/Hyuk/
Akaratom ellenére is jót szórakoztam Hongbinon, aranyos volt, ahogyan rekordidő alatt próbálta rendbe hozni magát. Amikor már a buszon ültünk, kuncogva igazítottam meg kócos tincseit, a nagy sietségben biztosan elmaradt a fésülködés.
- Így is borzasztóan jóképű vagy~ - kuncogtam játékosan, és a fejemet a vállára döntve kulcsoltam össze ujjainkat.
/Hongbin/
- Mindig túlzol.- mosolyodtam el Sanghyuk bókján és kézfejét cirógattam.
Szörnyen néztem ki, mert nem volt rendesen időm elkészülni- persze ezt magamnak köszönhetem-, de Ő mégis azt mondja rám, hogy jóképű vagyok. Hát mi ez ha nem szerelem? Egymagamban csenden olvadoztam, aztán jeleztem, mert elment az idő, és elérkeztünk a megállónkhoz.
- Mikor végzel pontosan? Mert akkor ide jövök érted. Mondjuk a kapuhoz. Aztán elmehetnénk valahova együtt enni, ha lesz hozzá kedved.- ötleteltem mosolyogva út közben Sanghyuk egyeteme felé.
/Hyuk/
Nem zavart, hogy egy csomóan voltak körülöttünk, összekulcsoltam az ujjainkat az út hátralevő részén.
Megálltunk a kapunál, én pedig átöleltem a nyakát.
- Ez jól hangzik~ négyig leszek ma, akkor jöhetsz értem. - kuncogtam egy kis eszkimópuszi kíséretében.
Miután elhúzódtam tőle, pont megláttam Jaehwant, éppen ő is akkor látott meg engem és egy széles vigyorral integetett nekem. Teljesen felvillanyozódtam!
- Jaehwaaan~ - integettem neki én is vidám arccal.
/Hongbin/
- Akkor ezt megbeszéltük. Itt várlak.- mosolyogtam rá kedvesen szerelmemre.
Szemöldök ráncolva fordultam meg, hogy jobban szemügyre vehessem azt a Jaehwan gyereket, akiről Hyukkie annyi szépet és jót mesélt.
Világosbarna haja, jobb oldalra volt elfésülve, enyhén a szemeibe lógtak tincsei a középmagas srácnak. Vidáman mosolyogva integetett páromnak.
- Én nem is zavarok akkor tovább. Sietnem is kell. Vigyázz magadra, kicsim.- öleltem meg Sanghyuk-ot és mosolyogva meghajolva a fiú előtt távoztam.
/Hyuk/
- Szia, Hongbinniem~~ - simogattam meg hátát, majd sietve Jaehwanhoz lépdeltem, aki meglepetésemre át is ölelt üdvözlésképpen. Milyen közvetlen...
Így, hogy egész nap vele voltam, gyorsan eltelt a napom, viszont holnapra baromira sokat kell tanulnunk, Jaehwan pedig felajánlotta, hogy tanuljunk együtt a könyvtárban...az pedig megkönnyítené a dolgomat, így képtelen lettem volna elutasítani. Mivel volt egy tíz perc szünetem, kimentem az udvarra. Ott rögtön megcsapott a hűvös szél, szóval jobban bújtam a sálamba. Nemsokára négy óra, de nem akarom, hogy feleslegesen eljöjjön értem Hongbin, szóval felhívtam.
- Szia szívem~ az a helyzet, hogy bent maradok Jaehwannal tanulni, szóval hatkor végzek. Bocsi, kicsim, majd máskor bepótoljuk, oké? - gügyögtem a telefonba.
/Hongbin/
Őszintén szólva elég lassan telt a napom. Csupa olyan órám volt, ami nagyon elméleti és oda kell rá figyelni, koncentrálni kell végig. Ez pedig elég fárasztó. De szerencsére csak négyig kell kibírni. Egész nap az éltetett, hogy délután majd egy kicsit ki tudunk kapcsolódni Hyukkie-val.
Épp az utolsó órámról pakoltam össze, mikor megszólalt a telefonom. Sanghyuk neve villogott a képernyőn, ami széles mosolygásra késztetett. Vidáman vettem fel a készüléket, de szerelmem hamar a tárgyra tért, ami aztán azzal a lendülettel el is vette a kedvem.
- Hm. Rendben kicsim. Semmi baj. Tanuljatok csak ügyesen. Hatra érted menjek, vagy várjalak itthon?- érdeklődtem kedvesemtől.
/Hyuk/
Kicsit bűntudatom volt, mert hallottam a hangján, hogy elkedvtelenedett szegény, de... Alig vártam, hogy Jaehwannal tanulhassak!
- Nyugodtan maradj csak otthon, hazatalálok. - kuncogtam halkan, majd csak a telefonomba pusziltam. - Majd találkozunk, szeretlek Hongbinnie cicááám~ - mondtam valami random cukormázas becenevet, hátha attól jobban érzi magát.
/Hongbin/
Hiába nem esett jól visszautasítása, nem csinálhattam belőle ügyet, mert teljesen felesleges lett volna ezen hisztériázni. Aranyos becézésére csak elmosolyodtam.
- Én is szeretlek, egyetlenem. Vigyázz magadra.- pusziltam én is a telefonba és aztán bontottam a vonalat.
Lassan, ráérősen hagytam el az egyetemet, aztán hazafelé beugrottam az egyik útba eső kisboltba. Ha már nem tudtunk együtt elmenni kajálni, legalább készítek valami finomat, hogy ne mindig hideg vagy gyors kaját kelljen ennünk.
/Hyuk/
Amint letette a telefont, egy izgatott vigyorral siettem a könyvtárba, Jaehwan már ott várt. Igazából együtt nagyon könnyen tudtunk tanulni, megint lenyűgözött az intelligenciájával... Kicsit el is húzódott ez az egész, fél órával később fejeztük be a tanulást.
- Jó éjt, cuki Hyukkie~ - nevetett Jaehwan, miközben átöleltük egymást.
- Jó éjt neked is... - kuncogtam fel pironkodva, majd ki is kísért az állomásra.
Onnan húsz perc alatt haza is értem.
- Itthon vagyoook~- kiáltottam el magamat, mert sehol sem láttam.
/Hongbin/
Otthon nem álltam neki egyből a vacsorának, mivel volt még elég sok időm. Picit tanultam, hogy legalább azzal is előrébb legyek, és ha Sanghyuk hazaér, többet tudjunk együtt lenni.
Miután sikerült a tanulnivalóm felét átnéznem, kezet mostam és nekiláttam a vacsorának. Térültem-fordultam a konyhában, észre sem vettem, hogy mennyire elment az idő. Csak akkor tűnt fel, mikor hasam halkan morrant egyet, jelezve, hogy éhes. Az órára pillantottam, elmúlt már hat óra, de Hyuk még sehol sem volt.
Megterítettem, levettem a tűzről az ételt és asztalhoz ültem. Csak csendben ültem és vártam. Vártam öt percet, aztán tízet és végül majdnem fél óra után a megbeszélteknél hallottam az ajtó nyitódását majd Sanghyuk köszönését.
Szívem nagyot dobbant, megnyugodtam. Már kezdtem aggódni, hogy valami baja esett.
- Szia. Kész a vacsi, moss kezet és gyere. Már csak Te hiányoztál.- mondtam hangosan a konyhából, hogy meghallja.
/Hyuk/
Elmosolyodva szaladtam be a fürdőszobába, megmostam a kezeimet, majd átöleltem hátulról Hongbinom nyakát.
- Bocsi szívem a késésért, kicsit elhúzódott a tanulás. - puszilgattam meg egymás után jó sokszor arcát, majd a tenyereimet dörzsölve ültem le az asztalhoz.
