/Yves/
Közel fél órát áztattam magam egy kád forró vízben, aztán még olyan negyed órát bámultam magam a tükörben azzal a szándékkal, hogy rendbe tegyem a hajam, de végül feladtam, és meghagytam lehetetlenül kócosnak. Derekamra csavartam egy törülközőt, majd visszasétáltam a szobámba. Éppen csak magamra kaptam egy alsót, mikor az ablakon keresztül Hanshik belendült a szobámba. Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd felnevettem, és megráztam a fejem.
- Mondtam, hogy ne ugrálj!
/Hanshik/
Mikor már húsz perc után a milliomodik csengetésre sem jött ki senki, fogtam magam és az eddig legtökéletesebben bevált módszerrel jutottam be.
- Kedves, hogy így féltesz.- kuncogtam.- De senki nem nyitott ajtót, már megijedtem, hogy baj van. De... készülődj csak nyugodtan.- fordultam el, mert akkor esett le, hogy mit is zavartam meg éppen.
/Yves/
- Bocsánat, de imádok régi slágerek énekelni fürdés közben. Általában hamisan, persze - mosolyogtam megint saját magamon, majd nekiálltam felcibálni magamra a kedvenc nadrágom. Egyik szára teljesen fekete, míg a másikon függőleges fehér csíkok vannak, aztán felkaptam a felsőt is. Egy fekete ujjatlan póló, ami elől véletlenszerű helyeken van kiszaggatva, míg hátul egy koponya rajzolódik ki a lyukakból. Nem mellesleg tökéletesen mutatja a hátamon lévő tetkót. Még felkaptam egy dzsekit, és a cipőmet, majd menetkészen fordultam Hashik felé, aki látványosan bámult kifelé az ablakon. - Na milyen? - kérdeztem, és mikor felém nézett, úgy pózoltam, ahogy a modellek szoktak a kifutón, de nagyon nem voltam profi, mert alig két másodperc múlva elröhögtem magam.
/Hanshik/
Én igazán nem akartam nagyon megbámulni... de... hu... nagyon dögösen nézett ki. De egyáltalán lehet ilyet egy srácra mondani? Mindegy Ő akkor is az volt.
- Hű... hát...- mosolyodtam el.- Nagyon jól nézel ki. Ritkán mondok ilyet... de csinos.- kacsintottam rá.- Akkor minden megvan? Mehetünk?- sétáltam elé.
/Yves/
- Csinos? - vontam fel egyik szemöldököm. - Én szexi akartam lenni, és elbűvölő, ellenállhatatlan - tettem továbbra is az agyam, és minden szónál pózt váltottam. Azt nem tettem hozzá, hogy szánt szándékom bepasizni, mert nem akartam elüldözni magam mellől.
- Az ajtó távozzunk, vagy te kimászol az ablakon, és elkapsz, mielőtt kilapulnék a betonon?
/Hanshik/
- Hát... ha úgy vesszük... ezek mind megvannak benned.- vakartam meg tarkómat.- Menjünk az ajtón, az kényelmesebb mindkettőnknek.- vigyorogtam rá és elindultam lefelé.- Ja és bocsi, hogy cipővel bejöttem.- hajoltam meg előtte aztán folytattam az utamat a bejárathoz.
- Jó helyre viszlek majd. A város legjobb bulihelye. Az italok mennyeien finomak, a csajok szépek, a DJ a legmenőbb.- soroltam neki lelkesen már út közben.
/Yves/
- Semmi baj. Menjünk, már kíváncsi vagyok.
Bezártam magunk után az ajtót, és hagytam, hogy vezessen. Már javában sötétedett, de csillagokat nem lehetett látni a sok felhőtől. A levegőben még mindig érezni lehetett a délutáni záport.
/Hanshik/
- Megyünk megyünk.- kuncogtam izgalmán.
A szórakozóhelyig egy metróra is fel kellett szállnunk de így tényleg pillanatok alatt odaértünk.
- Mielőtt bemegyünk...- húztam félre Yves-t a bejáratnál.- Lehetőleg annyira ne részegedj le, hogy a világodat se tudd. És ha bármi baj van, szólj. Ha valaki kötekedik vagy ha szimplán csak haza szeretnél menni. Jó?
/Yves/
- Nem ígérem, hogy nem fogok inni, de igyekszem mértéket tartani - mosolyogtam rá. Kedves volt tőle, hogy féltett, de fura is. Már elég idős vagyok ahhoz, hogy vigyázzak magamra. És lány sem vagyok, hogy mindentől félteni kelljen. Az már csak rátett az egészre, hogy alig ismerjük egymást, vagy valami.
- Csak érezzük jól magunkat, rendben? Nem vagyok már kisfiú - hangsúlyoztam ki a szót, amit még ő használt rám. Ezzel sarkon is fordultam, és a kihallatszó zene ütemére lépkedve mentem be az ajtón.
/Hanshik/
- Rendben.- bólintottam rá, majd én is követtem Őt.
Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a viselkedésemmel csak féltettem. Bár nem tudom miért. Talán azért, mert mégis csak bezárva élt, most pedig elcipeltem magammal a város másik felébe. Felelősséggel tartozom érte.
Nem sokáig kattogott ezen egyikőnk sem. Amint beléptünk első utunk a pulthoz vezetett, egy bemelegítő kör piáért.
/Yves/
Nem akartam elsőre töményet inni, és ahogy láttam, Hanshik is hasonlóan volt vele. Felpattantam egy bárszékre, és a pultost figyeltem, ahogy sürög össze-vissza. Volt tapasztalatom a munkában, mert a koleszban nem kap csak úgy pénzt az ember. Pár pillanat múlva már csak azt láttam, hogy Hanshik meglepődve bámul mögém, majd kijelenti, hogy mindjárt visszajön, és ezzel el is tűnik. Viszont a helyére egyből lehuppan valaki más.
/Hanshik/
Épp egy szép színes koktélt iszogattam, mikor Yves mögött megláttam felbukkanni az egyik haveromat.
- Csá, Te görény!- pattantam fel és odasiettem.- Mi fene evett ide?- pacsiztam le vele.
- Cső! Hát gondoltam lejövök lazítani. Egyedül vagy?
- Öhm nem. Ő is velem van.- mutattam partneremre, aki már szóba is elegyedett egy másik sráccal.
- Én a többiekkel jöttem. Gyere, ülj hozzánk.- karolt belém és húzni kezdett.
Nem igazán akartam otthagyni Yves-t... de a haverom valahogy mégis rábeszélt, hogy az Ő boxukban kössek ki.
/Yves/
Hanshik után néztem, aki egy barátjával beszélt. Megvontam a vállam, és tovább iszogattam.
- Hello - szólalt meg a mellettem ülő srác. Talán csak kicsivel lehetett idősebb nálam. Biccentettem felé, mire folytatta. - Tim vagyok.
- Yves - mosolyogtam rá az italom mögül. Lassan beszélgetésbe elegyedtünk. Jó fejnek tűnt; emlékeztetett a kolis bulikra a stílusa, és a személyisége is elég érdekes volt, Hanshik pedig sok idő elteltével sem jött vissza. Tim sorra rendelte a jobbnál jobb piákat, azt hajtogatva, hogy muszáj kipróbálnom őket, és én egy idő után már nem ellenkeztem.
- Táncolunk? - suttogta a fülembe Tim, miközben a derekamat simogatta. Rámosolyogtam, és bólintottam, mire magabiztosan elkezdett húzni a táncoló tömeg felé.
/Hanshik/
Elég sokat beszélgettem a haverokkal. Ilyenkor mindenről van szó. Georgie-nak szereztünk egy csajt, akivel aztán le is lépett. És persze ahogy azt a buliban kell, finomabbnál finomabb piákat gurítottunk le. A végére már a tömények is simán csúsztak, így bátran kijelenthetem, hogy a társaság már éjfél előtt seggrészeg volt. Bár az igazság az, hogy én azért jól bírom a piát, szóval én még meg tudtam állni a lábamon semmi gond nélkül.
- Te. Az ott nem a Te partnered?- mutatott a haverom Yves-re, aki egy srác ölében ringatózott.
- Azt hiszem többet már nem iszok!- nevettem fel hangosan.- Behaluzom, hogy egy sráccal táncol. Ez vicces.
- Nem. Az tényleg egy csávó.
- Huh?- ráncoltam össze a homlokomat és értetlenül méregettem a táncoló párost.- Az nem lehet...- indultam meg feléjük.
- Szabad lesz?- kérdeztem az idegent, pont mikor egy új szám következett.
/Yves/
Több számot is áttáncoltunk Timmel, aztán hirtelen valaki lekért. Beletelt egy kis időbe, míg rájöttem, hogy ki az.
- Hanshik - dőltem neki, mivel valaki hátulról nekem jött, és elég nehéz volt megtartanom a egyensúlyom.
- Képzeld, Tim egy csomó jó piát mutatott - magyaráztam lelkesen, miközben belé kapaszkodtam. Körülöttünk a tömeg továbbra is mozgott, így kénytelen volt átkarolni a derekam.
- Táncolsz velem? - kérdeztem, miközben a haját piszkáltam a tarkójánál.
/Hanshik/
Mikor mellkasomnak dőlt, ösztönösen nyúltam dereka után, hogy még közelebb húzhassam magamhoz.
- Táncoljunk.- szorítottam magamhoz és a zene ritmusára kezdtünk el ringatózni.
- És mi finomat adott neked Tim?- súgtam fülébe.
Igazából lehet, hogy annyira nem ártott meg a pia, de valahogy nem sikerült felmérnem a dolgokat, hogy összebújva táncolok egy másik sráccal és valahol ezt élvezem is... Nem tudom, mi ütött belém. De mikor megláttam azzal a Tim gyerekkel, olyan furcsa feszítő érzésem támadt. Nem akartam, hogy vele legyen. Most pedig itt vagyunk, együtt táncolunk.
/Yves/
- Nem lényeg. Nem számít - suttogtam a fülébe. Ujjaimmal még mindig a haját piszkáltam, míg csípőm ösztönösen mozdult a zene ütemére. Forgott velem a világ, ezért fejemet Hanshik vállára hajtottam, és még közelebb araszoltam hozzá. Teljesen kiment a fejemből, hogy Tim egyáltalán valaha is létezett, és az is, hogy mindenképp fel akartam szedni egy pasit. Hanshik mindent kivert a fejemből, és elég volt annyi, hogy ő ott van.
/Hanshik/
Hát azért kicsit lényeg lett volna, hogy mit ivott, mert ki tudja, mit akart tőle az a Tim csávó... nem kevert-e bele valamit... Bár ahogy elnéztem a részegségen kívül más baja nem volt.
Ahogy tarkómat cirógatta folyamatosan, kellemes bizsergés járta át a testem. Mikor fejét vállamra hajtotta, elmosolyodtam. Finoman cirógattam derekát de erősen tartottam mindig az egyik kezemmel, nehogy elessen. Forró lehelete nyakamon teljesen elvette a maradék eszem.
Egyik kezemet óvatosan fenekére simítottam. Formás félgömbjét cirógattam gyengéden. Közben hirtelen annyira melegem lett. Felforrósodott a levegő köztünk.
/Yves/
Egyik kezét a fenekemre simította, ami mosolygásra késztetett. Kicsit sem volt durva vagy nyomulós, inkább kíváncsi és gyengéd. Válaszul a kezének dörgöltem magam, és belecsókoltam a nyakába. Puszilgattam és nyalogattam a bőrét. Sokkal finomabb volt, mint a sok pia, amit összeittam. Mosolyom még elégedettebb lett, mikor felnyögött. Rásóhajtottam a bőrére, és belefúrtam a fejem a nyakhajlatába, de egy pillanatra sem álltam le a mozgással.
/Hanshik/
Nem tudom, mire készül ez a srác, igazából azt is nehezen mértem fel, hogy mit csinálunk, de annyi biztos, hogy megőrjít.
Ahogy kerek fenekét tenyerembe dörzsölte, nagyot kellett nyelnem. Pont kezemre való a formás kis hátsója.
S mikor nyakamat kezdte csókolgatni, jólesően megremegtem.
- Hagyjukh abba...- sóhajtottam a fülébe.- Ezt nem szabad.- markoltam erősebben a fenekére.- Nem fogok tudni leállni...- morogtam, mikor kacérkodva kuncogott fel és nyakamra harapott.
/Yves/
Le akart állni, de én csak tovább kacérkodtam vele, de végül tényleg abbahagytam mindent, és távolabb húzódtam tőle.
- Itt vannak a barátaid, igaz? Bemutatsz? - kérdeztem mosolyogva. Kezemmel még mindig a nyakát simogattam, és az övé is valahogy rátapadt a fenekemre, de nem zavart különösebben.
/Hanshik/
Eléggé sikerült feltüzelnie, aztán meg jól otthagyott. Mondhatom nagyon rendes egy srác...
- Hm... persze, gyere.- mondtam de még egy darabig nem mozdultunk, egymás ködös tekintetét fürkésztük, majd egy nagyot szusszanva elengedtük egymást és a box felé indultam. Szerencsére pont ottvolt mindenki, nem tűntek még el.
- Figyelem! Be szeretném mutatni az egyik barátomat. Mindenki! Ő itt Yves. Yves.- fordultam felé.- Ők itt mindenki. Név szerint sorban. Dave, Patrick, John, Ali. Igen, Ő török.- bólogattam.
A srácok, mind megpróbálták kulturáltan- részeg, kanos emberhez képest kulturáltan- üdvözölni.
/Yves/
Még egy kicsit néztük egymást. Elvesztem a mélybarna tekintetében, ami egyszerűen nem engedett szabadulni. Végül megmozdult, és egyenesen az egyik box felé húzott, ott aztán bemutatta a haverjait. Igyekeztem megjegyezni a neveiket, de nem volt a legkönnyebb feladat. Lehuppantam Ali mellé, aki nem volt kevésbé beszámíthatatlan, mint a többiek, vagy mint én, de a nyelvek iránti rajongásom szinte lerántott mellé. Egyből elkezdtem kérdezgetni, ő pedig készségesen válaszolgatott.
/Hanshik/
Kicsit morcosan figyeltem, hogy úgy semmi nélkül otthagyott és Ali-val kezdett el társalogni. Így nekem maradt Dave haverom, aki mellé leültem és beszélgettünk.
- Nagyon egymásra találtatok az előbb.- bökött oldalba vigyorogva.
- Nem tudom miről beszélsz.- próbáltam hárítani tudatlanságot színlelve.
- Hát az előbb tánc közben Yves-el. Nyugi ezzel nincs semmi baj. Szép fiú Ő. És ha neked a fiúk jönnek be, akkor csak egy főnyeremény.
- Te miről beszélsz? Túl sokat ittál már, vedd takarékra magad...- csóváltam a fejem.
- Jó, na csak mondtam. Nekünk nincs ezzel bajunk, haver.- veregetett hátba.
Kicsit kellemetlenül éreztem magam. Még jómagam sem tudtam, mi történik velem de a barátom már mindenre felkészített. Remek.
- Itt az újabb kör!- tette le a teli poharakat Patrick az asztalra.
Szívem szerint nem ittam volna többet de hamar hagytam magam rábeszélni.
/Yves/
Ali-val nagyon mélyen elmerültünk egy könnyed csevejben, és hozzám hasonlóan ő is visszautasította az újabb kör italt. Lassan angolból átváltottunk az ő nyelvére, természetesen az én kérésemre, hiszen bármennyire is szeretek nyelveket tanulni, gyakorlatban nincsen sok lehetőségem használni őket. Ha valamit elrontottam, vagy félreértettem, kedvesen elmagyarázta a dolgokat.
- Mikor ismerkedtetek össze? - hallottam meg Patrick hangját.
- Miatta lett második - mosolyogtam rá. Már viszonylag kijózanodtam, ami főleg a tanulás egy lehetőségének volt köszönhető.
/Hanshik/
Ennek a kör italnak köszönhetően eljutottam arra a szintre, hogy hallottam a körülöttem zajló világ hangjait, az agyam még fel is fogta azokat de válaszolni már nem sikerült értelmesen.
- Következő kör?- tápászkodott fel Patrick az asztaltól.
- Nehm...- csóváltam a fejem és kezemmel is mutogattam, hogy nincs rá szükségem.
- Naaa... csak egy búcsú kört.- kérleltek.
- Nem kell...- nyögtem ki és inkább botorkálva megindultam a bejárathoz. Friss levegőre volt szükségem, hogy kicsit tisztuljon az agyam.
/Yves/
- Utána megyek - álltam fel, ahogy Hanshik megindult a kijárat felé. - Nem ígérem, hogy vissza is fogunk jönni, de még biztos találkozunk - intettem egy utolsót. Ők is elzengték jókívánságaikat, aztán utamra engedtek. Hanshik a bejárat mellett állt egy kicsivel, ahol már nem volt tömeg. Szerencsére felvette a pulcsiját; nem vettem volna jó néven, ha megfázik. Csendesen mellé álltam, és jó ideig csak támasztottuk a falat.
/Hanshik/
Csendben, lehunyt szemekkel szippantottam nagyokat a friss, esti levegőből. Szinte éreztem, ahogy tisztulok.
Nem nyitottam ki szemeimet, de megéreztem, hogy valaki mellettem van. Mikor már nem szédültem, kinyitottam a pilláimat és Yves felé fordultam.
- Jól vagy?
/Yves/
- Persze - motyogtam magam elé, majd felé fordultam. - Te jól vagy? - néztem a szemébe. Kicsit közelebb araszoltam hozzá, majd a vállára döntöttem a fejem.
- Haza megyünk? - cirógattam meg orrommal az arccsontját. Lassan beszívta, és kifújtam a levegőt, ami visszaáramlott a bőréről.
/Hanshik/
- Ühüm. Megvagyok.- sóhajtottam egy mélyet.
- Hazamehetünk.- húztam közelebb magamhoz derekánál fogva és lehunyt szemekkel, kicsit megborzongva tűrtem érintéseit.
- Nem fázol?- simogattam derekát.
/Yves/
- Nem én - mondtam határozottan, és valóban kicsit sem fáztam. Hozzábújtam az oldalához, és én indultam meg előre.
- Megjegyeztem, hogy melyik úton jöttünk ide - jelentettem ki büszkén. A metróval gyorsan megtettük az utat, így húsz percen belül, már elégedetten álltam a bejárati ajtó előtt.
- Bulizni már el tudok menni - nevettem fel, mire ő is elmosolyodott. Zavartan rágcsálni kezdtem az ajkamat, majd feltettem a kérdést, ami miatt annyira feszengtem.
- Lenne kedved maradni?
/Hanshik/
Magamnál voltam, de hagytam, hogy vezessen. Elmosolyodtam rajta, hogy milyen hamar meg tudta jegyezni az utat és erre mennyire büszke.
Kérdése meglepett nagyon. Nem számítottam marasztalásra. Ennek fejében hirtelen nem is tudtam, hogy mit feleljek.
- M-maradni? Hát... nem gond?- kérdeztem bizonytalanul.
/Yves/
- Ha gond lenne, nem kérdeztem volna meg - mosolyogtam rá biztatóan. - De te döntöd el. Ahogy akarod - vontam meg a vállam.
Örültem volna neki, ha igent mond. Annyi éjszakát töltöttem már egyedül, hogy rá gondolni is rossz. Jó lett volna napkeltéig semmiségekről beszélni, de semmit nem akartam erőltetni. Szorosan magamhoz öleltem, hátha meggondolja magát, ha meg nem, akkor legalább nem kell elhúzni a búcsúzkodást.
/Hanshik/
Aish ez a srác... tudja, hogyan vegyen rá mindenre...
- Rendben, maradok.- szorítottam magamhoz és hátát megsimogattam.
Vigyorogva vált el tőlem és kinyitotta az ajtót. Ahogy beléptünk levettük a cipőnket éshang nélkül a szobájába indultunk.
Nem sűrűn alszom más ágyában meg úgy amúgy sem hívogatnak el. Maximum házi buliba de ott meg nincs alvás. Szóval furcsa lesz a helyzet, az biztos.
/Yves/
Elégedetten mentem fel a szobámba, mivel követett.
- Tudok matracot hozni, de nem lenne kedves tőlem, ha te a földön aludnál, én meg az ágyon, két matracom nincsen, viszont az ágyam elég nagy - magyaráztam a padlót fürkészve. - Remélem, nem probléma. A fürdő balra az első ajtó. Pizsit szerintem tudok adni, mert nincsen köztünk valami nagy eltérés - mértem végig, majd a szekrényem legaljáról előhúztam két pólót, és egyiket odaadtam neki. - Persze csak ha szeretnéd.
/Hanshik/
Aranyos volt zavarában. Csak csendben, mosolyogva hallgattam végig mondandóját és csak utána mondtam véleményt.
- Nekem jó melletted is, ha téged nem zavar. De elalszok bárhol, ha úgy van. És ez is megfelel pizsamának.- vettem el tőle a pólót.
- Akkor... gyorsan elszaladok mosdóba. Kicsit... rendben hozom a spicces fejem.- kuncogtam és megindultam abba az irányba, amerre igazított az előbb.
/Yves/
Pár percig csak néztem utána, és próbáltam felfogni, hogy valóban itt fog aludni. Nagyon boldoggá tett azzal, hogy elfogadta a meghívásomat. Levetkőztem, és felvettem a bő póló, ami a combomig ért. Kinyitottam az ablakot, hogy kiszellőzzön a szoba. Nézegettem a város fényeit, és elmosolyodtam, mikor észrevettem, hogy esni kezd.
/Hanshik/
A fürdőbe érve egy darabig csak a csempének dőlve ácsorogtam. Hirtelen annyi minden kavargott a fejemben mégis olyan üresnek éreztem.
Nagyokat sóhajtva álltam be a hideg zuhany alá, hogy még azt a kevés alkoholt is kimossa belőlem. Ezután az arcomat is külön megsikáltam jó hideg vízzel, így már bíztam benne, hogy feléledek és nem fogok olyat tenni, amit megbánnék vagy nem kellene.
Magamra kaptam a pólót és saját ruháimmal a kezemben ballagtam vissza. A villany nem égett de a Hold és a város fényei rendesen megvilágították a szobát. Akaratlanul is végigmértem Yves alakját, aki az ablakban állt. Hosszú combjai sejtelmesen kandikáltak ki pólója alól, fehér bőre szinte világított. Borzasztó, hogy már megint nem ott járt az agyam, ahol kellett volna...
Lassan hozzásétáltam és hátulról megöleltem, mire ijedten rezzen össze.
- Csak én vagyok. Végeztem.- súgtam mély hangon.- Meg ne fázz.- néztem ki az ablakon, ahonnan friss esőillat áradt be.
/Yves/
Összerezzentem, ahogy két kart éreztem derekam köré kulcsolódni, aztán rájöttem, hogy csak Hanshik az. Kifújtam a bennem rekedt levegőt, és becsuktam az ablakot. Rámosolyogtam, és kibontakoztam az öleléséből.
- Dőlj csak le, mindjárt jövök - simítottam végig a karját, majd eltűntem a fürdőben. Megmostam a fogam és az arcom. Visszaosontam a szobához, megálltam a sarkon, és láttam, hogy Hanshik már elfeküdt az ágyon. A szeme csukva volt, így nem vette észre, hogy halkan közelítettem felé. Mikor már mellette álltam, egy harci kiáltással rávetettem magam. Mikor már leget fetrengtem rajta, oldalra gördültem, és hangosan felnevettem.
