Monsta X mini #9

Írói szemszög:

   Amíg az utolsó dallam el nem halkult, Shownu és Kihyun összeölelkezve álltak a mosdóban. Érzelmi kimerültségük okán nem csak a szívük és elméjük ürült ki, de valahogy a szavakból és cselekedetekből is kifogytak. Csak szorosan egymásba kapaszkodva álltak és lassan ez idő alatt minden porcikájuk és minden rezdülésük összehangolódott. Elmélyülve hallgatták, ahogy lélegzetvételük ugyan abban az ütemben működik, valamint ölelésben összefonódott alakjuknak köszönhetően azt is érezték, hogy szívük egyre dobban.

- Hyung - szólalt fel halk és rekedt hangon, megtörve a kellemes csendet maguk között, Kihyun.

- Kihyun-ah - fordította szembe magával Hyunwoo a kisebbet, de nem engedte ki a karjai közül. - Ne haragudj rám - kért elnézést mélyen társa sírástól enyhén piros szemeibe nézve. - Sajnálom, hogy ilyen bután viselkedtem. Mindenkivel nagyon tapló voltam de főleg veled, aki igazán meg sem érdemelte. Szépen kérlek ha tudsz, bocsáss meg nekem és felejtsük el ezt az egészet. Van így is elég feszültség a bandában, nem kellene még ezzel is terhelnünk magunkat.

- Hyung... én - vett egy mély levegőt a fiatalabb és lassan fújta ki tüdejéből. - Te se haragudj rám, kérlek. Még soha nem jöttem így ki a sodromból... Nem tudom, mi üthetett belém. Talán csak túlságosan is fáradt vagyok - adta meg elgyengülve a magyarázatát.

   Mindketten érezték, hogy emögött több van szimpla fáradtságnál, hiszen túl voltak már egy-két nehézségen, visszatérésen és mi egyében, mégsem mondtak egy szót sem. Nem volt rá szükség. Tudták és érezték egymás rezdüléséből, hogy valójában mi a helyzet. Arra is számítottak, hogy ez sokáig nem maradhat és nem is marad megbeszéletlenül, viszont még mindig nem volt sok erejük és elegendő lélekjelenlétük egy komolyabb beszélgetéshez.

- Semmi baj, Kihyun-ah - simított egyik kezével a fiatalabb arcára, másikkal derekára és enyhén elmosolyodva húzta közelebb magához, Shownu.

   Mellkasuk összeért, ismét érezhették szívük azonos ritmusát, mély lélegzetvételeiket. Újra megállt számukra az idő.

- Semmi baj, most már megpihenhetsz. Nálam megpihenhetsz - suttogta alig hallhatóan mégis határozottan a vezető és Kihyun homlokára nyomott egy hosszú és szeretetteljes csókot.