Hmm, ezek az illatok~ nagyon éhes voltam már. Azt pedig imádom, amikor Hongbin főz.
- Jó étvágyat szerelmem. - mosolyogtam rá szeretettel.
/Hongbin/
- Semmi baj, kicsim.- mosolyogtam rá.- Jó étvágyat.- kívántam neki majd csendben enni kezdtünk.
Mindketten elég éhesek voltunk így csak szótlanul falatoztunk, hamar eltüntettük az ételt.
- És milyen volt a napod, szerelmem?- szedtem össze a tányérokat és mosogatáshoz készültem.
/Hyuk/
Ma kicsit csendesek voltunk, bár biztosan picit bántotta, amiért elmaradt a kis közös kiruccanásunk.
- Jó napom volt, egész nap Jaehwannal lógtam. Egyre jobban kedvelem a srácot. - kuncogtam fel, miközben mellé sétáltam. - Hagyd, majd én elmosogatok. - csókoltam hosszan arcára.
/Hongbin/
- Ennek örülök. Remélem kedves veled.- mosolyogtam rá.- Inkább csináljuk együtt.- adtam puszit feje búbjára.- És sikerült mindent megtanulnotok?- érdeklődtem, miközben megengedtem a csapot és mosogatni kezdtem. Sanghyuk-ra hagytam az öblítést.
/Hyuk/
- Nagyon jófej~ és igen, mindent meg tudtunk tanulni. Azt hiszem majd többször is beiktatunk ilyen együtt tanulós délutánokat. - mondtam ki ezt, aztán hirtelen feszült némaság ült a konyhára, Hongbin is megállt a tányér súrolásában. Remélem nincs ellenére a dolog...
/Hongbin/
Nem tudtam mit hozzáfűzni kijelentéséhez de tetteim elárultak. Inkább ledöbbentem, mint rosszul esett volna a mondata. Hisz alig pár napja ismeri a srácot, máris ennyire a szívébe fogadta. Ez... én csak nagyon féltem, nehogy megbántsa vagy kihasználja. Tudom, hogy túlzásba viszem a dolgot de talán egy részről ez mégis érthető.
- Oh. Rendben.- mosolyogtam rá és folytattam a mosogatást.
/Hyuk/
Hát...ez nem volt valami meggyőző... Nem tudtam, hogy mi játszódhatott le a fejében, de csak egy mosolyt erőltettem az arcomra, és tovább öblítgettem a habos evőeszközöket. Nem nagyon tudtam erre mit mondani, csak a fejemet vállára hajtottam és látványosan sóhajtottam egyet. Mondjuk...lehet, hogy borzasztóan édesnek találnám, ha féltékenykedne.
/Hongbin/
- Mindjárt végzünk.- adtam egy puszit halántékára, ahogy vállamra hajtotta fejét.- Biztos fáradt vagy. Majd pihenj le.- pusziltam meg ismét, majd egy kicsit megszaporáztam mozdulataimat, hogy tényleg mihamarabb végezzünk és pihenhessünk.
/Hyuk/
Jól estek gyengéd kis puszijai... Kicsit el is álmosodtam tőle, úgyhogy amint végeztünk a mosogatással, el is mentem zuhanyozni, ami fáradtságom miatt nem vett sok időt igénybe. Az ágyban vártam Hongbint, és csak úgy beszélgetni akartam vele.
/Hongbin/
Míg Hyuk zuhanyzott még gyorsan elkészítettem a másnapi tízórainkat aztán utána én is befoglaltam a fürdőt.
Jól esett testemnek a forró víz. Kiáztattam magamból a gyengeséget és valamennyire a fáradtságot is.
Felfrissülten mentem a szobánkba, ahol Sanghyuk még mindig ébren feküdt.
- Még nem alszol?- bújtam be mellé és arcát cirógattam lágyan mosolyogva. Annyira gyönyörű.
/Hyuk/
Nem sok hiányzott, hogy el ne aludjak,de rögtön felélénkültem egy picit, ahogyan megéreztem Hongbin friss illatát, amit úúúgy imádok~
- Még nem. Csak mert... Hiába kelünk és alszunk el mindig...hiányzol. Szóval mesélj, milyen napod volt? - ültem a derekára és átkarolva a nyakát nyomtam össze a homlokunkat.
/Hongbin/
Aranyos volt tőle ez a gesztus, a szívemet megdobogtatta, jól esett.
- Egészen unalmas volt... Végig Te jártál a fejemben, szépségem.- mosolyogtam rá szívdöglesztő módon. Úgy éreztem, egy igaz vallomással tartozom neki.
- Teljesen elcsavartad a fejem és már más körül nem is forognak a gondolataim csak körülötted. Azt várom mikor láthatlak újra. Imádlak én egyetlen Hyukkie-m.- csókoltam lágyan ajkaira.
/Hyuk/
Jézusom... Hongbin már elég régen nem udvarolt ennyire, rendesen zavarba is hozott, az arcom is felvett egy vörösebb színt és szégyenlősebb arckifejezést.
- Ahh... - takartam el az arcomat, majd én is megcsókoltam az ő ajkait. - Ezzel én is pontosan így vagyok, szerelmem... Imádlak... - suttogtam ajkai közé, lágyan falva azokat.
/Hongbin/
Tetszett a kis pirulós énje és örültem, hogy hosszú idő után újra elő tudtam belőle csalogatni.
Már olyan rég voltunk rendesen együtt, mikor tényleg csak magunkkal foglalkoztunk. Nekem is hiányzott már nagyon.
Minden pillanatát kiélveztem csókunknak, közben kezemet derekára simítottam és úgy tartottam közelebb magamhoz.
- Ennek nagyon örülök.- suttogtam nedves ajkaira bambán magam elé vigyorogva.- Szeretlek.- pusziltam meg még utoljára.
- Mit szólnál ha holnap délután bepótolnánk a randit. Holnap úgyis péntek. Mindketten hamar végzünk.- cirógattam egyik kezemmel oldalát másikkal pedig arcára simítottam.
/Hyuk/
Ebben a csókunkban most volt valami különleges, amitől hevesebben vert a szívem, elködösült az elmém és a tekintetem, testem pedig beleremegett. Azt hiszem megint ki tudta hozni belőlem a félős és szégyenlős kis Hyukkiet.
- Igen! Mindenképpen~ szeretnék rengeteg időt tölteni veled, hercegem. - simítottam végig állát, majd újra gyengéden ajkaira csókoltam.
/Hongbin/
- Ezt örömmel hallom.- kuncogtam csókunkba, majd átvéve az irányítást mélyítettem el szenvedélyes játékunkat.
- Annyira csodálatos vagy.- suttogtam, majd arcát puszilgattam, végül nyakára is hintettem pár csókot.
- De most már aludjunk, kicsim.- simogattam arcát és homlokára adtam egy puszit.
Kifészkelődött ölemből és mellém bújt, én pedig betakargattam magunkat és eloltottam a lámpát.
- Jó éjt, egyetlenem.- húztam magamhoz közel.
/Hyuk/
Az a csók... Teljesen felforrósított, éreztem benne a szenvedélyt, a szerelmet...az őrületbe kerget. És még nem volt elég... Nem tudtam, hogy merjek-e hangot adni neki, de mielőtt elaludna, lassan magam felé fordítottam az arcát.
- Hongbin... Ühm... Kívánom a csókjaidat. Még... - suttogtam ajkaira szinte könyörögve.
/Hongbin/
Hagytam magam neki, teljesen legyengültem édes csókunktól, így gond nélkül fölém tudott kerekedni. Megmosolyogtatott könyörgése.
- Biztos, hogy csak a csókjaimat?- huncutkodtam vele egy kicsit, közben oldalát simogatva.
Válaszát meg sem várva hajoltam hozzá újabb édes csókért.
/Hyuk/
- Lehet hogy nem. - válaszoltam ennyit incselkedésére, majd férfias arcát tenyereim közé fogva faltam lágyan finom ajkait.
Szemeimet becsuktam és jólesően hümmögtem fel.
- Hmm, Hongbinom~ - húztam fel teljesen ülőpozícióba. Reméltem neki sincs ellenére ez a kis csókcsata.
/Hongbin/
Megborzongtam, ahogy nevem hagyta el ajkait. Olyan élvezettel ejtette ki...
- Édesem...- simítottam tenyereimet hátára és úgy tartottam magamhoz szorosan közel.
- Biztos akarjuk mi ezt?- próbáltam még utoljára megbizonyosodni a dolgokról nedves ajkaira lihegve két csók között.
/Hyuk/
- Mit szeretnél? - mormoltam én is, hogy végül ne legyen ebből félreértés. Igazából már a legutóbbi alkalomkor sem volt nekem elég, szóval... Néha nem árt egy kicsit huncutkodni, bár most nem vinném túlzásba.
Már pusztán attól is hevesebben dobogott a szívem, ahogyan közel tartott magához, sűrűbben emelkedő mellkasunk összesimult, meg minden...
/Hongbin/
Igazából én szeretnék vele együtt lenni, viszont már meglehetősen késő is volt, hosszú napot hagytunk a hátunk mögött. Talán pihenni kellene.
- Nem haragszol meg kicsim, ha azt mondom, holnap ugyan ekkor ugyan itt folytatjuk?- puszilgattam körbe arcát s végül ismét egy szenvedélyes csókbam forrtunk össze.
/Hyuk/
- Mikre gondolsz~ hamar végzek, megígérem. - csókoltam lágyan nyakába, majd teljesen lecsúszva rajta kezdtem simogatni férfiasságát boxeren keresztül. Most biztosan nem úszod meg drágám~ Nem szándékoztam most szeretkezni, de egy kis orál belefér...Remélem.
/Hongbin/
Olyan pimaszul huncut módon ingerelt, hogy ha akartam volna sem tudtam volna már nemet mondani rá.
- Hyukkieh.- sóhajtottam élvezettel nevét, ahogy megéreztem meleg kezét éledező férfiasságomra simulni.
Kacéran vigyorgott fel rám, majd lejjebb hajolva adott néhány puszit tagomra az alsóm anyagán keresztül.
Őszintén szólva nem igazán csináltunk még ilyet. Nem próbálgattunk ki még különösebben sok pózt vagy lehetőséget a másik kielégítésére. Talán féltem megrontani az én kis ártatlan Hyukkie-mat. De azt hiszem, Ő egyre kíváncsibb én pedig nem tudok neki ellenállni.
/Hyuk/
Továbbra is kis puszikat nyomtam rá az anyagon keresztül, hogy merevebb legyen, majd lassan le is húztam boxerét és nem kímélve megmarkoltam, benedvesített ajkaimat pedig makkjához nyomtam. Minden izma megfeszült, én pedig nagy cicaszemeimmel néztem fel rá. Miközben egy kicsit szemeztünk, folyamatosan engedtem nyálamat férfiasságára, és közben is érzékien simogattam, markolásztam. Jaj, ilyenkor annyira szexi...
/Hongbin/
- Hah...- haraptam alsó ajkamba, amint kiszabadította tagomat az alsómból és forró, nedves ajkaihoz dörzsölte.
Lélegzetvételem szaporább lett, hasamban az izmok megfeszültek és férfiasságom egy nagyot lüktetett kezében. Szemtelenül és csintalanul nézett fel szemeimbe. Ilyenkor hihetetlenül át tud változni a kis szégyenlős cicából egy szexi vadmacskává.
Szélesen elvigyorodva hajolt merev hosszomra és lassan engedte ajkai közé. Nyelve fürgén játszadozott makkomon, halkan cuppogva, közben kezét is mozgatta.
- Ah... Hyukkieh...- nyögtem fel élvezettel és egyik kezemet arcához vezetve simogattam.
Egyre többet engedett ajkai közé, fejét lomhán mozgatta merevedésemen, viszont erőseket szívott belőlem.
- Ah!- morrantam fel, elfojtva magamban egy nagyon hangos nyögést és kezemet tincsei közé futtattam, fejbőrét lágyan masszíroztam, tincseit finoman morzsolgattam.
/Hyuk/
Nem siettem el a dolgokat, a saját tempómban kényeztettem szerelmemet. Lassan kaptam be ameddig tudtam, és ugyanilyen gyorsasággal mozgattam is a fejemet, makkjához érve mindig erőset szívva rajta. Ezt már imádom csinálni... Igyekeztem tövig a számba fogadni, és felnézve rá kezdtem picit gyorsítani. Ahogyan lüktető ereivel súrolta a torkomat, az...engem is felforrósított. Egy halk cuppanással húzódtam le róla, majd újra nyelvem hegyével kezdtem ingerelni makkját, alsó ajkamat végighúztam egész hosszán, majd erőteljesen ajkaimhoz dörzsöltem. Csak...okozni akarok neki egy szép estét egy hosszú nap után.
- Hongbinhh~ - néztem fel rá sóvárogva, hogy még jobban felizgassam pusztán látványommal és hangommal.
/Hongbin/
Hangja már csak olaj volt a bennem hevesen lobogó tűzre. Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne mondjak vagy tegyek valami elég csúnyát és piszkosat.
- Oh Hyukkiehm...- nyögtem fel hangosan.- Kéhrlekh...- néztem könyörgőn szemébe és csípőmet finoman lendítettem felé.
Már rendesen ki voltam, jól megkínzott, ahogy velem játszadozott, vágytam már a kielégülésre.
/Hyuk/
Miközben nyelvem hegyével egy tetszőlegesen kiválasztott lüktető eret ingereltem, csak nagy, ködös szemekkel néztem fel rá.
- Ne fogd vissza magad... - nyaltam végig makkgallérján, majd ismét ajkaim közé fogtam merevedését és bekaptam ameddig csak tudtam. Nagyon imádtam Hongbinom perverz és heves oldalát, imádtam, ahogyan sóhajtozik, nyögdécsel, markolja a hajamat és többért könyörög...
/Hongbin/
Ah neki aztán könnyű mondani, hogy ne fogjam vissza magam, mikor olyan szemtelenül játszadozik velem...
Végül csak megkegyelmezett rajtam és teljes hosszomat ajkai közé zárta. Fejének mozgását fokozatosan gyorsította, közben kezeivel is rásegített az élvezetre. Halkan cuppogva, gyengéden szívva kényeztetett. Testem enyhén remegni kezdett, alhasam görcsbe állt, izmaim megfeszültek éreztem, hogy nemsokára átélhetem az édes lebegést.
- Ah Hyukh...- nyomtam picit erősebben fejét tagomra.- Mégh egyh kicsih...- lihegtem egyre hangosabban, beharapott ajakkal.
Az orgazmus hirtelen csapott le gyötrődő testemre, időm sem volt figyelmeztetni Sanghyuk-ot, hogy húzódjon el. Hangosan lihegve, remegve repültem át a gyönyör kapuján.
Egy pillanatig sem tévesztettem szem elől az én szépségemet, aki ilyen örömöt tudott nekem okozni. Ezért is láthattam huncut vigyorát, ahogy szája szélén kifolyó ondómat nyalja le.
- Jajh nekemh!- sóhajtottam le és szemeimet szorosan összezárva próbáltam elmémbe zárni ezt a felettébb izgató képet.
- Köszönöm, kicsim.- húztam magamhoz, hogy egy forró csókkal jutalmazzam.
/Hyuk/
Az borzasztóan tetszett, amikor fejemet még jobban farkára nyomta, az egyszerűen csak szexi volt... Igyekeztem most már a lehető leggyorsabban a lehető legnagyobb élvezetet nyújtani neki, éppen makkjánál izgattam nyelvemmel, amikor ajkaim közé élvezett. Elvigyorodva szívtam meg végét, hogy minden cseppje a számba kerüljön. Lenyeltem, szám széléről lenyalogattam a kifolyt ondót, majd megigazítottam alsóját.
A csókunk közben átkaroltam a nyakát és ködös tekintettel néztem rá.
- Ilyenkor...nagyon szexi vagy. - cirógattam végig mellkasát mutatóujjammal.
/Hongbin/
Halkan pihegve, félig lehunyt pillákkal nyugtattam testemet a még mindig ható orgazmus után. Szorosan öleltem magamhoz szerelmemet és szelíden mosolyogtam rá.
- Te pedig huncut és dögös. Imádlak.- csókoltam meg ismét, lágyan, minden szerelmemet belesűrítve.
- Szeretnéd, ha...?- cirógattam Hyukkiem oldalát.- Én is kényeztesselek, édesem?- simítottam le formás fenekére is.
/Hyuk/
Elvigyorodtam szavaira és ahogyan kezeit fenekemre csúsztatta. Beharaptam alsó ajkamat, és tarkóját simogattam.
- Hmm, az most az tetszene...nagyon is. - hajoltam lassan nyakához és mélyen, lágyan bele is csókoltam.
Kíváncsi voltam, hogy mit fog kezdeni velem, de ahogyan kielégítettem őt, én is kicsit forró lettem és kívántam az érintéseit...
/Hongbin/
Vigyorogva sóhajtottam egy hatalmasat, ahogy ajkait nyakamon éreztem.
Finoman magam alá fordítottam és ajkait csókoltam szenvedélyesen, közben kezemmel pólója alá nyúltam és édes kockáit simogattam, mire puha bőre alatt érzékenyen összerándultak izmai és halkan a csókunkba sóhajtott. Ajkát folyamatosan kényeztettem de kezeimmel sem hagytam abba az előre nyomulást. Mellkasára simítottam és mellbimbóit csavargattam, finoman csipkedtem. Sanghyuk teste enyhén remegni kezdett alattam.
Mosolyogva váltam el puha párnáitól és ködös tekintetét fürkésztem. Hihetetlen, hogy alig néhány érintéstől ennyire izgalomba tud jönni. Annyira érzékeny a teste és olyan gyönyörű. Tagja már combomnál ágaskodott.
Egyik kezemmel még mindig felsője alatt simogattam, másikat viszont nadrágjához vezettem és egy könnyed mozdulattal nyúltam bele.
- Ah kis huncut. Nem vettél alsót?- vigyorogtam rá, beharapott alsó ajakkal, mikor nadrágjában a kezem közvetlenül merevedésével találkozott.
/Hyuk/
Olyan érzéki mozdulatokkal simította végig testemet, minden apró mozzanatától megrándultak izmaim és viszonylag hamar fel is izgultam. Imádtam, amikor ilyen... Igaz, nem sokszor érünk egymáshoz így, nem látom sokszor ilyennek, pont ezért különleges számomra. Egy halk nyüszögéssel emeltem meg csípőmet, ahogyan kezét nadrágomba csúsztatta, viszont kijelentésére elvörösödtem.
- Így...kényelmesebb... - nevettem zavaromban, majd csak a lepedőt markolva magam mellett vártam, hogy folytassa.
/Hongbin/
- És egyszerűbb.- pusziltam piros arcára és kezembe vettem kemény tagját és finoman masszírozni kezdtem.
Mindeközben nyaka hófehér bőrét csókolgattam, harapdáltam. Gyengéden karcolgattam fogaimmal porcelán bőrét, annyira fehér és érzékeny, nem szerettem volna csúnya nyomot hagyni rajta.
Halkan nyögdécselt alattam édes hangján, ami megdobogtatta a szívem. Boldoggá tett, hogy örömet tudtam neki okozni, és ilyen kedves hangokon jelezte ezt nekem.
Egyre hevesebben szedte a levegőt, nyögései erősödtek. Nyakamat átkarolva húzott ajkaira, hogy egy forró csókot válthassunk.
Szorosabban fogtam tagjára és gyorsabb tempóban kezdtem pumpálni, hogy még nagyobb élvezethez juttathassam.
/Hyuk/
Szelíden vonaglottam alatta, ahogyan elkezdett kielégíteni engem. Jólesően nyögdécseltem, de azért nem túl hangosan, azért olyan eget rengető élvezet nem ért, hogy magamon kívül sikítozzak. Érzékien csókolóztunk, de rövidesen a combjaimat összezárva, felnyüszögve élveztem szerelmem kezére. Pihegve hajoltam el tőle és nagy szemekkel néztem rá.
- Köszönömh... - haraptam be az alsó ajkamat.
/Hongbin/
Csillogó szemekkel, teljesen megbabonázva figyeltem testét, ahogy az élvezet enyhén rázta. Annyira gyönyörű ilyenkor. Ahogy kiszáradt ajkain sűrűn szedi a levegőt, kipirult arca enyhén eltorul a kéjtől és teste reszket még többért, teljesen elvarázsol.
Éppen ezért, minél hamarabb szerettem volna neki örömöt okozni.
Az orgazmus hirtelen csapott le Hyukkie-ra, édesen felnyögve, megemelkedett mellkassal élvezett el markomba.
- Nincs mit köszönnöd, szerelmem.- csókolgattam körbe lágyan az arcát.
Kezemet kihúztam nadrágjából és az éjjeliszekrényről levéve egy zsebkendőt törölgettem le szerelmem ondóját. Lehúztam Sanghyuk nadrágját és Őt is megtisztogattam, majd visszaöltöztettem. Kidobtam a zsepit és mellé fekve húztam magamhoz szorosan.
- Most már aludjunk, kicsim. Kihuncutkodtuk magunkat.- cirógattam mosolyogva orrommal orra hegyét és egy lágy csókot nyomtam ajkaira.- Jó éjt édesem.- pusziltam meg homlokát és a villanyt eloltva takartam be magunkat.
/Hyuk/
Az alsó ajkamat beharapva, a szemeimet becsukva hagytam, hogy megtisztogasson egy kicsit, majd csak szorosan mellkasához bújva pusziltam nyakába.
- Jó éjszakát Hongbinom. - kuncogtam halkan.
Mivel még eléggé forró voltam, kellett egy kis idő, hogy teljesen lenyugodjak és képes legyek elaludni. Nagyon pihentető alvásban volt részem...
Reggel már köntösben vasaltam a hajamat, majd besiettem a szobába az ingemért.
- Ne lustálkodj, szerelmem~ - húztam le róla a takarót, de pont ekkor jelzett a telefonom. - Kyaaa, Jaehwan~ - nyitottam meg az üzenetét csillogó szemekkel. Tényleg örültem neki.
/Hongbin/
Reggel kissé fáradtan ébredtem, nem sok kedvem volt egyetemre menni, inkább otthon lustálkodtam volna Hyukkieval. Szerelmem már rég talpon volt, készülődött a nap indításához.
Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy honnan van ennyi energiája... Még nem jöttem rá a válaszra de szorgosan kutatom.
Már éppen ragadt volna át rám is a jókedve és energikussága, mikor kiejtette a számomra teljesen unszimpatikus nevet...
Minden kedvem elment a naptól és unottan másztam ki az ágyból, hogy végre én is összeszedjem magam. Először meg akartam kérdezni, hogy mit üzent Jaehwan, ami ennyire feldobta a kedvét. De aztán úgy gondoltam, ez az Ő dolga, nem lehetek olyan szemét zsarnok, hogy még ilyenről is beszámolót kérjek tőle. Bár eléggé bántott a dolog és zavart, hogy a telefonján a haverjától jött üzenetet szélesebb mosollyal köszöntötte ahelyett, hogy rám mosolyogna ennyire... De nem tettem szóvá.
- Mennyire van időd? Tudunk együtt reggelizni?- érdeklődtem, miközben az ágyat csináltam meg.
/Hyuk/
Egy képet is küldött magáról, ahogyan egy nagy mosollyal ült a padon az egyetem előtti kis parkban.
"Hyukkie, van kedved lejönni? Meghívnálak egy melegszendvicsre! 😉😘" - írta barátom. Csak egy kis mosollyal olvasgattam, nem is hallottam mit mondott Hongbin, csak hogy beszélt valamit.
- Hm? Mi az? - kaptam fel hirtelen a fejemet, majd mielőtt megvártam volna válaszát, gyorsan visszapötyögtem neki egy választ:
"Tíz perc és lent vagyok, csak még fel kell öltöznöm!"
/Hongbin/
- Semmi...- sóhajtottam és inkább a fürdőbe vonultam.
Teljesen el fogja venni az eszét ez a srác, ha nem figyelek rá oda. De mégis mit tehetnék? Nem liheghetek a nyakában állandóan, mint valami kopó kutya... Meg kell benne bíznom. De... Hyukkieban én teljesen megbízom. Abban a gyerekben viszont egyáltalán nem.
Gyorsan letudtam a reggeli rutinom és a szobába mentem a cuccomért. Hyukkie már menetre készen ácsorgott a nappaliban és izgatottan mosolyogva igazgatta magát a tükörben nézelődve.
/Hyuk/
Jaj, hol van már Hongbin? Nem igaz, hogy ilyen sokáig készülődik... Bár, mint kiderült, csak öt perc telt el. Mindegy, csak kicsit türelmetlen voltam, na meg éhes.
- Siessünk-siessünk~ - terelgettem kifelé páromat.
/Hongbin/
Nem értettem, hova ez a sietség.
- Megyek már!- szóltam ki és kabátomat lekaptam a fogasról, hogy út közben vállaimra teríthessem.
- Mit vársz ennyire, kicsim?- érdeklődtem a liftben utazva.- Hova sietünk ennyire?- simogattam meg édes arcát. Mikor izgatott annyira aranyos. Csak tudnám, mitől ilyen...
/Hyuk/
Kya, még a gyomromban is pillangók repdestek, de azt nem tudom, hogy miért... Hiszen csak Jaehwannal találkozom. Mondjuk újdonság még nekem ez a barátkozósdi...
- Ma Jaehwannal reggelizek. Ha szeretnél, velünk tarthatsz. - öleltem át derekát és arcomat nyakába fúrtam.
/Hongbin/
Valahogy úgy a lelkem mélyén sejtettem, hogy valójában mi áll párom jókedve mögött. Nem tudtam, hogy most tényleg dühít a dolog vagy csak túlpörgöm, minden esetre nem szerettem volna Sanghyuk-kal emiatt összeveszni.
- Igazán nem szeretnék zavarni...- sóhajtottam halkan, enyhén csalódottan.
/Hyuk/
Azért én mégis szerettem volna, ha ő is velünk van, de ha nem szeretné, akkor én nem erőltetem. Biztosan azért ő sem szeretne elkésni.
- Akkor... Ma úgyis hamarabb végzek és mit szólnál, ha főznék valami vacsit? - vigyorogtam rá, majd egy aprócska puszit nyomtam szájára.
/Hongbin/
- Az jó lenne.- mosolyodtam el halványan.
Kezét megfogva léptem ki a liftből és egészen az egyeteméig vezető úton kézen fogva, csendesen sétáltunk.
- Kérlek ügyelj magadra. Figyelj az órákon és legyél jó fiú.- hagytam rá a szokásos intelmeimet Hyukra.- Nagyon szeretlek, majd délután találkozunk.- mosolyogtam rá majd arcát megpusziltam és szorosan magamhoz öleltem.
/Hyuk/
Olyan jó érzésem volt a mai nappal kapcsolatban. Kicsit el is bolyongtak a gondolataim a járdán sétálgatva, de olyan szépen sütött a nap, és a hűvös sem zavart. Amikor megérkeztünk, csak bólogatva helyeseltem szavait, majd csak egy boldog mosollyal simultam karjai közé.
- Szeretlek, szívem~ már alig várom. - pusziltam meg szolidan én is arcát, majd a park felé vettem az irányt, ahol Jaehwan már tárt karokkal várt- szó szerint. Jól esett egy kis baráti ölelés...
/Hongbin/
Nagyot szusszanva engedtem ki karjaim közül és elindultam a magam útjára. Unottan ballagtam a suli felé. Nem igazán volt kedvem az előadásokhoz és a kutatáshoz de ezt sajnos nem lehet kihagyni.
Két hosszabb előadással indult a nap, aztán a könyvtárba kellett mennem néhány dolognak utána nézni. Próbáltam erősen koncentrálni, hogy minél hamarabb végezhessek de valahogy mindig elkalandoztak a gondolataim és nem tudtam odafigyelni rendesen. Ezzel pedig csak azt értem el, hogy morcos lettem és nem haladtam semmit a dolgommal.
Késő délután hagytam el az egyetem épületét. Úgy döntöttem, hogy nem egyből haza megyek, hanem még benézek a kórházba is. Meg akartam kérdezni néhány dolgot, meg kíváncsi is voltam, vajon minden maradt-e a régiben.
/Hyuk/
Annyira jól elvoltunk Jaehwannal, igazából most már bebizonyosodott, hogy nagyon jól érzem magamat a társaságában.
Egész nap együtt tanulgattunk, aztán három körül értem haza. Rögtön kerestem is valami jó receptet, hiszen Jaehwant is áthívtam. Szeretném, ha Hongbin is megismerné, hogy milyen nagyszerű ember. Miután kiválasztottam egy különleges, mexikói receptet, le is szaladtam a boltba megvenni a hozzávalókat. Otthon átöltöztem, felvettem egy világosszürke kötött pulcsit a világos farmeremhez, majd mentem is főzni.
Öt óra körül már a tálalással is végeztem, amikor csöngettek. Akkor ez biztosan Jaehwan.
- Wow, Hyukkie, micsoda vacsorát készítettél! - nézett szét egy nagy vigyorral.
Igazából örültem, hogy ő is eljött, mert Hongbin még mindig nem jött...
/Hongbin/
A klinikán meglátogattam a régi munkatársaimat és beszéltem Cha főorvossal is. Felajánlotta, hogy hétvégén ügyeletbe beállhatok, felvennének szívesen részmunkaidőre. Első hallásra nagyon megörültem a lehetőségnek, mert nem lenne új a helyzet, szerettem is ápoló lenni és végtére jól jönne a plusz pénz, mert mégsem várhatjuk el, hogy a szüleink finanszírozzanak mindent. Viszont végiggondolva nem voltam benne annyira biztos, hogy az egyetem mellett bírni fogom. Ráadásul így is kevés időt tudunk egymásra fordítani Sanghyuk-kal, nem szeretném ezt a lehetőségünket még jobban leszűkíteni. Ezért hát abban maradtunk a doktor úrral, hogy még átgondolom és ha döntöttem, visszajelzek.
A megbeszélés után, kissé fáradtan, lassan ballagtam haza. A friss levegő azért valamennyit segített rajtam, picit kitisztította a fejem. Így éberebbé is váltam és úgy éreztem, minden figyelmemet Hyukkienak tudom majd szentelni. Végre lesz egy nyugis esténk, csak mi ketten, együtt.
Erre a gondolatra izgatottabb lettem és megszaporáztam lépteimet, hogy minél hamarabb láthassam az én angyalkámat.
- Megjöttem!- harsogtam jókedvűen a nappaliba érve miközben a cipőmet és a kabátomat vetettem le.
Az konyha felől beszélgetés hangja hallatszott, úgy gondoltam, biztos Hyukkie telefonál a szüleivel, viszont beérve a helyiségbe hatalmasat kellett csalódnom.
- Megjöttem kicsi...- belém fagyott a köszöntés, amint megláttam az asztalnál ülni számomra a világon a legkívánatlanabb vendéget... Jaehwant.- Sziasztok.- köszöntem közömbösen.
Nem szerettem volna elrontani a hangulatot, főleg nem szerelmemet magamra haragítani, ezért eldöntöttem, bármi is lesz, viselkedni fogok.
/Hyuk/
Tényleg örültem neki, hogy itt volt Jaehwan, olyan jól elnevetgéltünk. Szinte észre sem vettem, hogy milyen gyorsan elrepült az idő, már Hongbin lépett be az ajtón. Jaj, drágám... Olyan fáradtnak tűnt. Felálltam az asztaltól és egy boldog mosollyal lépdeltem szerelmemhez.
- Elég késő van már. Már szinte a vacsi is kihűlt. - karoltam át a nyakát és az alsó ajkamat lebiggyesztve néztem rá. - De nincs semmi gond, meghívtam Jaehwan-t is, így legalább nem unatkoztam, amíg nem jöttél. - kuncogtam bájosan, majd csak visszatipegtem a helyemre.
- Együnk végre, nagyon éhes vagyoook~ - beszéltem cukiskodva, majd csak megvártam, hogy mindketten elkezdjenek enni.
Nagyon boldog voltam, hogy a számomra két legfontosabb személlyel vacsorázhatok.
/Hongbin/
- Oh... hát akkor valóban nem unatkoztál.- jegyeztem meg halkan és helyet foglalva kezdtem neki a vacsorának.
- Hm... ez isteni, Hyuk!- dicsérte lelkesen Jaehwan páromat.- Mennyei!- ízlelgette látványosan az ételt, mire Sanghyuk csak szégyenlősen mosolygott.
- Tényleg nagyon finom.- jegyeztem meg én is.- Ügyes vagy, kicsim.- mosolyogtam szerelmemre.
- És milyen napotok volt?- érdeklődtem, hogy egy kicsit oldjam a hangulatot. Talán nem kellene olyan ellenségesen viselkednem. Az senkinek sem jó. De ha egyszer annyira irritál valami ebben a gyerekben...
- Oh remek! Igaz az órákon nem sok érdekes történt, de Hyukkieval jól elvoltunk.- magyarázott vigyorogva Jaehwan.- Jövő héten már lesznek gyakorlati óráink is. Remélem egy helyre osztanak majd be.- mosolygott páromra.
/Hyuk/
Nagyon jól esett, hogy a fiúk mennyire dicsérték a főztömet. Akkor majd máskor is csinálunk ilyet.
- Örülök, hogy ízlik nektek. - bólintottam egy nagy mosollyal, majd csak eszegetve hallgattam.
- Igen, az nagyon jó lenne. Jó csapat vagyunk együtt. - öklöztünk le Jaehwannal egy nagy vigyorral, majd csak páromra pillantottam.
- És neked milyen napod volt, Hongbinnie, hogy ilyen későn értél haza? - mosolyogtam rá szelíden. Már úgy hiányzott.
/Hongbin/
- Nem volt semmi különös.- mosolyodtam el halványan.- Tudod a mai napom alapból hosszabb.- vontam meg a vállam.- Meg délután még benéztem a kórházba. Jó volt újra találkozni a többiekkel.
- Kórházban dolgoztál?- érdeklődött Jaehwan.
- Igen. Ápoló voltam. Ott ismerkedtem meg Sanghyukkal. Csak aztán az egyetem miatt otthagytam.- feleltem a kérdésre tömören mégis átfogóan.
- Áh értem! Ezt még nem is mesélted Hyukkie.- kuncogott a fiú.- És... mióta vagytok együtt?
/Hyuk/
Egy nagy mosollyal figyeltem, ahogyan beszélgetnek. Oh, ezt még tényleg nem is meséltem neki. Mert habár a legrosszabb dolog volt az életemben az a pár hét, mégis a legjobb, hogy vakon beleszerettem az ápolómba. Szó szerint. Viszont rögtön elöntötte a forróság az arcomat. Nem jutott hirtelen eszembe, hogy mióta vagyunk együtt... Kyaaa...
- Két éve...? - hallatszódott a hangomon egy kis bizonytalanság, de ez így olyan kínos volt...
- Ugye volt egy autóbalesetem, és ideiglenesen elvesztettem a látásomat. Hongbin volt az egyetlen, aki akkoriban mosolyt tudott csalni az arcomra. - tereltem a témát és inkább tömören összefoglaltam, hogy miről is van szó. Jaj, erről pedig eszembe jutott a radink, itt a városban, ahogyan hó-csatáztunk, kalácsot ettünk, lekéstük a vonatot és az a kis esetlen búcsúcsókunk... Ah, úgy átélném megint.
/Hongbin/
- Még nincs teljesen kettő éve.- javítottam ki páromat.- De már elég régóta.- jegyeztem meg Jaehwan felé fordulva.
- Hű hát kalandos történetetek van, az már egyszer biztos.- vigyorgott idióta képpel a fiú.- Őszintén szólva meglepődtem, hogy Ti együtt vagytok. Egyikőtöket sem nézném másnak... És talán különböztök is.- gondolkodott el.- De akárhogy is, örülök, hogy találkoztam hozzám hasonlókkal. Nem érzem magam annyira egyedül és elveszettnek, kirekesztettnek a világban.- mosolygott páromra.
Csak nekem tűnik minden szava valami utalásnak? Vagy lehet, hogy tényleg túlpörgöm és belebolondultam? Nem tudtam eldönteni, de akkor is volt valami a mosolyában... Nem tetszett...
/Hyuk/
- Igazából én sem vagyok valami nagy barátkozós, úgyhogy örülök, hogy megismertelek, Jaehwannie~ - öleltem át oldalról egy picit, majd csak visszafordultam a kajámhoz. Nagyon jól éreztem magamat, komolyan... Lassan elfogyasztottuk a főételt is, majd Jaehwan úgy döntött, hogy akkor indul is haza, hosszú az út odáig. Kezet rázott Hongbinnal, majd csak kikísértem.
- Köszönöm, hogy eljöttél! Majd gyere máskor is~ - ölelgettük meg egymást.
- Aludj jól, Hyukkie! - pusziltam arcomra mindkét oldalt, majd el is indult lefelé.
Jókedvűen dúdolgatva mentem vissza mosogatni. Felkaptam a koszos tányérokat, majd hozzá is láttam.
- Naaa? Mit gondolsz? Ugye milyen kedves? - kuncogtam fel, miközben a megszáradt szószt dörzsöltem az egyik tányérról.
/Hongbin/
Őszintén szólva, nem tudtam, mit gondoljak Jaehwanról. Vagyis csak nem mertem elmondani Hyuknak nyíltan, mert féltem, hogy ezzel megbántom.
- Aham. Nagyon kedves.- léptem párom mellé és segítettem neki elöblíteni a tányérokat.
- Örülök, hogy van valaki akivel jóban vagy és el tudsz lenni az egyetemen is.- mosolyogtam Sanghyukra és arcára adtam egy cuppanóst.
A mondandóm igaz volt, én tiszta szívből örültem, hogy talált magának barátot. Csak az zavart, hogy ez a valaki pont Jaehwan...
/Hyuk/
Egy kis szemérmes mosollyal bámultam magam elé, majd csak igyekeztem minél hamarabb végezni a mosogatással, bár Hongbinommal gyorsabbak voltunk.
- Hongbinnie~ ha végeztünk, én úgy elkaplak~ - kuncogtam játékosan, de a mai napon nem nagyon volt alkalmunk picit közelebb kerülni egymáshoz, szóval amint minden tányér és evőeszköz tiszta, ajakzsibbadásig fogom smárolni.
/Hongbin/
- Ajjaj, akkor most kezdjek el félni?- kuncogtam a mosogatás befejeztével.- Csak mert akkor szólj és majd megijedek.- hecceltem páromat, miközben a kezeimet törölgettem.
Hirtelen sokkal jobb kedvem lett, el is felejtettem, hogy ki az a Jaehwan, csak Hyukkie és én voltunk.
- Szeretlek ám, édesem.- vigyorogtam kedvesemre, mikor felfújt, durci és egyben übercuki arcával találtam magam szemben.
/Hyuk/
Egy kis vigyor kúszott az arcomra és a pultra felhuppanva rántottam magamhoz, lábaimmal is körbefogtam csípőjét, és karjaimat lazán nyaka köré fontam.
- Én is szeretlek~ nagyon. - suttogtam az utolsó szót és ajkaimmal végigsimítottam arcát, majd lágyan kezdtem falni ajkait. Imádok csókolózni. Csak is vele. Olyankor megszűnik körülöttem minden. Lágyan ízlelgettem felső ajkát, gyengéden bele is szívtam, miközben tarkóját cirógattam. Erre volt szükségem...
/Hongbin/
Imádni való, hogy Hyukkie mindig ilyen nyíltan és csintalanul kezdeményez és kacérkodik velem. Olyan kis tüzes. Szeretem ezt benne, mindenével együtt.
Egy darabig hagytam magam neki, engedtem, hogy ajkaimmal játsszon, gyengéden kényeztessen. Egy idő után visszavettem a szerepem és derekát átkarolva húztam magamhoz még közelebb, hogy ajkait végignyalva kérjek bejutást nyelvemnek. Amint megkaptam az engedélyt szenvedélyes csókba hívtam és szinte fulladásig nem engedtem.
- Imádlak, egyetlenem.- lihegtem nedves ajkaira.- De ha folytatjuk, bajban leszünk.- puszilgattam szája szélét.
/Hyuk/
Imádom, amikor ilyen szenvedélyes és a csókjával az őrületbe kerget. A szemeimet becsukva, mélyeket sóhajtottam, de ez most akkora mámorral töltött el... Hah. Azt is imádom, amikor a csendes lakást csókhangok, halk kis cuppanások és élvezettel, szerelemmel teli sóhajok töltik be. Körmeimet hátán végighúzva pislogtam rá nagy szemekkel.
- De oppaaa~ - nyafogtam, mint egy kislány, de már régen hívtam így, hehe. - Szükségem van még a csókjaidra. - kezdtem lassan csücsöríteni felé.
/Hongbin/
Szörnyű, hogy mindig megtalálja, hogy mivel tud pillanatok alatt levenni a lábamról. Valahányszor dús ajkain, édes hangján kiejti az oppa megszólítást, szinte teljesen képes vele elvenni minden eszem. Ilyenkor testem megborzong és valami különleges érzés jár át. Teljesen megbabonáz.
- Kérd még szebben...- hajoltam füléhez és enyhén ráharaptam majd nyakát kezdtem el csókolgatni.
/Hyuk/
Imádom, ahogyan felcsillan a szemében a tűz, ha oppának hívom... Viszont csak elpirulva hagytam, hogy a nyakamat beborítsa forró csókokkal. Még ennél is szebben? Hmm...
- Oppaaa~ kérlekh... Várj, itt is jó... - döntöttem fejemet a konyhaszekrénynek és a szemeimet becsukva szökött ki ajkaimon egy halk, megremegő sóhaj.
- Hyukkie nagyon szereti Hongbinnie oppát, amikor ilyen szexi~ - pirultam el még jobban és csak édesen felpihegve, kuncogtam hagytam, hogy ajkaival bejárja nyakamat.
/Hongbin/
- Megőrjítesz Hyuk!- leheltem hamvas bőrére.
Elködösült tekintettel néztem szemeibe. Pár pillanatig csak szemeztünk, én elvesztem gyönyörű sötét íriszeiben, a bennük megcsillanó huncut kis fényt figyeltem.
- Imádlak.- tapadtam hirtelen ajkaira.
Közben egyik kezemet hátára vezettem és úgy tartottam magamhoz szorosan közel, másik kezemmel pedig feneke alá nyúltam és magamhoz ölelve indultam meg vele a szobánkba.
/Hyuk/
Nyah Hongbinom... Élesen felkuncogtam, ahogyan hirtelen az ajkaimra tapadt, és ahogyan bevitt a szobába. Lábaimmal szorosan átkulcsoltam csípőjét, hogy stabilabban tartsam magamat, majd legközelebb már az ágyon találtam magamat.
- Grr~~ oppa~ - haraptam be alsó ajkamat halvány pírrel az arcomon, miközben vállait és izmos karját simogattam. Úgy imádom, amikor ilyen...
/Hongbin/
Hosszú perceknek tűnő pillanatokig csak alattam pihegő szerelmemet figyeltem. Gyönyörű, huncut vágytól csillogó szemeit fürkésztem, kipirult arcában gyönyörködtem és kiszáradt, rózsaszín ajkain legeltettem tekintetem. Erős késztetést éreztem arra, hogy benedvesítsem édes párnáit.
Általában nem igazán szoktam ilyen heves viselkedni. De most valamiért sikerült elragadtatnom magam. Egyszerűen nem tudtam mással foglalkozni csak az én egyetlen Sanghyuk-ommal. Nem érdekelt Jaehwan sem, senki és semmi más. Csak Hyuk és a szerelmünk.
Érezni akartam és bizonyítani, hogy Ő hozzám tartozik. Tudom jól, hogy nem bánhatok vele tárgyként, de mégis úgy érzem, Ő az enyém. Nem engedhetem senki másnak, hogy elcsábítsa tőlem. És ezt meg akartam neki is mutatni.
- Szeretlek.- leheltem ajkaira és egy újabb szenvedélyes csókba hívtam.
Miközben nyelveink szerelmes táncban fonódtak össze, kezeim megindultak pólója alatt és selymes bőrét érintve simítottam fel végig mellkasán.
/Hyuk/
Az a pár perc, amíg szinte pislogás nélkül, meredten bámultuk egymás arcát...egyszerűen varázslatos volt. Szinte láttam a szerelmet, a tiszteletet, az alázatot és a tüzet szemeiben, ahogyan tekintete lassan végigpásztázta arcom minden centijét. Ez a csók annyira tele volt érzelmekkel... Talán ilyen szerelmes csókot még soha sem váltottunk. Mindketten sokat tanulunk, aztán nincsen nagyon időnk egymásra. Nem árt ezt bepótolni... Egy vággyal teli sóhajjal simítottam végig hátát, mellkasom pedig megemelkedett simítására.
- Én is szeretlek. A lehető legjobban. - mormoltam ajkai közé, majd már éppen én is a felsője alá akartam nyúlni, amikor csörögni kezdett a telefonom. Bocsánatkérően pillantottam Hongbinomra és a mobilomért nyúltam. Ah, anyáék azok... Szerelmemet elnyomva magamtól ültem fel, miközben fogadtam a hívást.
- Szia anya! - szóltam bele egy kis erőltetett nevetéssel, de...bántott, hogy ez most milyen illúzióromboló volt.
/Hongbin/
Szinte egymás szájából lélegeztünk, a szó legszorosabb értelmében indultunk rá egymásra, olyan összhangban, amit bárki megirigyelhetne tőlünk. Ahogy végighúzta ujjait hátamon, érintésébe beleremegtem. De sajnos amint sikerült mindkettőnknek helyzetbe jönnie és ráhangolódni a témára, máris megcsörrent párom mobilja.
Kelletlenül szusszantam fel, ahogy eltolt magától és anyukáját édes hangon köszöntve vette fel a telefont. Egy darabig még Sanghyuk mellett feküdtem az ágyban, hallgattam a beszélgetésüket de különösebben nem hallgatóztam, majd erőt véve magamon felültem és szerelmemhez hajoltam. Talán azt hihette, hogy tovább szeretném folytatni, amit elkezdtünk, pedig eszem ágában sem volt, így, hogy Ő közben telefonál.
- Mond meg neki, hogy üdvözlőm Őket....- súgtam Hyuk-nak, majd összeszedve a cuccaimat vonultam el a fürdőbe, hogy egy jó hideg zuhanyt vehessek.
/Hyuk/
Csak közönséges dolgokról dumáltunk, a suliról, a hétköznapjaimról, kérdezte Hongbint is. Lassan nekik is el kéne újságolni, hogy... Együtt vagyunk. De azt hiszem még nem állnak készen a hírre. Átadtam szerelmem üdvözletét is, de ah...olyan bűntudatos voltam, amiért félbe kellett hagynunk a dolgot ilyen eszméletlen tüzes pillanatainkban, de majd máskor bepótoljuk. Elköszöntünk egymástól, utána pedig a hasamra fekve fúrtam arcomat a pihe-puha párnába, amíg Hongbinom fürdött. Remélem nem durcizik. Majd kiengesztelem valahogyan.
/Hongbin/
Jól esett lázongó testemnek a hűsítő fürdő. Igazából csak zuhanyzás után éreztem, mennyire elfáradtam a hosszú nap során.
Megszárítkozva, pizsamára öltözve tértem vissza a hálóba, ahol már Hyuk is befejezte a telefonálást és az ágyban feküdt.
- Én készen vagyok, mehetsz.- feküdtem be mellé.- Hogy vannak a szüleid?- érdeklődtem oldalamra, felé fordulva.
/Hyuk/
Ahogyan végre bejött, egy kicsit gondolkodtam, majd ragaszkodóan akaszkodtam a nyakára.
- Jól vannak, minden oké velük. - emeltem lábamat is az ő lábaira. - Sajnálom oppa... Majd legközelebb bepótoljuk a dolgot, oké? - biggyesztettem le alsó ajkamat és igyekeztem a lehető legjobb bűnbánó arcomat elővenni. Az előbb még olyan felhevült volt, most meg olyan fáradtnak tűnt. Lehet egy kicsit kényeztetem, miután én is megfürödtem.
/Hongbin/
- Oh ennek örülök.- mosolyogtam kedvesen páromnak. Nem szeretek rosszat hallani a szülei felől, mert az Őt is felzaklatja és senkinek sem jó ha baj van.
- Nincsen semmi baj, kicsim.- pusziltam feje búbjára.- Rád amúgy sem tudok haragudni.- kacsintottam rá.- Különben is, most éreztem csak meg, mennyire elfáradtam.- fojtottam el egy enyhe ásítást.
- Menj gyorsan zuhanyozz le. Én itt várlak.- paskoltam meg formás fenekét.
/Hyuk/
Kicsit azért még mindig ott motoszkált a fejemben, hogy mi lett volna, ha... De most már mindegy. Legközelebb ki is kapcsolom a telefonomat, ha ennyire belejövünk a dolgokba. Egy nagyot szusszanva bólintottam rá, majd mentem is zuhanyozni. Most valamiért a víz sem esett jól, inkább csak a puha ágyikóban akartam lenni, Hongbinom karjai között. Felvettem egy hosszú, laza, fehér felsőt és egy fehér boxert, majd vissza is tipegtem, igyekeztem minél halkabban, ha véletlenül már elaludt. Ledőltem mellé, de mivel láttam, hogy még szemeskedik, egy játékos kis kuncogással csókoltam homlokára.
- Szeretne egy masszázst, uram? - kezdtem nyomkodni vállait, miközben végigpuszilgattam arcélét.
/Hongbin/
Csukott szemekkel pihengettem az ágyban. Nem hagytam magam elaludni, meg szerettem volna várni Sanghyuk-ot, ezért csak mozdulatlanul feküdtem. Mikor kijött a fürdőből, kinyitottam pilláimat és édes arcát figyeltem.
- Hát lehet erre nemet mondani?- kuncogtam, ahogy már neki is állt a masszázsnak.- Csodálatos kezeid vannak...- hümmögtem lehunyt szemekkel és úgy élveztem párom munkálkodását.
- Nem akarnál mégis inkább masszőr lenni? Hagyd ott az egyetemet és legyél a személyi masszőröm. Akkor egész nap együtt lehetnénk.- ötleteltem még mindig csukott szemekkel, mosolyogva.
/Hyuk/
Nagyon jót mosolyogtam rajta, hogy ott beszélt magában, én ugyanis erre semmit sem mondtam. Azért az butaság lenne keresetileg, habár nagyon jó lenne egész nap vele lenni. Felhúztam őt ülőhelyzetbe és hátát is átmasszíroztam. Igyekeztem gyengéd lenni, néha apró puszikkal is beborítottam nyakát, tarkóját.
- Jaj, kikapcsolom az éjjeli lámpát, mert már zavarja a szememet. - pislogtam nagyokat, és a kapcsolóért nyúltam. Mivel már sötét volt, az ölébe ültem és úgy döntöttem hátra.
- Megmasszírozhatlak minden este. Azon ne múljon. - dörgöltem orromat arcéléhez.
/Hongbin/
Nagyot szippantottam finom illatából, ahogy hozzám bújva dörgölőzött nekem, mint egy kiscica.
- Nincs a földön annyi kincs, amennyivel megfizethetném a jóságodat.- motyogtam hajába és egy puszit hintettem puha tincsei közé.
Hálával tartozom neki, amiért a sok közül engem választott és velem maradt. Szerelmemmel tudok neki fizetni ezért, kiszolgálom és megvédem bármi áron, mert egyszerűen annyira imádom.
- Nagyon szeretlek.- fontam karjaimat dereka köré és úgy vontam magamhoz közelebb, majd lassan eldőltem az ágyban, Hyukkiet magamra húzva.
Hátára terítettem a takarónkat és ismét ölelve néztem közelről szép arcára.
- Aludjunk, hosszú napunk volt.- pusziltam meg.- Jó éjt, kicsim.
/Hyuk/
Pironkodva, szégyenlős kis mosollyal hallgattam szerelmes szavait. Annyira szeretem. Mindennél és mindenkinél jobban. Hongbinnál értékesebb ember nem is létezik.
- Imádlak, szívem. - csókoltam lágyan ajkaira, majd arcomat nyakába fúrtam. - Aludj jól, pihend ki magad. - simogattam lassú mozdulatokkal hátát.
Annyira békés volt minden... Rekordidő alatt elaludtam Hongbinom szerető karjai között.
Békés és pihentető alvás után az ébresztő hangjára keltem fel. Frissen keltem fel, felültem az ágyban. Viszont... Hiába dörzsöltem meg a szemeimet, hiába pislogtam... Csak a fényeket és árnyékokat láttam, nagy-nagy homályt. Ne... Borzasztóan megijedtem, úgy kezdtem remegni, mint a nyárfa levél.
- H-Hongbin... - remegett meg alsó ajkam, miközben kitapogattam magam mellett párom karját. Jézusom... Mi történik velem?
