Shownu POV.
Mivel nem tudom, hogyan állhatnék Kihyun elé és tálalhatnám neki finoman az érzéseimet, ezért próbálkoztam apró gesztusokat tenni felé. De hát persze ezt is sikerült elrontanom... De mégis ki az, aki rá tudna szólni egy ilyen törékeny és édes teremtményre? Mert én ismerem már azért elég jól. És persze, hogy a kemény csávót mutatja mindenkinek, alakítja a vicces és aranyos mégis macsó szerepet... de belül nem ilyen. Egy érzékeny lélek. Én pedig nem szerettem volna összetörni a gorombaságommal. Viszont ezek szerint ez sem megoldás. Tényleg le kell vele ülnöm és nyíltan elmondani az érzéseimet. Történjen bármi is, most tényleg tökös legénynek kell lennem.
A legbosszantóbb az egészben pedig az, hogy a többiek ennyire átlátnak rajtam. Minhyuk kirohanása sem volt véletlen, mindamellett, hogy nagy szerepet játszott benne a fáradtság is. Én igazán nem akartam velük kemény lenni de azt hiszem, most az egyszer nem tudtam hidegfejűen dönteni és teljesen meghazudtolva magamat viselkedtem kretén módon... Szóval ezért majd a többiektől is bocsánatot kell kérnem, azt hiszem.
Miután jól letolt Kihyun és elég szép dolgokat vágott hozzám, nem tudtam mit válaszolni neki. Talán jogom sem volt sok hozzá, mert amiket mondott, megérdemeltem. Bár az nagyon is szíven ütött, hogy nekem csak arra kellene....
Még egy darabig csak álldogáltam a folyosón, aztán inkább félretéve a gőgöm, sértettségem meg mi egyebem, összeszedtem magam és visszamentem a próbatermünkbe.
A hangulat nem volt valami rózsás... Kihyun az egyik sarokban ücsörgött fülhallgatóval a fülében, Minhyuk és Wonho a másik sarokban kuporogtak. Az idősebb próbálta kedves érintéseivel megbékíteni vagy inkább már csak nyugtatni, ellazítani párját. Míg a tükör előtt, annak háttal nekidőlve Jooheon ült, ölébe hajtott fejjel I.M mosolygott fel rá, mellettük pedig Hyungwon nyomkodta a mobilját.
- Khm - köszörültem meg a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmüket, mert mikor beléptem az ajtón, senki sem zavartatta magát különösebben. - Folytassuk a próbát. Kezdjük az elejétől, kicsit lassabban - javasoltam, hogy át tudjuk venni ezzel a nehezebben menő részeket is és így mindenki ki tudja javítani a hibáit.
Nem szóltak semmit, csendben követték az utasításomat.
Néhány órával később a koreográfusunk és a tánc tanárunk is meglátogatott minket, segítettek a problémás részekben. Többet senkire sem szóltam rá. Nem is volt szükséges.
Ebédre a menedzser hozott nekünk jó sok finom kaját. Már nagyon szükségünk volt rá. Reggel óta alig volt megállásunk, kifáradtunk és megéheztünk. Igaz, a hangulat evés közben is különös volt, érezni lehetett a feszültséget.
Minhyuk mondjuk már nem durcázott, inkább csak fáradtan vagy unottan tömte a bendőjét, ahogy Wonho is. Jooheon nagyon gyorsan darált és amint végzett le is lépett. Kicsivel utána a Maknae is elhagyta a társaságunkat. Mivel szünetünk volt és tudják, mikorra kell visszaérni, nem szóltam érte. Biztos mosdóba mentek vagy egy kis friss levegőt szívni. Hyungwon tekintete pedig állandóan Kihyun és köztem cikázott.
Ebéd után, Kihyun és én álltunk neki összepakolni a dobozokat, evőeszközöket és a maradékot.
- Kihyun-ah... Délután maradj bent plusz gyakorlásra - jelentettem ki egyszerű, közömbös hangon, rá sem nézve csak miután nyomasztó csend követte kérésemet. Mindenki meglepetten nézett rám.
