SHINee mini #9

- Szo-szóval... A nyuszi meg a róka. Khm... - kezdett az újbóli magyarázatba az idősebb.

     Jinki furcsán érezte magát Kibum közeledésétől. Ahogy combjaik összeértek teste lángolni kezdett. Nem tudott a matematikára koncentrálni.

     Kibum-ban viszont most már megfogalmazódott a pontos célja. Akarta Jinki-t úgy, ahogy volt. A lányos zavarával, az okosságával, a szexi külsejével, mindenével együtt. Vágyat érzett a fiú iránt. De csak finoman akart haladni. Nem akarta elijeszteni a kis nyuszit.

- Igen Jinki. Figyelek - mosolygott rá Kibum. A szőke tudta, vagyis gondolta, hogy mi lehet a baja az idősebbnek. Így kezét a combjára vezette. - Ne izgulj. Nem harapok. Annyira - villantotta meg cuki mosolyát a szőke.

- Oh... E-ez jó hír - mosolygott zavartan Jinki. - Fo-folytassuk - köszörülte meg a torkát és feladott Kibum-nak egy nagyon nehéz feladatot.

- Nem megy! - dőlt hátra a kanapén hisztizve a fiatalabb. - Ehhez én hülye vagyok.

- Ne mondj butaságokat. Nézd meg mit csinálnál először.

- Négyzetre emelnék.

- Na ez a baj. Ezért nem jön ki. Ha külön mindet elvégzed valahol kimaradhat valami vagy elronthatod. Először össze kell vonni.

- Áh... De okos vagy.

- Ugyan...

- Így? - mutatta Kibum a füzetét Jinki-nek, miután elvégezte a műveletet.

- Aham. Na látod. Nem vagy Te ehhez hülye. Csak gyakorolni kell.

     Még sokáig gyakorolták a feladatokat egészen be is esteledett.

- Nah azt hiszem mára ennyi elég lesz - nyújtózkodott Kibum.

- Rendben. Ügyes voltál. Ha van valami ami nem megy akkor szólj és ugyan így segítek.

- Köszönöm szépen! - ölelte meg Key Jinki-t.

      Erre a váratlan cselekedetre az idősebb nem tudott mit reagálni. Érezte a szőke leheletét a nyakán, amitől a kis szőrök felálltak bőrén. Szíve hevesen kalapált. Nyelt egy nagyot majd összeszedte az erejét.

- Ni-nincs mit Ki-Kibumh...

- Hihi - kuncogott a kisebb a reakcióján. Tetszett neki. - Akkor majd holnap. Jó éjt - puszilta meg majd gyorsan összekapkodta a cuccait és a szobájába rohant.

      Becsapta maga után az ajtót, majd hátával a falapnak dőlt és csak vigyorgott, mint a vadalma. Hevesen dobogó szívére szorította kezét és ajkát beharapva gondolt vissza az iménti eseményekre.

      Jinki a fotelban ült még mindig. Kezét az arcához kapta a puszi helyére és pirulva mosolygott. Először nagyon lefagyott de valahogy mégis jó érzés fogta el.