FT Island mini #18

- Seunghyun... hallod? Ébredj! - rázogatta Minhwan szerelmét reggel az ágyban. - Anya beteg! Seunghyun! - szólongatta kétségbeesetten az idősebbet.

- Hm... Mi van...? - motyogta félig csukott szemekkel a fiú.

- Anyu beteg - szipogta Minarie. - És nem hajlandó orvoshoz menni. Mi lesz ha meghal?! - esett pánikba szinte azonnal a legkisebb fiú. Érzékeny lelkét nagyon megviselte az a kihallgatott néhány szó.

- Miről beszélsz? - azonnal éberebb lett Seunghyun is és az ágyban felülve dörzsölgette a szemeit, hogy végleg minden álmot eltüntessen belőlük.

- A-anyu... - hüppögte szomorúan Minhwan.

- Mi van anyával? És honnan vetted ezt a butaságot? Nincs is semmi baja... - értetlenkedett Seunghyun, mintha nem is akarna tudomást venni a dologról.

- Ez nem butaság. Ő maga mondta. És apa orvost akart hívni de nem engedte - erősködött Minarie.

- Ne viccelődj ilyennel, ez nem játék - szólt rá komolyan testvérére az idősebb.

- Én nem viccelek! - csattant fel sértődötten Minhwan. - Kérdezzük meg Jaejinnie-t, hogy mit tud erről - mászott ki az ágyból és a szoba ajtajában bevárta Seunghyun-t.

     A fiú megadóan követte a kisebbet, bár még mindig nem tudta elhinni, amit az előbb mondott neki. Ismeri már annyira Minhvan-t, hogy tudja, sokszor Ő maga nagyítja fel a dolgokat. De nem szeretett volna vitázni már kora reggel, ezért engedelmesen követte párját, bátyjuk szobájába.

- Jaejinnie.... Itt vagy? - dugta be a másik szoba ajtaján a fejét kíváncsian Minarie.

- Sziasztok, jó reggelt! - üdvözölte testvéreit a legidősebb az ágyán ülve.

- Figyelj... mi azért jöttünk, - kezdett bele kicsit kelletlenül Seunghyun, miután beengedték magukat a szobába. - mert Minhwan hallott egy beszélgetést ma reggel anya meg apa között. Te tudsz valamit arról, hogy anyu beteg?

     Jaejin figyelmesen hallgatta Őket végig, majd az utolsó kérdésre összeráncolta a homlokát. Ő nem tudott semmiféle betegségről, nem is látta az anyjukon, hogy rosszul lenne. Viszont egy rövid gondolkodás után próbálta összerakni a történteket. Jaejin már éppen elég idős és tapasztalt volt ahhoz, hogy tisztán láthassa a dolgokat. Nem akart legkisebb testvérének a lelkébe gázolni, esetleg összetörni az illúzióival együtt a szívét is. Ezért csak egyszerűen felelt a feltett kérdésre.

- Nem hiszem, hogy anyu beteg lenne. Szerintem csak rosszul hallottad, Minarie. Tegnap még semmi baja sem volt - bizonygatta a legkisebbnek mosolyogva. - Lehet, hogy a szomszédékról beszélgetettek. Ott azt hiszem tényleg valaki beteg - magyarázta elgondolkozva.

     Nem is tévedt olyan nagyot, a Kéknevű Bolygón többen is panaszkodtak mostanában a nevető májukra.

- Oh... Ez megnyugtató! - sóhajtott fel hatalmas megkönnyebbüléssel Minhwan. - Köszönöm Jaejinnie! - mászott be bátyja mellé az ágyba és a nyakába borulva szorongatta meg.

- Gyerekek! Kész a reggeli, most már gyertek - nyitott be örömködésük közepette a szobába Hongki.

- Megyünk anyu - szaladt hozzá vidáman a legkisebb fiú és átkarolva bújt hozzá, úgy mentek a konyhába.

     Szépen megterített asztal várta Őket, Jonghoon már mindent tökéletesen elrendezett a reggelihez. Szinte minden napjuk így indul. Boldogan, kiegyensúlyozottan.

- Jó étvágyat! - harsogták egyszerre, mikor asztalhoz ültek.

     Nem hallatszott más az étkezőben, mint az evőeszközök halk koccanása, ahogy a porcelán tányérokat súrolták, valamint édes csámcsogás töltötte be a teret. Jonghoon boldogan és büszkén nézett végig családján most is, ahogy minden reggel. Szeretni való, okos, ügyes és jóképű fiain futott végig pár pillantás erejéig, majd gyönyörű, talpraesett feleségén pihentette tekintetét.

      Hirtelen aztán gondolataiból egy hangos székcsikorgás ébresztette fel, és mire teljesen felocsúdott, Hongki már rohanva el is hagyta az ebédlőt.

- Anya! - kapta fel azonnal fejét Minhwan és utána rohant a mosdóba. - Jól vagy, anyuci? - érdeklődött kétségbeesetten az öklendező asszonytól.

- Azt hiszem, mégis csak lesz kis tesónk... - jegyezte meg mintegy mellékesen,  mosolyogva a bajsza alatt Jaejin, mire testvére és apja értetlenül kapták rá a tekintetüket.