- Mit fogsz ma csinálni? - érdeklődött mosolyogva Kibum.
- Öhm. Megírom a házikat és pihenek.
- Nem lenne kedved eljönni velem a városba?
- Mi-minek? Mármint... Mit csinálni? - teljesen megszeppent az idősebb. Most komolyan randira hívták? Csak, mert ez nagyon úgy hangzott.
- Hát nem tudom. Elmenni mondjuk a parkba. Vagy a kis tóhoz. Ne mindig a 4 között üljünk - mosolygott szégyenlősen Kibum.
- Nem is tudom. Sok leckét kaptunk... - szabadkozott Jinki.
- Naaa. Ne kéresd már magad! Akkor hozd a cuccaidat és tanuljunk együtt. Na?! Mit szólsz?
Jinki érezte, hogy ebből sehogy sem tud kiszabadulni. Igent kell mondania. Igazából akarta is meg nem is ezt az egészet. Az egyik fele a nap minden egyes pillanatában Kibum-mal lett volna, míg a másik fele óvatosságra intette. Nem tudta, hogy mit érez és, hogy mit kellene tennie.
- Jó. Menjünk - bólintott rá Jinki.
- Szuper! - virult ki Kibum. - Akkor fél óra múlva a portánál - hadarta majd visszarohant a tálcával és a szobájába szaladt.
Jinki akaratán kívül is megmosolyogta a szőke cselekedetét és követte. Felment a szobájába és összekészült. Kicsivel a megbeszéltek előtt érkezett a portához. Maga sem értette miért, de türelmetlenül várta Kibum érkezését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése