Reggel Kibum frissen ébredt. Friss másnaposságszagra szobatársa felől...
- Taemin. Jól vagy? - mászott le az emeletes ágyról Key. - Hallod? - guggolt le az ágy elé és finoman megrázogatta a fiatalabb vállát.
- A-ham... - felelte kómásan és/vagy másnaposan.
- Ehj Te gyerek... Szerencse, hogy szombat van és nincs suli... Lemegyek reggelizni. Felhozom a tiédet - meg sem várta a választ már el is tűnt.
Az ebédlőben a sorban találkozott Minho-val és Jonghyun-nal is, akik csak egy fokkal voltak jobb állapotban. És a szokásos kis asztalnál is ott ült már Jinki. Kibum mosolyogva, tálcával a kezében lépett mellé.
- Szia. Szabad?
- Khhmmöhmggkkaammhhuuu... - fulladt majdnem bele a falatjába Jinki. Megijedt a hirtelen kérdéstől, na meg egyből az ugrott be neki a hang hallatán, aminek nagyon nem kellett volna.
- Jól vagy? - tette le azonnal a tálcát Kibum és Jinki hátát gyengéden ütögette és simogatta. Az idősebb összerezzent az érintéstől. Kicsit elhúzódott majd válaszolt.
- Igen.
- Mi igen? - mosolygott csintalanul Key. - Leülhetek vagy jobban vagy?
- Mi-mindkettő - válaszolt kissé hezitálva az idősebb.
Kibum helyet foglalt előtte és nekilátott a reggeli kakaós müzlijének. Jinki tejjel ette.
- És? Hogy aludtál? - nézett fel rá kedvesen a cica-szemű.
- Öhm... - kerülgette ismét a megszólítottat a fulladás. - Nem sokat aludtam de azt jól - leplezte válaszával a feszültségét.
Igazából egész éjszaka a vele egy asztalnál ülőn gondolkozott. Mikor Minho megérkezett, akkor pedig az Ő mocorgása, zajongása zavarta. Szóval nem igazán volt kellemes az éjszakája, de nem akarta ezzel traktálni a másikat, főleg úgy, hogy Ő szinte szerves része volt annak.
- És Te hogy aludtál? - kérdezett vissza udvariasan.
- Mint a tej. Este jól lefárasztottál - kuncogott Kibum, mire Jinki megint félrenyelt.
Most mire gondoljon? Arra, hogy matekoztak és abban fáradt el, vagy, hogy a képzeletében amiket csináltak az készítette ki a fiatalabbat... Aish. Jinki meg bolondult. Most már mindenről ez fog az eszembe jutni? - tette fel magában a kérdést.
- Jaj Te. Egyél lassabban - simogatta meg a hátát Kibum.
- Uhum... - lélegzett mélyeket majd leplezve távolságtartását viszonozta a mosolyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése