SHINee mini #30

     Hétfőn minden megszokottan ment. Unalmas órák... Kibum rossz kedvét csak fokozták. Ám az ötödik órában valami hihetetlen dolog történt a kis szőkével. Kezében tarthatta élete egyetlen, legeslegjobb matematikadolgozatát, amit Ő írt.

- Gratulálok Kibum - mondta neki ridegen a tanár. Nagyon nem bírta Mr. Kang. De most azért, mintha kicsit megenyhült volna a jobb jegy miatt. - Folytasd így és akkor nem buksz meg.

- Köszönöm, tanár úr - hajolt meg mosolyogva Kibum.

     Ez az egy esemény dobta fel valamennyire ebben az egy hétben. Bár ezt is Jinki-hez tudta kapcsolni. Hisz ha az idősebb nem gyakorolt volna vele, akkor még ez sem lenne. Hálás volt érte. De fogalma sem volt, hogyan köszönhetné meg. A nap hátralévő órái hamar elmentek.

     Kibum fáradtan ment fel szobájukba. Leült az alsó ágy szélére és kezében szorongatta a jeles dolgozatot. Igaz, témazáró volt de Kibum megkapta, hogy hazavihesse, hogy a szülei is büszkék lehessenek rá. Bár Ő nem igazán akarta hazavinni.

    Csak ült az ágyon és azon filózott, hogyan is hálálhatná meg ezt Jinki-nek, ha szóba sem áll vele. Más esetben nem törné magát ennyire, de most mégis úgy érzi, köszönettel tartozik.

- Szia Hyung! - lépett be a szobába Minnie.

- Szia - mosolygott rá Kibum.

- Hyuuung!! Te mosolyooogsz!!! Csodaaa! - fogta magát a legfiatalabb és kiszaladt. Fél perccel később Minho-val tért vissza.

- Látod! Én mondtam! - mutogatott Taemin Kibum-ra.

- És mitől van ilyen jó kedved?

- Ötös lett a matek TZm - vigyorgott.

- Remek... Én meg már azt hittem, hogy Jinki seggberakott.

- Minho!!! - nézett rá szúrósan Kibum.

- Jó bocsi... - vigyorgott a magasabbik.

- Jut eszembe. Jjong hol van? Ja és segítsetek. Hogyan köszönjem meg ezt Jinki-nek? - lobogtatta meg a papírt Kibum.

- Jjong órán van, ahogy Jinki is - világosította fel Minho. - Arról pedig halvány hupilila gőzöm sincs, hogy mit adj neki. Rakd seggbe Te.

- Minho már az Istenért! Mi van veled?! Fejezd eszt be!

- Áh ilyenkor csak kanos... - legyintett Minnie.

- Szuper - sóhajtott Kibum.

      Érezte, hogy a mellette ülőkkel nem megy sokra.

- Nah mi lementünk kajálni. Nem jössz?

- Nem.

- Hát jó. Na majd még úgyis találkozunk - mosolygott Minho.

- Jó-jó. Pá! - intett Bum mire kimentek.

      Egyedül ücsörgött és gondolkozott. Tíz perc után támadt is egy aranyos ötlete. Gyorsan elrohant boltba, összeszedni a hozzávalókat, hogy kész legyen, mire Jinki végez.