FT Island mini #17

- Mi az, hogy egy anya ezt megérzi? - pislogott párjára teljesen értetlenül, talán picit kómásan is Jonghoon.

- Aludj még egy kicsit, jó? - veregette vállon enyhén lemondóan Hongki férjét és az ágyból kimászva a fürdőbe vonult.

     Jonghoon tényleg nem tudta elképzelni, hogy akkor most pontosan mi is folyik körülötte. Túl zavaros volt számára felesége hangulat ingadozása és teljesen kétértelmű mondata. Ugyanakkor aggódott is párja egészségéért, hiszen Hongki panaszkodott és látszott is rajta, hogy valami csúnya bacilus megtámadta és nem csak poénból keltette fel Őt reggel.

     Tanácstalanul feküdt tovább az ágyában a családfő. Úgy érezte, ez valami furcsa és nyomasztó álom, amibe belekerült.

     Nem tudott már visszaaludni ezért inkább Ő is felkelt és miután a reggeli rutinját elvégezte a mosdóban, beállt szerelme mellé a konyhába segíteni a reggeliben.

- Biztos, hogy jól vagy? Inkább majd én megcsinálom, hagyjad csak. Ülj le - vezette a konyhaasztal előtti székhez Jonghoon Hongki-t.

- Hé, kutya bajom. Erre semmi szükség sincs - mosolygott kedvesen az asszony.

- De olyan sápadt vagy. Aggódom. Biztos, hogy ne hívjunk orvost? - lépett párjához Jonghoon és arcát simogatta.

- Nincs semmi bajom. Ez ezzel jár, feleslegesen aggodalmaskodsz - csókolta meg lágyan férjét Hongki. Ő ugyan tudta, mi a helyzet, hisz érezte, viszont férjének nem esett le. Ezért úgy gondolta, inkább csak édes csókjával nyugtatja meg párját.

- Nem szállt el teljesen minden aggodalmam... de... még mindig istenien csókolsz - vigyorodott el Jonghoon. - Viszont ha rosszabb lesz, kérlek szólj.

- Mindenképpen, kicsim - húzta elégedett mosolyra vékony ajkait az anya. - De akkor igyekezz a reggelivel, farkas éhes vagyok - lökte finoman a tűzhely felé Jonghoon-t.