FT Island mini#12

    A két szülő vidáman sürgött-forgott a konyhában, hogy szeretett gyermekeiknek bőséges és ízletes reggelivel szolgálhassanak.

    Eközben a három fiatal az ágyban lustálkodott.

- Ébresztő - simogatta Jaejin Minhwan pocakját. - Minarie... hasadra süt a nap - keltegette.

    A legkisebb egy nagyot nyújtózott, közben édesen ásított, szemeit még szorosan csukva tartotta.

- Seunghyun. Ébredj Te is - hajolt át Jaejin Minhwan felett, hogy a másikat is fel tudja kelteni.

- Mi? - pattant ki egyből a pillája. - Mi történt? Minhwan! - fordult szerelme felé.

- Csak reggel van... - motyogta a fiatalabb.

- Jah... - dőlt vissza Seunghyun a helyére.

- Gyerekek! Kész a reggeli! - harsogta a konyhából az apa.

- Megyünk! - szólt vissza a legidősebb fiú.

     Kimásztak az ágyból, megdörzsölgették szemeiket, megnyújtóztatták tagjaikat és lassan kiballagtak a szobából. Szépen sorban elfoglalták a mosdót, hogy a reggeli dolgaikat elintézhessék. Miután végeztek a konyhába vonultak.

- Szép reggelt kincseim! - szaladt hozzájuk az anya és mindegyikőjüket egyenként megölelgette és megpuszilgatta.

- A-anyu... mi a baj? - fintorgott Jaejin, mikor rajta volt a sor, és Hongki úgy szorongatta, hogy alig kapott már levegőt.

- Nincs semmi, fiam. Csak szeretlek - suttogta elérzékenyülve a választ.

- Áh értem! Megint olyanod van... - sóhajtott a fiú. Ezzel nyilván valami megszokott dologra utalva, életük periódusának egyik részére célozva. De ez nem volt több az anyai szeretet kifejezésénél.

- Én is szeretlek anyuci. De most már ehetünk? - ölelte meg Jaejin az anyját.

- Persze, tessék. Amit csak megkívántok.

    Asztalhoz ültek mind az öten és nekiláttak a falatozásnak. Mindenki mohón tömte magába az ínycsiklandó ételeket, nem lehetett egyebet hallani csak a csámcsogást és az élvezettel teli hümmögéseket.