FT Island mini#14

- Jó rendben. De ezt majd anyádnak is mond el. Valahogy finoman tálald neki. Tudod milyen ha titkolóznak előtte - kuncogott Jonghoon.

- Igen tudom. Köszi apa.

- Örülök neked, fiam - tette még hozzá Jonghoon, majd magára hagyta a kis trónörököst.

     Sajnos csak ennyi volt az, amit Hongki ki tudott hallgatni, mert meglehetősen későn jutott eszébe a kémkedés, így lemaradt a lényegről. Valamint férje aztán hamar el is hagyta a szobát.

- Na! Mit mondott? - ugrott azonnal Jonghoon elé Hongki.

- Semmit - vont vállat lazán az apa.

- Choi Jonghoon! Te nekem ne hazudozz! Csak mondott valamit. Mire mondtad, hogy mondja el nekem? - mászott a képébe teljesen Hongki.

- Áh, szóval hallgatóztál... - nevetett fel Jonghoon. - Gondolhattam volna. Akkor meg nem mindegy? Úgyis hallottad - ment tovább a nappaliba.

- De az elejéről lemaradtam - lebiggyesztett ajkakkal követte társát a kanapéra. - Mond el, légyszi.

- De mondom, hogy semmit sem mondott nekem sem - vette kezébe a napi újságot a családfő.

- Akkor mégis hogy a fityfenében tudsz ilyen nyugodt lenni?! Most meg mit vigyorogsz? Hya! Mit mondott neked az a kölyök? - hadonászott idegesen az anya.

- Nyugodj már meg, életem! - kapta el a csuklóit és magára rántotta. - Túl feszült vagy, ráadásul teljesen feleslegesen - vigyorodott el csintalanul Jonghoon egész közelről nézve felesége gyönyörű szemeire, amik per pillanat szikrákat szórtak a dühtől és a nyugtalanságtól.

- Te pedig túlságosan is nyugodt és laza vagy. Aggódom Jaejinnie miatt. És bosszant, hogy neked elmondta, bennem pedig nem bízik meg annyira vagy nem is tudom... - sóhajtott szomorúan Hongki.

- Ez butaság, szerelmem - puszilt az orra hegyére Jonghoon. - Neked is el fogja mondani, már tényleg nem kell rá sokat várni. Csak... ez ilyen pasis dolog, érted...

- Hya! Én is pasi vagyok! - akart elhúzódni sértődöttségében Hongki de férje erős karjai nem engedték.

- Tudom édesem. És még milyen pasi! - vigyorgott diadal ittasan Jonghoon majd szerelme fenekébe markolt. - És csak az enyém - puszilgatta Hongki arcát, majd finom és lágy csókokkal lepte be felesége nyakának hamvas bőrét.

- N-ne itt... a gyerekek megláthatnak - húzódott el egy kicsit az anya.

- Nyugalom, semmi rosszat sem akartam. De látod, máris lenyugodtál - csókolta meg gyengéden szerelmét a családfő.

FT Island mini#13

- Ti mosogattok, gyerekek! - jelentette ki reggeli után Hongki.

- De anyaaa.... Én nem akarok. Utálok mosogatni - nyafogott Minhwan.

- Ne feleselj anyáddal! - szólt rá Jonghoon.

- Már csak azért se, mert csak ketten lesztek - tette hozzá halkan Jaejin.

- Miről beszélsz? - értetlenkedett Seunghyun.

- Arról, hogy nekem most el kell mennem. Szóval ti ketten mosogattok. De erről egy szót se!

- Hya! Ezt nem csinálhatod! Anyu! Jaejinnie el akarja lógni a mosogatást! - árulkodott azonnal testvérére Seunghyun.

- Miért kellett elmondanod?! - sziszegte mérgesen a legidősebb fiú.

- És szabad tudni, hogy hova akar menni a fiatal úr a jó kis családi takarítás helyett? - érdeklődött az anya.

- Én... nekem csak dolgom van.. - hajtotta le a fejét.

- Milyen dolgod? - kezdte el gyanakodva méregetni Hongki a fiát.

- Hát... még azt nem mondhatom meg. Majd ha itt lesz az ideje.

- Ne titkolózz édes fiam! - kezdett dühbe gurulni az anya. A többiek csak feszülve figyeltek. - Mi történt? Baj van? Miért nem mondod el? Eddig mindent megbeszéltünk... Talán rossz társaságba keveredtél? Átmentél másik bolygóra? Bántottak? - aggodalmaskodott.

- Nem! Dehogy is. Ne idegeskedj anya. Semmi baj sincs.

- Akkor miért nem mondod el?

- Mert még nincs itt az ideje, hogy tudjátok.

- Hya! Ide figyelj! A szüleid vagyunk. Ha nem mondod el most azonnal, egy hónapig még a szobádból sem jöhetsz ki! - rivallt rá a kelleténél jobban Hongki.

- Rendben - vont vállat Jaejin és megindult a szobája felé.

- Jonghoon az Istenért! Beszélj már Te is a fiaddal! Mi a baja?!

- Jó, megyek már... - forgatta meg szemeit a családfő és követte a fiát a szobájába.

FT Island mini#12

    A két szülő vidáman sürgött-forgott a konyhában, hogy szeretett gyermekeiknek bőséges és ízletes reggelivel szolgálhassanak.

    Eközben a három fiatal az ágyban lustálkodott.

- Ébresztő - simogatta Jaejin Minhwan pocakját. - Minarie... hasadra süt a nap - keltegette.

    A legkisebb egy nagyot nyújtózott, közben édesen ásított, szemeit még szorosan csukva tartotta.

- Seunghyun. Ébredj Te is - hajolt át Jaejin Minhwan felett, hogy a másikat is fel tudja kelteni.

- Mi? - pattant ki egyből a pillája. - Mi történt? Minhwan! - fordult szerelme felé.

- Csak reggel van... - motyogta a fiatalabb.

- Jah... - dőlt vissza Seunghyun a helyére.

- Gyerekek! Kész a reggeli! - harsogta a konyhából az apa.

- Megyünk! - szólt vissza a legidősebb fiú.

     Kimásztak az ágyból, megdörzsölgették szemeiket, megnyújtóztatták tagjaikat és lassan kiballagtak a szobából. Szépen sorban elfoglalták a mosdót, hogy a reggeli dolgaikat elintézhessék. Miután végeztek a konyhába vonultak.

- Szép reggelt kincseim! - szaladt hozzájuk az anya és mindegyikőjüket egyenként megölelgette és megpuszilgatta.

- A-anyu... mi a baj? - fintorgott Jaejin, mikor rajta volt a sor, és Hongki úgy szorongatta, hogy alig kapott már levegőt.

- Nincs semmi, fiam. Csak szeretlek - suttogta elérzékenyülve a választ.

- Áh értem! Megint olyanod van... - sóhajtott a fiú. Ezzel nyilván valami megszokott dologra utalva, életük periódusának egyik részére célozva. De ez nem volt több az anyai szeretet kifejezésénél.

- Én is szeretlek anyuci. De most már ehetünk? - ölelte meg Jaejin az anyját.

- Persze, tessék. Amit csak megkívántok.

    Asztalhoz ültek mind az öten és nekiláttak a falatozásnak. Mindenki mohón tömte magába az ínycsiklandó ételeket, nem lehetett egyebet hallani csak a csámcsogást és az élvezettel teli hümmögéseket.

Sherlock (SHINee mini 2) #2

Woohyun emlékei

- Vedd fel... vedd fel...- suttogta Kibum a kagylóba, míg hallgatta a telefon egyenletes pittyegését, ami jelezte neki, hogy a másik fél elérhető.
Key lábai idegesen jártak, ajkait erőteljesen harapdálta. Legjobb barátjától várta a helyzet megoldását, hisz benne eddig mindig megbízhatott, úgy vélte ez most sem lesz másként.
- Nyugalom.- kúszott mögé az ágyba Jinki és gyengéden simogatta a hátát.
- Vedd már fel Te barom!- rivallt a készülékre mérgesen a fiatalabb.
- Hallo.- szólt bele egy rekedt, megfáradt hang.
- Huh?- ráncolta össze homlokát Kibum a vonal másik végéről. Nem volt ismerős a hang.- Woohyun?
- Woohyun még alszik. Mit akarsz tőle?- kérdezte rideg hangon a másik.
- Sunggyu...?- kérdezte félve a fiatalabb.
- Mit akarsz, mondjad már?
- Beszélnem kell Woohyun-nal. Fogalmam sincs, hogy mi történt az este és a mobilom is elhagytam... Talán Ő többre emlékszik...
- Én is tudok neked segíteni... Én pontosan emlékszem mindenre.
- Komolyan?
- Komolyan hát. Miattad vagyis miattatok sikerült összevesznem Vele...- morogta.
- Tessék?
- Az is biztos, hogy többet soha nem segítek nektek ilyen ügyben... Elég lesz megbékítenem az én nyuszkómat ha felébred... És készülj fel rá, hogy Veled is beszélni fog majd.
- D-de... most miről beszélsz? Mi történt vele? És milyen segítség? Mi van?!- bombázta a kérdéseivel Kibum.
- Most mennem kell, mert ébredezik.
- Ne! Várj! Ne tedd le!
- Kérdezd meg a többieket.- csapta rá a mobilt Sunggyu.
- Aish!- dobta az ágyra Jinki mobilját idegesen Key.- Nem lettem okosabb.
- De... hát mit mondott?- kérdezte óvatosan Onew.
- Valami segítségről hadovált, meg, hogy talán miattam összevesztek Woohyun-nal... De mi ez az egész?!- őrjöngött a szőke.
- Nyugodj meg, kérlek.- csitította lágy hangon a Leader.- Próbálj meg mást hívni.- nyújtotta neki a telefont.