Igyekeztem minél hamarabb végezni a munkámnak egy részével, de a többit ráér még holnap is. Gyorsan elszaladtam egy virágboltba és vettem egy szál mélyvörös rózsát. Gyönyörű, rögtön megláttam, és ez illik Minhyukhoz. Visszaérve még egy pici dolgom volt, majd estefelé átmentem hozzá, a virágot a hátam mögött tartva.
- Szép estét, Minhyuk. - mosolyogtam rá kedvesen, amire meglepetten fordult felém a város ablakon keresztül való figyeléséből.
- Van kedved velem tartani egy esti sétára? De előtte... Virágot a virágnak. - léptem hozzá, és miközben felé nyújtottam a rózsát, lágyan homlokára pusziltam.
/Minhyuk/
- Oh... Junghyun hyung.- mosolyogtam rá, mikor az irodámba lépett. Igaz engedély nélkül kezdtem tegezni de azt hiszem ezek után már csak tényleg a hivatalos dolgokban kell magáznom.
- Ez... csodaszép. Köszönöm.- pirultam el a bókjától és az ajándékától. Elvettem tőle a virágot és szorosan megöleltem.
- Van kedvem sétálni. Menjünk.- suttogtam a fülébe.
- Én végeztem mára. Te is?- léptem el tőle egy kicsit, hogy a szemébe nézhessek.
Annyira meglepett de boldog voltam, nem tudtam zavaromat leplezni. Szívem majd kiugrott, elpirultam és enyhén remegtem is izgalmamban.
/Jonghyun/
Meseszép volt, ahogyan kipirult az arca, és olyan aranyosan mosolygott rám. Kezeimet derekán tartottam, és egy elégedett félmosollyal néztem rá.
- Igen, mára végeztem, úgyhogy semmi akadálya egy kis randevúnak... - pusziltam homlokára megint, majd a kabátját elvettem a fogasról, a rózsát kivéve a kezéből segítettem fel rá a meleget adó kabátot.
- Indulhatunk? - fogtam meg a kezét mosolyogva.
/Minhyuk/
Lenyűgözött udvariassága és a romantikus viselkedése. Ezt az oldalát nem ismertem eddig még, őszintén szólva nem is gondoltam, hogy tud ilyen lenni. De ezzel nagyon megdobogtatta a szívem.
- Igen.- pusziltam meg bátortalanul puha arcát, amitől láthatóan most Ő jött kicsit zavarba.
Elmosolyodtam, lekapcsoltam a villanyt és már indultunk is.
- Merre viszel?- érdeklődtem.
/Jonghyun/
- A park felé sétálunk, aztán hazakísérlek, rendben? - fordítottam felé a fejemet, bár egy halvány pír ült az arcomon.
Egy kicsit rendeztem magamban a dolgokat, így most már, hogy újra kezdtük a dolgokat, egy kis arc puszitól is zavarba jöttem.
Közben elindultunk a kissé hűvös utcán, én pedig megint összefontam az ujjainkat. Most az én kezem fázott egy picit...
/Minhyuk/
- Tökéletes.- bólintottam mosolyogva.
Megszorítottam hideg kezét és most én kezdtem gyengéden simogatni, hogy felmelegedhessen.
- Nagyon szeretem az őszt. Sokak szerint az elmúlást jelképezi és csak a sivárságot hozza. Szerintem pedig a legszebb évszak. Szép színes. Tele van érzésekkel és emlékekkel.- magyaráztam teljesen belemerülve.- Neked... melyik a kedvenc évszakod? Milyen ételeket szeretsz? Mi a kedvenc színed? Van mottód? Mesélj magadról...- kérleltem szegényt, alig hagyva szóhoz jutni.
/Jonghyun/
Először csak mosolyogva és picit lenyűgözve hallgattam mondandóját az őszről, de aztán muszáj volt elnevetnem magamat. Ez aranyos volt...
- Nos, a kedvenc évszakom a tél. Csak szeretem magának a télnek és a téli ünnepeknek a hangulatát, amit együtt töltünk a szeretteinkkel... Meg a havat is szeretem. Szeretek mindent, amiben van sajt és tészta~ ez a kettő a kedvencem. A kedvenc színem a kék. Imádok napsütéses napokon csak a tiszta, kék eget kémlelni... Mottóm az annyira nincsen. Mit szeretnél még tudni? - kuncogtam végig, miután engem is hagyott megszólalni. Ez nagyon édes volt...
/Minhyuk/
- Oh... ez szép.- mosolyogtam rá.- Szeretek főzni. Majd egyszer főzök neked valami finom tésztát és telepakolom sajttal.- vigyorogtam rá.
- Hm. Nem is tudom.- gondolkoztam el.- Mi az amit nem szeretsz? Allergiás vagy valamire?- néztem rá nagy szemekkel. Jobb az ilyet tudni, így elkerülhetőek az esetleges balesetek.
/Jonghyun/
Olyan jót mosolyogtam rajta... Komolyan, mint aki már a közös életünket, jövőnket tervezgeti.
- Uh... Nem szeretem, ha egy kaja túl fűszeres. Allergiás nem vagyok szerencsére semmire sem... - mosolyogtam rá, miközben csak szétnéztem a gyönyörű parkon, ami különösen szép volt a lámpák fénye mellett.
- Minhyuk~ most én szeretnék kérdezni. - váltottam kicsit komolyabbra, ahogyan eszembe jutott valami, és meg is álltam.
/Minhyuk/
- Oh megkönnyebbülés.- mondtam megnyugodva, mikor kiderült, hogy nem beteg.
- Hm. Persze. Nyugodtan.- álltam meg én is.- Amúgy is bocsi, hogy így betámadtalak.- sütöttem le szemeimet.
/Jonghyun/
- Minhyuk… - léptem hozzá közelebb, és arcát kezdtem lágyan cirógatni ujjbegyeimmel. - Megcsókolhatlak? - suttogtam halványan elmosolyodva, miközben már olyan közel hajoltam hozzá, hogy egy-egy kiejtett hangnál ajkait simogattam az enyémmel.
Egyszerűen csak imádni való volt, hogy ennyire érdekeltem őt, és még aggódott is miattam. Muszáj volt...
/Minhyuk/
- Uhum.- motyogtam teljesen megbabonázva, ahogy szemeibe néztem közben. Kérdése közben ajkaimon éreztem meleg leheletét.
Lassan hajolt párnáimra, semmi tolakodás, erőszak nem volt csókjába. Gyengéd simogatás után átengedtem nyelvét ajkaim közé. Ez a csókja más volt, mint az eddigiek. Ez édes bizsergést váltott ki belőlem. Nyelve játszi könnyedséggel siklott enyémen. Ez.... teljesen legyengített. Meghódított. Karjába kellett kapaszkodnom, hogy megtartsam magam.
/Jonghyun/
Nem hazudok, tényleg ez volt életem legérzelemdúsabb csókja. Becézően, könnyedséggel játszadoztam finom ajkaimmal, és nem győztem mosolyogni közben... Gyengéden simogattam puha tincseit, miközben másik kezemmel derekát simogattam, vagy a kabátot markoltam azon a ponton, de annyira át tudtam magamat adni ennek a csóknak, hogy ő is viszonozta. Ekkor jöttem rá, hogy mennyivel jobb egy érzelmes, romantikus csókváltás, mint egy erőszakos...
/Minhyuk/
Teljesen belemerültem a csókba, mindenemet beleadva. Ez nagyon tetszett így, tele érzelmekkel, gyengédséggel. Megmelengette a szívem.
Halkan pihegve váltam el tőle a hosszú csók után.
- Finom volt.- szökött ki a bugyuta megjegyzés ajkaimon, amire azonnal bele is pirultam.
/Jonghyun/
Egy halk cuppanással váltunk el egymás ajkaitól, majd csak jót mosolyogtam a megjegyzésén.
- Szerintem is isteni volt. Csókoltatom a szakácsot(vagy szakácsnőt?)~ - viccelődtem, majd csak romantikusan kezet csókoltam neki.
/Minhyuk/
- Hyuuung~ - haraptam zavartan vigyorogva alsó ajkamba.
Annyi törődést és szeretet kaptam tőle egy nap alatt, mint eddig még soha és szinte elolvadtam a karjai közt.
- Üljünk le.- fogtam meg a kezét és az egyik padhoz húztam ahova aztán szorosan mellé huppantam le.
/Jonghyun/
Szorosan öleltem magamhoz oldalról, miután leült mellém. Egy elégedett sóhaj csúszott ki az ajkaimon, ahogyan csak a fejemet az övéhez döntöttem, és nyugodtsággal bámultam az esti, őszi tájat. Olyan tökéletesnek tűnt minden...
- Nem fázol, szépségem? - mosolyodtam el szélesen, miközben arcát magam felé fordítva leptem meg egy aranyos eszkimópuszival.
/Minhyuk/
- Nem fázom.- ráztam meg a fejem és egy puszi után vállára hajtottam a fejem és úgy figyeltem a parkot.
- Szép itt.- szippantottam a friss levegőbe.
Puha kezét szorongattam két kezemmel, közben vidáman mosolyogtam. Boldog voltam.
/Jonghyun/
- Szerintem is. Bár veled még szebb. - mosolyodtam el, majd arcomat röviden hajába fúrva szippantottam be a kellemes illatot.
Mivel mindkét kezében az én kezemet tartotta, lassan összefontam az ujjainkat, és csak némán figyeltük a tájat. Ez a csend, ami ez idő alatt közöttünk volt, egyáltalán nem volt kínos. Inkább csak romantikus.
/Minhyuk/
Felkuncogtam kedves kis bókján. Hihetetlen, hogy egy nap alatt ennyit változott a viszonyunk. Még most is nehéz feldolgozni. De úgy döntöttem, nem agyalok annyit inkább csak sodródok az árral. És ha majd fájni fog... áh az most mindegy. Azzal majd akkor foglalkozom.
- Hyung...- pislogtam rá nagy szemekkel.- Kedvellek.- mondtam ki végül.
Először nem ezt szerettem volna mondani, de azt hiszem a másik szó talán még túl elhamarkodott lenne.
/Jonghyun/
Kíváncsian néztem a szemeibe, amikor szólított, majd csak szélesen elmosolyodtam. Jó volt ezt a szájából hallani... Hevesebben is kezdett verni a szívem.
- Én is kedvellek. Nagyon is. - suttogtam, majd csak egy gyengéd csókot nyomtam ajkaira.
Ennél boldogabb nem igen lehetnék jelenleg...
/Minhyuk/
Nagyot dobbant szívem válasza hallatán. Boldoggá tett az, hogy Ő is így érez.
Engedelmesen hagytam magam lágy csókjának és boldogságban úszkálva viszonoztam.
Nem akartam hangulatgyilkos lenni de már kicsit fáztam és késő is volt.
- Haza kellene mennünk lassan.- sóhajtottam szomorúan, fejemet vállába temetve.
/Jonghyun/
- Igen, már elég késő van... - simogattam a haját a számat legörbítve, mivel még vele akartam maradni.
Milyen régen éreztem már, hogy milyen is szeretve lenni... Most már szégyenlem, amiért bántottam ôt...
Felálltam, és megvártam, amíg a karomba karol, és elindulhatunk a lakására.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem. Fantasztikus egy este volt. - pusziltam arcára röviden.
/Minhyuk/
- Pedig semmi különöset nem is tettünk.- mosolyogtam rá.- De nekem is tetszett ez az este. Első randinak tökéletes.- mosolyogtam rá, miközben lassan ballagtunk hozzánk.
Egyik kezemben puha kezét tartottam, másikban a szál rózsával játszadoztam. Viszonylag hamar megérkeztünk, tényleg nem lakom messze sem a cégtől sem pedig a fél úton lévő parktól.
- Köszönöm.- Öleltem magamhoz szorosan Jonghyun-t a bejáratnál.
- Hideg van... Nem lenne kedved feljönni egy meleg kávéra vagy egy forró teára?- pislogtam rá aranyosan.
/Jonghyun/
Oh... Nagyon hízelgően hangzott, hogy menjek fel hozzá. Csak elképzeltem, hogy ott ül az ölemben, és összebújva, egy bögréből teázunk. Úgyhogy csillogó szemekkel néztem rá.
- Köszi, elfogadom. - csipkedtem meg aranyos pofiját, majd ujjainkat összekulcsolva biccentettem a fejemmel.
/Minhyuk/
Kézen fogva léptünk be az épületbe majd ugyan így a liftbe is. Felérve az emeletemre elsőnek léptem ki a masinából és előhalászva a kulcsomat nyitottam ajtót.
- Gyere, érezd magad otthon.- mosolyogtam Jonghyun-ra, miközben levettem a kabátomat és a cipőmet.
- Kicsi lakás de azért még ketten elférünk.- kuncogtam a konyhába menet, hogy keressek egy vázát a rózsának.
- Mit szeretnél? Kávét vagy teát? Én inkább teát, mert aludni is kellene ma még, holnap sűrű napunk lesz.- tettem a vázát a nappaliban a dohányzóasztalra.
/Jonghyun/
Egy levakarhatatlannal mosollyal az arcomon léptem ki a liftből, és követtem őt kis lakásába. Az ajtóban levettem a cipőmet, a kabátomat felakasztottam a fogasra.
- Teát kérek én is. - léptem hozzá közelebb, és arcát tenyereim közé fogva húztam magamhoz, és egy nagy, cuppanós puszit nyomtam a kis pici orrára.
Eléggé kis otthonos volt a lakása, tetszik...
/Minhyuk/
- Máris hozom.- bújtam hozzá pár pillanatra, majd egy puszi után a konyhába mentem, hogy felrakhassam a vizet.
- Milyet kérsz? Van eper, citrom, erdei gyümölcs, ginzeng és trópusi.- kiabáltam ki míg a kis dobozkámat forgatva nézegettem a lehetőségeket.
/Jonghyun/
- Az epertea a kedvencem. - sétáltam be a konyhába, hogy ne neki kelljen kiáltoznia.
A konyhája is pici volt, de úgy tűnt, hogy mindene megvan. Mögé sétáltam, és hátulról átöleltem a derekát. Apró puszikat nyomtam az arcára, azt várva, hogy felém forduljon, és megcsókolhassam. Kicsit olyan volt ez a pillanat, mintha hónapok óta együtt lennénk. De ez így aranyos, és boldogsággal töltött el.
/Minhyuk/
Megremegtem karjai közt, mikor hirtelen bejött és magához ölelve puszilgatott. Feltettem a vizet forrni és szembe fordultam vele.
Amint szembe kerültem vele, máris ajkaimra tapadt és szenvedélyesen csókolni kezdett. Egész életemben nem kaptam annyi csókot, mint most egy nap alatt. Na nem mintha nem tetszene...
Teljesen a konyhapultnak préselt, egyik kezével derekamat tartva másikkal pedig arcomat simogatta. Megadóan simultam hozzá és nyaka köré font karokkal szálltam be a csókcsatába én is. Egyre bátrabban merek vele játszani. Kezdtünk nagyon belemerülni a kényeztetésbe, pedig nem kellett volna.
- Ahm...- váltam el tőle cuppanva.- Felforrt a víz.- lihegtem csóktól nedves ajkaira.
/Jonghyun/
Nagyon finom volt ez a csók... Annyi érzékiség és maga érzelem volt benne, hogy teljesen kilibabőröztem, enyhén meg is remegtem. Arca után már haját is simogattam, közben lágyan, mégis szenvedéllyel kényeztettem ajkait. Ki tudtam zárni a külvilágot, csak mi ketten léteztünk pár perc erejéig. Egy aprót sóhajtottam, ahogyan egy-két centire elhajolt tőlem.
- Bocsánat. Már mehetsz is. - suttogtam, majd elégedetten vigyorogva hagytam, hogy visszaforduljon a pult felé karjaimban. Amint ez megtörtént, ugyanúgy átöleltem hátulról, és ajkaimat vállához nyomva néztem, ahogyan elkészíti a teákat.
/Minhyuk/
Vigyorogva sürgölődtem a konyhában, mögöttem Jonghyun-nal. Azt hittem, hogy az ilyen dolgok csak a filmekben történnek meg a főszereplő csajokkal. De felettébb jó érzés volt, hogy ez velem is megtörténik és nem álom.
- Tessék. Vigyázz, mert forró.- fordultam meg ismét kezei közt és átadtam a bögre gőzölgő italt, majd sajátomba kortyoltam.
Aish tényleg forró! Felszisszenve tettem a pultra a bögrémet, hogy várjak vele, míg meghűl egy cseppet.
- Olyan, mintha álmodnék...- suttogtam mélyen Jonghyun szemeibe nézve.
/Jonghyun/
Óvatosan vettem el a bögrét, miközben a másik kezemet továbbra is derekán tartottam. Mivel a porcelánon keresztül is éreztem, hogy milyen forró, még csak fújni kezdtem egy kicsit.
- Rád is vonatkozik, hogy vigyázz. Paboya~ - kuncogtam halkan, majd mutatóujjammal megböktem orrát.
- De amúgy... Kicsit én is úgy érzek. - mosolyodtam el szélesen, miközben egy hosszú, gondoskodó csókot nyomtam homlokára, majd újra csak elvesztem boldogságtól ragyogó szemeiben.
/Minhyuk/
Zavarban voltam, én igazán nem tudom, hogy kell ilyen helyzetben viselkedni... az őszintét megvallva sosem kerültem ilyen helyzetbe még, főleg nem egy férfival.
Ha kimondom, hogy szeretem, akkor mindent elronthatok a gyorsasággal. Viszont valamiért azt érzem, hogy ez így van. Beleszerettem. Eddig is vonzódtam hozzá, de ezt magamban mélyen elfojtottam, mert elképzelhetetlennek és lehetetlennek tűnt ez az egész. Nem mellesleg eddig Jonghyun sem viselkedett úgy, hogy azt hihessem belőle, hogy ez valamennyire viszont is igaz lenne. S mikor azon az éjszakán bent tartott... olyan furcsa érzések kavarogtak bennem... Nem akartam, mert túl durva volt és erőszakos. Viszont hagytam magam neki, mert belül erre vágytam mégis. Lehet, hogy ez betegül hangzik. De így van. És most meg itt vagyunk, romantikusan összebújva a konyhámban és... reménytelenül belezúgtam. Pedig nem tett mást csak egy napig kedvesen bánt velem és emberszámba vett.
- Ha ez álom... nem akarok felébredni.- néztem rá kétségbeesetten. Túlságosan is jó volt és jól éreztem magam vele.
- Gyere.- fogtam meg a kezét és a bögrémet, hogy a nappaliba mehessünk a kényelmes kanapéra.
/Jonghyun/
Ez a pillanat, csak tökéletes volt. Meredten, elvarázsoltan bámultam a sötét, csillogó szemeibe. Én eddig miért nem vettem észre ezt a fajta gyönyörűséget? Amikor egy személy kívülről és belülről is ilyen szép... Csak játszottam a szigorú és rideg főnököt, akinek ha kedve tartja csak úgy lefekszik az alkalmazottjaival. De lehet, hogy a szívem már régóta is egy kicsit felé húz. Azt hiszem, hogy akárhányszor csak így néz rám, jobban és jobban belészeretek...vagy inkább újra és újra?
- Ha ez tényleg csak egy álom...veled akarok aludni örökre. - mosolyodtam el halványan, majd gyengéden felső ajkára pusziltam.
Halkan nevetve fogtam a bögrémet, és együtt kiültünk a kanapéra. Csak egy kis lámpa égett a komódon, így egy romantikus félhomályban teázgattunk késő este a nappalijában. Az ölembe húztam, és derekánál tartva bújtam vállához.
/Minhyuk/
Nem feleltem rá semmit csak mosolyogva ültem az ölébe és úgy iszogattam a teámat. Hála a forró italnak és a tüzes légkörnek már rég elmúlt mindkettőnk enyhe vacogása.
- Késő van már nagyon... nem akarok piknik hangya lenni... és gyors sem... de ha gondolod... itt aludhatsz...- próbáltam neki kinyögni a felajánlásomat. Igaz pasiból van de még milyenből... de nem szeretném, hogy a sötét utcán baja essen vagy csak szimplán megint megfázzon.
- Ruhát bármit tudok adni, mert majdnem egy a méretünk... ha... úgy gondolod...
/Jonghyun/
Nagyon belemélyedtem ebbe a pillanatba, amikor Minhyuk tett egy felajánlást, hogy aludjak nála. Végül is... Már nagyon késő van. Én pedig egy picit fáradt is vagyok, szóval jól jönne... Meg hát, szeretnék összebújni Minhyukkal. Akkor szerintem valami nagyon jót aludnék... Egy kicsit idióta vigyor fagyott az arcomra, majd csak gyengéden megpaskoltam a derekát.
- Örömmel elfogadom a meghívást~ - nevettem örömtelien, miközben szorosan magamhoz öleltem, ügyelve arra, hogy nehogy kicsöpögtessem a teát.
/Minhyuk/
- Rendben.- nyomtam mosolyogva egy puszit nyakába.
- Ágyam csak egy kisebb van. Szóval vagy osztozunk vagy a kanapán alszik valamelyikőnk.- viccelődtem kuncogva. Biztos egymás mellett fogunk aludni. Bár... én még senkivel sem aludtam így...
- Öhm zuhanyozni mehetsz nyugodtan. A tusfürdőm jól látható helyen van a samponnal együtt. Törölközőt, alsót és pizsit is kapsz.- mosolyogtam rá miközben magyaráztam.- És öltönyöm is van tiszta ha kell.- pusziltam meg és az utolsó kortyomat is eltüntetve álltam fel öléből, hogy a konyhába vihessem a mosatlant.
/Jonghyun/
Szám sarkai egy széles vigyorra kúsztak, ahogyan megemlítette az ágyat. Kicsi? Akkor majd csak szűkösen férünk el, és kénytelenek leszünk jól összebújni... Hehe, már alig várom.
- Azt hiszem muszáj lesz velem aludnod az ágyon. Mert én nem jövök ki, téged pedig nem engedlek, kiscica~ - nevettem halkan, majd egy nagy, cuppanós puszit nyomtam ajkaira.
- Akkor... Elmész fürdeni először te? Vagy menjek én? - raktam le a bögrét a kis alacsony dohányzóasztalra, hogy majd később még megiszom.
/Minhyuk/
- Hm... mehetsz nyugodtan Te. Addig megágyazok.- léptem elé és vállaiba kapaszkodva adtam egy lágy csókot ajkaira.
Bementem a szobába és vettem elő tiszta ruhákat és törölközőt.
- Tessék.- vittem ki neki.- Remélem minden megfelel.- simogattam meg az arcát és a fürdő felé mutattam.- Az lesz az. A wc mellette van, a szobám pedig itt. Kicsi lakás, eltévedni nem nagyon lehet.- kuncogtam.
Ismét magára hagytam, és előpakoltam az ágyneműket. Neki is húztam fel tisztát, finom puha párnákat tettem be a fejünkhöz. Míg vártam, az ágyon ücsörögtem és magamban vigyorogtam, mint egy eszelős. Pedig csak izgatott és boldog voltam.
/Jonghyun/
Annyira boldoggá tett a kis csókjaival, amiket csak úgy kaptam... Örömmel töltött el, hogy ő is így êrez...vagy valami olyasmi. Mosolyogva, bólogatva hallgattam, hogy mi hol van a kis lakásban, majd a ruhákat a kezembe fogva csókoltam homlokára.
- Sietek. - cuppogtam még egyet ajkai előtt, majd a fürdőbe indultam.
/Minhyuk/
A szobában pakoltam a cuccaimat, elővettem én is tiszta alsót meg pizsamát s mikor végzett én következtem. Furcsa volt nem öltönyben látni. Mármint rég volt már suli... és azóta minden nap csak öltönyben feszítettünk egymás előtt. Na nem mintha ezzel is bajom lenne. Sőt. Én szeretem az elegáns és kifinomult dolgokat.
Miközben ezeken gondolkoztam egész hamar végeztem is a zuhanyzással és már vissza is térhettem Jonghyun-hoz, aki az ágyon ült és az éjjeliszekrényemen lévő képeimet nézegette.
- Itt is vagyok.- mosolyogtam rá.
/Jonghyun/
Egy jó ideig csak ácsorogtam a kellemesen forró víz alatt, majd észbe kaptam, hogy sietnem kéne vissza Minhyukhoz. Szinte máris hiányzik... Kiszálltam, gyorsan szárazra töröltem a testemet, majd belebújtam az alsóba és a pizsibe, ami kényelmes pólóból, és hosszú nadrágból állt. Gyorsan megigazítottam a hajamat, majd visszalépdeltem a szobába. Egy puszit nyomtam ajkaira, így engedtem el őt is fürdeni. Aztán csak az ágyán ültem, és megakadt a szemem a szép kis keretben lévő képen, amin a szüleivel lehet. Hogy ez milyen aranyos... Még utána is sokszor visszatévedt rá a tekintetem.
- Oh, végre. - nevettem halkan, és felé nyújtottam a kezeimet.
/Minhyuk/
Mosolyogva másztam be mellé az ágyba.
- Aludjunk.- bújtam hozzá szorosan.- Lekapcsolod?- mutattam a kislámpára.- Jó éjt.- pusziltam meg puha arcát és jól befészkeltem magam mellé.
/Jonghyun/
- Igeeen~ - mosolyogtam szélesen, miközben a lámpához nyúltam, és lenyomtam a kapcsolót.
Teljesen ráfeküdtem, és fölé hajolva ajkaira tapadtam. Hosszan faltam ajkait, majd mosolyogva a nyakához bújtam.
- Kaptál egy jó éjt csókot. Aludj jól, szépségem! - kuncogtam, majd szorosan öleltem a derekát, akárcsak egy plüssmacit.
/Minhyuk/
- Köszönöm.- fúrtam arcomat nyakhajlatába.
Békésen és kényelmesen aludtam karjai közt. Már rég aludtam ilyen pihentetően.
Reggel mosolyogva ébredtem. Jonghyun még halkan szuszogva pihent mellettem olyan aranyosan. Arcát lágyan cirógatva próbáltam kelteni.
- Ébresztő...- pusziltam orra hegyére, mire mocorogni kezdett.
/Jonghyun/
Kicsit nehezebben ment az elalvás, mivel a szívem dobogása nem akart visszaállni a normális tempójába. Túl boldog voltam... Viszont ahogyan a nyakamba szuszogott, és a tudat, hogy békésen, összebújva alszunk segített. Mély és nyugodt, álomtalan volt az estém.
Reggel egy kis puszira, és Minhyuk szavaira kezdtem ébredezni. Egy picit kinyújtottam a kezeimet, miközben a szemeimet is összeszorítottam. Még nem akartam felkelni... De sajnos muszáj volt, úgyhogy egy nagyot ásítva ültem fel hirtelen.
- Jó reggelt, Minhyukie... - ütögettem meg az arcomat két kézzel, hogy felébredjek. Jót aludtam, csak keveset...
/Minhyuk/
- Szép reggelt.- bújtam hozzá hátulról és derekát átkarolva puszilgattam tarkóját.
- Hogy aludtál?- mosolyogtam rá, a pocakját simogatva.
/Jonghyun/
Combjai alá benyúlva, és hátánál tartva gyorsan az ölembe kaptam őt, majd játékosan kulcscsontjai közé fúrtam arcomat.
- Nagyon jól aludtam. Csak még kellett volna. - biggyesztettem le alsó ajkamat, miután elhajoltam.
/Minhyuk/
- Te vagy a főnök. Nem kell bemenned.- kuncogtam.
- Müzli jó lesz reggelire? Vagy ha szeretnéd dobok össze valami finomabbat is. Addig még visszafeküdhetsz.- puszilgattam körbe az arcát.
/Jonghyun/
- Bemegyek, mert van egy csomó dolgunk még… - motyogtam, majd csak mosolyogva ajkaira pusziltam.
- Hmm, valami komolyabb reggelire vagyok éhes... De segítek, ha szeretnéd. - simogattam meg a combjait.
/Minhyuk/
- Hát jó. Te vagy a főnök Te döntöd el azt is ha be akarsz menni meg azt is ha nem. Téged nem fognak kidobni érte.- nevettem.
- Hmm akkor csinálok valami finomat. Már tudom is.- mosolyodtam el és próbáltam kimászni az öléből.
- Ha szeretnél segíthetsz.- kacsintottam rá és a konyhába indultam.
/Jonghyun/
Lelkesen követtem őt a konyhába, mintha minden álmosság kiment volna a szemeimből.
Közben megpillantottam a dohányzóasztalon hagyott teámat, szóval azzal együtt mentem be Minhyuk után.
- Na ez jól beleragadt... - nézegettem, majd a mosogatóba raktam, hogy beáztassam a bögre alsó lapjára leragadt teát.
- Ésss~ mit is fogunk csinálni? - karoltam át hátulról, és szorosan ölelve hasát, és füle mögé pusziltam.
Komolyan, mint egy házaspár...
/Minhyuk/
- Hagyd csak majd elmosom.- mosolyogtam rá a hűtő ajtaja mögül.
- Hm van itthon tojás, szalonna, hagyma, paprika, gomba, sajt... ezeket összedobhatom ha szeretnéd.- soroltam kipakolva a hűtőt.
- Egész hosszú ez az álom...- suttogtam előtte megállva majd lágy csókot nyomtam édes ajkaira.
/Jonghyun/
- Tükörtojást baconneeel! - csillantak fel a szemeim, és gyermekien tapsikolni kezdtem. - Ritkán van ilyen jó reggelem... - mosolyogtam rá halványan, majd szorosan magához öleltem, és nagy puszikat nyomtam a feje tetejére, és hátát simogatva szorongattam, mint egy plüssmacit.
- Segíteeek~ - toltam el egy picit, hogy a nyakába csókolhassak.
/Minhyuk/
- Rendben.- vigyorogtam rá.- Akkor fogd ezeket.- adtam kezébe a serpenyőt, az olajat és a hozzávalókat.
Csendben dorbézolva készítettük a reggelinket. Teljesen mesébe illő volt az egész. Pedig csak egy nap.... egy nap telt el és mégis minden teljesen megváltozott. És nem akarom, hogy ennek vége legyen.
- Egész finom lett.- kuncogtam a megterített asztalhoz ülve.- Ah... ma el kell mennem a hotelba. Hosszú napom lesz. És... az a vacsora mikor kezdődik? Oda fogok érni? Mennyire kell kiöltözni?- kezdtem bezsongani.
/Jonghyun/
Nagyon jó mókának bizonyult, hogy együtt készítettünk reggelit. Otthon, egyedül nem szoktam főzni, csak ritkán, így féltem egy kicsit, hogy elrontok valamit... De szerencsére nem így lett, és már az asztalnál ülve kóstolgattam. Finom... Elégedetten hümmögve falatoztam.
- A hotelben ne maradj túl sokáig, hat órakor kezdődik a vacsora, szóval addigra el kell készülődnöd. Legyél elegáns. - mosolyogtam rá boldog tekintettel, miközben picit teli szájjal beszéltem.
/Minhyuk/
- Rendben főnök.- mosolyogtam rá.
- Ááá...- tartottam felé egy ízletes falatot az enyémből, amit vidáman fogadott majd legközelebb én is kaptam Jonghyun-éból.
Mikor végeztünk a mosogatóba pakoltam a szennyest és a szobába visszatérve merültem el a szekrényben. Inget és öltönyt próbáltam választani neki és magamnak is.
/Jonghyun/
- Minhyukom~ - mentem utána, miután a mosogatóba raktam a tányéromat. - Nekem elég egy ing, felveszem a tegnapi öltönyömet, délután úgyis még hazamegyek átöltözni. - öleltem át hátulról.
Habár tudom, hogy erre annyira nincsen időnk, de felemeltem őt, és játékosan döntöttem az ágyra. Nevetve csókoltam ajkait, miközben derekát kezdtem csikizni. Játékos kedvemben voltam...
/Minhyuk/
- Okés.- kutakodtam tovább. Épp akartam megkérdezni, hogy milyen színű legyen, amikor felemelve fordított az ágy felé és lefektetve rá elkezdett csikizni.
- Naahh! Ne! Hyung!- ficánkoltam kacarászva karjai közt.
/Jonghyun/
- Igen? Mit szeretnél? - hagytam abba egy pillanatra, majd újra elnevettem magamat, és miközben tovább csikiztem, most már nyakát is betámadtam, orromat bőréhez dörgölve igyekeztem ott is csikizni picit, de néha csókokat is hintettem rá.
/Minhyuk/
- Neeh! Ahj! Hyung!- próbáltam lefogni a kezeit de túl fürgén jártak oldalaimon.
- Hya!- nevettem hangosan és inkább már nem ellenkeztem csak átkaroltam a hátát.
Egy pillanatig eszembe jutott, hogy mi lenne ha visszaadnám neki a kedvességét de pár oldalba bökés után, amire nem reagált, rá kellett jönnöm, hogy nem csikis.
Apró, kedveskedő csókjai nyakam érzékeny bőrén landoltak, ami meglehetősen kellemes érzést váltott ki belőlem. Már teljesen megadtam magam és Jonghyun huncut kis játéka is átváltott gyengéd simogatásra. Ellazultam karjai közt és mindenről megfeledkezve feküdtem alatta, csillogó szemeit kémlelve. A tökéletes pillanatot az ajtó csengője zavarta meg.
- Megyek!- szóltam ki.- Ki lehet ilyenkor...?- másztam ki alóla.- Mindjárt jövök.- csókoltam meg Jonghyun puha ajkait.
- Jövök.- csoszogtam ki. Amint ajtót nyitottam csőstül kaptam a nyakamba az oltást.
- Te mégis mit képzelsz? Tudod Te hogy aggódtam? Azt ígérted, hogy hívsz... én meg vártam. Már a legrosszabbakra is gondoltam. Azt hittem, hogy a disznó főnököd megint bántott, vagy elraboltak, vagy baleseted lett... oké, hogy nem hívtál de felvehetted volna a mobilod. Tudod milyen kétségbe voltam esve?!- vont kérdőre Jungshin barátom.
- N-ne haragudj... de... teljesen kiment a fejemből... a telefonom pedig le van halkítva, elfelejtettem visszahangosítani. Én... sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam.- sütöttem le a szemeimet.
Szégyelltem magam, mert igaza volt nagyon is. Csak... Jonghyun-nal olyan tökéletes volt minden az este.
Ijedtemben ugrottam egyet, mikor Jonghyun az ingét gombolgatva jött ki hozzánk.
- Áh... már mindent értek. Bocsánat a zavarásért...- sóhajtott csalódottan Jungshin és sarkon fordulva indult le.
- Hé! Várj már! Hallod? Ez nem az...- indultam utána de Junghyun visszahúzott.
Csak nagyot szusszanva, ajkamat harapdálva toppantam meg a nappaliban. Most mindketten félreérthették... tiszta marha vagyok....
/Jonghyun/
Nyah, pedig annyira belejöttem a játékba... Na meg a végén a simogatásokba és puszikba. Nem tudom, hogy ki lehet az, majd megnézem mindjárt. Közben elvettem a tegnapi ingemet. Nem koszos ez, majd úgy is megyek még haza. Ledobtam a pizsama alsómat, majd az ingemet gombolgatva sétáltam ki. Erre egy magas srác állt az ajtóban, és látszólag elég frusztrált volt... Aztán meg csak mint egy feldúlt vőlegény távozott, de majdnem utána indult Minhyuk is.
Ezt most...nem értem. Lehet, hogy van valakije? De akkor miért használ ki, ha most az egyszer tényleg őszinték az érzéseim? Hirtelen döntésből fogtam derekára, és visszarántottam magamhoz.
- Öhm... Minhyuk... Van valami mondanivalód? - néztem szemeibe zavarodottan, miközben továbbra is csuklóit fogtam.
- M-miért nem mondtad? - hitetlenkedtem tovább, de ez tényleg olyan lehetetlennek tűnt.
Mármint persze lehetne barátja, mert miért ne, hiszen gyönyörű, okos és lenyűgöző a személyisége...
/Minhyuk/
- Mi?! Nem! Dehogy! Ne gondolj rosszra kérlek. Ez... ez nem az... Ő a legjobb barátom.- sóhajtottam lehajtott fejjel.
- Tegnap megígértem, hogy felhívom. Szükségem lett volna valakire, akivel beszélhetek... kettőnkről.- néztem a szemébe.- De aztán annyira jól éreztem magam veled, hogy... szégyen szemre róla megfeledkeztem. És most félreértette. Szerintem. Aish, hülye vagyok... nem akartam sem Őt sem Téged megbántani. Sajnálom.- bújtam hozzá egy szoros ölelésre.
/Jonghyun/
Rögtön megenyhült az arckifejezésem, ahogyan ezt elmondta. Szerencsére nincs senki az életében rajtam kívül ilyen téren... De azért sajnáltam is ezt az egészet. Elvégre ha nem erőszakolom meg, akkor nem meséli el a barátjának, aztán nem történik ez. Szorosan ölelgettem őt, majd egy puszit nyomtam a fejetetejére.
- Minhyuk. Munka előtt még tisztázd magad, jó? Nem akarom, hogy rosszban legyetek, pont miattam. - fogtam arcát tenyereim közé, és egy lágy csókot nyomtam ajkaira. - Én támogatni foglak. - pusziltam nyakába.
Menni kéne akkor öltözni viszont...
/Minhyuk/
- Köszönöm.- öleltem meg még utoljára aztán a kezét megfogva indultam a szobámba.
Nem szóltam semmit, csendben vetkőztem le és a szekrényből kikészített ruháimat vettem fel. Gyorsan elszaladtam a fürdőbe fogat mosni, megcsinálni a hajam és egy kis parfümöt is fújtam magamra. Idő közben Jonghyun is csatlakozott de mindenen megosztoztunk szépen. És végül együtt indulhattunk a munkába. Út közben párszor hívtam Jungshin-t de nem vette fel. Rég haragudott már rám ennyire...
- Ha hatkor kezdődik... akkor... hol is lesz a vacsora? Hol találkozzunk és mikor?- kérdeztem csendesen Jonghyun-t séta közben.
/Jonghyun/
Miután megvolt a reggeli rutin, lassan el is indultunk dolgozni. Kicsit aggódtam, mivel láttam, hogy nem veszi fel a telefont...
Ezért csak vállát átkarolva nyomtam egy gyors puszit halántékára.
- Majd itt találkozzunk, mert... Minhwan is velünk jön. - sóhajtottam fel, mert pontosan tudtam, hogy hallotta, amikor őt kaptam el... Ah, szuper...
/Minhyuk/
Oh... azt hittem, hogy csak ketten leszünk. De hova is gondoltam? Ez nem randi, ez egy üzleti vacsora. Inkább örülnöm kellene, hogy engem is elhívtak.
- Jó, rendben.- bólintottam mosolyogva.- Hát... akkor mondjuk fél hatkor itt.- álltunk meg a cég bejáratánál.- Legyen szép napod.- loptam egy nagyon gyors csókot Jonghyun-tól. Az utcán azért mégsem illik ilyet. Főleg, hogy... hát igen...
Miután elbúcsúztunk a hotel felé vettem az irányt, hogy le tudjuk próbálni egybe az egész holnapi napot. Út közben telefonáltam az étterembe is. És ezzel kezdetét vette a napom, megindult a teljes káosz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése