Light up the Darkness (Hongbin&Hyuk [VIXX]) YAOI!!!! #4

/Hongbin/
Reggel időben fel tudtam kelni az ébresztőmre bár nem sokat aludtam... de nem voltam fáradt egy cseppet sem.
A telefonomon egy üzenet fogadott Sanghyuk-tól. Még este küldte. Már egy kicsit megijedtem, hogy talán valami baj van, vagy nem jöhet el. De mikor megláttam a tartalmát, hangosan felnevettem és vigyorogva néztem egy darabig a képet. Túl aranyos. Ez lehetetlen, hogy valaki ilyen édes legyen...
Gyorsan összekészültem, megcsináltam a hajam, fogat mostam, felöltöztem majd befújtam magam parfümmel. Sötét farmert vettem fel meg a jó meleg és puha barna kötött pulcsimat, felülre pedig a vastag kabátomat. A fekete bőr táskámba elpakoltam a szükséges dolgaimat meg egy esernyőt is.
Sietve zártam be a lakást, hogy elérjem a villamost, ami kivisz a vasútállomásra. Odaérve izgatottan járkáltam fel s alá a peronon a hármas vágánynál. 10 perccel előbb érkeztem de nem bántam, jobb előbb ott lenni.

/Hyuk/
Szerencsére nem késett a vonat, szóval felszálltam, és egy üres fülkében helyet foglalva bámultam ki az ablakon. Pár perc múlva meg is indult a vonat, és a kellemes zakatolást hallgatva néztem a tájat. Remegô térdekkel mosolyogtam ott magamban, de elmondhatatlanul boldog és izgatott voltam. Hogy fogom én kibírni ezt az egy órát? Nagyokat sóhajtozva tördeltem az ujjaimat, majd elővettem a telefonomat, és játszani kezdtem rajta, hogy elüssem valamivel az időt. Már most nagyon hiányzik. Főleg a látványa, mert tegnap nem sok időm volt gyönyörködni jóképű, férfias arcába...
Wah, a gondolatba is beleborzongtam.
Lassan teltek a percek, majd tíz perccel érkezés előtt már a fülkében ácsorogtam. Remélem ő is úgy vár engem, mint én őt...

/Hongbin/
Öt perccel a vonat érkezése előtt figyelmeztették az utasokat, hogy már nem kell sokat várnunk az érkezésig. Izgatottan harapdáltam ajkamat és kíváncsian lestem, hogy mikor jön már a vonat.
Mikor megláttam, csillogó szemekkel, szélesen mosolyogva álldogáltam egyik lábamról a másikra. Lassan lefékezett a jármű, kinyíltak az ajtajai én pedig erősen szuggerálva a tömeget kerestem Sanghyuk-ot.
- Hyukkie!- kiáltottam fel, mikor megláttam és egyenesen felé szaladtam és karjaimba zártam.
- Szia.- suttogtam a fülébe.- Jól utaztál?- engedtem el és kicsit elhátrálva tőle néztem mosolygós arcát.
Úgy üdvözöltük egymást, mintha már ezer éve találkoztunk volna utoljára, nem pedig előző nap...

/Hyuk/
Minél közelebb értünk az állomáshoz, annál jobban remegett a gyomrom. Amint elkezdett fékezni a vonat, igyekeztem minél előrébb verekedni magamat, de nem mondanám, hogy annyira nagy tömeg volt. A levegőmet visszafojtva néztem jól szét, de én még fel sem fogtam a dolgokat, Hongbin karjai között találtam magamat. Szelíden bújtam hozzá, mint egy kismacska.
- Hongbinnie! - fontam karjaimat nyaka köré és tarkóját cirógattam.
Még mindig túl helyes... És szinte észre sem veszem, amikor másodperceken keresztül csendben élvezem a látványát.
- Igen, jól utaztam. Csak nehezemre esett kivárni, hogy megérkezzek. De...nagyon örülök, hogy látlak. - húztam vissza magamhoz. Na igen, az utolsó mondatomnak nagy jelentősége van ám. - Oppa~ - suttogtam a fülébe szégyenlősen kuncogva.

/Hongbin/
- Örülök. Én is nagyon vártalak már.- vallottam be kicsit szégyenlősen.
- Aigooo, Hyukkie.- sóhajtottam fel megszólítására, puha haját simogatva.- Veszélyes játékot űzöl.- mondtam komolyan és elengedtem.
- Gyere menjünk, reggelizzünk meg valahol. Gondolom még Te sem ettél.- mosolyogtam rá kedvesen és elindultam.

/Hyuk/
- Veszélyes játék? Nem értem mire gondolsz Hongbinnie~ - kuncogtam halkan, majd kicsit bátortalanul, de karjába karoltam, mert hát hagyom, hogy vezessen, ő tudja, hogy merre menjünk.
Most úgy olyan boldog voltam, az izgulásom is elmúlt, hogy most már itt vagyok mellette.
A fejemet széles vállára hajtottam, és ide éreztem, hogy milyen jó illata van... Hm, csak olyan tökéletes volt ez a pillanat. Halványan mosolyogva néztem szét a környéken. Imádom a telet...annak megvan a maga hangulata.

/Hongbin/
Nem feleltem neki, csak hagytam, hogy belém karoljon és úgy sétálgassunk a városban. A hűvös téli szellő erősen arcomba mart, ezért feljebb húztam a kabátom nyakát, majd Sanghyuk-ra pillantottam, hogy nem fázik-e. Mosolyogva nézelődött csak mellettem. Annyira aranyos.
Nem volt olyan messze a kis kávézó, amit kinéztem magunknak. A város központban volt, a kinti nagy forgalomhoz képest, csendes kis hely. Beérve, levettük a kabátunkat, kicsit megmelegedtünk és helyet foglaltunk egy kettes asztalnál. Magunkhoz vettük az étlapot és csendben vizsgálgattuk.
- Bármit kérhetsz, ma az én vendégem vagy.- mosolyogtam rá.

/Hyuk/
Leesett állal néztem szét a kis kávézóban. Kívülről is ízlésesnek tűnt, de belülről valami eszméletlenül gyönyörű volt. Otthon nincs alkalmam ilyen helyekre menni, szóval... Büszke is voltam rá, hogy pont Hongbin oldalán jöttem be ide, mintha egy pár lennénk.
- Oh...köszönöm. - pirultam el udvariasságától, és arcomat inkább az étlap mögé rejtettem. Igazából nagyon jól hangzott ott szinte minden, így lehetetlennek tartottam, hogy most rögtön válasszak.
Habár először valami teát akartam inni, megváltoztattam a véleményemet és narancsos-fahéjas latte-t választottam, meg ilyen kis csokis kekszet.
- Nagyon tetszik ez a hely. - mosolyogtam halkan, miközben az asztalon átnyúlva fogtam meg kezét. Habár itt eléggé meleg volt, nekem picit fázott a kezem, szóval muszáj volt. Hongbin kézfeje meg még hidegebb volt, mint az enyém, szóval gondoltam majd én felmelegítem.

/Hongbin/
Én nem sokáig válogattam. Nekem csak az volt a dilemmám, hogy a szokásosat kérjem vagy valami újat próbáljak ki. Végül inkább maradtam a jól bevált dolgoknál.
Az asztalon pihenő összekulcsolt kezünket figyeltem. Nagyon bátor ez a fiú... de talán... ez jelenthet valamit. Nem véletlenül becéz folyton oppának és nem véletlenül csinál ilyen apró kis gesztusokat.
- Hm... igen. Én is nagyon szeretem. Sokszor járok ide.- szorítottam meg finoman a kezét.
Becsukva félretettük az étlapot, majd a pincérnek leadtuk a rendelésünket.
- Mesélj valamit.- mosolyogtam rá.

/Hyuk/
Csak mosolyogva vártam, hogy Hongbin rendeljen, majd a számat húzva gondolkodtam.
- Hmm, mit is mesélhetnék... - fújtam fel arcomat levegővel, majd az ablak felé néztem, és rögtön ragyogni kezdett a tekintetem. - Hongbinniee! Nézd~ havazik! - bökdöstem meg kézfejét, és megint teljesen izgatott lettem.
Imádom, amikor esik a hó... Főleg amikor csak így lassan hull a földre. Megnyugtató. Minden olyan volt hirtelen, mintha egy álom lenne...hah. Mivel azért nyilvános helyen vagyunk, visszafogtam gyermeteg örömömet, és kezemet elhúzva az övétől, tenyereim közé temettem arcomat. Picit zavarba jöttem.
- Yah, bocsi, túl izgatott lettem. - legyezgettem arcomat halkan nevetve.

/Hongbin/
- Semmi baj. Nagyon aranyos vagy.- figyeltem mosolyogva édes és kipirult arcát.
Olyan, mint egy csoda. Hirtelen az életembe csöppent, itt van, gyönyörű és tökéletes, de félő, hogy hirtelen eltűnik majd. Azt nem szeretném. Azt akarom, hogy örökre egymás mellett lehessünk.
- Ha gondolod, majd bejárhatjuk az egyik parkot itt a közelben. Ilyenkor meseszép. Aztán meg majd megint beülhetünk valami meleg helyre.- kuncogtam.

/Hyuk/
Nyah, nagyon jól esett azért, amikor aranyosnak nevezett... Úgyhogy megint megfogtam a kezét, hogy összefonhassam az ujjainkat.
- Rendben! Már alig várom. - ragyogtak a szemeim is, majd rövidesen kihozta a pincérsrác a reggelinket.
A lattem még jó forró volt... És nagyon jól nézett ki. Már meg is csapta az orromat a friss fahéjnak az illata. Hümmögve kortyoltam bele óvatosan a szívószálon keresztül, majd egy picit haraptam az egyik csokis kekszembe.
- Hmm, ez isteni~ - csuktam be a szemeimet egy pillanatra, majd tovább ettem egyelőre csak a kekszemet.
Nagy szemekkel néztem Hongbinra, és ismét elvesztem arcának minden kis részletében. Hogy lehet egy férfi ilyen jóképű? Nem tudok betelni a látványával...

/Hongbin/
Mosolyogva és csodálva figyeltem Sanghyuk-ot, miközben megkóstolta a reggelijét. Én még vártam, hogy a teám hűljön. Elvesztem tökéletes vonásaiban. Vidám és gyermeteg mosolyában, édes pofijában, szép szemeiben. Nem is értem, hogy lehet fiú ennyire szép és aranyos. Egyszerűen levesz a lábamról csupán csak a létezésével is.
Csendben falatoztunk, közben Hyukkie a kint egyre erősödő havazást figyelte. Elvesztem benne. Annyira ártatlan és egyszerűen nincs szívem megrontani, mégis... a vonzódást, amit iránta érzek, képtelen vagyok leküzdeni.
- Ugye jól fel vagy öltözve? Nem szeretném, hogy megfázz.- adtam rá mosolyogva a kabátját, mikor befejeztük a reggelinket és indulni készültünk.

/Hyuk/
Egy idő után már levettem a szemeimet róla, nehogy a végén még frusztráltnak érezze magát, és mosolyogva csúsztattam tekintetemet inkább az egyre jobban fehéredő városra. Olyan hamar elteltek itt a percek, szinte még alig ültünk le és már egy csepp forró ital sem volt a poharamban, tányéromon is már csak morzsák voltak. Halkan kuncogva álltam fel, és hagytam, hogy belebújtasson a kabátomba.
- Én melegen vagyok öltözve, viszont te nem annyira. - fordultam vele szemben és lebiggyesztett alsó ajakkal bökdöstem mellkasát. - Várj, ez tudtam, hogy kelleni fog. - emeltem a táskámat az asztalra, és kihúztam belőle a jó vastag, puha fehér kötött sálamat és picit közelebb lépve Hongbinhoz nyaka köré tekertem, és úgy igazítottam, hogy jól nézzen ki.
- Mert én sem szeretném, hogy megfázz. - igazítottam meg egy picit haját is.

/Hongbin/
- Hm. Ez kedves tőled, köszönöm.- húztam be nyakam, hogy arcomat hozzádörgölhessem puha és finom illatú sáljához.
- Szeretem a sálakat. Nem is tudom, miért nem vettem fel ma.- kaptam magamra a kabátomat, miközben hangosan gondolkoztam.
Kedves szavai és gyengéd érintései zavarba hoztak. Próbáltam leplezni és a témát terelni, de arcom pirossága elárult.
- Mehetünk.- fogtam meg a kezét és a sajátommal együtt a zsebembe dugtam, ezzel elrejtve a kinti hideg elől.

/Hyuk/
Jót kuncogtam rajta, ahogyan zsebre tette az én kezemet a sajátjával, így közelebb simulhattam hozzá legalább. Viszont... Valami halálian cuki volt, ahogyan teljesen elvörösödött. Miközben kifelé lépkedtünk, füléhez hajoltam.
- Most már látlaaak~ - nyomtam egy aprócska puszit fülére, majd szabad kezemmel halkan nevetve megcsipkedtem piros pofiját.
Olyan jól éreztem magamat vele... Milyen jó is lenne, ha ez a nap örökké tartana...
Zsebében megint szorosan összekulcsoltam ujjainkat, és csak elvarázsoltan bámultam a hóesést. Olyan jó lenne, ha tudnám az érzéseit... Hogy ő is randiként tekint erre a közösen töltött napunkra és hogy van-e valamilyen mélyebb érzése felém... Ah, annyira szeretem.

/Hongbin/
- Sanghyuk...- fordítottam el paprikapiros arcomat.
Ezt már biztos, hogy direkt csinálja velem. Ehhez kétség sem fér. Viszont nem szerettem volna megbántani érzékeny kis lelkét ezért inkább visszafordultam és úgy téve, mintha semmi sem történt volna, folytattuk tovább az utunkat.
A parkba érve már egész nagy hó esett le, így mindenfelé kisgyerekek és barátaik vagy szüleik játszottak. Hóembert építettek, csatáztak vagy szánkóztak. Öröm volt őket figyelni.
- Olyan aranyosak.- jegyeztem meg mosolyogva.

/Hyuk/
Jaj, imádom a gyerekeket, könnyen szót tudok érteni velük. Ezért nagyon elmosolyodtam, ahogyan megláttam őket. Picit el is szakadtam Hongbintól, de csak mert egy pici kislány majdnem eltalálta minket, és olyan aranyosan kacagott rajta. Leguggoltam hozzá és halkan megbeszéltük, hogy a "fekete hajú nagyfiút" most jól megdobáljuk hógolyóval. Gyorsan én is vettem egy kis havat a tenyeremben, és amíg azt megformáltam, a kislány nevetgélve szaladt közelebb Hongbinhoz és lábát kezdte dobálni a jéghideg gombócokkal. Ez cuki volt... Kuncogva sétáltam én is közelebb, miközben a hátam mögött a kezeimben tartottam a hógolyót és egy játékos vigyorral vágtam Hongbin mellkasához. Igen, ezt én is nagyon tudom élvezni...

/Hongbin/
Gyanútlanul sétáltunk végig a parkon, mikor egyszer csak egy hógolyó igen csak közel repült el mellettünk. Pillanatokkal később édes kisgyermek kacaj zengett mellettünk. Odakapva a fejem, szívem azonnal ellágyult a látványra. A kislány, akitől feltehetőleg a támadás érkezett, copfba kötött hajjal, rózsaszín kabátban, hozzá passzoló sálban és fülvédőben ácsorgott mellettünk.
Mire kettőt pislogtam Hyuk már mellette is termett. Először azt hittem, hogy majd jól leszidja és már szólni is akartam neki, hogy hagyja, nincs semmi baj, mikor mosolyogva sétált felém.
Gyanútlanul karoltam is volna bele Sanghyuk-ba, amikor is hirtelen támadás ért a lábamon, majd barátom is orvul megtámadott.
- Hya!!! Ez nem ér, hogy összefogtatok ellenem....- nyafogtam de már azonnal hajoltam is le a földre, hogy megtoroljam a kis akciójukat.

/Hyuk/
Jót nevetgéltem, majd egy nem túl férfias sikítás közben menekültem a hóba, hogy visszatámadhassak. De utána már éppen kezdtünk volna belelendülni a játékba, amikor a kislány szülei odajöttek, hogy "ne játsszon idegenekkel"... Cöh... Pedig jól éreztük magunkat.
- Hongbinnie~ letörölsz? - fordítottam hátat, de egy hógolyó célt talált hátul a combomon is, és éreztem, hogy lassan olvad rá a farmerem anyagára, ami később igen csak hideg érzést keltene.
Ez a mai napom tényleg fantasztikus... Van egy olyan érzésem, hogy a mai nap folyamán még sok mókában lesz részünk.

/Hongbin/
Már majdnem behoztam a lemaradásom és lenyomtam az ellenem felsorakozott túlerőt, mikor a kislány szülei megérkeztek és hazavitték Őt.
- Aigo, Sanghyuk.- kuncogtam és finom elkezdtem leütögetni róla a havat.
Formás fenekéhez érve, kicsit zavarba is jöttem, ezért alaposan bár gyors mozdulatokkal tüntettem el róla a havat.
- Kész. Most merre lenne kedved menni?- mosolyogtam rá.

/Hyuk/
Nyuh...azért picit elvörösödtem, ahogyan fenekemnél is lesöpörte a havat, de utána csak mosolyogva fogtam meg Hongbin kezét, mert a hócsatától picit lefagytak az ujjaim...
- Hmm, nem tudom... Időnk, mint a tenger. Szóval~ úgy hallottam, hogy itt Szöulban szokott lenni ilyen téli vásár. Az messze van innen? Meg szeretném nézni... - kuncogtam halkan, majd nagy, kérlelő kiskutya szemekkel néztem rá. Úgyis hoztam pénzt, vehetnék valami kis apróságot a szüleimnek is, meg Hongbinnak is. Meg maga a hangulat is nagyon jó lehet ott. Boldog lennék, ha kijutnánk oda.

/Hongbin/
- Nézzük csak...- vágtam zsebre ismét összekulcsolt ujjainkat.- Van ilyen vásár igen. Nem is olyan messze innen. Elviszlek, ha szeretnéd.- mosolyodtam el és már meg is indultam.
- Egy picit metróznunk kell. De tényleg hamar ott vagyunk.- biztattam.- De várj!- toppantam meg egy pillanatra. Zsebemben kotorásztam egy darabig, aztán előkaptam a mobilomat.
- Csináljunk képet.- néztem rá csillogó szemekkel.

/Hyuk/
- Az nem probléma. Metrózni jó~ - kuncogtam halkan, majd először picit megijedtem, hogy valami baj van, de csak elnevettem magamat, ahogyan elmondta, hogy képet akar velem csinálni. Mondjuk amikor egyszer beszélgettünk a kórházban, azt mondta, hogy imád fényképeket készíteni.
- Közös képeink után lehetek a modelled? - néztem rá ragyogó tekintettel, miközben szorosan hozzábújtam oldalról és beálltam egy aegyos pózba, hogy aranyos legyek a képen.

/Hongbin/
- Boldog lennék ha fotózhatnálak.- feleltem neki teljesen meghatódva az ajánlatától.
Szélesen elmosolyodott, mire nekem is egy vidám görbületre húzódtak ajkaim, és a telefont magunk felé tartva már készítettem is a képeket. Nem csak egyet fényképeztem többet is csináltunk, más-más pózokban. Aztán jól kinevettük magunkat a viccesre sikeredett képek miatt és végül már tényleg elindultunk a metró állomásra, hogy megnézhessük a vásárt is.

/Hyuk/
Még percekkel a képek készítése után is jót kuncogtam azokon a fotókon, amiken eléggé hülye fejet vágtam. De igazából így azok is aranyosak voltak. Jól néztünk ki egymás mellett.
Jegyet váltottunk a metróra, majd a hosszú mozgólépcsőről leérve a peronhoz vettük az irányt. Mivel elég sokan voltak ott, én pedig nem vagyok ilyen nagyvárosi gyerek, szóval szorosan bújtam Hongbin mellkasához, hogy ne keveredjek el. Hátát simogattam tenyereimmel, de utána megfordultam, hogy hátulról ölelhessen inkább.
- Mindjárt jön a mi kocsink, ugye? - mosolyogtam szélesen, de túl boldog voltam az én hősöm mellett...

/Hongbin/
Először csak azért nem mertem szorosabban magamhoz ölelni Hyukkie-t, mert féltem, hogy majd zavarni fogja, hogy megnéznek minket az emberek vagy esetleg rosszul fog esni neki néhány rosszalló pillantás. De ahogy Ő fészkelte be magát karjaim közé, inkább csak bátrabb lettem így pillanatok alatt eltűntek a kétségeimet.
Mosolyogva öleltem szorosan magamhoz. Nem gondolkoztam sokat csak örültem, hogy vele lehetek. Viszont abban biztos voltam, hogy ma még vár ránk egy komoly beszélgetés.
- Igen, mindjárt itt lesz. Látod? Ez már a szele.- kuncogtam, ahogy tincseibe kapott a szellő.

/Hyuk/
Jót kuncogtam rajta, majd lassan be is gurult elénk a metró. Felszálltunk, és én alapból nem akartam leülni, úgyhogy csak fogtam egy kapaszkodót, másik kezemmel pedig szorosan öleltem Hongbint, hogy nehogy elessek, ha fékezünk, vagy valami.
- Nyuh, el ne engedj. - nevettem halkan, miközben a megvető pillantásokat ignorálva fúrtam arcomat nyakához, bár azt most takarta a sál. Nem baj, ezen keresztül is éreztem az illatát...

/Hongbin/
- Foglak, ne aggódj.- szorítottam magamhoz Sanghyuk-ot a derekánál fogva.
Olyan édesen bújt hozzám, mint egy kiscica. Nem tudtam nem mosolyogni rajta.
Három megálló után már le is szálltunk a metróról és kézen fogva haladtunk tovább a nagy tér felé, ahonnan már hallatszott a zene, a nagy zsibongás. Hyuk is úgy lett egyre izgatottabb.
- Nyugalom.- löktem oldalba könyökömmel mosolyogva.

/Hyuk/
Már messziről úgy hallatszódott, hogy jó ott a hangulat. Tényleg... Piciket ugrálni is kezdtem, mint egy kisfiú, aki az új kisautójának örül, de olyan romantikus volt Hongbinnal idejönnöm... Ahogyan odaértünk, a téren árusok hada pakolt ki téli holmijaival. Meleg sapkáktól, a réteseken keresztül a forralt borig mindent árultak itt. Volt egy kis színpad is, amin egy zenekar adott kellemes karácsonyi hangulatot élőzenéjével. Már most nagyon jól éreztem magam.
- Húúú! Hova menjünk először? - néztem körbe csillogó szemekkel, miközben picit szorosabbra fogtam ujjait.

/Hongbin/
- Nem is tudom. Kezdjük innét mondjuk. Haladjunk sorba.- mutattam a mellettünk lévő fa bódékra.
A legtöbb helyen ajándékokat lehetett vásárolni. A téli ruháktól elkezdve, a karácsonyi díszeken át, a használati tárgyakon keresztül egészen az ilyen apró csecsebecsékig. Voltak olyan standok, ahol frissensült ételeket lehetett kapni, egyes helyeken édességekkel várták az arra járókat, máshol forralt bort, teát készítettek. Végül is elég hangulatos volt az egész. Főleg, hogy Sanghyuk-kal lehettem és boldog arcocskáját figyelhettem.
- Nézd! Kérsz olyat?- mutattam a kürtös kalácsos felé.

/Hyuk/
Úgy igazából minden tetszett. Főleg azok a kis kézműves, fából készült szobrocskák rénszarvasokról. Gyönyörűen meg is volt festve. Meg úgy az egésznek az a különleges hangulata... Teljesen elvarázsolódtam. A levegőben keveredett a fahéj, a frissen sült kelt tészta, az alma és a forralt bor fűszeres illata. Hmm... Habár nem régen ettem pár darab kekszet, most kicsit éhes lettem.
- Uh, de jól néz ki! Felezzünk el egyet. És te nem akarsz inni egy kis forralt bort? - kuncogtam halkan, miközben elkezdtem a kis fa bódé felé, ahonnan vanília illata terjengett. Keeell~

/Hongbin/
- Akkor veszek neked.- mosolyogtam rá és már mire kettőt pislogtam a bódénál is álltunk a sorunkra várva.
- Nem nagyon iszok alkoholt. Igaz a forralt borból a legtöbb kipárolog. Inkább igyunk valami finom teát hozzá.- mosolyogtam rá kedvesen.
Oh Istenem... teljesen rabul ejt Sanghyuk. Mosolyogva figyeltem csillogó szemeit, ahogy figyeli hogyan készül a finomság. Nem tudom még mindig felfogni, hogy lehet ennyire tökéletes.

/Hyuk/
- Hmm, rendben. De majd valami különleges teát válasszunk. - mosolyodtam el, amíg egy pillanatra ránéztem, de utána muszáj volt tovább kémlelnem, ahogyan feltekerik a kalácsot.
Annyira finomnak nézett ki. Habár még voltak előttünk egy páran, szóval a fejemet Hongbin vállára hajtva kezdtem halkan dúdolni egy dalt, ami éppen csak most eszembe jutott.
Most már nem is fáztam, úgyhogy simán bírtam még ott állni egy jó pár percig. Amikor végre mi is sorra kerültünk, gyermeki csodálattal bámultam a készülő kürtös kalácsunkat. Amikor készen lett, kikaptam a táskámból a pénztárcámat, és kifizettem. Elvégre, nem nagy összegről van szó...
- Hongbinnie~ most válasszunk teát is. - csillogtak a szemeim.
Őszintén szólva kezdtem kicsit kínosan érezni magamat, hogy én rángatom magammal Hongbint, és rosszabb vagyok, mint egy gyerek, de...boldoggá tesz és ezt váltja ki belőlem, mindenért izgulok.

/Hongbin/
Szerettem volna én fizetni de Sanghyuk nem engedte. Annyira kis kedves és aish... aranyos. Nincs jobb szó rá.
- Jó-jó.- követtem a másik bódéhoz, ahol nem is kellett sokat várnunk, de pont arra elég volt az idő, hogy válasszunk. Nem tudtunk dönteni két íz között ezért arra a döntésre jutottunk, hogy veszünk mindkettőből egyet és majd megkóstoljuk a másikét.
Amint teljesen felszerelkeztünk mindennel, kerestünk egy üres padot és szorosan egymás mellé ülve eszegettünk. Apró darabkákat letörve a kalácsból etettem Hyukkie-t. Édesen ízlelgette a finomságot.

/Hyuk/
Van egy mentás-csipkebogyó és fahéjas-szedres teánk. Hmm, kár lett volna ott hagyni bármelyiket is, már maga az illatuk isteni volt.
Hongbin pedig olyan aranyos volt, ahogyan etetett a finom kaláccsal. Ah, jobb ha tudja, hogy ennyire még senki sem tudott boldoggá tenni.
- Mielőtt innen tovább megyünk... - beszéltem először teli szájjal, de mivel nem akartam úgy kinézni, mint egy kis hörcsög, ezért a falat lenyelése után folytattam. - Innen vennünk kell valamit, amiről eszünkbe fog jutni ez a nap és a sok jó emlékünk. Mit szólsz hozzá? - néztem rá csillogó tekintettel, majd én is lecsíptem a kalácsból, és megetettem vele Hongbint.

/Hongbin/
- Hmm...- hümmögtem teli szájjal. Gyorsan lenyeltem, hogy válaszolni tudjak.
- Ez jó ötlet.- simogattam meg Sanghyuk arcát.- Én már tudom is, hogy mit veszek neked.- mosolyodtam el kíváncsi tekintetén.- Naaa... ne nézz így... csak pár percet kell várnod és majd megtudod.- nevettem fel kiskutya szemein. Oh egek azok a gyönyörű szemek...
- Hm... finom ez a tea.- kortyoltam bele a mentás-csipkebogyósba.- Kóstold meg.- fújtam meg és ajkaihoz tartottam a műanyag poharat.

/Hyuk/
Ezt kár volt mondania, hogy ő már tudja, hogy mit vesz nekem... Egyúttal borzasztóan kíváncsivá tett, másrészt pedig kétségbeesett lettem, ugyanis nem tudtam, hogy mit vehetnék neki... Ötletem az volt, de az macerásabb, és inkább karácsonyi ajándéknak tudom elképzelni. Na mindegy, majd hátha megtetszik neki valami.
A szemeimet lágyan becsukva hagytam, hogy megitasson a kellemesen forró, isteni teával. Karomat átcsúsztattam az övé alatt, és én pedig az én teámat tartottam az ő szájához, hiszen az is nagyon finom.

/Hongbin/
Egymást etetve, itatva ücsörögtünk a padon. Olyan kellemes volt vele minden eltöltött perc. Viszont tudtam, hogy lassan itt lesz az ideje egy nehéz és kicsit kínos beszélgetésnek. Egyszerűen nem tudtam várni, gyötörtek a kétségek, a bűntudat, hogy felelőtlenül viselkedtem vele sokszor és hogy... beleszerettem. Tudni szeretném, hogy hogyan érez. Hogy vajon mennyire ártatlan? Megvetne-e azért, amit érzek iránta? Tudom kell, hogy még időben leállhassak.
- Sanghyuk...- simogattam meg hideg kézfejét, mikor már csak csendben ültünk a padon.- Mit gondolsz rólam...?

/Hyuk/
Nagyon jól éreztem magamat. Igazából nagyon romantikus volt, ahogyan egymást etettük, itattuk. Nem kellett nagyon igyekeznem, hogy úgy simuljak minden érintéséhez, mint egy szelíd kiscica, szinte automatikusan jött. Miután mindent elfogyasztottunk, éppen csak némán bámultam Hongbin tökéletes arcát, amikor hirtelen csak úgy kérdezett.  Picit elpirultam, és félrepillantva kezdtem hümmögni.
- Hát... Szerintem egy csodálatos ember vagy, bár ezt eddig is tudtam...de mint később kiderült, még...sármos is. - szorult össze a torkom, mert tovább hirtelen nem ment, de egy nagyot nyeltem, és a nyakát átkarolva bújtam hozzá.
- És nagyon jól érzem magam melletted. - rejtettem el elvörösödött arcomat nyakánál.

/Hongbin/
- Oh...- lepődtem meg véleményén. Ez kedves tőle.- Aranyos vagy.- öleltem magamhoz mosolyogva.
- Még egyre válaszolj és aztán békén is hagylak...- kuncogtam a fülébe.- Hogy kedvelsz? Mint egy barátot... vagy... mint egy férfit?- tettem fel kicsit félve kérdésemet.

/Hyuk/
Kicsit lefagytam, amikor ezt kérdezte... Nem tudtam, hogy erre mi lenne a helyes válasz, hogy ő mit szeretne hallani...de az biztos, hogy tudnám úgy szeretni, mint egy férfit. Megborzongva bújtam hozzá még jobban.
- N-nem tudom... Mármint...nyitott lennék arra is, hogy... Úgy kedveljelek, mint egy férfit. - suttogtam a fülébe szégyenlősen, miközben arcát cirógattam hideg ujjaimmal.

/Hongbin/
- Oh Hyukkie...- sóhajtottam halkan.
Féltem örülni a válaszának. Féltem, mert nem akartam rákényszeríteni semmit.
- És... ahhoz mit szólnál, ha azt mondanám, hogy én kedvellek? Úgy kedvellek.- féltem ezt kimondani. Rettegtem attól, hogy ezzel elveszíthetem. De ha az előbb komolyan mondta, akkor talán egy kis esélyem lehet nála. Talán nem fog megvetni az érzéseim miatt.

/Hyuk/
Igazából nem tudtam, hogy mit gondol rólam Hongbin ilyen téren. Mármint...biztosan van valami érzés a viselkedése mögött, de nagyon izgultam, hogy mi lesz a reakciója. De ah... Hatalmasat dobbant a szívem szavaira. Csak álmaimban gondoltam volna, hogy viszonozhatja az érzéseimet.
- Tényleg tetszek neked? - tört ki belőlem pár oktávval magasabban, majd egy hatalmas nagy cuppanós puszit nyomtam elvörösödött pofijára. Isteneeeem... Kikészülök. Azt hiszem ezt fel kell dolgoznom, hogy valóra vált leggyönyörűbb álmom...

/Hongbin/
- Hé...- hajtottam le elvörösödött fejem.- Erre így nem szokás rákérdezni.- motyogtam teljesen zavarba.
- De... igen... tetszel...- vallottam be.
Nagyon zavarban voltam, bár örültem is reakciójának.
Hirtelen a téli hidegben olyan melegem lett, a szívem is hevesen zakatolt. Azt hiszem boldog voltam.

/Hyuk/
- Bocsánat... Csak... Annyira izgatott lettem! - öleltem a nyakát szorosan. - Mondtam én, hogy randizunk, oppa~ - suttogtam a fülébe cuppogva.
Hát...nem zavartattam magamat, de... Most ennek jobban tudtam örülni, mint bármi másnak...

/Hongbin/
- Aigo Sanghyuk.- nevettem megadóan és jó erősen megszorongattam.
- Most... hogy ezt tisztáztuk, menjünk vásárolni. A szüleidnek is vegyél valamit.- simogattam meg mosolygós arcát.

/Hyuk/
- Rendben. - álltam fel, és most még jobban bújtam biztonságot nyújtó izmos karjához, mint eddig.
De hát olyan aranyos volt, amikor szóba került ez a téma. Nem sűrűn látom ilyen zavartnak...
Először csak ott sétálgattunk, de közben meg is fogalmazódott bennem, hogy mit szeretnék venni neki. Meg is pillantottam azt a bódét, így odasiettem, magammal húzva kis szerelmes lovagomat. Rengeteg szép sál volt, és azt mondta, hogy szereti sálakat...
- Jó napot! - hajoltam meg picit az eladó előtt, majd Hongbinra néztem. - Nyuh, melyik tetszene neked? Mondjuk ez? - vettem el egy sötétkék kötött sálat, de szerintem ez illene hozzá.

/Hongbin/
Boldogan mosolyogva követtem Hyuk-ot. Alig bírtam felfogni, hogy mégis mi történik velünk, csak a pillanatnak éltem.
- Hm... Nekem tetszik.- nézegettem a sálat.- Megkapom?- próbáltam aranyosan kérni.

/Hyuk/
A tekintetem a sál és arca között cikázott, de muszájnak éreztem fel is kötni a nyakába, hogy megnézzem. Előtte kivettem az én sálamat, majd úgy igazítottam, hogy jól nézzen ki. Kezemet arcomhoz rakva sóhajtottam egy nagyot, halványan elmosolyodva.
- Nagyon helyes vagy. Ezt veszem meg neked. - nyomtam egy apró puszit orrára, miközben letekertem róla. Nagyon jól állt neki...
- Köszönöm szépen - mosolyogtam aranyosan a nénire, miközben fizettem.
- Nya, melyiket kéred most? - kuncogtam halkan, miközben tovább sétáltunk.

/Hongbin/
Csak pirulva, mosolyogva figyeltem, ahogy kivetkőztet a sálamból, aztán pedig az újat próbálja rám. Szívemet melegség járta át, hogy végre hosszú idő óta valaki törődik velem. Ráadásul olyan valaki, akit szinte mindennél jobban szeretek.
- Köszönöm szépen.- hajoltam meg Sanghyuk előtt és egy lágy puszit nyomtam arcára.
- Felveszem ezt.- vettem magamhoz az ajándékomat.- És így ez a tiéd lehet. Nem szabad megfáznod neked sem.- tekertem nyaka köré saját meleg kötött sálát.
- Így ni...- igazgattam meg, hogy jól álljon neki.- Maradj így.- szóltam rá és előrántva a mobilom készítettem róla pár képet.
- Na akkor most én ajándékozlak...- vigyorodtam el.

/Hyuk/
Valószínűleg úgy nézhettem ki, mint egy szégyenlős kislány a puszija után... Szóval így a képeken még az arcom is tiszta vörös volt. Igyekeztem aranyosan bepózolni, de nem vagyok valami profi modell...
De aztán az ajándék szó hallatára megint izgatott és kíváncsi lettem.
- Nyuuh, már alig várom! - vágtam le egy kisebb fangörcsölést, majd hogy ne kelljen letagadnia az emberek előtt, elcsendesedve bújtam izmos karjához.

/Hongbin/
- Édes vagy.- simogattam meg arcát aztán lassan a megfelelő bódéhoz indultam, Hyukkie-val az oldalamon.
Egy gyönyörű, finoman kézzel kidolgozott kis ódon zsebórát néztem ki neki.
Vörös arany borítása különleges hatást kölcsönöz neki, mintha kicsit kopott is lenne. Belsejében apró minták rajzolódnak ki, mutatói ékesen díszesek, számlapja visszafogott kivitelezésű, üvegje kristály tiszta csillogású. Minden tökéletes rajta. Pontosan Sanghyuk-hoz illik.
- Tetszik?- mutattam felé a tárgyat.

/Hyuk/
Sok dolog átfutott az agyamon, amíg sétálgattunk, de nem tudtam, hogy mit nézhetett ki nekem. Amikor viszont megmutatta nekem azt a kis zsebórát...szerelem volt első látásra, mint Hongbinnál...bár őt előtte is szerettem. Mindegy. Csillogó szemekkel vettem el óvatosan, hogy nehogy leejtsem, és elvarázsolva néztem meg rajta minden apró részletet.
- E-ez gyönyörű... - pislogtam nagyokat, majd csak meghatódva pillantottam fel Hongbinra. Én tényleg nagyon örülnék neki, ha ezt kapnám meg tőle. Ez lenne a kabalám.

/Hongbin/
- A tiéd.- mosolyogtam rá.
- Jó napot, segíthetek valamiben?- jött közelebb az eladó hölgy.
- Jó napot. Igen. Ezt szeretnénk kérni.- mutattam Hyuk keze felé az órácskára.
- Hm... jó választás. Egy pillanat és becsomagolom.- vette el Hyukkie-tól és a pultja mögé sietett.
Miután kifizettem, meghajolva köszöntük meg és lassan sétálgatva adtam át Sanghyuk-nak.
- Gyönyörűt... a csodaszépnek...- nyújtottam át kicsit szégyenlősen.

/Hyuk/
Esetlenül mosolyogva vártam, hogy megvegye, aztán csak sétáltam mellette. Nem tudtam, hogy hogyan kéne reagálnom, mert igazából picit meghatódtam, hogy ilyen gyönyörű ajándékot kaptam. Erre még így is bókol nekem...istenem, egyre jobban csak belé szeretek.
- Ahh, Hongbinnie... Köszönöm. - nyomtam egy nagy nyálas puszit arcára, miközben átvettem tőle az órát, és még percekig bámultam. Olyan gyönyörű...

/Hongbin/
Derekát átkarolva húztam magamhoz és úgy sétáltunk tovább. Boldogságtól ragyogó arca, minden pénzt megért.
- Veszel a szüleidnek is valamit?- kérdeztem mosolyogva, mire bólintott és afelé a bódé felé irányított, ahol már kinézett magának valamit.

/Hyuk/
Ah, annyira tetszett, ahogyan a derekamat átkarolva sétálgattunk tovább. Teljesen levesz a lábaimról... A kis zsebórát a kabátom zsebébe csúsztattam, majd egy apró puszit nyomtam vállára.
Közben elindultunk anyuéknak is venni valamit. Már van is ötletem, de azért Hongbin véleménye is érdekel. Visszamentünk ahhoz az idős úrhoz, aki kézzel készített fa szobrocskákat árult. Azok a kis rénszarvasok nagyon tetszettek...
- Mit gondolsz? - vettem el az egyik kisebb szobrot, és mosolyogva mutattam Hongbin felé.

/Hongbin/
- Nyah ez nagyon aranyos.- nézegettem a kezében a kis figurát.- Nézd csak. Van itt egy szarvas meg egy őzike. Ezt vihetnéd apukádnak.- adtam kezébe a nagy agancsos állat figurát.- Ezt pedig anyukádnak.- mutattam a szép őzet.

/Hyuk/
Nagyon szépnek találtam a kis szobrokat, Hongbin ötlete pedig nagyon aranyos volt. Már éppen mondtam volna, hogy ezeket veszem meg, de eszembe jutott valami. Volt egy szobor, ami egy szarvas párból állt, a nőstény és a hím.
- Anya, apa~ - mutogattam, majd felvettem a kis őzike szobrot is. - És én~ - kuncogtam egy sort ezen, de így még aranyosabb lenne.

/Hongbin/
- Kyaaa de cukor vagy.- vigyorogtam tiszta szívemből.
- Akkor vedd meg ezt.- mutattam arra, amit Ő talált.
Még egy darabig gondolkozott aztán végül megvette, kaptunk hozzá ajándékszatyrot is.
- Hm...- öleltem magamhoz ismét.- Nem vagy éhes? Ebédelhetnénk valahol.- mosolyogtam.