Több sem kellett Kibumnak és megiramodott Jinki szobája felé. Kopogás nélkül berontott.
- Jinki itt va...?
- Itt vagyok - felelte fel sem pillantva a könyveiből.
- Ne haragudj én csak... Annyira sajnálom... Lementem... De nem voltál ott... Én úgy megijedtem... Ne haragudj... Én.. Csak... Minnienek tartottam lelki fröccsöt... Szegényke odavan... Na és nem néztem az időt... És ahj...
- Nyugodj meg Kibum - nézett fel mosolyogva Jinki. - Vegyél levegőt is - kuncogott.
- Akkor nem haragszol? - ült le az ágya szélére.
- Nem.
- Na ha vége a csöpögésnek - szakította félbe Őket Jonghyun a szemközti ágyról. Észre sem vették, hogy ott van - Elmondanád mi a baja Minnie-nek - ekkor tudatosult Kibumban, hogy valamit nagyon elrontott...
- Öhm... Semmi.
- Ne hazudj! Piros a füled. Tudom, hogy van valami. Az előbb azt mondtad, hogy nagyon oda van. Mi van vele? - kérdezte aggódva az idősebb.
- Se-semmi - Jonghyun nem válaszolt csak kirohant a szobából.
- Gratulálok Kibum! - veregette vállon saját magát.
- Ugyan. Legalább megbeszélik - motyogta Minho a szemközti ágyból. - Ti meg menjetek már randizni.
- Ez nem randi! - vágták rá egyszerre.
- Aham... De akkor is tűzés, mert ma egy csini csajszit akarok becsempészni - vigyorgott angyalian Minho.
- Ahj Te! - morrant rá Kibum. - Egyszer úgy meg fogod járni ezzel a sok szabályszegéssel...
- Nem baj. Addig jó míg nem - kuncogott. - Na! Tipli!
- Heló! Hogy beszélsz?! Idősebbek is vagyunk és ez nem csak a Te szobád hanem Jinkié is! - szólt rá Kibum.
- Bocsánat.
- Hagyjad. Megszoktam - sóhajtott Jinki.
- De ne szokd meg! Ez a Te szobád is! - állt fel Kibum. - Akkor eljössz velem a parkba?
- Aham - tette félre a könyveit és Ő is felállt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése