Happy Kiss day! (Donghyun&Minwoo [Boyfriend]) YAOI!!!!

      Lágy, kora tavaszi fénysugarak sütöttek be az ablakon, gyönyörűséges színárnyalatokat festve a Boyfriend dorm szobáinak falaira. Néhány tagnak már egész korán reggel elkezdődött a nap, de Ők ezt egy pillanatig sem bánták. Egész pontosan csak ketten maradtak otthon, gyanútlanul, mit sem sejtve pihengetve puha ágyukban, szépekről álmodozva.

     Aztán olyan délelőtt kilenc óra magasságában elsőnek a kis Maknae, Minwoo adta meg magát, és felkelt. Álmosan konstatálta ágyában ülve, hogy a Leader még mélyen alszik a mellette lévő matracon. Ásított egy hatalmasat, megnyújtóztatta tagjait és kikászálódott az ágyából. Kócos tincseibe túrva, meggyötört arcát dörzsölgetve csoszogott ki a konyhába, hogy megihassa a reggeli kávéját.

      Átbaktatva a lakáson, a szokatlan csendet hallva, a konyha ajtajában állva fel kellett mérnie a helyzetet. Egyedül voltak otthon. Sóhajtott egy mélyet, majd vállat vonva indult meg a hűtő felé.

Kinyitotta és csak ácsorgott a hideg szekrény előtt, teljesen lefagyva, hogy miért is van Ő ott. Aztán egy kis gondolkodás után eszébe jutott és a kávé után keresett, de szegény fiú pórul járt, mert a többiek gonosz mód egy cseppet sem hagytak nekik. Ezért csak a doboz tejet emelte ki a hűtőből és becsukta az ajtaját. Már épp ment is volna a kávéfőzőhöz, kitisztítani és egy újabb adagot elkészíteni, mikor is egy üzenet szúrta ki a szemét a hűtő ajtaján. Közelebb lépdelt, levette a kis hűtőmágnest, ami odafogta, majd kezébe vette a színes papírcetlit.

"Elmentünk!"- olvasta a kézírást.- Na ne! Ezt én is észrevettem...- motyogta magában.
 "A fanok és a menedzser hyung kitalálta, hogy megint csináljunk ilyen tesós napot... Szóval mi estig tuti elleszünk. Vigyázzatok magatokra. Ja! És fighting Minwoo-yah! ;-)

Az ikrek"- Mi a... fene?- pislogott értetlenül Minwoo, majd megfordította a cetlit, ahol még egy üzenet várta.

"Drága kicsi Minwoo!"- egyből felismerte Jeongmin megszólítását és kézírását. Csak halványan elmosolyodott, közben fejét rázta. 

"Hyunseong-gal el kellett mennünk fotózásra. Váratlanul jött a dolog, menedzser-sshi is csak tegnap este szólt. Jók legyetek, sietünk haza. Ügyes légy kis Maknae! Ma nem szúrhatod el! ;-)
Jeongmin hyung~

U.I.: Vadászd le a Nyuladat, kis Kalapos! ;-)
Hyunseong ^^ "

     Minwoo először azt sem tudta, mire gondoljon de mikor idősebb hyungjainak az üzenetét másodjára is elolvasta... zavarba jött. Hogyne jött volna zavarba, hisz tudta nagyon jól, hogy mire gondoltak. Ezért édes arcát enyhe pír borította be és csak gondolataiba révedve bambult maga elé.

- Jó reggelt Minwoo! - hallotta meg váratlanul maga mögül az ismerős hangot, mire újra visszatért a Földre és kicsit össze is rezzent. Hirtelen nem tudta mit cselekedjen, ezért teste azt tette, amit az agya parancsolt neki, amit az jónak látott ebben a vészhelyzetben. Összegyűrte a cetlit és a szájába tömte.

- Jó reggelt hyung! - fordult társa felé mosolyogva.

- Mit eszel? - érdeklődött kíváncsian Donghyun.

- Se...semmit. Már elfogyott. Bánhatod, mert nagyon finom - rágcsálta szégyenlősen mosolyogva a papírt a legfiatalabb. Gondolatban pedig mindennek elmondta a többi tagot, de azért hálát adott az égnek, hogy Ő kelt fel elsőnek reggel...

- Többiek?

- Ahm... fotózáson, forgatnak meg itt-ott... - vont vállat visszafordulva Minwoo. - Megcsinálod a kávét, míg elmegyek mosdóba?

- Persze, menj csak. három cukorral és sok tejjel, igaz? - ellenőrizte le tudását a vezető.

- Úgy ahogy mondod, hyung, köszi - mosolyodott el szélesen a rapper és már sprintelt is az illemhelyre.

      Amint beért, magára zárta az ajtót és a wc-be köpte a maradék papírt a szájából majd lehúzta azt. Elintézte a reggeli dolgait, a szobába menve átöltözött, majd visszasietett a konyhába, ahol a pulton várta a nagy bögre gőzölgő itala, mellette pedig Donghyun ücsörgött.

- Mit szeretnél ma csinálni? - érdeklődött a Leader.- Most beszéltem a menedzser hyung-gal, nekünk mára szabad a napunk - újságolta vidáman.

- Oh.. ez remek. Akkor pihenjünk sokat! - javasolta a fiú és beleszürcsölt a tejeskávéjába.

-  Nem lenne kedved elmenni valamerre? - nézett rá a vezető. - Vagy inkább csak itthon szeretnél pihenni?

- Öhm... - nyelt egy nagyot lefagyva a fiatalabb. - Ahm... Jó lenne... de most jutott eszembe, hogy van egy rakat házim - vakarta meg a tarkóját kínosan mosolyogva.

- Áh értem... Akkor tanulj csak szorgosan - veregette vállon mosolyogva Donghyun, majd a nappaliba ballagott és leülve a kanapéra tévézni kezdett.

      Minwoo apró csapásokat mért homlokára és halkan szidta magát. Megint elrontotta, megint megfutamodott, bepánikolt és rosszul cselekedett. Zavarban volt és szégyellte magát. Ez már a sokadik alkalom, hogy visszautasította az idősebbet és egyben az esélyét arra, hogy bevallja, mit érez iránta valójában. De annyira félt a reakciójától. A többiektől is félt, bár Ők viszonylag hamar leleplezték az érzéseit. De aggodalma hiába való volt, mert nem bántották érte, sőt inkább biztatták, hogy álljon végre Donghyun elé, és vallja meg a szerelmét. És ezek szerint ezt a napot is azért rendezték úgy, hogy kettesben maradjanak, hogy lehetősége legyen erre. De miért pont ezt a napot?

- Ezt hallgasd Minwoo! - kuncogott a Leader a tévé képernyőjére mutogatva, mikor a másik a nappalin áthaladva akart a szobájukba visszavonulni. - Mi van a csók napja. Pfuhj ez olyan nyálas... - vigyorgott tovább a vezető.

- Miért, hyung? Én... ha lenne valakim... biztos megünnepelném vele - motyogta kissé csalódottan a Maknae, majd tovább állt.

      Minwoo leült az íróasztalához, előkereste a könyveit és kinyitotta azokat. Nem tanult egy betűt sem, csak ült felette és üres fejjel nézte a tankönyv sorait. Nem tudott mit kezdeni magával, hiába olvasta a szöveget, az agya nem tudott belőle egy betűt sem felfogni, teljesen máshol járt gondolatban.

      Aggasztotta, hogy ismét elrontotta a tökéletes lehetőségét arra, hogy elmondhassa Donghyun-nak, hogy mi a helyzet.

- Hyung! - szólt a telefonjába azonnal, miután azt a másik oldalon felvették. - Elrontottam - sóhajtott lemondóan.

- Miről beszélsz, Minwoo? - kérdezte értetlenül Jeongmin.

- Nem megy a japán házi.

- Hát... akkor miért nem Donghyun-t kérdezed? Ő ott van veled - javasolta.

- Nem megy, hyung... Nem tudom.

- Akkor hívd fel a tanárnőt. Ő biztos szívesen segít. Nekem innen most elég nehéz lenne magyarázni. Lassan mennünk is kell.

- Hyuuung! - fakadt ki a legkisebb. - Teszek a japánra! - durcázott.

- Áh! hogy úgy... - világosodott meg a másik.

- Mi a szarért kellett itt hagynotok vele egyedül?! Nekem ez nem megy. Megint elrontottam.

- Minwoo, nyugalom - szólt bele a telefonba Hyunseong is. - Higgadj le, nincs semmi baj. Mi történt, meséld el gyorsan.

- Megkérdezte, hogy elmegyünk-e valahova ma, mivel szabad a nap. Én meg azt mondta, hogy tanulnom kell. Olyan hülye vagyok. Én sose fogom tudni bevallani neki - sopánkodott. - Nektek miért ment ilyen könnyen? És mi van ha azt mondja, hogy Ő nem érez így? Akkor tiszta égő lesz a helyzet. És mi van ha azt mondja, hogy igen? Jesszus én még sosem voltam ilyen szituációban - pánikolt be.

- Ezt már ezerszer megbeszéltük, Minwoo. Biztos, hogy pozitív választ fog adni, mert látszik, hogy nem vagy számára közömbös.

- De akkor miért nem Ő lép? Én... én... - Minwoo tudta nagyon jól, hogy Donghyun lépett volna felé... elég sokszor. Ha Ő hagyta volna. De valójában Ő félt az érzéseitől, egy lehetséges csalódástól és a kínos helyzettől.

- Figyelj... Nem könnyű ez a helyzet, ez igaz. De itt az ideje felnőni pici Minwoo. Most már nem csak a fotókon, műsorokban, filmekben kell a nagyot alakítanod. A való életben is azzá kell válnod - magyarázta higgadtan és megértően Jeongmin. - Ez mindenkinél eljön. Kinél előbb kinél később. De ha nem teszed meg az első lépést, akkor soha nem fogod megtudni, hogy mik a válaszod a kérdéseidre. Értesz ugye?

- Egy beszélgetéstől, egy ebédtől, közös programtól, egy... randitól még senkinek sem esett baja - vette át a szót kuncogva Hyunseong.

- Talán... igazatok van. De mi lesz ha rosszul sül el? Akkor az mindannyiunknak kínos helyzet.

- Ezzel ráérsz akkor törődni, ha úgy alakul. Most menj és szólj hyungnak, hogy lenne kedved elmenni vele valamerre.

- Rendben.

- Sok sikert! - kiabálták bele egyszerre a telefonba, majd letették.

      Minwoo egy darabig csak maga elé bámulva gondolkozott. Nagyokat sóhajtott és csak gondolkozott. Mikor a feje elkezdett fájni, feladta. Átöltözött és kirohant a szobából.

- Hyung, hyung! Végeztem a tanulással. Még mindig lenne kedved elmenni valamerre? - torpant meg Donghyun előtt, aki még mindig a nappali kanapéjáról bámulta a TV képernyőjét.

- Ilyen hamar? - lepődött meg.

- Igen - vakarta meg a tarkóját a kisebb. - Nem is volt olyan sok - mosolyodott el. - Akkor megyünk?

- Persze... Mehetünk.- állt fel lassan a helyéről a vezető és kikapcsolta a TVt.- Mihez lenne kedved?

- Menjünk el enni valahová... u-utána pedig... sétálhatnánk - osztotta meg szégyenlősen a kis randi-tervét Minwoo.

- Rendben. Ez jó ötlet - bólintott halványan elmosolyodva Donghyun. - Egy pillanat - ballagott be ráérősen a szobájukba, majd pár perccel később átöltözve megérkezett.

- Mehetünk - indult a bejárat felé.

     A maknae először nagyon zavarban érezte magát, de út közben összefutottak néhány rajongóval, beszélgettek velük, csináltak pár képet és talán ezzel sikerült oldani a feszültségét. Ebéd vagy inkább már egy kiadós uzsonna közben semmiségekről beszélgettek Donghyun-nal. A közös életük dolgait vitatták meg, a banda tevékenységeit, a többiek kiállhatatlanságát, napi teendőket, átlagos témákat hoztak fel és hasonló apró, jelentéktelennek tűnő dolgot. De a kettejük kapcsolatáról egy szó sem esett. Még.

- Áh... jól esett ez a kis szabadnap - sétált elégedetten mosolyogva Donghyun. - Ugye Te is tudtál egy kicsit pihenni? - pislogott aggódva Minwoo-ra, miközben a parkban sétálgattak.

- Persze - bólintott válaszul.

- És... Ugye nem baj, hogy velem jöttél el enni? Mármint, hogy a többiek nem voltak itt.... csak én?

- Nem, dehogy! Hisz én kértelek, hogy jöjjünk. És... ha már itt tartunk... - torpant meg egy pillanatra.       Lehunyta a szemeit, mély lélegzetet vett, ökölbe szorított kezeit ellazította és lassan újra az idősebbre emelte a tekintetét, aki ezúttal már aggódva figyelte Őt közelről.

- Minden rendben?

- Én... azt szerettem volna mondani.... hogy... szóval... az van.... én azt hiszem.... - hebegte Minwoo, akire összeráncolt szemöldökkel, értetlenül, kissé talán türelmetlenül is pislogott a Leader. De a Makane tudta, hogy innen nem táncolhat már vissza. Egyenesen ki kell mondania.

- Szóval, szeretlek. Szerelmes vagyok beléd. Tudom, hogy nagyon képtelenül hangzik, hisz Te idősebb vagy nálam, egy csapatban vagyunk, a vezetőm vagy és nem mellesleg mindketten fiúk. Én sem tudom, hogy történhetett de kérlek ne vess meg érte. Talán egy próbát megérne, nem? - Minwoo-ból csak ömlöttek a szavak, látszott rajta, hogy zavarban van és kicsit tapasztalatlan is. Meg sem várta, hogy mit válaszol a másik, csak mondta, mondta és mondta... Donghyun pedig türelmesen mosolyogva várta, hogy a végére érjen. - Vagyis... akarom mondani... Te mit gondolsz? Ugye nem undorodsz tőlem?! Áh... most olyan hülyén érzem magam... Biztos egy éretlen kölyöknek tartasz. Talán felejtsük is el gyorsan... - indult volna meg Minwoo kikerülve Donghyun-t de az nem engedte.

     Szorosan vonta magához és lágyan ajkaira tapadt. A kisebb először a hirtelen sokktól tágra nyílt szemekkel bámult hyungjára, majd halkan szuszogva engedett mégis az érzéseinek és lehunyt pillákkal hagyta, hogy Donghyun birtokba vehesse rózsaszín és puha párnácskáit. Az érzés leírhatatlan, a pillanat feledhetetlen volt mindkettejük számára.

- Boldog csók napját! - suttogta Donghyun Minwoo nedves ajkaira. Neki ez volt a válasza a hosszú vallomásra.

~Kedvenc DongWoo pillanatom! *.* Csak, mert szeretlek Titeket, Olvasóim! :-* ♥~