- Hogy vagy? - lépett be Kibum Taeminnel közös szobájukba mosolyogva.
- Szia hyung. Meg vagyok - dőlt vissza az ágyába Taemin.
- Ez nem volt valami meggyőző - biggyesztette le ajkait a szőke. - Mi a baj? - guggolt az ágy széléhez.
- Hyung. Te most szerelmes vagy Jinki-be? - tette fel a nyílt kérdést a fiatalabb.
- Öhm... Hát... E-ez most hogy jött ide?
- Milyen az ha szerelmes vagy? Milyen egy fiút szeretni? Neked tényleg jó, mert szerethetsz fiúkat is meg lányokat is? - bombázta Taemin a kérdéseket.
- Hé-hé-hé! Nyugi! - mosolyodott el Key. - Történt valami? - kérdezte sejtelmesen.
- A-azt hiszem i-igen... - suttogta.
- Na gyere mesélj nekem - bújt be az ágyba Minnie mellé.
***
Jinki lassan fél órát várt a porta előtt. Ami azt jelenti, ha negyed órával előbb jött, akkor Kibum pontosan ennyit késik. Jinki úgy döntött, ad neki még tíz percet. De mikor már a kilencedik is elérkezett, kezdett kétségbeesni. Felültették. Megint. Tudta, hogy nem lett volna szabad bízni a fiatalabban és ennyire beleélnie magát. Egy nagyot sóhajtott és visszament a szobájába. Lehuppant az ágyára és maga elé vette a tankönyveit. Csalódott volt. Igaz alapjáraton is úgy tervezte a napot, hogy majd magányosan tanulgat. Ezzel nyugtatta magát. Bár mégis rosszul érezte magát. Valahogy mégis hiányzott neki Kibum közelsége. A mosolya, ahogy kacag, az az őszinte érdeklődés a hogyléte felől... De ki tudja? Lehet, hogy ezek is mind csak a színjáték részei voltak. Még egy utolsót sóhajtott és végleg elmerült a megtanulásra váró anyagok sokaságában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése