Dirty love - Édes hazugság
Kyujong POV.
Érezted már valaha is, hogy menned kell? Csak céltalanul de mégis egyenesen és határozottan előre. Mikor a lábaid visznek, semmit sem érzel csak ürességet és talán abban reménykedsz, hogy ha a lábaidra bízod magad, akkor majd a megoldásnál kötsz ki. Mocskosul nagy közhelynek gondoltam ezt, de mégis van ilyen, létezik és megtörténik. Én is így indultam el hozzád.
Itt hagytál, félredobva, mint egy megunt játékszert. Elhagytál. Először iszonyatos fájdalmat éreztem és nem értettem, mit csináltam rosszul. Nem értettem, mert Te nem mondtál semmit. Azon kívül, hogy másra vágysz. Burkoltan persze ebben benne volt az igazság. Rám untál. Mégis először magamban kerestem a hibát, mert... én feltételezni sem mertem volna, hogy talán Te tettél rosszat. Azt sem gondoltam volna, hogy elégedetlen vagy velem... Túl naiv voltam. Féktelenül és visszafordíthatatlanul szerettelek, Jungmin.
Mikor aztán hyungtól hallottam, hogy közvetlenül a szakításunk után néhány nappal már mással randizgatsz, az ideg szétvetett belülről. Ennyit értem neked, az érzéseimmel együtt? Ennyit számított csak az az együtt eltöltött hosszú idő? Csak ennyi volt a mi szerelmünk? Ezeket szerettem volna a képedbe üvölteni. Erősen megragadni a felsődet és addig ordítani, míg a hangom el nem megy. De tudtam, hogy ez lehetetlen, hisz Te erősebb vagy nálam. Ez volt az, amiért hagytam, hogy a kapcsolatunk elejétől fogva Te vezess engem. Ez volt az, amiből neked már eleged lett.
Aztán összeszedtem magam és elindultam hozzád. Céltalanul mégis rengeteg okkal szedtem sebesen lábaimat. Először dühből indultam meg feléd. Tönkre akartalak tenni, ahogyan azt Te is tetted velem a hazugságaiddal. Mert mi volt ez, ha nem mocskos hazugság? Aztán út közben, ahogy öklöm szorítása felengedett, úgy szívem is valamelyest megnyugodott. Meg akartam veled beszélni. Tudni akartam a pontos okát, miért kellett így végeznünk. Úgy éreztem, ennyi igazán jár nekünk. Végül, mikor házad elé értem, már odáig is eljutottam, hogy eldobom minden büszkeségemet és könyörögve kérlek majd - ha kell térden csúszva a lábaid előtt, szánalmasan -, hogy fogadj vissza, mert nagyobb szükségem van rád, mint akár a levegőre. Totálisan szánalmas és béna...
A lépcsőházban megállva fújtam egy nagyot, mérges könnyeimet letöröltem, hogy azért mégse annyira szétcsúszva álljak majd eléd. Viszont mikor megláttalak kiszállni a liftből kézen fogva, újdonsült párodra ragyogóan mosolyogva, úgy éreztem, a szívem egy pillanatra megáll, majd egy hatalmasat, fájdalmasat dobban. Édesen simultál ölelő karjaiba hagytad, hogy dús ajkaidat csókolja. Láttam, hogy vele igazán boldog vagy. Láttam a szemedben azt a csillogást, amit nekem talán sosem sikerült odacsalni.
A falnak dőlve, elbújva előletek, hogy ne lássátok sajnálatra méltó, szánalmas lényemet, halkan zokogtam. Leírhatatlan fájdalom lett úrrá rajtam. Vége lett. Elveszítettelek. Szívem majd' belehasadt az érzésbe. Mellkasomat feszítő fájdalom gyötörte, gyomrom kavargott, torkom elszorult, tüdőm alig jutott elég levegőhöz, arcomat sós könnyeim áztatták, egész testem remegett. Hajamba túrva ereszkedtem le a földre és a ház sarkában kuporogva szenvedtem. Úgy éreztem, tönkrementem, végleg összeomlottam.
A falnak dőlve, elbújva előletek, hogy ne lássátok sajnálatra méltó, szánalmas lényemet, halkan zokogtam. Leírhatatlan fájdalom lett úrrá rajtam. Vége lett. Elveszítettelek. Szívem majd' belehasadt az érzésbe. Mellkasomat feszítő fájdalom gyötörte, gyomrom kavargott, torkom elszorult, tüdőm alig jutott elég levegőhöz, arcomat sós könnyeim áztatták, egész testem remegett. Hajamba túrva ereszkedtem le a földre és a ház sarkában kuporogva szenvedtem. Úgy éreztem, tönkrementem, végleg összeomlottam.
Szia!
VálaszTörlésSajnálom, hogy csak most bukkanok fel, de a lényeg, hogy végre itt vagyok. :)
Ha jól emlékszem, tőled sem olvastam még ezt megelőzően, így kíváncsian vártam, mit alkottál a kihívásra.
A Dirty love egy szakítás kínjaitól szenvedő fiú érzelmeit mutatja be. A történet egésze ezt a célt szolgálta, ugyanis nagyon tudatosan és okosan lett felépítve. Az E/2. személyű, megszólító fogalmazásmód alapvetően sokkal bensőségesebb hangulatot teremtett, s ez kiegészült azzal, hogy a történetből teljesen hiányoztak a cselekményes, leíró és párbeszédes részek is. Ezek hiánya mind-mind azt a célt szolgálta, hogy az olvasó figyelmét semmi ne vonja el arról az egy dologról, ami a történet központi eleme, vagyis az érzelmekről. Én a magam részéről rendkívül értékelem a tudatos történetalkotást, és dicsérendőnek vélem, ha valaki gondolkodik, miközben megformál egy történetet. Ám ennek a döntésnek picit megszenvedted a hátulütőjét is. Pontosan azért, mert így lecsupaszítottad a történetedet (karakterformálások, leíró részek, párbeszédek, cselekmények terén), annak egyetlen pilléren kellett megállnia, mégpedig az érzelmek átadásán. Sajnos, azt kell, mondjam, ez az írás legnehezebb része, az érzelmek megfelelő átadása. Így elég nehéz dolgod volt.
Bár a történet erős érzelmi töltettel bír, jelen esetben sokkal mélyebb, sokkal erősebb érzelmi hatást kiváltó kifejezésekre is szükség lett volna, hogy igazán jól átérezhető, megrendítő történetté váljon ez az írás. Ilyen esetekben ne félj hasonlatokat, metaforákat, megszemélyesítéseket, akár abszurdnak ható kifejezéseket használni, mert ezek mind-mind erősítik az érzelmi hatásokat. Vagy akár, ahogy te is használtad, egy-egy trágár szó is válthat ki megrendítő érzelmeket az olvasóból. De persze jól tetted, hogy ezeket nem alkalmaztad sokszor. :)
A történetvezetésre áttérve, itt kicsit bajban voltam. Az első bekezdés sorai erős felütését adták a történetnek, ám egy kicsit összezavarták bennem a dolgokat. Nagyjából értettem, mit szerettél volna kifejezni, de számomra a céltalan séta nem azt jelenti, hogy elindulok valakihez, hanem, hogy csak sétálok, és a lábam visz valahova. Viszont itt többször említetted, hogy tudatosan indult el a másik fiúhoz. Ettől a kettősségtől kicsit megzavarodtam, bevallom őszintén, s ez picit az átélhetőség rovására ment.
A szöveg formailag hibátlan volt. Jó érzés időnként esztétikusan megformázott, bekezdésekre tagolt történeteket olvasni. :) Egyetlen piros betűs megjegyzést tennék itt. Ha fel szeretnéd tűntetni mindenképp a szemszöget, azt pl. így tedd: „Megjegyzés: A történet Kyujong szemszögéből íródott.”, de ez a mód, amit itt választottál, ez csak kezdő szerepezéseknél látható. A te történeted pedig sokkal több annál, hogy így vezesd fel. Komolyabb olvasók, ha megnyitnak egy blogot, és ilyet látnak, azonnal be is csukják, hidd el nekem. :)
Helyesírási hibák csak elvétve voltak a szövegben, de a vesszőhasználat szabályait érdemes lehet újra átnézned.
Stílusod jól olvasható, könnyen érthető, egészen megszólító jellegű, magával ragadó.
Összefoglalva a történet igényesen lett megformálva, s tudatosan felépített egész volt, ám az érzelmek átadása nem sikerült annak teljes mélységében. Ám ez így is egy erős érzelmi töltetű, szépen, igényesen megalkotott történet. A jövőben szívesen olvasnék tőled más műfajban, stílusban is. Kíváncsian várom hogyan haladsz tovább ezen a rögös úton.:)
Sok sikert kívánok! Köszönöm, hogy olvashattalak!
Xiumaru^^
Szia!
TörlésElőször is meg szeretném köszönni, hogy elolvastad az írásomat és egy ilyen hosszú, kifejtett véleményt írtál róla. Ez sokat jelent számomra, mert ezelőtt annál sosem kaptam többet, hogy "Jó volt.", "Tetszett.". Így építkezni sem nagyon tudtam. De ebből most lesz mit tanulnom. Köszönöm!
Én nagyon igyekeztem az érzelmek minél színesebb kifejezésére, de úgy látszik nem eléggé. Hasonlatokat, megszemélyesítéseket és más költői eszközöket valóban ritkán használok. Olvasni nagyon szeretem őket, hiszen sokkal gazdagabbá teszik az írásokat, viszont úgy gondolom, hogy az én stílusom, megfogalmazásom már épp eléggé kacifántos és körülményes, ezért ezek a dolgok már igazán csak túlzások lehetnének. Viszont meg fogom fogadni a tanácsodat - és bár még nem tudom, hogyan -, de igyekszem őket az írásaimba finoman beleépíteni.
A céltalanul mégis céllal való bolyongásról én magam sem tudok mit mondani. ^^" Igazából ez csak így jött. Viszont úgy érzem, ezzel kettősséget is szerettem volna kifejezni. Mert az ember valóban elindulhat céltalanul, de tudat alatt aztán úgyis megtalálja a célját és lassan afelé halad. Vagyis valahogy ezt szerettem volna átadni, kicsit lélektani háttérrel. De úgy gondolom ezek után, hogy még ezeknek a lélektani dolgoknak a kifejezését és átadását is gyakorolnom kell.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad és írtál nekem! Te vagy az első, aki komolyabban véleményezett, szóval ez tényleg sokat jelent nekem. Igazán nagy segítséget nyújtottál most ezzel! Kíváncsian várom a kihívás további feladatait (remélem ihletem is lesz hozzájuk ^^" ).
Én nagyon boldog lennék ha még olvasnál tőlem. Köszönöm!
KD