Monsta X mini #3

Wonho POV.

- Mi történt ma mindenkivel? - lépkedett be a termünkbe értetlenül Jooheon.

     Nem feleltem kérdésére csak egy nagyot szusszanva hagytam ott Őt a többiekkel. Majd I.M vagy Hyungwon elmeséli, mi minden zajlott le addig, míg távol volt.

     Szerelmem után eredtem, mert olyan csúnyán távozott, miután kiborította a bilit... Picit haragudtam rá, viszont szívem egyből megenyhült, mikor megláttam a tetőn, a korlát tövében kuporogva szipogott az ég felé fordított arccal.

     Halkan közelítettem meg alakját, nem akartam ráijeszteni. Leültem mellé és egy darabig fehér arcát figyeltem, ahogy a nap sugarai csillogva tükröződtek róla vissza, szőke haját kémleltem, amint tincsei eggyé váltak a Nap szőkeségével. Még kisírt szemekkel, megfáradt tekintettel is a legtökéletesebb. Ha fáradt, kicsit nehezen elviselhető, a szokásosnál is nagyobb a szája és hisztisebb, de én még így is szeretem.

- Ne bámulj! - szólt rám morcosan és megdörzsölte az arcát. Imádni való. Kis duzzogó szeretetgolyó.

- Ne legyél ilyen, kicsim. Nyugodj meg - karoltam át vállát és tiltakozása ellenére is magamhoz húztam. - Mi a baj? Miért akadtál ki ennyire Hyungon?

- Komolyan nem látod, hogy mi a helyzet, hogy mi folyik köztük? Ennyire azért Te sem lehetsz hülye... - hajtotta le a fejét lemondóan.

- Kösz... ez igazán jól esett - köszörültem meg a torkom.

- Bocs - motyogta a bajsza alatt, ujjaival babrálva közben.

     Jó. Elég nyilvánvalóak mind a ketten, szerintem ezt mindenki látja. De miért baj ez? Majd szépen lassan kialakul köztük minden, úgy ahogy köztünk is Minhyuk-kal. Nem kell erősködni és rájuk erőltetni a dolgokat.

- De látom, hogy mi van velük - törtem meg az ismét közénk álló csendet. - De ez az Ő dolguk, majd megoldják. Nem avatkozhatunk bele.

- Dehogy oldják! - csattant fel Minhyuk és kibújt a karjaimból. - Tiszta töketlen mindkettő... Ha most nem akadok ki, még mindig a próbán szopnánk, mindenki dupla annyit dolgozna, a rossz levegővételért is le lennénk szidva, Kihyun meg bármit csinálhatna meg lenne neki bocsájtva...

- Ez nem igaz... - csóváltam meg a fejem, kifejezve egyet nem értésemet.

- Ismétlem: Bármit! - emelte ki számomra a lényeget párom. - Hisz Te is láttad, hogy a második refrén után nem megy neki a koreográfia. - értetlenkedett Minhyuk.

- Hát majd akkor begyakorolja. Még van időnk, csak holnap este kezdődik az MV forgatása - nyugtattam kedvesem.

- Én most az MV miatt aggódok a legkevésbé... - forgatta meg a szemeit. - Fülig szerelmesek egymásba... Csak Shownu egy szerencsétlen balfasz és nem csak rászólni nem képes Kihyun-re ha elront valamit, egyszerűen egy randira is képtelen elhívni... Bár lehet, azzal próbált meg imponálni Kihyun-nek, hogy nem szól neki ha ront. De akkor velünk miért ilyen kemény? És Kihyun-nek nem tűnik ez fel? - hadonászott kezeivel szerelmem. - Annyira szerencsétlenek... Én csak... segíteni akartam nekik, de nem tehetek róla én is ember vagyok és a sok munkában elfáradtam... Nehezen nézem el a bénázást. Ahj... - fújta ki szomorúan a levegőt tüdejéből Minhyukkie.

- Tudom, kicsim - öleltem át hátulról. - Arany szíved van és még ilyenkor is, az utolsó erőddel is segíteni akarsz - pusziltam nyakába.

- Ne gúnyolódj! - mocorgott karjaim közt.

- Nem gúnynak szántam hanem bóknak. Viszont elég nagyfiúk Ők már ahhoz, hogy elintézzék maguk a dolgaikat. Ha úgy látják majd jónak, leülnek és elbeszélgetnek. Ha nem, hát nem. Nem kellünk mi ehhez - próbáltam meggyőzni és lebeszélni a rendezkedésről.

- Dehogynem kellünk! Wonho, Ők a barátaink, nem nézhetjük ezt tétlenül. Továbbá a nap huszonnégy órájából harmincat együtt töltünk... ha nem többet. Én nem tudom ezt így nézni - túrt hajába kétségbe esetten.

- Ne aggodalmaskodj. Hidd el, hamarabb megoldódik a dolog, mint gondolnád... - mosolyogtam rá sejtelmesen és kezét megfogva húztam vissza a próbatermünk felé.