Dirty love - Édes hazugság
Kyujong POV.
Érezted már valaha is, hogy menned kell? Csak céltalanul de mégis egyenesen és határozottan előre. Mikor a lábaid visznek, semmit sem érzel csak ürességet és talán abban reménykedsz, hogy ha a lábaidra bízod magad, akkor majd a megoldásnál kötsz ki. Mocskosul nagy közhelynek gondoltam ezt, de mégis van ilyen, létezik és megtörténik. Én is így indultam el hozzád.
Itt hagytál, félredobva, mint egy megunt játékszert. Elhagytál. Először iszonyatos fájdalmat éreztem és nem értettem, mit csináltam rosszul. Nem értettem, mert Te nem mondtál semmit. Azon kívül, hogy másra vágysz. Burkoltan persze ebben benne volt az igazság. Rám untál. Mégis először magamban kerestem a hibát, mert... én feltételezni sem mertem volna, hogy talán Te tettél rosszat. Azt sem gondoltam volna, hogy elégedetlen vagy velem... Túl naiv voltam. Féktelenül és visszafordíthatatlanul szerettelek, Jungmin.
Mikor aztán hyungtól hallottam, hogy közvetlenül a szakításunk után néhány nappal már mással randizgatsz, az ideg szétvetett belülről. Ennyit értem neked, az érzéseimmel együtt? Ennyit számított csak az az együtt eltöltött hosszú idő? Csak ennyi volt a mi szerelmünk? Ezeket szerettem volna a képedbe üvölteni. Erősen megragadni a felsődet és addig ordítani, míg a hangom el nem megy. De tudtam, hogy ez lehetetlen, hisz Te erősebb vagy nálam. Ez volt az, amiért hagytam, hogy a kapcsolatunk elejétől fogva Te vezess engem. Ez volt az, amiből neked már eleged lett.
Aztán összeszedtem magam és elindultam hozzád. Céltalanul mégis rengeteg okkal szedtem sebesen lábaimat. Először dühből indultam meg feléd. Tönkre akartalak tenni, ahogyan azt Te is tetted velem a hazugságaiddal. Mert mi volt ez, ha nem mocskos hazugság? Aztán út közben, ahogy öklöm szorítása felengedett, úgy szívem is valamelyest megnyugodott. Meg akartam veled beszélni. Tudni akartam a pontos okát, miért kellett így végeznünk. Úgy éreztem, ennyi igazán jár nekünk. Végül, mikor házad elé értem, már odáig is eljutottam, hogy eldobom minden büszkeségemet és könyörögve kérlek majd - ha kell térden csúszva a lábaid előtt, szánalmasan -, hogy fogadj vissza, mert nagyobb szükségem van rád, mint akár a levegőre. Totálisan szánalmas és béna...
A lépcsőházban megállva fújtam egy nagyot, mérges könnyeimet letöröltem, hogy azért mégse annyira szétcsúszva álljak majd eléd. Viszont mikor megláttalak kiszállni a liftből kézen fogva, újdonsült párodra ragyogóan mosolyogva, úgy éreztem, a szívem egy pillanatra megáll, majd egy hatalmasat, fájdalmasat dobban. Édesen simultál ölelő karjaiba hagytad, hogy dús ajkaidat csókolja. Láttam, hogy vele igazán boldog vagy. Láttam a szemedben azt a csillogást, amit nekem talán sosem sikerült odacsalni.
A falnak dőlve, elbújva előletek, hogy ne lássátok sajnálatra méltó, szánalmas lényemet, halkan zokogtam. Leírhatatlan fájdalom lett úrrá rajtam. Vége lett. Elveszítettelek. Szívem majd' belehasadt az érzésbe. Mellkasomat feszítő fájdalom gyötörte, gyomrom kavargott, torkom elszorult, tüdőm alig jutott elég levegőhöz, arcomat sós könnyeim áztatták, egész testem remegett. Hajamba túrva ereszkedtem le a földre és a ház sarkában kuporogva szenvedtem. Úgy éreztem, tönkrementem, végleg összeomlottam.
A falnak dőlve, elbújva előletek, hogy ne lássátok sajnálatra méltó, szánalmas lényemet, halkan zokogtam. Leírhatatlan fájdalom lett úrrá rajtam. Vége lett. Elveszítettelek. Szívem majd' belehasadt az érzésbe. Mellkasomat feszítő fájdalom gyötörte, gyomrom kavargott, torkom elszorult, tüdőm alig jutott elég levegőhöz, arcomat sós könnyeim áztatták, egész testem remegett. Hajamba túrva ereszkedtem le a földre és a ház sarkában kuporogva szenvedtem. Úgy éreztem, tönkrementem, végleg összeomlottam.
