Nagyokat sóhajtva próbáltam levegőhöz jutni, néha teli szájjal nyeltem nagyobbakat, bele sem gondolva, hogy ezzel is mennyire ingerlem.
/Jonghyun/
Minél lassabban löktem csípőmön, annál jobban esett, ahogyan forró, kemény farkam szájüregét dörzsölte.
- Ahm, Minhyukh... - nyögtem mélyen, ahogyan egyre jobban lüktettem szájában. Azt hiszem ez ma este nekem nem csak egy orgazmus lesz...
/Minhyuk/
Megremegtem, mikor nevem nyögte. Én nem is tudom miért, de furcsa borzongás járta át a testem.
Borzasztó, amit ez az ember művel velem. Egy nyögésével elérte nálam azt, hogy ne makacskodjak tovább és segítsek rajta.
Nyelvemet lassan kezdtem tagja körül mozgatni, közben halkan szuszogtam még mindig teli szájjal. Párszor gyengéden megszívtam farkát, mire élvezettel nyögött fel.
/Jonghyun/
Na most már tényleg nem bírom... Meglepődtem, de nagyon tetszett, ahogyan most már ő is kezdett részt venni benne... Még erősebben markoltam a haját, és mélyeket nyögtem, sokszor nevét is. Érthető volt, hogy pár lökéssel később egy férfias hörgéssel, a szemeimet összeszorítva élveztem ajkai közé. Hát... Elég izgató látvány volt az ondómmal a szájában... Ujjaimat rögtön szájába tettem, hogy nehogy kiköpje.
- Jófiúh... - paskoltam meg a fejét.
/Minhyuk/
T-talán... beindulok attól, ahogy a nevemet morogja, nyöszörgi? Áh ez képtelenség... Csak azért csinálom ezt, hogy minél hamarabb túlessek rajta. Így van.
Váratlanul engedte ajkaim közé forró magját, és hiába tartott, hátrébb kellett húzódnom, nehogy megfulladjak. Mocskosnak éreztem magam és erre rátett még egy lapáttal az, hogy nem engedte, hogy kiköpjem váladékát. Nagy kínszenvedés árán végül csak lecsúszott a torkomon.
- Ah...- nyújtottam ki a nyelvem fintorogva, mire Jonghyun csak felkuncogott.
Vállamnál fogva húzott fel magához és megcsókolt.
/Jonghyun/
- Annyira nem volt az rossz~ - nyomtam fel állát, majd alsó ajkára csókoltam. - Viszont... - haraptam alsó ajkamba, majd jól megmarkoltam farkát nadrágján keresztül. Na hát neki is merevedése van... Akkor meg ne ellenkezzen nekem... Először még bejött, de most inkább csak türelmetlenné tett.
Másik kezemet hátravezettem, és újból fenekét kezdtem markolászni...
- Jó a segged, Kang Minhyuk... - suttogtam a fülébe mély hangon, majd halkan nevettem.
/Minhyuk/
Nem volt az rossz?! Vajon Ő próbálta már?! Felháborító.
- Ah!- nyögtem hangosan, kissé vékonyabb hangon, mint amilyen az eredetim, mikor tagomra markolt.
Mondtam, hogy nem tudom kordában tartani a testem. Elárult. Most pedig olyan mocskos dolgokra éhezik, amire még legvadabb álmaiban sem mertem volna gondolni.
- Oh, hogy csesznéd meg...- morogtam mérgesen, alig hallhatóan a fenéktaperolás után. Vagyis remélem, hogy nem hallotta meg.
/Jonghyun/
Szavaira elvigyorodtam, majd erőszakosan fogtam állára.
- Hát szabad így beszélni? - csókoltam meg, nyelvemet rögtön átvezetve szájába.
Gyorsan ledobtam az öltönyömet, majd Minhyuk kezeit mellkasomra tettem...
- Minhyukh... - sóhajtottam vággyal telien, miközben homlokomat az övéhez nyomtam. Szerettem volna, ha ő veszi le az ingemet...
/Minhyuk/
Gonosz ez az ember. De nagyon. Kezeim ökölbe szorultak mellkasán, mikor nevemet sóhajtotta. Miért?
Miért és hogyan tehette ezt velem? A francba is, kár lenne tagadni és felesleges, hogy mennyire felizgatott. Tudom, hogy ez nem helyes és számára nyilván ez csak szórakozás. De kívánom.
Lesütött pillákkal álltam előtte, gyomrom görcsbe rándult, mellkasom sűrűn emelkedett fel s le.
- Sajnálom.- suttogtam, elnézést kérve a tiszteletlen viselkedésemért.
Ökleim ellazultak és mellkasára simítva vezettem őket végig inge puha felületén. Nagyot sóhajtva kezdtem kigombolni az anyagot. Végig szemébe néztem, mélyen, kicsit ködösen. Válláról lesimítottam az anyagot, majd véglegesen beletörődve a helyzetbe, megadva magam nyakára hajoltam és egy félszeg csókot leheltem rá.
/Jonghyun/
- Na ezt már szeretem... - haraptam be alsó ajkamat, majd nadrágjától kezdtem megszabadítani.
Ujjaim fürgén bújtatták ki a gombot, húzták le a sliccet, majd egy határozott mozdulattal le is rántottam róla.
Ez jó kis este lesz... Mindkét kezemet becsúsztattam boxere alá, és tovább markoltam fenekét.
/Minhyuk/
- Ahm!- morrantam fel, mikor fenekembe markolt forró tenyerével.
Tovább folytattam nyaka kényeztetését, lágyan csókolgattam, finoman nyalogattam. Egyre jobban felbátorodtam, kezemet izmost mellkasára vezettem és gyengéden simogatni kezdtem, néha ujjaim átsiklottak mellbimbói felett.
/Jonghyun/
- Minhyukhh... - nyomtam fel arcát, majd egy sokkal szenvedélyesebb, érzékibb csókba invitáltam.
Miközben ajkait faltam, és átélhettem, hogy viszonozta azt a csókot, lassan az utolsó felesleges ruhadarabtól is megszabadítottam.
/Minhyuk/
De ne már... miért kínoz? Tényleg megőrjít, ahogy nevem elhagyja ajkait, bármilyen formába is tegye azt.
Nem tudtam megállni, hogy ne simuljak karjaiba és ne viszonozzam nyelve érintését.
Kicsit furcsán éreztem magam, hogy máris ott álltunk egymás előtt meztelenül, az irodája rejtekében.
- Hmm...- sóhajtottam a csókba közben erős vállait markolásztam.
/Jonghyun/
Egy pillanatra elhajoltam, hogy benyálazhassam az ujjaimat. Azért annyira nem akartam megkínozni őt, hogy elő sem készítem, vagy valami... Bejáratát kezdtem mutató- és középső ujjammal masszírozni, hogy egy picit ellazuljon.
/Minhyuk/
- A-ah...- remegtem meg, mikor megéreztem ujjait a fenekemnél.
Nyakába fúrtam arcomat és mély lélegzettel tűrtem, ahogy lassan feldugja nekem először az egyik ujját. Furcsa érzés volt, de különösebb fájdalmat nem éreztem. Lassú, körkörös mozgást végzett, finoman húzta ki és tolta vissza végtagját bennem. Mikor egész jól siklott már, csatlakoztatta következő ujját is.
- Ah!- nyögtem hangosan, mert ezt már eléggé megéreztem. Lágyan nyakára harapva tűrtem a felkészítést.
/Jonghyun/
Hmm, jó érzés volt ujjazni őt... Viszont gondolom a kettő már picit feszített neki, így nem mertem a harmadikat is feldugni neki... Úgyhogy kihúztam az ujjaimat, és vadul tapadtam ajkaira.
- Fordulj meg... - suttogtam, miután elhajoltam tőle.
/Minhyuk/
Megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor elhagyta testemet, bár tudtam, hogy ennél már csak a legrosszabb jöhet...
- I-igenh...- leheltem vissza a választ ajkaira és engedelmesen hátat fordítottam neki.
Tenyereimet a falnak tapasztottam, ahova nemrég még én voltam felkenve, és kicsit bepucsítva vártam, hogy mit fog tenni.
/Jonghyun/
Aww, tényleg nagyon formás a hátsója... Igazából már olyan kanos voltam, hogy nem akartam várni. Csípőjére fogtam, és először csak makkomat nyomtam belé. Jesszus, nagyon szűk...
/Minhyuk/
- Aish!- szisszentem fel fenekemnél megérezve forró tagját.
Fejem előre csuklott, torkom elszorult az égető fájdalomtól. Mélyen szedve a levegőket próbáltam lenyugtatni testem és ellazítani magam, hogy folytatni tudja.
Azért annyira mégsem volt gonosz velem a főnök úr, mert míg valamelyest nem lazultam, nem mozdult beljebb.
/Jonghyun/
Egész testét végigsimítottam, miközben hátára csókokat nyomtam gerince vonalában.
- Lazulj elh egy kicsith... - simogattam combjait is, majd ahogyan egy picit is tágult, centiről centire nyomtam bele magamat jobban. Úgy megdugnám... De ah, ez így nem megy...
/Minhyuk/
Igaz neki nem jelenthet semmit, de számomra azért mégis egy kis megnyugvást biztosít, hogy nem bánt velem annyira durván.
Megfogadtam tanácsát és igyekeztem ellazítani magam, közben inkább gyengéd érintéseire figyeltem.
- Ah!- sóhajtottam egy nagyot, mikor teljes hosszával kitöltött.
Halkan lihegve próbáltam felkészülni a folytatásra, ami szintén nem volt kellemes. Igaz az elején lassan mozgott ki és be így kicsit hozzá tudtam szokni. De a kellemetlen érzés nagyon lassan akart megszűnni.
Alsó ajkamba harapva szenvedtem alatta. Nem ment nekem az, hogy élvezzem a dolgot. Csak a fájdalomra tudtam koncentrálni, így fel is adtam. Essen túl rajta hamar és menjen mindkettőnk a dolgára...
/Jonghyun/
Annyira szorosan vett körül, hogy minden eremnek a lüktetését tökéletesen éreztem... Forró és szűk... Uhh... Kezdtem elveszíteni a fejemet, de még sikerült szabályoznom magamat valamennyire, így csak picit erősítettem lökéseimen. A hangja eléggé fájdalmasnak tűnik... Úgyhogy prosztatáját céloztam meg, hogy jobban élvezze.
- Szóljh, ha nagyonh fájh... - ziháltam egy kicsit.
/Minhyuk/
Egyik erősebb és mélyebb lökésével eltalált bennem valami különös pontot, ahonnan olyan szikra indult meg egy szempillantás alatt, hogy az egész testem belebizsergett és felforrósodott.
- Oh-otth...- nyögtem hangosabban a jobb érzés hatására.
Kezeim ökölbe szorultak a falon támaszkodva és erősen toltam azt magam előtt, mintha el lehetne mozdítani.
Szívemet akaratlanul is megdobogtatta odafigyelése, hogy azért rám is gondol valamennyire. Ettől függetlenül annyira nem volt kellemes érzés. Inkább már elviselhető.
/Jonghyun/
Ah, a hangja megőrjít... Komolyan... Hajába túrva húztam kicsit hátra a fejét, hogy közben is egy szenvedélyes csókot válthassak vele. Na meg közben eleget is tettem kérésének, igyekeztem egy mély lökéssel újra eltalálni a prosztatáját. Utána nincs megállás...
/Minhyuk/
Ajkai közé lihegve tűrtem, hogy érzékeny pontomat súrolva ingerelje testem.
- Ah... ahh...- nyögtem egyre hangosabban, ahogyan áradt szét testemben az élvezet.
A fájdalom nem tűnt el teljesen, de fokozatosan kezdtem élvezni a játékot.
- Ah... mégh...- szökött ki ajkaimon a kérés, amire gyorsabb tempóra váltott át Jonghyun.
/Jonghyun/
Azért azzal a kéjes "még"-gel baromira tudott hergelni, és nagyon vissza kellett fognom magamat, hogy ne kezdjem el maximális sebességgel lökni... Ah... De már biztosan jobban élvezi, így picit bátorkodtam gyorsítani, és erősíteni, közben körmeimet picit derekába mélyesztettem.
- Minhyukhh...Sikítsh, cicahh... - hajoltam a füléhez, és vággyal telien suttogtam, miközben fülcimpájára haraptam.
/Minhyuk/
Oh még mit nem! Hogy az egész épület tőlünk zengjen és rájöjjenek, hogy Ő épp az egyik férfi alkalmazottját pakolja...?!
Bár hiába fortyogtam a gondolataimban, testem azonnal, engedelmesen cselekedett.
- Ah!- engedtem el egy hangosabb nyögést, mikor újból és újból eltalált.
Meg akartam szólítani, a nevét nyögni de nem tudtam, hogy ebben a helyzetben, pozícióban mit engedhetek meg magamnak.
- Ah! J-jonghyunh...- ejtettem ki reszketve nevét.- Ah... éhn mindjárth...- próbáltam figyelmeztetni, mire még gyorsabb fokozatra kapcsolt, ezzel beteljesítve a saját gyönyörét és az enyémet is.
/Jonghyun/
Hát ez nagyon aranyos volt, ahogyan a nevemet szólított...ezelőtt soha. Mindig csak egyszerűen Főnök voltam. Mondjuk el is vártam, hogy úgy hívjon...
Az utolsó 10 másodpercen nem érdekelt semmi, csak gyorsan és erősen ostromoltam gyengepontját, engem pedig az ingerelt nagyon, ahogyan merev farkam forró falait dörzsölte... Így egy picit hangosabbat, kéjesebbet nyögve élveztem belé, majd arcomat hátához nyomtam. Ah, ő is elélvezett már, és orgazmustól remegő testtel simult ölelésembe. Ezh...jó volt.
/Minhyuk/
Izmaim megfeszültek kéjes nyögése hallatán s mikor megéreztem magamban forró nedvét, remegve lendültem át én is az orgazmuson, anélkül, hogy magamhoz nyúltam volna.
- Ahh. Ah... Huh...- lihegtem hangosan karjai közt.
Lehunyt szemekkel, szédülve élveztem ki minden cseppjét a mámornak, ha már ennyire megdolgoztam érte.
/Jonghyun/
- Széph munka volth... - paskoltam meg a hátát zihálva, majd lassan ki is húzódtam belőle. Erre most tényleg szükségem volt. Persze, hálás is vagyok Minhyuknak... Szembe fordítottam magammal, majd egy szívdöglesztő mosolyt villantottam felé.
Derekát átkarolva vontam magamhoz, és egy hosszú csókot nyomtam ajkaira. Ah, még mindig reszket egy kicsit...
/Minhyuk/
Hát persze... munka. Úgy látszik ez is hozzátartozik az éjszakai műszakhoz.
Mosolya normál esetben hidegen hagyott volna. De most szívem egy hatalasat dobbant és hirtelen undor fogott el. Vele és magammal szemben is.
Bár undorodtam és taszított a helyzet, csókját nem utasítottam vissza. Jól esett törődése, mégha ezt biztos nem is annak szánta csak egy megszokás volt.
Halkan pihegve bújtam hozzá és nyakába fúrt arccal kapaszkodtam belé egy darabig. Nem tudom mi ütött belém, de éreztem, hogy meg kell tennem, szükségem van még egy kicsit az érintésére, utána ellökhet. Csak egy kis fizetséget szerettem volna a szolgálatomért.
Elengedtem és elléptem tőle, összeszedtem a ruháimat.
- Elnézést.- hajoltam meg és kiszaladtam. Egyenesen a mosdóba.
/Jonghyun/
Kivételesen most jól esett az ölelése... Nem tudom miért bújt most úgy hozzám, de aranyos volt. Éppen megint meg akartam csókolni, amikor hirtelen lehajolva szedte össze a cuccait, majd bocsánatot kérve elrohant. Nyah... A kis szűz fiúcskák már csak ilyenek. Legalábbis annak tűnik. Vagy inkább tűnt. Ha az volt, már nem az... Úgyhogy el is vigyorodtam a gondolatra. Felkaptam a boxeremet, majd a nadrágomat is. Az ingembe csak belebújtam, a nyakkendőmet is csak a nyakamba akasztottam. Várom vissza...
/Minhyuk/
A mosdóba érve bementem egy fülkébe, magamra zártam és leülve a WCre roskadtam magamba. Zúgott a fejem a sok gondolattól, az átélt érzésektől. Egy darabig ücsörögtem a mellékhelyiségben, aztán rendbe szedtem magam valamennyire, felöltőztem, megmostam az arcomat és visszamentem az irodámba.
Folytattam a munkát de az eszem egyszerűen nem ott járt, ahol kellett volna. Bosszantott, hogy megtörtént ez a dolog. Nem lett volna szabad hagynom magam, de nem tudtam mit tenni ellene...
Álmosan pislogva figyeltem a számítógép monitorját. Nem is fogtam fel semmit sem az üzenetből, amit olvastam. Csak kezeimre támasztottam a fejem és bámultam. Aztán egyre nehezebbnek éreztem a pilláim és a kobakom, így lehajtottam a fejemet és becsuktam a szemeimet. Csak egy kicsit szerettem volna pihenni, mert eléggé elfáradtam.
/Jonghyun/
Vártam őt, de... Nem jött. Talán visszament dolgozni? De hát már így is kimerült lehet... Felkaptam az öltönyömet is, majd az ingemet gombolgatva mentem a folyosón lévő automatához, hogy vegyek egy pohár kávét Minhyuknak. Lassan nyitottam be az irodába a gőzölgő itallal a kezemben, és akaratom ellenére is elmosolyodtam aranyos látványán, ahogyan kis híján alszik.
- Minhyuk... - sétáltam mögé, a poharat az asztalra tettem. - Ébresztő~ hazaviszlek. - nevettem halkan, miközben óvatosan megráztam őt a vállainál.
/Minhyuk/
- Hm... ébren vagyok.- próbáltam menteni a helyzetet kicsit kómásan.- De tényleg.- ásítottam egyet nyammogva.
Felemelkedtem az asztalról, nyújtóztam egyet, majd megdörzsöltem a szemeimet, hogy legalább egy rövid időre száműzzem belőlük az álmosságot.
- Köszönöm.- fogadtam el az életmentő kávét és nagy kortyokban döntöttem magamban. Talán arra elég lesz, hogy hazáig kibírjam.
Jonghyun csak mosolyogva figyelt közben, ami bevallom kicsit zavart. Mi ilyen vicces rajtam?
/Jonghyun/
- Gyere, menjünk haza. A munka ráér holnap is. - léptem hozzá közelebb, miután megitta a kávét, majd szorosan öleltem magamhoz.
Ilyet még senkivel nem csináltam, akit így megdugtam, mert csak úgy tartotta a kedvem... Szokatlan is volt ez tőlem.
- Nem fáj annyira? - simítottam kezemet lágyan fenekére.
Habár annyira nem aggódtam, de... Úgy éreztem illik megkérdezni.
/Minhyuk/
Jah most, hogy kiélhette magát, a munka már megvár. Szép mondhatom. Nem akadtam ki ezen annyira, talán most már minden érthető és világos.
- Huh?- adtam halkan hangot meglepettségemnek, mikor magához ölelt. Tárgyra nyílt szemekkel pislogva álltam karjai közt.
- Túl fogom élni.- motyogtam feleltként kérdésére.
Ha csak játszani akart, mi a fenéért csinálja ezt és mit érdekli, hogy mit érzek? Nagyon kínos helyzetbe hoz ezzel.
- Menjünk. Elfáradtam.- húzódtam el tőle és zavarom elrejtéseként még a gépemmel babráltam, összeszedtem a dolgaimat.
/Jonghyun/
Mosolyogva kulcsoltam össze ujjainkat, majd húztam magammal le egészen a parkolóig. Tudom, hogy busszal szokott bejárni, esténként pedig sétál, taxit hív vagy valaki hazaviszi. Na majd most én... Kinyitottam előtte az anyósülés ajtaját, majd biccentettem a fejemmel.
- Ülj be. - vigyorodtam el, mert lehet, hogy ez most fájni fog neki egy kicsit...
/Minhyuk/
Meglepetten pislogtam összekulcsolt ujjainkra, s mire magamhoz tértem a sokkból, már a kocsijában ültem.
- De tényleg nem kellett volna elvinni... gyalog is haza tudtam volna menni.- szabadkoztam azonnal, amint Ő is beszállt.
/Jonghyun/
- Ugyanmár~ alig állsz a lábadon... - simítottam kezemet combjára, majd mosolyogva kiálltam a parkolóból, és elindultam hozzájuk, úgy is tudom jól, hogy merre lakik.
Huh, most aztán sokkal kiegyensúlyozottabbnak éreztem magamat, hogy kiélhettem piszkos vágyaimat...
/Minhyuk/
Csak elfintorodtam érintésére. Legszívesebben rákiabáltam volna, hogy hagyja már abba ezt a viselkedést, de ismételten nem tehettem ezt meg.
Az út kínos csendben telt, vagy legalábbis számomra nagyon kínos csendben. Jonghyun látszólag jól érezte magát, viszont nekem inkább kedvem lett volna elsüllyedni szégyenemben...
- Köszönöm a kávét, és hogy elhozott haza.- hajoltam meg előtte a kocsiban ülve, mikor leparkolt a háztömb előtt.
/Jonghyun/
- Jó éjt. Aludj jól. - simogattam meg haját röviden, majd megvártam, amíg kiszáll a kocsiból és azt is, hogy bemenjen a lakásba.
Reggel, amikor fejfájással keltem, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó estém lesz... Egy elégedett vigyorral indultam is haza, bár... Nem tagadom, hogy utána is mentem volna, hogy "rendezzünk egy kis after partyt", de abban már biztosan nem lett volna benne...
/Minhyuk/
- J-jó éjt. Viszlát.- csuktam be a kocsi ajtaját és sietős léptekkel indultam meg a lakás felé.
A házba beérve szinte szaladtam a liftig, majd beszállva megnyomtam a hatos gombot, s míg meg nem érkeztünk a falnak döntött homlokkal szidtam agyon magam gondolatban.
Hulla fáradt voltam, de a fürdőig még elvonszoltam magam és lezuhanyoztam. Szükségem volt a megtisztulásra és a felfrissülésre. Bár az undoromat egy zuhany nem tünteti el sajnos.
Az ágyba úgy dőltem be, mint egy fatörzs és szinte azonnal álomba is merültem. Olyannyira kiütöttek az események, hogy reggel meg sem hallottam az ébresztőm hangos csörgését.
Negyed órával később keltem, mint a szokásos, így a reggelem kész káosz és rohanás lett. Sajnos még így is késtem a munkából 10 percet. Pedig mára várjuk az egyik partner cég fontos képviselőjét.
- Szia. Már keresett.- fogadott kissé aggódó tekintettel az irodában Minhwan.
- Szia. Oh remek...- sóhajtottam fel fájdalmasan majd összeszedve magam, beléptem az irodájába.
- Jó reggelt. Elnézést a késésért.- hajoltam meg mélyen, mire mindketten rám néztek.
/Jonghyun/
Otthon hosszan zuhanyoztam, be is kaptam gyorsan valamit, hogy ne legyen teljesen üres a gyomrom, majd ledőltem aludni. Picit fáradt voltam, de el voltam lazulva, és elégedett voltam, legfőképpen magammal.
Hamar sikerült elszundítottam, kora reggel pedig frissen, kipihentem keltem. De régen éreztem már ilyet...
Elkészülődtem, ezúttal csak egy sötétkék inget vettem öltönynadrágomhoz, amit be is tűrtem, hogy elegánsabbnak hasson. Hajammal is szórakoztam picit, és nem vagyok egoista, de ma nagyon helyes vagyok. Elraktam a cuccaimat, majd a dzsekimet felkapva indultam dolgozni. Már a kocsiban jutott eszembe, hogy fontos partnert várunk... Ah, még van egy kis idő addig. Ahogyan beértem, az irodámba, az órát bámultam. Minhyuk már biztosan bent van, szóval át is akartam menni hozzá, de Minhwan szólt, hogy még nem érkezett meg. Na ne rontsa már el a napomat... Idegesen sóhajtottam, meg is jelent egy nagy cég képviselője, Jung Yonghwa.
Leültünk az irodámban, de kellett volna pár papír, ami Minhyuk irodájában volt... De egy tíz perc után végre idetolta a hátsóját.
- Jó reggelt. - biccentettem felé komoly arccal.
/Minhyuk/
- Kang Minhyuk vagyok, e-mailben már értekeztünk.- nyújtottam mosolyogva kezem a partnerünk felé.
- Jung Yonghwa.- állt fel és szélesen mosolyogva rázott velem kezet.
- Öhm... itt vannak a papírok a közös projekthez.- tettem az asztalra és helyet foglaltam.
Igazából én csak csendben ücsörögtem az irodában és figyeltem, ahogy a két főnök egyezkedik. Mondhatni, tanú voltam. Bár egész megbeszélés alatt olyan furcsán éreztem magam. Nem igazán tudtam Jonghyun szemeibe nézni. Kerültem a pillantásit. Helyette vendégünkre mosolyogtam, néha bólogatva helyeseltem, aki szinte minden kedves gesztusomat viszonozta.
- Örülök, hogy sikerült ilyen jó üzletet kötnünk.- állt fel a helyéről Yonghwa-shi a csaknem másfél órás tárgyalás után.
- Kikísérem.- indultam meg az ajtó felé, míg Ők kezet fogva búcsúztak el egymástól.
- Ezentúl többször találkozunk majd.- állt meg előttem az ajtóban.- Tegezz csak nyugodtan.- kacsintott rám mosolyogva és végleg elhagyta az irodánkat.
Öhm... oké. Úgy látszik ez egy ilyen hét. Lehet, hogy font van, hogy mindenki ilyen bolond...
/Jonghyun/
Néha már úgy éreztem, hogy hülyeséget beszélek, de úgy gondoltam, hogy nem tudok teljes mértékben koncentrálni, mert mindig Minhyuk felé csúszott a tekintetem. Rám sem néz, de úgy mosolygott Yonghwara... Nem tudom, hogy ez miért volt, de ez zavart... Hogy nem rám figyel...
Miután vége lett a hosszas tárgyalásnak, csak a székem előtt állva vártam, hogy kimenjen. Minhyuk... Láttam ám, hogy hogy nézett rá. Tekintetem szúróssá vált, de nem a késése miatt... Rideg tekintettel lépdeltem elé, majd erőszakosan, fenyegetőzően fogtam állára, és közelebb rángattam magamhoz.
- Te az enyém vagy most már. Világos? - morrantam fel, miközben mélyen néztem szemeibe.
/Minhyuk/
Sikerült a frászt hoznia rám Jonghyun-nak, ismét. Először azt hittem, hogy a késés miatt fogok kikapni, de végül nem így lett.
- Miről beszél?- kérdeztem vissza, állva tekintetét, kezét lesöpörve arcomról. Én nem vagyok senkié de főleg nem az övé.
El akartam hagyni az irodáját de egy határozott mozdulattal rántott vissza magához.
- Engedjen el, kérem. Ma nagyon sok dolgom van.- próbáltam menekülni karmai közül.
/Jonghyun/
Mintha nem tudná, hogy miről van szó... Chh. Megint magához rántottam, majd a falhoz szorítottam.
- Nem fogom hagyni, hogy akár csak egy kicsit is flörtölj vele. - ráncoltam szemöldökeimet, miközben lefogtam a csuklóit.
Idegesen néztem a szemeibe, de igazából nem tudom. Mármint még soha nem éreztem ilyet, hogyha egy játékszeremre így néz egy másik pasi, akkor rögtön ki akarom sajátítani...
/Minhyuk/
Nyekkenve csapódtam a falhoz, és megint erősen szorította a csuklóimat.
Mérges voltam rá. Mégis ki Ő, hogy megmondja, hogy kivel mit mikor és hogyan csinálhatok?! Semmi köze sincsen hozzá. Elhatároztam magam. Lehet, hogy olyat teszek, amit később megbánhatok de nekem is van büszkeségem és nem tűröm, hogy így viselkedjen velem.
- Idefigyelj Lee Jonghyun. Most egy pillanatra tegyük félre, hogy a főnököm vagy. Mégis mit képzelsz? Ki vagy Te, hogy megtilts nekem bármit is. A tegnap éjszaka csak véletlen volt. Én nem akartam. Te kényszerítettél erőszakkal. Én nem vagyok a tiéd. Nem bánhatsz így velem. És ha ezt nehéz felfogni, akkor akár ki is rúghatsz.- néztem mélyen a szemeibe.
Amint kiejtettem a szavakat, máris megbántam. Kívülről magabiztosnak tűnhettem, de belül igen is rettegtem, hogy ezután mi vár rám. Csak egy hajszál hiányzott ahhoz, hogy összetörjek előtte, de nem tehettem, erősnek kellett maradnom.
/Jonghyun/
Uh, ezzel most ahogyan annak a rendje, jól meg is lepett... Felvont szemöldökkel hallgattam végig mondandóját, de... Csak elnevettem magamat, és ismét felkentem őt a falra, és erősen szorítottam állkapcsára.
- Jobb, ha visszafogod magad. Azért tudd, hogy kivel beszélsz, édes... - nyomtam fel fejét egy játékos vigyorra húzva a számat. - És ha ezt nehéz felfognod, akkor akár fel is mondhatsz... - haraptam a nyakába bőrére lehelve.
Hát... Ha így beszél velem, és ideges leszek...abból heves szeretkezés lesz...
/Minhyuk/
- Rendben.- próbáltam ellökni magamtól.- Ha így állunk...- morogtam dühösen.- Engedj már el!
Ha nem rúg ki, majd felmondok én. De engem ne terrorizáljon.
- Felmondok.- jelentettem ki határozottan és meglepettségét kihasználva szabadultam ki szorításából. Nem sokat vártam azonnal el is hagytam az irodáját, hangos ajtócsapással.
A saját irodámba szaladtam és azt az ajtót is magamra csaptam. Az asztalomhoz ülve könyököltem rá és kezeimbe temetve arcomat rejtettem el könnyeimet is.
Nem vagyok normális de komolyan... Tiszteletlenül beszéltem a főnökömmel, rávágtam az ajtót és még fel is mondtam... Nem tudom, mi ütött belém.
Halk pityergésemet az ajtóm nyitódása törte meg. Ijedten kaptam fel a fejem, azt hittem, hogy utánam jön és kivégez. De meglepetésemre nem a főnököm állt az ajtóban.
- M-miben segíthetek?- töröltem meg gyorsan az arcomat.
- Ne haragudj... csak itt maradt az esernyőm. Nem tudom, hol van... Minden rendben?- érdeklődött kedvesen Yonghwa-shii.
- Igen. Az esernyőjét a főnök irodájában keresse.
- Rendben. Köszönöm. Hát... akkor minden jót. Majd holnap után találkozunk.- intett mosolyogva.
- Nem hiszem, hogy akkor már itt leszek.- jegyeztem meg halkan, mire visszafordult.
- Szabadságra mész?
- N-nem... én... most mondtam fel.- motyogtam lehajtott fejjel.
- Oh... öhm...- nem tudott mit mondani, hát igen elég hülye egy szituáció az igaz. És ezt már csak Jonghyun megjelenése tudta fokozni.
/Jonghyun/
Idegesen fújtattam egyet, és csak néztem, ahogyan az ajtót rám csapva rohant el. Felmond? Hmm, pedig tegnap... Igazából csak még dühösebb lettem, ahogyan visszagondoltam. Elvégre ő is részt vett az orálban, nem kellett őt annyira kényszeríteni, hagyta magát, engedelmeskedett, még többért is kérlelt, szex után pedig bújt hozzám.
Először nem is gondoltam volna, hogy komolyan mondja... Bár a tárgyalás alatt is láttam, hogy gáz van. Ezt meg kell vele beszélnem, elvégre a leglelkesebb dolgozómat nem rúgnám ki... Szükségem van rá, úgyhogy jobb, ha ezt megbeszélem vele. Egy nagyot nyelve mentem be az irodájába, de inkább ne mentem volna...
- Áhh, Yonghwa... Valami gond van? - ráncoltam a szemöldökeimet.
/Minhyuk/
- Áh öhm... csak itt hagytam az esernyőmet. Minhyuk azt mondta, hogy nálad nézzem majd meg.- mosolyodott el zavarában.
Jonghyun csak bólintott egy aprót, majd fejével kifelé biccentett és megindult a saját kis birodalma felé, mögötte Yonghwa-val.
Amint magamra hagytak, összeroskadva dobtam magam újra a székembe. Lehet, hogy elhamarkodottan döntöttem. De mégsem kezelhet a játékaként.
"Akkora egy hülye vagyok..."- írtam az üzenetet telefonom Jungshin-nak.
"Tudom. :P Most éppen miért?"- érkezett azonnal a válasz.
"Felmondtam."- küldtem az egyszerű feleletet.
"De... miért? o.O Eddig szerettél ott dolgozni. Mi történt, hyung?"
"Ráérsz ebéd szünetben?"
"Persze. A szokásos helyen?"
"Igen."- nagyot sóhajtva tettem az asztalomra a mobilom és magam elé bámultam.
Révületemből az irodaajtó nyitódása rántott ki. A főnök látogatott meg megint.
