FT Island mini#14

- Jó rendben. De ezt majd anyádnak is mond el. Valahogy finoman tálald neki. Tudod milyen ha titkolóznak előtte - kuncogott Jonghoon.

- Igen tudom. Köszi apa.

- Örülök neked, fiam - tette még hozzá Jonghoon, majd magára hagyta a kis trónörököst.

     Sajnos csak ennyi volt az, amit Hongki ki tudott hallgatni, mert meglehetősen későn jutott eszébe a kémkedés, így lemaradt a lényegről. Valamint férje aztán hamar el is hagyta a szobát.

- Na! Mit mondott? - ugrott azonnal Jonghoon elé Hongki.

- Semmit - vont vállat lazán az apa.

- Choi Jonghoon! Te nekem ne hazudozz! Csak mondott valamit. Mire mondtad, hogy mondja el nekem? - mászott a képébe teljesen Hongki.

- Áh, szóval hallgatóztál... - nevetett fel Jonghoon. - Gondolhattam volna. Akkor meg nem mindegy? Úgyis hallottad - ment tovább a nappaliba.

- De az elejéről lemaradtam - lebiggyesztett ajkakkal követte társát a kanapéra. - Mond el, légyszi.

- De mondom, hogy semmit sem mondott nekem sem - vette kezébe a napi újságot a családfő.

- Akkor mégis hogy a fityfenében tudsz ilyen nyugodt lenni?! Most meg mit vigyorogsz? Hya! Mit mondott neked az a kölyök? - hadonászott idegesen az anya.

- Nyugodj már meg, életem! - kapta el a csuklóit és magára rántotta. - Túl feszült vagy, ráadásul teljesen feleslegesen - vigyorodott el csintalanul Jonghoon egész közelről nézve felesége gyönyörű szemeire, amik per pillanat szikrákat szórtak a dühtől és a nyugtalanságtól.

- Te pedig túlságosan is nyugodt és laza vagy. Aggódom Jaejinnie miatt. És bosszant, hogy neked elmondta, bennem pedig nem bízik meg annyira vagy nem is tudom... - sóhajtott szomorúan Hongki.

- Ez butaság, szerelmem - puszilt az orra hegyére Jonghoon. - Neked is el fogja mondani, már tényleg nem kell rá sokat várni. Csak... ez ilyen pasis dolog, érted...

- Hya! Én is pasi vagyok! - akart elhúzódni sértődöttségében Hongki de férje erős karjai nem engedték.

- Tudom édesem. És még milyen pasi! - vigyorgott diadal ittasan Jonghoon majd szerelme fenekébe markolt. - És csak az enyém - puszilgatta Hongki arcát, majd finom és lágy csókokkal lepte be felesége nyakának hamvas bőrét.

- N-ne itt... a gyerekek megláthatnak - húzódott el egy kicsit az anya.

- Nyugalom, semmi rosszat sem akartam. De látod, máris lenyugodtál - csókolta meg gyengéden szerelmét a családfő.