/Hanshik/
Emlékeim szerint Ő az àgy belső oldalán az ajtó felől szokott aludni, ezért én az ablak felőli oldalra dőltem le. Nem aludtam csak lehunyt szemekkel pihengettem, várva Yves érkezésére.
Aztán egy szempillantás alatt felgyorsultak az események, mikor egy hatalmas kiáltást hallottam és egy rám nehezedő, édesen kacagó testet. Yves orvul megtámadott. Nem tudtam rá nagyon haragudni, vele együtt nevetve hemperegtem az ágyban.
- Ez nem volt szép dolog.- fordultam felé, mikor leszállt rólam.- Nem vagyok ijedős fajta de a frászt hoztad rám.- böktem meg finoman puha arcát.- Hm... milyen büntetést érdemel vajon csintalan úrfi?- gondolkoztam el hangosan viccelődve.
/Yves/
- Egy úrfit nem büntetnek. Kérek cukorkát és sok-sok játékot - kezdtem el mindenfelé böködni, de főleg a hasán és az oldalán, viszont gonosz volt, mert csiklandozással támadt vissza. Röhögve vergődtem alatta.
- Az úrfikat el kell kényeztetni - mondtam, mikor meg tudtam fogni a kezeit.
/Hanshik/
Nevetve tűrtem bökdösését. Olyan aranyosan játszott velem, hogy nem bírtam nem mosolyogni rajta. Hamar fölé kerekedtem és csiki-támadásba lendültem.
- Én épp kényeztetlek. Nem tűnt fel, úrfi?- vigyorogtam rá, majd kiszabadítottam a kezeimet de ezúttal nem csiklandoztam meg hanem csak finoman cirógattam.
Nem tudom, mi ütött belém úgy igazán. Még egy napja csak, hogy ismerem de máris elvette minden józan eszemet.
/Yves/
Csikizésből átváltott simogatásba, és én hirtelen reagálni sem tudtam. Mélyen a szemébe néztem, de mikor keze betévedt a pólóm alá, és végigsimított heges bőrömön, felsóhajtottam. Magamhoz térve gyorsan hasra fordultam, és azzal a lendülettel magamra rántottam a takarót. Bebújtam alá, és elszórakoztam rajta, ahogy próbált előcsalogatni.
/Hanshik/
- Hé! Yves! Ne haragudj.- próbáltam lehúzni róla a takarót de nem engedte. Most tényleg túl lőttem a célon. Pedig nem akartam megbántani.
- Ne haragudj. Nem akartam rosszat... én én csak... hülye voltam.- suttogtam a végét de mikor erre sem jött elő, inkább elhúzódtam és az ágy másik felére feküdtem.
Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, mégis sikerült. Teljesen meg vagyok zavarodva. Eddig sosem viselkedtem senkivel sem így. Sosem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam vagy hogy érez... de... vele ez is más. Vele minden olyan furcsa vagyis inkább különleges és más.
/Yves/
Mikor már egy ideje nem hallottam a hangját, előbújtam a takaró alól. Közelebb húzódtam hozzá, majd teljesen hozzápréseltem magam a hátához. Kényelmesen elhelyezkedtem, egyik kezemmel a hasát kezdtem böködni. Belepusziltam a nyakába, és halkan felkuncogtam.
- Milyen szakra jársz? - kérdeztem. Fészkelődtem egy kicsit, egyik lábamat átvetettem az övén, aztán nem mozogtam többet.
/Hanshik/
Az eszem eldobom ettől az embertől. Vagyis már rég kidobtam az ablakon...
Megvártam míg kényelmesen elhelyezkedett mögöttem, vagyis rajtam... aztán mosolyogva szusszantam egyet. Örültem, hogy mégsem bántottam meg annyira a tettemmel.
- Én... épìtész mérnök leszek egyszer. Ha leszek...- feleltem kérdésére.
/Yves/
- Minden esélyed megvan rá, higgy nekem - motyogtam a hátába. - Értelmes vagy, szorgalmas, kedves, leleményes, okos és még sportolsz is. És kidőlnek a csajok, ha meglátnak - biggyesztettem még a végére a poén miatt. Reméltem, hogy azért hisz nekem, mert komolyan gondoltam. - Sok sikert az álmaidhoz, Hanshik - nyomtam el egy ásítást. - Bármit elérhetsz, amit csak szeretnél. Csak ne add fel...
/Hanshik/
- Kedves vagy, köszönöm.- simogattam meg oldalamat ölelő kezét. Jól estek kedves szavai és hogy tényleg ilyennek gondol. Bár még magam sem tudom, mit akarok de valahogy majd úgyis lesz.
- Aludjunk, már késő van.- suttogtam.
/Yves/
- Szép álmokat - suttogtam a hátának, és szinte azonnal el is aludtam. Hosszú volt a nap, eléggé kifáradtam. Hanshik teljesen felfordította az életem, de nem bántam, mert mellettem maradt. Mégis, szinte már magam előtt láttam a napot, mikor már nem lesznek előtte titkaim, és undorodva magamra hagy. Nem akartam ilyenekre gondolni, de a képek már beférkőztek az álmomba, és nem hagytak nyugodni.
/Hanshik/
- Szép álmokat.- mosolyodtam el és egy ásítás után szinte azonnal el is aludtam.
Olyan mélyen szunyókáltam, mint akit leütöttek. Elég eseménydús napunk volt, szóval nem meglepő, hogy így kidőltünk.
Viszont hajnaban mozgolódásra ébredtem. Yves erősen szorított magához, zaklatottan szedte a levegőt, valamit mintha motyogott is volna. Álmosan figyeltem remegő alakját, majd kibontakozva öleléséből próbáltam felkelteni.
- Yves! Hé... ébresztő.- szóltam hozzá kedves hangon, arcát simogatva, izzadt tincseit félresöpörve szemeiből.- Ébredj fel.- ráztam finoman a vállait.- Csak egy rossz álom. Hallasz, Yves?- húztam az ölembe és úgy próbáltam felkelteni, mire nagy nehezen elszakadt a rémes álomtól.
/Yves/
Zihálva keltem fel. Az első dolog, amit érzékeltem, Hanshik volt. Hozzábújtam, és erősen magamhoz szorítottam. Nyugtatólag a hajamat simogatta, de nem használt valami sokat.
- Ne hagyj el te is, kérlek - sírtam fel. Arcomat mellkasába fúrtam, hogy ne lásson. Minél inkább el akartam hinni, hogy tényleg ő az, és már nem álmodom.
/Hanshik/
- Hey hey kis úrfi... nyugalom.- simogattam, kicsit ringattam a karjaimban.- Nem megyek sehova ne aggódj.- pusziltam feje búbjára.
Nagyon rosszat álmodhatott, ha ennyire kiakadt. Nem tudtam, hogy mit hozott neki elő a tudat alattija, nem is mertem rákérdezni, nehogy jobban felzaklassam.
- Csss... nyugalom.
/Yves/
- Köszönöm - suttogtam, majd átadtam magam az érzésnek, ahogy ringatott. Hittem neki és bíztam benne. Lassan nyugodt álomba szenderültem azzal a tudattal, hogy rá bármikor számíthatok.
Nem törődtem vele, hogy az ölében aludtam el, és azzal sem, hogy ez neki talán kényelmetlen, mert nem akartan erre gondolni.
/Hanshik/
- Nincs mit köszönnöd.- suttogtam és gyengéden ringatva tartottam karjaimban.
Mikor elaludt egy darabig még ringattam, aztán az ágyba fektettem és mellé bújva öleltem magamhoz, betakargattam. Már nem tudtam visszaaludni ezért csak arcát figyeltem és őriztem az álmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése