- Na! Ma miről folyt a pletyi? - nevetett Jjong, miután az egyedül maradt fiúhoz átültek.
- Annyira hülye vagy... - csóválta a fejét lemondóan Minnie.
- Semmi különösről. Mondtam neki, hogy meg akar buktatni Kang buzi....
- És?
- És erre kinevetett - biggyesztette le ajkait szomorúan és kissé sértetten Kibum.
- Mekkora egy pancser vagy! Még a csirke is kiröhögött! - nevetett fel Jonghyun majd a többiek is.
- Jaj hagyjatok már! Inkább magatokkal törődjetek!- morgott rájuk mérgesen Kibum.
- Jól van na! Csak szívjuk a véred! De szeretünk - vigyorgott Minho.
- És mi a terved vele kicsi Díva? - mosolygott Jonghyun. - Őszinte választ várunk!
- Mármint? Kivel? - nézett értetlenül Kibum.
- Hát a csirke fiúval?
- Se-semmi... - felelte bizonytalanul a szőke.
- De hát tegnap nekem azt mondtad, hogy csak szórakozni kell - kapkodta a fejét a többiek közt megzavarodva a választól Minho.
- Na látjátok! Én megmondtam, hogy hyung nem olyan! - szólt közbe Taemin.
- Te még ehhez kicsi vagy! - szólta le egyből Minho.
- Nem is!
- Dehogynem!
- De nem!.... - kezdtek értelmetlen szócsatába, amit aztán Kibum már nem hallgatott végig.
Felállt, visszavitte a tálcáját majd felment a szobájába.
Még mindig nem tudta volna mondani, hogy mit akart Jinki-től. Csak meg akarta jobban ismerni. Tudta, érezte, hogy több van benne. És Ő meg akarta érezni azt a többet. Szóval elhatározta, hogy nem adja fel. Még nem tudja pontosan a céljait, de nem adja fel.
A szobájába elpakolta a cuccait másnapra. A házihoz hozzá sem nyúlt, de nem is lett volna lelki ereje megcsinálni. Úgyis máshol jártak a gondolatai. Inkább lefürdött, majd bebújt az ágyába és elővette a matekot, az egyetlen dolgot, amit nem hanyagolhatott. Nagyon nem volt kedve hozzá, de muszáj volt valamit javítania, mert az apja még az egyeséről sem tud, arról meg pláne, hogy bukásra áll. És ha ez otthon kiderül, akkor nagyon ki fog borulni a bili... Azt pedig nincs kedve megvárni Kibum-nak. Akkor tuti, hogy a srácokkal a közös nyaralásnak is lőttek...
Akármennyire próbált elmélyedni Kibum a matematika szépségeiben, azon belül is az algebra csodálatos műveleteiben, Ő úgy érezte, hogy egyre jobban csak távolodik el tőlük. Gondolataiban csak a csirke fiú járt.
Kibum biszex. Ezt mindenki tudja. Mármint mindenki, aki számít. Helyesbítve, Jonghyun, Minho, Taemin és néhány régebbi barátja Kibum-nak. Meg egy-kettő kis csendes diákocska, akivel tényleg csak szórakozott a szőke Díva.
Na de otthon senki sem tudja. Lenne is nagy balhé miatta... Az ő családja nem engedheti ezt meg. Nem gazdagok de nem is szegények. Középosztálybeliek. De van hírnevük és tekintélyük. Szóval nem. Az Ő családjukban ilyen nem lehet és kész.
Gondolataiból Taemin hangja rángatta ki.
- Hallod hyung?
- Mit mondtál? Ne haragudj nem figyeltem.
- Tudom... Azt, hogy jössz-e?
- Hova? - kérdezett vissza Key, mert még mindig nem volt képben a beszélgetésüket illetően.
- Hát tudod. A srácokkal. Bandázni.
- Jaaa! Ne haragudj Taeminnie de most nem megyek. Tanulnom kell matekra. Te is jobban tennéd, ha írnál néha házit.... - forgatta meg a szemeit az idősebb.
- Jaj ugyan már... Nekem anélkül is jól megy! - kuncogott. Igaza volt. Taemin szinte mindenből kitűnő volt, majdnem tanulás nélkül.
- Jól van! Akkor menj! - hessegette kifelé Kibum.
- De biztos, hogy nem jössz?
- Aham - szíve szerinte ment volna, de hát a matek csak úgy nem száll bele a fejébe.
- Pedig Minho hyung szobájában bandázunk. Akkor sem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése